Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-19 / 239. szám

:pvise.lőh*2 bVDAPest v> fcioíiit'tési árak belföldön; Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra Î0 lej. Magyarországon: Egy Évre 00, félévre 28, negyedévre 12.00, egy hónapra 6.80 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYAlíPÁHTÍ .r AP XVII. ÉVFOLYAM. - 239. SZÁM. felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőse g, kiadóhivatal és nyomda; Cluj, Karon L. Pop ucca 8. szám. Telelőn: 808. — Levél dm: Cluj, postaliök 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség; Áthelyezés Általános amnesztia készül Jugoszláviában A jugoszláv kormány diplomáciai tiltakozását jelentette be Rómában — Nsa viszik a Népsííive ség elé a me­rénylet hátterével kapcsolatos kérdéseket — Laval kül­ügyminiszter rövidesen Rómába utazik — Két újabb titokzatos személy merült Sei a merénylet ügyében Magyarországon a temetés napfán az összes köz- épületekre és kaszárnyákra kitűzik a gyászlobogót Az európai külpolitikai helyzetet pillanatnyilag a legnagyobb bizonytalanság jellemzi. Azok a sajtótudósitások, amelyek a feszült politikai helyzetről számolnak be, tele vannak el­lentmondással. Amikor egyik mértékadó politikus megállapítja, hogy Mussolini olyan őszinte béke-vágy* ‘ árul el, mint még soha, a jugoszláv kormány diplomáciai jegyzéket in­téz az olasz kormányhoz. Amikor Benes hangoztatja, hogy csatlakozik az orosz-francia szö­vetséghez, mert szükségesnek tartja a németellenes front kiépítését, ugyanakkor egyik ve­zető lap szerint a merényletben felismerni véli Litvinov \kezejárását. így hát a megvádolt magyar, német és olasz kormányok mellé lesorozódik Oroszország is. Sándor király és Barthou tragikus halála felforgatta az összes európai kibontakozási kísérleteket is, sőt bizonyos vonatkozásban élére is állította a kardinális kérdéseket. Mindenesetre azon­ban sietteti is, hogy akár ebben, akár abban az irányban gyorsabban érlelődjék meg a dön­tés. Legalább is a mai sajtójelentések ezt az impressziót ébresztik fel az olvasóban. S^ázöivesaesser ember vonult el Sándor király ravatala elolt A nagyváradi prefektus, aki néhány napig Bukarestben tartózkodott, visszatérve székhelyére, a kisebbségi tisztviselők jövendőbeli sorsáról is mondott néhány szót. Kilátásba helyezte, hogy lesznek elbocsátások, de lesznek a Rcgátba való áthelyezések is. Ez utóbbival kapcsolatban valami olyasfélét mondott, hogy ez a rendszabály csak megbecsülését jelenti a kisebbségi tisztviselőknek, mert ott fontos feladatok várnak reájuk. Elvileg tényleg az a helyzet, hogy az állam­nak jogában áll a tisztviselőit cserélgetni, ide-oda áthelyezni őket és nem is lehetne ez ellen szólni semmit, hogyha csak arról volna szó, hogy a tiszt­viselő megkapja a maga vagonjait _ hozzá ter­mészetesen az áthelyezéshez szükséges összeget, _ fel ül családjával együtt a vonatra és uj állomás­helyén leszállva, ugyanolyan feltételek mellett la­káshoz juthat s megy minden tovább a maga ter­mészetes rendjén. > Csakhogy ez nem éppen igv van. Ahány vá­ros, annyifélék a lakásviszonyok;, Az áthelyezés költségeire az állam egy fityinget sem ad. A fize­téskiutalás pedig még mindig távol áll attól, hogy arra percnyi pontossággal épiteni lehetne. Valamikor óriási vívmánynak számított a szabad-költözködés joga. Papíron most is meg van ez a jog, azonban a valóságban távol állunk tőle. Ma mindenki röghöz kötött és többszörösen leszál­lított nyomorfizetéséből csak úgy tud megélni, hogy aklimatizálódott a helyi viszonyokhoz. La­kása az apósánál van, vagy házgondnokság révén jut hozzá egy-két szobához, aztán a háztulajdonos régi ismerőse, aki tudja, hogy becsületes ember és esetleg két hónapig is elvár az elmaradt házbérre. Vidéki barátoktól, vagy rokonoktól kap olcsó zöld­séget, a tejesasszony is kész arra, hogy hitelt nyújtson. Mert ha befagyott is a bankhitel, a tisztes múlttal megalapozott becsület még mindig jó garancia olykor. Ha kétemeletes palotám van, vagy egy-két- milliót rejtegetek a matracomban, akkor csak­ugyan nem gond számomra, hol élek. De amikor a tisztviselői fizetésen felül semmire sem szá­míthatok, akkor mégsem olyan egyszerű a kérdés, hogy megyek a Rcgátba és folytatom az életet ott, ahol elhagytam. Az sem nagyon vigasztal meg, ha az áthelyezést megbecsülésként könyveli el a bi­hari prefektus. Pláne, amikor nem is az. Amikor a bukaresti lapok kórusban zengik, hogy a ki­sebbségi tisztviselők megbízhatatlanok és haladék­talanul szerte kell őket dobálni az országban. Le­gyünk csak őszinték. Valljuk be, hogy a kisebb­ségi tisztviselőket nem érdemeik elismeréséül re­pítik át az ország másik sarkába, hanem politikai okokból. Ugyanolyan okból, mint ahogyan szélnek eresztik a postamestereket, a vasúti tisztviselőket és még egy egész csomó kategória szerencsétlen­jeit. Az a vezérigazgató, aki az elbocsátási, vagy áthelyezési rendeletet aláírja, nem is tudja, hogy mennyi könny fogja áztatni a vékony papírlapot. Nem tudja, hogy hány tragédia sarjad ki olvas­hatatlan aláírása nyomán. Talán, hogyha tudná, akkor megállna a gőzhenger, amely a magyar tiszt­viselői karnak egész generációját készül clta­posni. (Belgrád, október 17.) A temetési előkészü­letek tovább folynak Belgrádban. A nagyszámú külföldi államfők és előkelőségek fogadtatásai­val telt el a hétfői és a keddi nap. Szerdán dél­után érkezett Belgrádba Malypetr csehszlovák miniszterelnök és Benes külügyminiszter is. A temetés egyik érdekes vendége Göring tábornok, aki Hitlert képviseli a temetésen. Göringet Hitler, mint a német hadsereg legfőbb hadura küldi ki, amit a hozzáintézett üzenetben is ki­hangsúlyoz. „Mint a német hadsereg legfőbb vezetője — iria Hitler — azokat az érzéseket akarom ezzel a küldetéssel kifejezni, melyeket a német hadsereg volt hősi ellenfele iránt érez.“ Hitler koszorújának a szalagján a következő felírás van: „Egykori hősi elletnielének meg­rendült fájdalommal a német hadsereg.“ Göringet útjára egy német tábornok és egy tengernagy kiséri el. A birodalmat a temetésen báró Keller berni német követ képviseli, mint meghatalmazott miniszter. Göring repülőgépen érkezett, amelyet ő maga vezetett. Budapesten villásreggelizett és a repülőtéren fogadta a német követség tagjait. Tegnap délután a király koporsója előtt százötvenezer ember vonult el. A király kopor­sója le van takarva, rá van helyezve Sándor király háborús sapkája és az a bronz korona, amellyel I. Péter király 1904-ben megkoronáz­tatta magát. Ezt a koronát abból az ágyúból öntötték, melyet a Karagyorgyevicsek őse hasz­nált a törökök ellen viselt első háborújában. A koporsó előtt ma elhaladtak a frrancia tenge­részeti és katonai küldöttségek is. Lebrun pedig mély megilletődéssel állott meg a ravatal előtt. Két percr.í megáll mindé i E cn a (Belgrád, október 17.) Sándor király teme­tését az európai rádióállomások is közvetítik. Csütörtökön délután az egész országban két percre megáll a munka. A városba rengeteg idegen érkezett, úgyhogy a szállodák mind tele vannak. A rendőrség tekintettel a nagyszámú külföldi érkezésre, igen nagyarányú óvintézke­déseket tett. A katonaság egy részét is bevon­ták a rendőri szolgálatba. A temetés után nagy családi tanács lesz, amelyen Mária özvegy királyné, Károly király, Mária anyakirálynő, Pál, Miklós és Arzén hercegek is résztvesznek, valamint Pál atyja és fivére is. Károly király azután Lebrunnal tárgyal. Pénteken kisantant értekez­let lesz és ugyanazon a napon a balkáni érte­kezletet is megtartják. Károly király és Lebrun meg­látogatták egymást Belgrádi jelentés szerint, Lebrun köztár­sasági elnök meglátogatta Károly királyt. Károly király még a nap folyamán visszaadta Lebrunnak a látogatást.

Next

/
Thumbnails
Contents