Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-13 / 234. szám
pest Szombat, 1834. október 13. — Ára 5 *®l — ———n Szombat, 1834. október 13. — Ára 3 le# Tus* (HMtKia plátitó in I ____ numerar No. S4.S56—1927.J Keu tiUjsxg «.i jUiíIom arak belföldön: Egész evre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy dóra Î0 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedév le 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. — 234. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ IXDKí. Szerkesztőse g, kiadóhivatal es nyomda: CUU, ü%roa L. fof) ucca 0. szám. Telelőn: 608. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem wild vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. * Belgrádiban az a jelszó: Béltíiliii Î A régenslanecs olyan összeállítású, bogy a horváf"Sierb nép kibékülését lehel várná tőle — Állítólag katonai mozgalom lépett előtérte; amely a diktatúrát még kér" telhetetlenebbé akarja tenni — \ merénylőnek uj bűntársait leplezték fe 1— Jugoszlávia külpolitikája tekintetében nem fog történni semmi változás /% HoMssiergiie-lcoriiiáiiY lemondáséit most már égésién biztosra Teszik (Belgrad, október Ü.) Általános a vélemény, hogy a jugoszláv politikában minden nyílt kérdés, csak az az egy bizonyos, hogy kisebb- nagyobb meglepetések leszuek. A király által kinevezett régenstanács már magában véve meglepetés. A regensek között egyetlen szakpolitikus sincsen. A király unokaöccse, Pál herceg alig negyvenéves, nemrég kapta meg az alezredesi rangot, de egyáltalában nem katonatipus és politikával soha sem foglalkozott. Nagymüvcltscgü ember, aki főként szociológiával és művészeti kérdésekkel foglalkozott. Ö volt a fővédnöke a mult évben tartott belgrádi magyar képzőművészeti kiállításnak. A másik régens, dr. Stankovits, Jugoszlávia legnagyobb szivspeciálistája, akit vidéki birtokán álmából vert fel a Általános amnesztia készül A régenstanács eme összeválogatásámak nem kell tulnagy jelentőséget tulajdonítani, de lebecsülni sem szabad. Mindenesetre a régefns- tanáes összetétele, illetékesek véleménye szerint biztosíték arra, hogy nem lesznek kellemetlen meglepetések a belpolitikában. A belpolitikai életben nagy átcsoportosításokat visznek véghez, hogy a jugoszláv állam különböző nemzetiségeit összehangolják és kibékítsék- Kibékülni! Ez a jelszó ma Bclgrádban. Â szándék megvan a régenstanácsban, sőt a többi jelentős politikai tényezőkben is. lovas staféta, hogy közölje vele régensse való kinevezését. A professzor különben Príbicsevics híve, de nagyobb politikai szerepet soha sem vállalt, A királlyal iukább személyes kapcsolata volt", mert Jugoszláviában szokás az, hogy az ural? kodó patriarchális kapcsolatokat tart fenn alattvalóival. Szerb körökben meglehetős elégedetlenségei fogadják kinevezését, mert úgynevezett „precsan“, ami annyit jelent, hogy nem nagy szerb. Stankovits Lugos mellől származik, jelenleg a zágrábi egyetem tanára, magyarul kitünően beszél. A harmadik régens dr. Pcrovíts Ivó, Jugoszlávia legtekintélyesebb közigazgatási szakembere, szintén „precsan“, dalmáciai származásúAz a vélemény Belgrádban, hogy a temetés, után általános amnesztia lesz, hogy igy a szabadkezet nyert horvát és szlovén vezérekkel felvehessék a tárgyalásokat. Ez utóbbi birt hivatalosan cáfolják, de a belpolitikai életben máris jelentősen felengedett a merevség, ami jó hatással lesz nemcsak Jugoszláviára, hanem egész Középcurópa életére Sándor király párisi látogatása az olasz kérdéssel kapcsolatban válaszutat jelentett Jugoszláviára nézve s most ez a gyilkosság a választást kitolta egy'időre. Marseille! memento Duca, Dollfuss, Sándor király és Barthou, — ez a négy név négy láncszeme annak a sornak, amelyet az Európában is lábralcapott politikai gyilkosságok véres egymásutánja jelent- Mindénik gyilkosságot fanatizmus, politikai elvakultság termelte ki és éppen ideje volna már, hogyha a marseillei halottak lezárnák a tragédiák sorozatát, mielőtt a civilizáció világrészének mondott Európa ugyanolyan jelzővé nem válna, mint ahogyan Texast és Macedóniát szokták emlegetni a kaotikus összevisszaság az életbiztonság hiányának hazáiként. Hogyha ezeknek a bűntényeknek forrásait keressük, nem nehéz megtalálni közöttük az összefüggést, a közös nevezőt. A szélsőségek korszakában minden országban kitermelődtek olyan irányzatok, amelyek a maguk másokra tekintettel nem levő. sokszor önző célokat takargató eszméit csalhatatlanoknak Ítélik és el- vakultságukban minden más irányzat vallóit a gyűlölet szemszögén keresztül haza íratlanoknak és hazaárulókuak bélydgzik. Ez a félrebillent gondolatmenet adott bombát Duca gyilkosainak kezébe, ez tömöritett összeesküvésekbe kalandorokat és politikai bravókat nálunk is, ez a félreismert hazafiság hitette el az osztrák nemzeti szocialistákkal azt, bogy Doll- íuss Ausztria ellensége és nincs sürgősebb tennivaló, mint kioltani az életét, ez a mentalitás vezetett el Marseilleig, ahol a gyilkos golyók túllőttek a merénylő célpontján és, nemcsak Jugoszlávia uralkodóját ölték meg, hanem Franciaország külügyminiszterét is. Akármennyire is tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a kétségkívül horvát nemzetiségű merénylő a horvát nép elnyomása ellen akart tiltakozni Sándor király meggyilkolásával, nem tudjuk elhinni azt, hogy emberi életek erőszakos kioltása alkalmas eszköz lehessen politikai érdekek és célok megvalósítására. Nem, nem akarjuk ezt hinni. Mi még most is görcsösen ragaszkodunk ahhoz a kétségkívül nem divatos, de feltétlenül civilizáltabb gondolathoz, hogy az igazság diadalra juthat országok és népek elnyomása nélkül is- Hiszen minden úgynevezett nagy nemzetközi probléma voltaképpen olyan egyszerű és olyan könnyen megoldható! Nem kell más hozzá, mint az eldurvult közszellem megváltozása, hamis frázisok helyett az igazság és a jog őszinte keresése. Hogy csak a jugoszláv kérdésről beszéljünk- ez is mennyire könnyű probléma, mentes minden komplikációtól- Csak az kell hozzá, hogy mindénik félben őszinte jóakarat legyen meg a megoldáshoz. A horvátok ne gyűjtsenek bombákat és ismétlő pisztolyokat, mert a gyilkosság mindig megtorlást és féktelen gyűlöletet vált ki, a nagy-szerb politika képviselői pedig lássák be, hogy a horvát tradíciókat nem erőszakosan elnyomni, hanem legyezgetni és szeretettel támogatni kellene- Hiszen a horvát és a szerb testvérnépek és sokkal több példa van rá, hogy a testvérek megértik és jóakarattal segítik egymást, mintsem tőrrel és bombával fenckedjenek egymás ellen. És ez az analógia nemcsak Jugoszláviára illik- Majdnem minden európai országnak vannak nyitott sebei, amelyek csak azért nem gyógyulnak be, mert a megértetlcnség újra meg újra íelszakitja, elmérgesiti azokat. Rég elfelejtettük volna mi is a „kisebbségi“ szót, hogyha nem tesznek különbséget velünk, ha nem vádolnának utón útfélen hazaárulással és nem vonnák meg tervszerűen életlehetőségeinket. Ellenünk még azt sem hozhatják fel, hogy terrorista akciókra szervezkedünk, tömeges, vagy egyéni összeesküvésekre, merényletekre készülünk. Mi a támadásokra csak panasszal, békés elégtételkereséssel és sohasem fenyegetéssel felelünk. Sajnos, mindeddig hasztalanul. Álljunk meg a marseillei ' mementönál és szálljunk magunkba. Próbáljunk meg egyslzer a jóakarat és szeretet jelszavaival hazafiasaknak lenni, lássuk be. hogy egymás megvetésével és egymás gyanúsításával nagyon kevésre mentünk eddig. Álljon meg Európa a lejtőn, mielőtt az anarchizmus őserdejévé válna, mielőtt népek és emberek duvadaknak tekintenék egymást, akiket csak kiirtani kell és lehet. Egy király és egy külügyminiszter elnémult ajkai intik a jobbulásra és megújhodásra mindnyájunk közös hazáját, Európát!
