Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-22 / 242. szám
XVII ÉVFOLYAM. 242. SZJM. KELETTÜJSm 7 léte megakadt, az erdőkisajátitásoknál fogva az ipari erdőváilalatok megbénultak, az állami erőüzem sem magyar, sem zsidó munkáskéznek nem ad foglalkozást, de maga az állam is mellőzi a magyar munkást, amit a napokban is tapasztaltam Biharmegyében, ahol egyik magyarlakta községben végzett vasútépítési munkához román munkásokat hoztak és a faluban lakó magyar falusi proletár szomjas szemmel nézte, miként keresik messze vidékről hozott munkások meg azt a néhány lejt, ami isten és ember előtt őt illette volna. A magyar agrár- élet nem tud ma gazdatiszteket elhelyezni és igy az intelligencia egyik legszebb kenyérkereseti lehetőségétől esik el. Mindezek csak amúgy futtában akarják illusztrálni, hogy e magyar kisebbség éppen úgy kénytelen városi foglalkozást keresni, mint ahogy a zsidóság teszi évszázadok óta. Azt szemére lóbbantani a zsidónak, hogy számarányán felül sok belőlük a kereskedő, vagy az ügyvéd, holott valósággal el vannak előle más pályák zárva és éppen úgy nem mehet el köztisztviselőnek, mintahogy nem jelentkezhetik arató-munkára vagy amint nem kapott földet Mármarosban az agrárreformnál, épp olyan igazságtalanság, mint amilyen képtelenség most a szeszélyes arányossági paripán nyargalni a magyarsággal szemben, ha azt a jelenséget fogjuk hovatovább erősebben látni, hogy a magyarság is kénytelen egyre inkább a városba tódulni és ott magának mint lateiner, iparos, kereskedő, italmérő, trafikos vagy magánhivatalnok kenyeret keresni. Nézetünk szerint a kisebbségek számára csak akkor jelentkezik igazi és méltányosság arányosság, ha azt á mínuszt amit az egyik pályán elveszít, a másikon megfelelő plusszal pótolhatja, vagyis konkrét példával: amennyivel kevesebb lesz a kisebbségi közhivatalnok, annál inkább kell neki más pályákon tért engedni. Éppen ezért a legnagyobb igazságtalanság tört fel abban a Vaida-fclc koncepcióban, hogy magánvállalatok korlátozott percentuális arányban tarthassanak kisebbségi munkást és tisztviselőt. Addig, amíg a Banca Nationalaban vagy a Banca Româ- neascaban tudtommal egyetlen kisebbségi alkalmazott nincs, amig a Caps üzemeihez közel sem engednek kisebbségi embert, amig az államilag támogatott mamutiparvállalatoknál a Zsil völgyében a román munkásoké csaknem kizárólag a munkapad, ahol tehát egyetlen helyen sem tartják tiszteletben az arányosság elvét, ahol nem mondták soha, hogy miután az ország lakosságának 29 százaléka a kisebbségekhez tartozik, tehát illő, hogy ilyen legyen az arány az ő alkalmazottaik és munkásaik soraiban is, addig a magánvállalatoknál arányosságról beszélni a kisebbségek rovására: nem egyéb mint a kisebbségek gazdasági jog- egyenlőségének súlyos és vérző sérelme. Ezek mind odavetett megjegyzések az arányosság kérdéséhez, nem rendszeres feldolgozás vagy annak a váza, de éppen eléggé mutatja, hogy az arányosság hangoztatása számunkra újabb veszedelmet jelent, ha azt úgy értelmezik és applikálják, ahogy azt eddig a gyakorlatban láttuk. Valahányszor román politikus ajkáról az arányosság felcsendül, mindig aggodalommal gondolunk arra, hogy ez számunkra nem hozhat egyebet, mint kenyér- keresetünk újabb korlátozását, mert hiszen még eddig senki az arányosság problémájával alaposan nem foglalkozott és az arányt, amit alkalmazni akar, adatok és kutatások nélkül szerette volna nacionalista mártásban velünk megetetni. Mi nem habozunk kijelenteni, hogy addig nem is hiszünk komoly és értünkvaló kisebbségi politikában, — ha Pop Valér jószándékaiban nem is kételkedünk, — amig ezt a politikát nélkülünk akarják csinálni. Félünk Pop Valér arányossági elméletétől is, amig ezt az arányosságot anélkül akarná megcsinálni, hogy ehhez a munkához az érdekelt kisebbségek képviseletét is bevonná. Ott kellene lennüpk nekünk is, amikor a statisztikát elkészítik, amikor a foglalkozási pályákon való megoszlás proporcióját megállapítják, amikor egy etnikai aránypolitika alapelveit konkrét formában leszögezik és kidolgozzák. Addig minden statisztikát, kimutatást, adatgyűjtést indokolt bizalmatlansággal nézünk. Ez a bizalmatlanság önkéntelenül is megnyilvánult legutóbb, amikor a munkakamarák összeirási ivet küldtek az iparvállalatokhoz, amelyben külön rovat volt az alkalmazott és munkás nemzetiségéről is. Ezt a rovatot tapasztalataim szerint részben nem töltötték ki az érdekeltek, nagyon sokan pedig a nemzetiségi rovatban románoknak Írták be magukat, mert attól féltek, hogy ez bevezető akar lenni ahhoz az akcióhoz, amely a magánvállalatoknál az etnikai szempontokat a kisebbségek rovására akarja érvényesíteni. Az arányosság kérdése tehát olyan érzékeny pont a kisebbségek életében, amit egyoldalú hatalmi szóval, az arányosság elvének komoly meghatározása nélkül és a kisebbségek meghallgatása nélkül kormányzati tetté előléptetni nem lehet. Arányosságot megállapítani az egyik foglalkozási ágban, amikor más foglalkozási ágakból a kisebbségek részben vagy teljesen kizáratnak: nem egyéb, mint jogfosztás és a gazdasági küzdelemben való erőszaktétel. És semmiképpen nem lehet éppen ennél a kérdésnél a kisebbségek véleményének és közreműködésének elhanyagolásával határozni vagy bárminő állami rendszabályt életbeléptetni. Elérkezett az ideje annak, hogy nekünk is szavunk legyen végre akkor, amikor felőlünk akarnak intézkedni. Ha Pop Valér számit arra, hogy valóban a jog- egyenlőség respektálását lássuk az ő akciójában, akkor nem riadhat vissza attól, hogy uj módszert vezessen be a kisebbségi politikába és ennek első fázisa nem lehet más, minthogy a kisebbségeket mint döntő tényezőket hívja meg maga mellé, hogy végre a kormányok kisebbségi politikáját a kisebbségek aggodalma, félelme és gyanakvása helyett a bizalom megnyugtató és kibékítő érzése kisérje. Az arányosság seiyemzsinór, amellyel sok exiszten- ciát meg lehet erősíteni, de még többet meg lehet fojtani vele. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM Az 1934, évi 4U-ÖS „ORSZÁSFEJLESZTÍSI KÖLCSÖN“ Kibocsátási Prospektusa (Kivonat) 1. Nyilvános aláírás utján 10001— lej névértékű kötvények bocsáttatnak ki kötvényenként 880*— leles árban. A lejegyzet kötvények egyszerre, az aláírással egyidejűleg fizetendők ki 1934. évi november 5—30 között. 2. & foaflxe erdő összár egy ré*ze as âlHwn é*tal felbocsátott régi lazatfék -apiroxkal is kiegpalítitatő az aláírás1* ivem festigte e J kurz ison. A járaaékpapirokkai történő fizetés a jegyzés névértékének 20%-át nem haladhatja meg. 3. Az 1000'— tejes kötvény évi 472%*os kamatot liajt, amelynek fele június 1-én, fele decemberben kerül kifize ősre. Az elfő kifig^tés 1935 Jiinius 1»én történik, 4. A hSttfényakei 40 év alatt, évenként négyszeri sorshúzás utján váltják vissza: február l-én és május 1-ón a junius 1-en törlesztendő kötvényekkel; augusztus 1-én és november l-én pedig a következő december l-én törlesztendő kötvényeket sorsolják ki. ßz első sorshúzás 1935 február 1»ón történik. 5. A lejegyzett kölcsöntőke minden teljes egy milliárdjából nagy prémiumokkal visszaváltatnak az első évben: 1 kötvényt 3.000,000 lejjel azaz 3.000,000 tel 2 n k 1.000,000 ff ff 2.000,000 ff 4 ff *» 5 SO, 00 ) ff ff 2.000,0 0 ff 4 if ff 250,000 »1 ff 1.000,090 ff 46 *» »» 100,000 ii ti 4 600,0 © ff 5/ kStvényt összesen ...................... 12.600,000 lej! prémiummal váltanak vissza. A következő években visszaváltandó kötvények száma 100.000 lejenként egy kötvénnyel csökken évenkint. 6. A fenmaradó kötvényeket minden évben névértéken felül 200 lejes jutalékkal váltják vissza és pedig: ■; az 1,090 Ie|2s címleteket 1,200 Isjárt a 2,000 ff ff 2,4,0 99 az 5,000 ff ff e,e*o »9 a 10,000 • f ff 12,000 ff a 20,000 ff ff 24,000 ff váltják vissza. 7. ß kamatokat és amortizációkat stabflíií t Selben fizeti ki as állam. A lej 10 milligram ü‘900 finomságú arany értékének felel m g. 8. As esedékesé vált szelvényeket, val mi -st â kisorsot kötvényeket készpánz gyanánt fogadják el az összes közpénztárak. 9. A kölcsön egész ideje alatt sem a kamatok összegéből, sem a kötvények visszaváltási értékéből nem vonnak le semmit, tehát esek az összegek mindenféle adó- és illetékek alól mentesek, A kötvények mentesek továbbá az örökösödési, ajándékozási és házassági szerződések adói, illetve illetékei alól. 10. A kötvények lombardirozhatók és azokat garanciákul és óvadékul elfogadják. 11. Jegyzések eszközölhelők az alábbi jegyzési helyeken: Nemzeti Bank és összes fiókjai Postatakarékpénztár az összes posfahívatalok, valamennyi kö^pánztár és a megfelelő idíöen megállapított pénzintézetek. Részletes felvilágosítások a kibocsátási prospektusban találhatók.