Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-22 / 242. szám
XVII. ÉVFOLYAM, Ut SZÁM. KElETtUjsm 5 A határ, amely láthatatlan Olvasom, hogy Goga Oktávián ismét nagyszabású kirohanást intézett láthatatlan ellenségei ellen, akiket egy kalapba gyűjtve, a legvegyesebb társaságot sikerült egy nevezőre hoznia^ Neki senki sem elég jó állampolgár és senki sem elég' jó román. Vaida és M&niu mint regionalisták szolgáltak rá a kiátkozásra, mi magyarok __különösen pedig a magyar sajtó _ vakmerőségünkben már rég átléptük azokat a határokat, amelyekig Goga ur legmagasabb engedélyével elmehetünk. De ugyan, mondja meg Excellenciás Uram, __ azért illetem ezzel a megszólítással, mert- ámbár On sem hajlandó a címeket és rangokat elismerni, űe tudomásom szerint még soha sem utasította vissza a kegyelmes cimet __melyik az a határ, mert én a leggondosabb mérlegelés és nyomozó eljárás rendjén sem tudtam eddig megtalálni. Okvetlenül muszáj renegátnak lenni, vagy legalább is az Ön pártjába belépni ahhoz, hogy elérhessük a lojális állampolgár rangját, hogy Ön is elismerje a legszerényebb jogot, az élniakarást. Egészen fiatal újságíró voltam, amikor mint törvényszéki tudósító részt vettem azon a tárgyaláson, amely a kolozsvári igazságügyi palota esküdtszéki termében folyt le. Erre a tárgyalásra bizonyára Ön is jól emlékszik, mert mint vádlott vett részt rajta. El is ítélték, bizony én nem tudnám megmondani, hány heti államfogházra. Hogy leülte-e, azt már nem tudom, mert ügyét nem kisértem figyelemmel a fellebbezési eljárás további utján. Annyit azonban a leghatározottabban állíthatok, hogy az én törvényszéki tudósításomban, ___ ámbár alig múltam még húsz éves és ebben a korban a türelmetlenség még nem olyan nagy bűn __egyetlen éles, gyűlölködő kifejezést nem használtam, nem vádoltam Önt konspirációval, nem állítottam azt, hogy Bukarestből diktálták, amit irt, megmaradtam egyszerű tudósítónak, aki azt irta meg, amit a tárgyaláson hallott és nem toldott hozzá semmit, ami túl esik az ízlés határain. A másik határt __mint fentebb bevallottam,___ nem ismerem, de az utóbbi határt egész újságírói pályámon igyekeztem tiszteletben tartani. Olvasóim bizonyára azt mondják minderre, hogy ugyan mi értelme van Gogával vitatkozni? Tudjuk róla, hogy egész politikai múltjának cáfolataként minden egyes, a magyarokról szóló mondata kimeríti a legmeztelenebb izgatás kritériumait, meggyőzni hiú kísérlet volna, nincs értelme azt a szerepet osztani ki az újságpapírnak, mint a közmondásbeli falrahányt borsónak. Csakugyan ez az igazság. Engem azonban mindig felbőszít, megdöbbent és lázadozásra késztet, amikor a nemzeti érzéssel olyan csúnya játékot űznek azok az emberek, akik egész karrierjüket ennek az érzésnek köszönhetik. Nem tudom megérteni, hogyan követelheti Goga és annyi sok társa az aljas meg- hunyászkodást, a gyáva szervirizmust, az undorító renegátizmust tőlem és népemtől, amikor életüknek nagyobbik felét az ezek elleni harcban töltötték el, Goga Oktávián a „Domnu Notar“-ban egy román jegyzőről ir, aki elárulta saját fajtáját és minden fenntartás nélkül szolgálta ki az államhatalmat. A renegátok ostorozására olyan lángoló, gyilkos szavakat talált, hogyha azokat mi a saját renegátjainkra alkalmaznánk, akkor semmi se mentene meg attól a paragrafustól, amely hivatásunk, az újságírói foglalkozás gyakorlásától azon módon felfüggesztene. De Goga még csak hagyján. Még kiábrándítóbb azonban, hogy vannak kívüle más és a miniszteri tárcák után való szaladgálásban még el nem kopott erdélyi politikusok, —. közülök elsősorban a két volt miniszterelnök __akik annak ellenére sem tudják egy pillanatra sem beleélni magukat a mi helyzetünkbe, hogy életüknek nagyobbik felét hasonló sorsban, kisebbségekként éltéle le. Pár évvel ezelőtt egy szanatóriumi szobor leleplezésben Mónin nagy beszédet tartott arról, hogy a volt magyar kormányok teljesen elhanyagolták Kolozsvár egészségügyét és csak azóta történt valami. A Keleti Újság akkor közölt« az erre Ha az egész sorsjegy mellékelt rajzát figyelmesen megvizsgálja, könnyen megérti az Állami Sorsjáték UJ HUZÁSI TERVÉT amely mindenki csodálatát vívta ki ! Az egész sorsjegy négy negyedre van osztva. A törzssorsjegy minden negyedére egy-egy melléksorsjegyet ragasztanak. A 4 melléksorsjegy mindegyikének Otas és más a száma. A törzssorsjeggye! részt vesz az Állami Osztálysorsjáték húzásain. A molléksorsjegyek az osztatlan nyeremények húzásain vesznek részt. A húzások és a nyeremények teljesen különállók. Tehát az egész sorsjegy tulajdonosa minden hónapban 5 számmal játszik 5 eséllyel, hogy milliomos lehessen. Az ozstálysorsjáték egy számát birja és a meiiéksorsjáték 4 számát. Az egész sorsjáték tartama alatt a sorsjegy tulajdonosának 17 esélye van, hogy milliomos lehessen. Az Állami Sorsjáték uj terve zseniális módon növelte a nyéresi esélyeket, ugyanakkor azonban mérsékelte a sorsjegyek árait. Hogy megszabaduljon az anyagi gondoktól, .hogy megvalósíthassa álmait, játsszon az Állami Sorjátékon. Siessen a szerencse elébe, vásároljon még ma sorsjegyet. Minden 200 leivel nyerhet egy m i II i ó t! AMI SORSJÁTÉK ELSŐ HUZÄS NOVEMBER 15-én Nyerni csak úgy lehet, ha van sorsjegye! Banca Iliescu S. A. Cluj Postai rendeléseket a legnagyobb diszkrécióval eszközöl Felhívást intézőit a konverziói adósokhoz; a föl cl ni i ve 3 é s ügyi miniszter (Bukarest, október 20.) Sassu földművelés- ügyi miniszter a konverzió első részletének közeli esedékességével kapcsolatban felhívást intézett az adós földművesekhez és a következőket mondja: —- A fizetési határidőt nem halasztják el és a liönverzió végleges. A pontos fizetés megkímél a birói eljárás kellemetlenségeitől, a vonatkozó tudósítást. Ugyanakkor azonban egy vidéki laptársunk félrevezetett tudósítója éppen ellenkező értelmet adott Maniu szavainak és igy történt, hogy ugyanarról az eseményről egymást hétüről-betüre cáfoló kétféle tudósítás jelenhetett meg. Na most, melyik újságíró hazudott? Mert az egyiknek feltétlenül valótlanságot kellett írnia. Egyik fiatal munkatársunkat illette az a vád, hogy felületesen, a tényekkel ellenkező tudósítást irt. Felmentem tehát Vaida Sándorhoz, aki szintén jelen volt a szoborleleplezésen és megkérdeztem tőle, hogy melyik újságíró irta meg az igazat? __ A Keleti Újság, — válaszolta habozás nélkül Vaida. Es amikor e sorok Írója kissé elhülve kezdte magyarázni, hogy az összes kolozsvári klinikák az elmúlt Imperium alatt épültek fél és azóta kényszer végrehajtás szigorától és az ezzel kapcsolatos vagyonveszteségtől. A felhívás elmondja, hogy a parasztság segítségeket kapott a kormánytól s ezzel fejezi be: —- Földművelők, teljesítsétek kötelességeteket önmagatokkal és oz országgal szemben! egyetlen orvosegyetemi építkezés nem volt a városban, elnézett a evikkere mögött és arról kéz-* dett beszélni, hogy ő még magyar képviselő koréban felszólalt a budapesti képviselőházban aa egészségügyi szolgálat lanyhasága ellen. A konkrét kérdést egyszerűen hallatlanná tette. Vájjon mindenki igy van ezzel? Senki sem tud felülemelkedni az elfogultság szemszögén, hogyha saját népéről van szó? Elképzelhetetlen, hogy csak egyféle igazságot lásson valaki, akármilyen oldalról nézze is? Es lassanként kezdem belátni, hogy azt a bizonyos határ láthatatlan és soha sem fogom felfedezni. Az ember gyarló és hátha csak azért kutatom én is az objektiv igazságot, mert most az objektivitás kedvez nekem? (sz.f.
