Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-22 / 242. szám

"Viselőház BLÍDAPE3T V. fc-loUaetís: arai, belföldön: Egész évro 800, félévre 400, ntlíjítiévre 200, egy 'Jóra 70 lej. Magyarországon: Egy írre 60. félévre 26, negyedévre 12.30, egy hónapra 6.60 pengő. Egyes számok az Ibusa elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 242. SZÁM. felelős szerkesztő: SZÁSZ ESD B íi bzerkosztóseg, kiadó hivatal éa nyomdái ClnJ| Karon L. l'op ueoa 5. szám. Teleim»; SOS. — LerélelnM Cluj, postaíiók 10L szám. Kéziratokat «cokinak sem kóla vissza és nem is őriz meg a szerkesztőségi Lemondott az Uzonovic§-kormánjr ________________________■___ » Kiőre láiliatólajr szélesltőrű koalíciós kormány lesz A kisantant kiiiäs.Tiniuiszterei elhatározták a nem­zeti anarchia elleni küzdelmet FELHÍVJUK olvasóink figyelmét a* országfejlesz­tési kölcsön kibocsátási prospektusára, amelyet mai számunkban részlete­sen közlünk. Békés együttműködés A kisantant-értekezlet, a belgrádi nagy te­metés gyászának hatásai alatt ült össze, de a fe­lelősség rideg számításával hozta meg azt a hatá­rozatot, amit a világsajtónak átadott. A gyásznak és a marseillei rémtett izgalmainak a hangulatá­ban fogalmazták meg ezt a határozatot és bizo­nyára alapos megfontolással írták bele ezt a né­hány szót: az összes nemzetek békés együttműkö­désével. Ez a jól megválogatott néhány szó s c szavakba foglalt lényeg, alkalmas arra, hogy a világpolitikai feszültség izgalmait lemérsékeíje és az oknélküli elmérgesedés irányé*»! visszatartsa. Minden államnak komoly nagy érdeke, hogy a terrorista cselekmények úrrá ne legyenek belső rendje felett. Az egész világ nyugalma megkíván­ja, hogy az anarchia bele ne tudjon szólam a né­pek és az emberiség sorsának az irányításába. A leshelyekre bujt utszéli bombavetők a társadalmi rendből kiszakadt, elvetemedett, mindenre elszánt emberek, olyan elem ez, amitől irtózni kell. Szo­morú azonban, hogy ma már nemcsak egy-két anarchistája van egyes országoknak, hanem sok helyen széles elemet képviselnek. Vannak európai országok, amelyekben a terroristák tömege szá­mottevő tényezővé nőtt, sőt ilyen tömeg révén vettek kézbe kormányhatalmat is. A túlzó naciona­lizmus elfogultságai és elvakultságai nevelték fel azt a réteget, amely a cél érdekében sezntesitett- nek mondja a legrettentőbb, a legembertelenebb eszközöket is. A rombolás, az egyének elleni táma­dás, az ekrazitbomba és a pisztollyal való gyilko­lás vállalása borzalmas bűn, aminek elkövetésére azzal a vak magyarázattal szánják rá magukat, hogy hazafias ténynek minősitik a rémségeket. A legocsmányabb, legembertelenebb, legfelhábori- tóbb bűncselekmények lelki terhe alól már eleve szeretnék feloldatni magukat s a gyilkosság, em­berirtás, emberkinzás legsötétebb bűnének ma­gyarázatául kitalálták a maguk számára azt az antikrisztusi vakmerő tételt, hogy „hazafias“ ok­ból cselekednek. A humanizmus elleni áramlatnak a ragálya harapódzott el s ebből nőtt ki az a gyilkos merénylet, amelynek gyászdrapériái mö­gött most beírták a rendkívüli konferencia hatá­rozatába azt a megfontolást-, hogy a nemzetek bé­kés együttműködésével lehetne ez ellen valamit csinálni. Mert kell valamit csinálni. A nemzetek együttműködésével lehetne tényleg elérni azt, hogy az emberi jogok fölé ne emelkedjék a szem­telen és elvakult eszközök terrorizmusa. Ez ellen nem elégséges olyan falakat emelni, amelyeken hé­zagokat és réseket hagynak, mert a bűnnek, ha csermely utakat engednek, szétfolyik, harapózik s áradat lesz belőle. A bűnöző ember az önbírásko­dás hajlamaival cselekszik és megfeledkezik úgy az isteni, mint az emberi törvényekről. Arra a magasba emelt irányitó szellemre van itt szük­Crörláiget Belgrádbau (Belgrad, október 20.) A kisantant és a balkánszövetség tárgyalásai pénteken a késő délutáni órákban értek véget. A tanácskozás résztvevői kihallgatáson jelentek meg II. Ká­roly román királynál és Pál régenshercegnél. E tanácskozások alkalmával kel határozatot hoztak. Jz egyikből nem- került semmi nyilvá­nosságra, a másikat péntek este nyolc órakor a miniszterelnökségi palota nagytermében Titu­lescu. Maximos görög és Tevfik Ritsdi bej kül­ügyminiszterek jelenlétében felolvasták az újságíróknak’. A több oldalra terjedő nyilat­kozat általánosságokkal kezdődik. Leszögezi, hogy a marseillei merénylet hozta össze a kis­antant rendkívüli ülését, amely mély részvétét fejezi ki Jugoszláviának és Franciaországnak. Ezután jön a nyilatkozat fontosabb része. „A kisantant-összejövetel — állapítja meg a nyi­latkozat — arra a meggyőződésre jutott, hogy miután a szóbanforgó bűntények az ország határán túl lévő erők befolyása alatt történtek, tulajdonképpen a külpolitika ügykörébe tartoz­nak. Az utóbbi időben számos terrorcselek­mény történt Európában azzal a céllal, hogy megrendítsék olyan államok nemzetközi hely­zetét, amelyek nemrégiben valósitották meg nemzeti egyesülésüket- A közvélemény nemzet­közi anarchiának tartja ezeket a bűncselekmé­nyeket. Szükségesnek látja, hogy valamennyi állam kivétel nélkül békés együttműködéssel kezdje meg a zavaros iigy tisztázását és olyan intézkedéseket foganatosítanak, ame­lyek lehetetlenné tesznek a jövőben minden ilyen terrorista cselekményt.“ „Amennyiben ilyen nemzetközi intézkedése­ket a legsürgősebben nem eszközölnek, az ál­landó tanács úgy látja, hogy kikerülhetetlenül állanának elő a legsúlyosabb bonyodalmak. Akárhogy is történjék azonban, a kisantant­ség, amely a megvetés sorába tapossa a terrorista cselekmények hamis indokolásait és elvakult mo­tívumait. A belgrádi kisantant-határozat az utóbbi idők­nek, a közelmúltnak a terrorista cselekményeire, bűnös merényleteire hivatkozik. A marseillei bor­zalom előtti időből a Dollfuss kancellár, Duca ro­mán kormányelnöb meggyilkolását tartja számon a közelmúltnak a krónikája. Egyik súlyosabb csa­pás volt, mint a másik s rettentő arra gondolni, hogy emberölésre vállalkozó emberek szólauak bele lelkesen ünnepelték államok semmi szin alatt nem engedik meg, hog5r politikájukat ilyen terrorcselekmények veszélyeztessék. A maseillei merénylet még szorosabbá fűzte a kötelékeket a kisantant államai között. A kisantantnak szent elhatározása, hogy min­den akadályon keresztülviszi azt a politikát» amelyet a meggyilkolt Sándor király és Barthou külügyminiszter képviseltek.“ Titulescu ezután kijelentette, hogy i a balkáni szövetség tanácskozásainak határozata ugyanez, a nyilatkozat csu­pán egy mondottal hosszabb. Ugyanis ez a nyilatkozat leszögezi, hogy, a Balkán-szövetség rendes tanácsülését az előre jelzett időben, 1934 október 30-án tartják meg Ankarában. Károly király is nyilatkozik A határozatot előbb II. Károly királynak és Pál régenshercegnek mutatták be, Titulescu a homályosabb részeknél felvilágosításokkal szolgált. A Balkán-szövetség határozatát Maxi­mos görög miniszterelnök olvasta fel. II. Ká­roly király úgy a maga, mint a Pál herceg nevében megköszönte a Balkán-szövetség lojális tását és a következőket mondotta: „A jelen pillanatban sokkal követelőbb szükségesség a kisantant és a Balkán- szövetség együttműködése, mint bármi­kor és ez az Összefogás most már nem kétséges Az egész Jugoszláviát sújtó gyász örvendetes tényre is adott alkal­mat. Megállapítható, hogy ez a fájda­lom alkalom volt a rokonszenvi érzések fokozottabb összekapcsolódására, amely a történelemnek a folyásába. A krisztusi eszmébe belelőtt golyók nem lehetnek népsorsoknak az irá­nyítói. Az ennyire túlfeszített nacionalizmus tér* utaira terelt életet az emberibb szellem általános légköre vezetheti a reménységeknek áldásos irá­nyába, Az igazi békesség nemzeti együttműkö­dése tényleg komoly feladat. A kisantant-kon- ferenda határozatában ezért hatnak enyhitőleg és aggodalmatoszlatóan ezek a szavak. Mert a népöte várják és szomjuhozzák a gyűlölet-légköre alól % felengesztelődést. szövetségeink alapja, tehát a békének is alapja.“ IMIK

Next

/
Thumbnails
Contents