Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-22 / 242. szám

XVII. ÉVFOLYAM, Ut SZÁM. KElETtUjsm 5 A határ, amely láthatatlan Olvasom, hogy Goga Oktávián ismét nagy­szabású kirohanást intézett láthatatlan ellenségei ellen, akiket egy kalapba gyűjtve, a legvegyesebb társaságot sikerült egy nevezőre hoznia^ Neki senki sem elég jó állampolgár és senki sem elég' jó román. Vaida és M&niu mint regionalisták szol­gáltak rá a kiátkozásra, mi magyarok __különö­sen pedig a magyar sajtó _ vakmerőségünkben már rég átléptük azokat a határokat, amelyekig Goga ur legmagasabb engedélyével elmehetünk. De ugyan, mondja meg Excellenciás Uram, __ azért illetem ezzel a megszólítással, mert- ámbár On sem hajlandó a címeket és rangokat elismerni, űe tudomásom szerint még soha sem utasította vissza a kegyelmes cimet __melyik az a határ, mert én a leggondosabb mérlegelés és nyomozó eljárás rendjén sem tudtam eddig megtalálni. Okvetlenül muszáj renegátnak lenni, vagy leg­alább is az Ön pártjába belépni ahhoz, hogy elér­hessük a lojális állampolgár rangját, hogy Ön is elismerje a legszerényebb jogot, az élniakarást. Egészen fiatal újságíró voltam, amikor mint törvényszéki tudósító részt vettem azon a tárgya­láson, amely a kolozsvári igazságügyi palota es­küdtszéki termében folyt le. Erre a tárgyalásra bizonyára Ön is jól emlékszik, mert mint vádlott vett részt rajta. El is ítélték, bizony én nem tud­nám megmondani, hány heti államfogházra. Hogy leülte-e, azt már nem tudom, mert ügyét nem ki­sértem figyelemmel a fellebbezési eljárás további utján. Annyit azonban a leghatározottabban ál­líthatok, hogy az én törvényszéki tudósításomban, ___ ámbár alig múltam még húsz éves és ebben a korban a türelmetlenség még nem olyan nagy bűn __egyetlen éles, gyűlölködő kifejezést nem hasz­náltam, nem vádoltam Önt konspirációval, nem állítottam azt, hogy Bukarestből diktálták, amit irt, megmaradtam egyszerű tudósítónak, aki azt irta meg, amit a tárgyaláson hallott és nem tol­dott hozzá semmit, ami túl esik az ízlés határain. A másik határt __mint fentebb bevallottam,___ nem ismerem, de az utóbbi határt egész újságírói pályámon igyekeztem tiszteletben tartani. Olvasóim bizonyára azt mondják minderre, hogy ugyan mi értelme van Gogával vitatkozni? Tudjuk róla, hogy egész politikai múltjának cáfo­lataként minden egyes, a magyarokról szóló mon­data kimeríti a legmeztelenebb izgatás krité­riumait, meggyőzni hiú kísérlet volna, nincs értel­me azt a szerepet osztani ki az újságpapírnak, mint a közmondásbeli falrahányt borsónak. Csak­ugyan ez az igazság. Engem azonban mindig fel­bőszít, megdöbbent és lázadozásra késztet, amikor a nemzeti érzéssel olyan csúnya játékot űznek azok az emberek, akik egész karrierjüket ennek az ér­zésnek köszönhetik. Nem tudom megérteni, hogyan követelheti Goga és annyi sok társa az aljas meg- hunyászkodást, a gyáva szervirizmust, az undo­rító renegátizmust tőlem és népemtől, amikor éle­tüknek nagyobbik felét az ezek elleni harcban töl­tötték el, Goga Oktávián a „Domnu Notar“-ban egy román jegyzőről ir, aki elárulta saját fajtá­ját és minden fenntartás nélkül szolgálta ki az államhatalmat. A renegátok ostorozására olyan lángoló, gyilkos szavakat talált, hogyha azokat mi a saját renegátjainkra alkalmaznánk, akkor semmi se mentene meg attól a paragrafustól, amely hivatásunk, az újságírói foglalkozás gya­korlásától azon módon felfüggesztene. De Goga még csak hagyján. Még kiábrándí­tóbb azonban, hogy vannak kívüle más és a mi­niszteri tárcák után való szaladgálásban még el nem kopott erdélyi politikusok, —. közülök első­sorban a két volt miniszterelnök __akik annak ellenére sem tudják egy pillanatra sem beleélni magukat a mi helyzetünkbe, hogy életüknek na­gyobbik felét hasonló sorsban, kisebbségekként él­téle le. Pár évvel ezelőtt egy szanatóriumi szobor leleplezésben Mónin nagy beszédet tartott arról, hogy a volt magyar kormányok teljesen elhanya­golták Kolozsvár egészségügyét és csak azóta tör­tént valami. A Keleti Újság akkor közölt« az erre Ha az egész sorsjegy mellékelt rajzát figyelmesen megvizsgálja, könnyen megérti az Állami Sorsjáték UJ HUZÁSI TERVÉT amely mindenki csodálatát vívta ki ! Az egész sorsjegy négy negyedre van osztva. A törzssorsjegy minden negyedére egy-egy melléksorsjegyet ragasztanak. A 4 melléksorsjegy mindegyikének Otas és más a száma. A törzssorsjeggye! részt vesz az Állami Osztálysorsjáték húzá­sain. A molléksorsjegyek az osztatlan nyeremények húzásain vesznek részt. A húzások és a nyeremények teljesen kü­lönállók. Tehát az egész sorsjegy tulajdonosa min­den hónapban 5 számmal játszik 5 eséllyel, hogy milliomos lehessen. Az ozstálysorsjáték egy számát birja és a meiiéksorsjáték 4 számát. Az egész sorsjáték tartama alatt a sorsjegy tulaj­donosának 17 esélye van, hogy mil­liomos lehessen. Az Állami Sorsjáték uj terve zseniális módon növelte a nyéresi esélyeket, ugya­nakkor azonban mérsékelte a sorsjegyek árait. Hogy megszabaduljon az anyagi gondok­tól, .hogy megvalósíthassa álmait, játsszon az Állami Sorjátékon. Siessen a szerencse elébe, vásároljon még ma sorsjegyet. Minden 200 leivel nyerhet egy m i II i ó t! AMI SORSJÁTÉK ELSŐ HUZÄS NOVEMBER 15-én Nyerni csak úgy lehet, ha van sorsjegye! Banca Iliescu S. A. Cluj Postai rendeléseket a legnagyobb diszkrécióval eszközöl Felhívást intézőit a konverziói adósokhoz; a föl cl ni i ve 3 é s ügyi miniszter (Bukarest, október 20.) Sassu földművelés- ügyi miniszter a konverzió első részletének közeli esedékességével kapcsolatban felhívást intézett az adós földművesekhez és a követke­zőket mondja: —- A fizetési határidőt nem halasztják el és a liönverzió végleges. A pontos fizetés meg­kímél a birói eljárás kellemetlenségeitől, a vonatkozó tudósítást. Ugyanakkor azonban egy vidéki laptársunk félrevezetett tudósítója éppen ellenkező értelmet adott Maniu szavainak és igy történt, hogy ugyanarról az eseményről egymást hétüről-betüre cáfoló kétféle tudósítás jelenhetett meg. Na most, melyik újságíró hazudott? Mert az egyiknek feltétlenül valótlanságot kellett írnia. Egyik fiatal munkatársunkat illette az a vád, hogy felületesen, a tényekkel ellenkező tudósítást irt. Felmentem tehát Vaida Sándorhoz, aki szin­tén jelen volt a szoborleleplezésen és megkérdez­tem tőle, hogy melyik újságíró irta meg az igazat? __ A Keleti Újság, — válaszolta habozás nélkül Vaida. Es amikor e sorok Írója kissé elhülve kezdte magyarázni, hogy az összes kolozsvári klinikák az elmúlt Imperium alatt épültek fél és azóta kényszer végrehajtás szigorától és az ezzel kapcsolatos vagyonveszteségtől. A felhívás elmondja, hogy a parasztság segítségeket kapott a kormánytól s ezzel fejezi be: —- Földművelők, teljesítsétek kötelessége­teket önmagatokkal és oz országgal szemben! egyetlen orvosegyetemi építkezés nem volt a vá­rosban, elnézett a evikkere mögött és arról kéz-* dett beszélni, hogy ő még magyar képviselő koré­ban felszólalt a budapesti képviselőházban aa egészségügyi szolgálat lanyhasága ellen. A kon­krét kérdést egyszerűen hallatlanná tette. Vájjon mindenki igy van ezzel? Senki sem tud felülemelkedni az elfogultság szemszögén, hogyha saját népéről van szó? Elképzelhetetlen, hogy csak egyféle igazságot lásson valaki, akár­milyen oldalról nézze is? Es lassanként kezdem belátni, hogy azt a bi­zonyos határ láthatatlan és soha sem fogom felfe­dezni. Az ember gyarló és hátha csak azért kuta­tom én is az objektiv igazságot, mert most az ob­jektivitás kedvez nekem? (sz.f.

Next

/
Thumbnails
Contents