Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-19 / 239. szám
XVU. ÉVFOLYAM. 239. SZÁM. Bródy Săndor két esztendeje A Magyar Színház Brődy-emlékUnnepéneh alkalmából felkutattuk a halott író kolozsvári nyomait — Eyy hires báli éjszaka és viharos következményei (Kolozsvár, október 17.) Tiz éve annak, hogy meghalt Bródy Sándor, a modern magyar széppróza egyik legkiválóbb és legjelentősebb művelője, a magyar naturalizmus első megindítója. Halálának évfordulója alkalmából Budapest legelőkelőbb szinházaiban tartottak emlékünnepeket, de a kolozsvári szinház is áldozni kívánt Bródy-Sándor emlékének akkor, amikor műsorára tűzte talán legmaradandóbb és leghatalmasabb színpadi alkatását, a „Dadá“-1, amely annakidején a Vig- szinliázban került színre, de évekkel utóbb a Nemzeti Szinház színpadán uj életre kelt. Kevesen tudják Kolozsváron, hogy Bródy Sándor két évig kolozsvári lapszerkesztő volt, egyik legjellegzetesebb regényét, a „Két szőke asszony“-t nálunk irta meg és azóta is, hogy visz- szaköltözött Budapestre, szinte nosztalgikus érzés. hoztá: vissza időnként Erdélybe. Egyik fiát, Hunyady Sándort, aki különben is Kolozsváron született, idehozta leérettségizni, másik fiát Enyedre vitte, mert azt akarta, hogy a hires Bethlen kollégiumban szívja magába a kultura- szeretetet és a hagyományos liberalizmus szellemét. Izgató probléma az újságírónak, hogy mit csinált, hogyan élt két évig Bródy Sándor Kolozsváron? Szinte érthetetlen, hogy ez a vidéki, egri születésű, de annyira tipikusan budapestivé vált magyar iró két hosszú esztendőt tudott eltölteni a kisvárosi levegőben. Azok a nyomok azonban, amelyeken elindultunk, azt bizonyítják, hogy Bródy Sándort nemcsak újságírói hivatása tartotta itt két évig, nem olyan vándorszínész módjára vált kolozsvári lakossá abból az egyszerű okból, hogy itt kapott szerződést, mert kolozsvári két esztendeje annyira zsúfolt eseményekben, mintha kolozsvári bennszülött lett volna, mintha gyermekkorától férfikoráig benne élt volna a város lüktető vérkeringésében. Ez a meggyőződés azalatt a rövid egy órás beszélgetés alatt alakult ki bennünk, amelyet egykori kollégájával és iró- pajtásával, Kovács Dezsővel folytattunk. Öt kerestük fel ugyanis, hogy kivallassuk Bródy Sándor kolozsvári két esztendejéről. Interjú ebédközben. Sippen ebédnél találjuk a Kovács-házaspárt, de ennek ellenére szívesen invitálnak be a lakásba és csak nagy nehezen sikerül rávennünk őket arra, hogy folytassák az ebédet. A diskurzus azonban már az ebédlő asztal mellett megkezdődik. Kovács Dezső, nem hiába tudjuk róla, hogy igaz barátja volt Bródynak, nagy szeretettel, szívesen beszél a közös harcok, fiatalkori nekilendülések idejéről. Pestről lehozzák szerkesztőnek, _ Nem is tudom már pontosan, 1888-ban, ■vagy 89-ben állított be Bródy Sándor Kolozsvárra. Korbuly József, az Erdélyi Híradó kiadója szerződtette le szerkesztőnek. Huszonötödik éve körül járhatott, fekete hajában természetesen akkor még egyetlen ősz szál sem volt, gyönyörű ember valóságos férfiszépség. Hamarosan megmutatta az oroszlánkörmeit, ámbár már előbb is tudtuk róla, hogy rendkívüli tehetség. A szerkesztőket akkoriban jól megfizették Kolozsváron. Bródy Sándornak is bőven telt arra, hogy elegáns garzon-lakást tartson az akkori legelső vendéglőben, a hires Nagy Gáborban ebédeljen és vacsorázzon és a színházban vakitó* elegánsával jelenjen meg. A szerkesztőségben azonban maga volt a szere- tctreméltóság és kollégiálitás. Alig melegedett meg a városban, nyugtalan vére nem hagyta pihenni és szerkesztői elfoglaltsága mellett időt szar kilőtt egy képes hetilap megindítására. Hogy mi volt a címe, arra bizony én már nem emlékszem. De az irodalmi lap akkor sem volt üzlet és Bródy is hamarosan beleunt a lapkiadásba. Megesett, hogy egy számban egyszerre két novellámat is KtlEYlUjsm leadta. A lap úgy szűnt meg, hogy valami fölött összeszólalkozott a nyomdásszal, párbajra hívta és meg is verekedett vele. A redakcióbán minderről mi mit sem tudtunk. Párbaj után aztán kibékültek. Éppen együtt vagyunk a nyomdában, amikor a távozásnál kezet fogtam a nyomdatu- lajdonos úrral, aki hangosan felszisszent. Én csodálkozva érdeklődtem mi a baja, mire Bródy homéri kacagásra fakadt. Rendkívül mulatságosnak találta ugyanis, hogy sejtelmem sem volt arról, hogy a nyomdász a párbajban sebesült meg és ezért szisszegett, amikor kezet szorítottam vele. Lehet, hogy emiatt, de lehet, hogy másért, a képeslap hamarosan megszűnt. Mágnás Miska a bálban. _ De egyébként sem ért rá Bródy arra, hogy két irányban is elfoglalja magát, mert rövidesen megindult szerkesztésében az uj napilap, a „Magyarság“. Nyilván Malonyay Dezső eszelte ki a lap tervét és ő vette rá a dúsgazdag Peille Róbertét arra, hogy néhány százezer forintot fektessen be ebbe a vállalkozásba. A lap igazán fővárosi méretekben indult útjára. Eredeti regényt kötött le Jókai Mórnál, a már akkor széleskörökben elismert Bródy Sándor volt nemcsak szerkesztője, hanem vezércikkírója és novellistája is. — A Magyarság rövid életében legemlékezetesebb esemény az a párbaj-história volt, amelynek szintén Bródy Sándor volt a főszereplője. Akkoriban a mágnások és a polgárok még nem melegedtek össze annyira, mint mostaanában. A kasztrendszer virágjában volt. A dolog tréfának indult, de komoly következményekkel járt. Történt ugyanis, hogy egy nagyszabású farsangi éjszakán, ahová teljes számmal vonult ki, mint mondani szokták, Kolozsvár színe-java, egy nagyon csinos és kifogástalan frakkban pompázó fiatalember vonta magára a. közfigyelmet. Sorra táncoltatta a hölgyeket, de csodálatosképpen a mágnás asszonyokat és lányokat messziről elkerülte. Még a bálban kiderült, hogy az elegáns ifjú nem más, mint Almássy Imre gróf inasa. Néhány fiatal arisztokrata tréfás kedvében felöltöztette gavallérnak és becsempészte a bálba. Az inast, _ a Mágnás Miska ősét — kidobták, de ezzel még nincs vége a történetnek. * Sajtókampány és diákgyülds. _Szombaton volt a bál és kedden reggel jelent meg a Magyarság. A fulmináns vezércikktől kezdve, majdnem az egész lap a hires afférral foglalkozott. Indulatos támadások hangzottak el az arisztokrata ifjak ellen, akik súlyosan megsértették a polgári önérzetet, az egyik cikkiró, Szász Gyula egy előkleő dzsentrit „idült gavallér“-nak nevezett, Bródy viszont a vezércikk helyén támadott meg nem is általánosságban, hanem személyenként kipécézett fiatalembereket. Háromszáz egyetemi ifjú gyűlésre ült össze és nyilt szin előtt kérdőre vonta Almássy grófot, aki azonban becsületszóra jelentette ki, hogy semmit sem tudott inasa stiklijéről. Ezzel a botrány méregí'oga ki volt huzva, de a támadó cikkek nem maradhattak megtorlatla- nul. A Magyarság szerkesztőségének mindenik tagja párbajozott, Bródy tatén háromszor is kiállott egymásután. Ilyen kérdések foglalkoztatták akkor az egyetemi ifjúságot. Senki sem gondolt akkor zsidóellenes heccekre, vagy nemzetiségi tüntetésekre. _A Magyarság körülbelül egy ér után megszűnt. A kiadó megunta a ráfizetést. Úgy esett a dolog, hogy teljesen váratlanul állították meg a lapot, Bródy ei sem búcsúzhatott közönségétől. Hozzánk az Erdélyi Híradó szerkesztőségébe jött be és itt irta meg a bucsucikket. Másnap el is utazott. De kolozsvári éveinek örök emléke-koppén két pompás regénye maradt meg. 7 A diskurzusba most Kovács Dezsőné is belekapcsolódik. Ö nem Bródyrói, hanem a nagyszerű színésznőről, Hunyady Margitról beázél. — Ott laktam éppen a szomszédban, a Szap- pany ijccában. Jól emlékszem még Hunyady Margitra, akit annyiszor megbámultam nemcsak a színpadon, hanem az életben is. De még jobban emlékszem arra a kis csecsemőre, aki reggeltől estig bőgött és nyafogott és nyivákoló hangjával az egész környéket felverte. Hunyady Margitot rendkívül elfoglalta a szinház, a gyerek gondozása, nagynénjére maradt. Tanúja voltam egyszer, amikor egy ilyen siró-koneerten azt mondja Hunyady Margit nagynéniének a tejesasszony: — Mondja nagysága, mi szükség van az ilyen gyerekre, aki reggeltől estig csak nyafog? Hiszen ez csak teher az anyjának. A fiúcska közben a nagynéni ölében megnyugodott. És a nagynéni nyomban riposztozott á tejesasszonynak: — Ellenkezőleg, dehogy nincs szükség reá. Legyen valaki, aki amikor szegény húgom megöregszik, szeretettel fogja gondozni, ez a hivatása a gyermeknek. Ez a csecsemő azóta éppen eléggé megnőtt, nemcsak testileg, hanem Írónak is lett belőle valami. Az örökké nyafogó fiúcska ugyanis nem más, mint Hunyady Sándor... \ _ á. _ Lelkes magyar kulturmunka Medgyesen <Medgyes, október 17.) Ellátogattunk Med- gyesre, mert már régóta hallottunk arról, hogy milyen lelkes és eredményes magyar kulturmunka folyik a közfelfogás szerint teljesen szász jellegű városban, örömmel állapítottuk meg, hogy a hirek nem túloznak, mert a medgyesi magyarság politikai és társadalmi tevékenysége érdemes munka és az ottani szászok és románok komoly megbecsülését- is kivívta magának. A magyar munkában elöl jár a Magyar Párt helyi tagozata. A napokban tartotta meg rendes havi és intézőbizottsági ülését, amelynek keretében Sz. Nagy Sándor helyettes polgármester részletesein ismertette a városi tanács működését. Felhívta a figyelmet az október 23-ra kitűzött községi választásokra, amely, mint mondotta, a magyarság igazi erőpróbája lesz és ettől függ, hogy a magyarság meg tudja továbbra is tartani a városi politikában kiharcolt pozícióját. Eredményes munkát folytat a medgyesi Magyar Kaszinó is, amely fejlődésének olyan stádiumába került, hogy uj és nagyobb helyiséget bérel s azt újonnan fogja bebutorozni. A napokban alakult meg a medgyesi magyar szinügyi bizottság, amely azt tűzte ki céljául, hogy ezentúl egységes irányítás alá veszi a különböző estélyek és műkedvelői előadások rendezését. A bizottság elnökéül dr. Tréfán Timotheus római katholikus plébánost választották, akinek közismert agilitása biztosítéka a magyar intézmény sikeres munkájának. A magyar egyházak sem maradnak el a társadalmi egyesületektől. A református hívek áldozatkészségéből gyönyörű iskolaépületet emeltek, amelynek ünnepélyes felszentelése november 25-én lesz. Az iskolánkció megindítója és sikerre vivője: Kölönte Tibor református lelkész, az iskolaszentelésre meghívta Makkal Sándor püspököt is, aki meg is Ígérte Medgyesre utazását. Az unitárius egyház uj segédpapot kapott Bede Emil személyében, aki a napokban foglalta el állását és tartotta meg beköszöntő beszédét. A liivck nevében Miklós Márton és Török János igazgató-tanitó üdvözölték a medgyesi uj lelkészt. — Beszüntették a Budapest—Kolozsvár között a hálókocsi forgalmat. Budapestről jelentik: A MÁV közli, hogy a Budapest keleti pályaudvar és Kolozsvár az 510—509 sz. gyorsvonaton hetente négyszer közlekedő hálókocsi járatot beszüntették, miután a kocsinak nein volt megfelelő számú utasa.
