Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-12 / 233. szám
XVU, ÉVFOLYAM. S33. SZÁM, KllETÍ'UjS&G .... mmm 1 '■ JAKABFFY ELEMÉR nyilatkozik genfi tapasztalatairól Rossz az atmoszféra a kisebbségi kérdés széniára» \éino!ország kilépése óla a IMépszorelségben egyel* len nagybafalotn sincs, amely őszintén támogatná a kisebbségek ügyét Tát nieset« nyomban meglátta at lengyel lépés veszélyes voltét (Temesvár, október 10.) Egy temesvári újságíró kérdést intézett Jakabffy Elemérhez, a Magyar Párt alelnökéhez, hogy genfi impressziói alapján mondjon véleményt a kisebbségek ezidőszerinti helyzetéről általános erdélyi szempontból. Jakabffy Elemér a következő érdekes nyilatkozatot tette: — Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a mai 'politikai légkör a kisebbségi gondolat becsületes megoldásának egyáltalán nem ked vez. — Mi, kik a nemzetkisebbségi kongresszusokon évente összeülünk nemcsak azért, hogy a magunk álláspontját az egyes reánk vonatkozó kérdésekben leszögezzük, hanem azért is, hogy magunkat a világpolitikai eseményekről tájékoztassuk és a magunk szemszögéből diagnózist állítsunk, nagyon fájdalmasan érezzük azt a változást, amely a mi szempontunkból a hitleri gondolat diadalra jutása által beállott. — Mindenki elképzelheti, milyen örömteli esemény volt a kisebbségi gondolat képviselői számára az a tény, hogy annak idején Németország mint nagyhatalom, a Népszövetség tanácsának tagja lett és magát ott olyan i'ennkölt szellemű férfivel képviseltette, mint amilyen Stresemann külügyminiszter volt. örömünk csak fokozódott, amikor Stresemann a kisebbségi kérdést tényleg a Népnzövetség elé vitte és ezáltal, ha nem is nagy, de mégis olyan eredményeket ért el, amelyek reményt nyújtottak számunkra, hogy problémánk állandóan napirenden marad és fokozatosan a megoldás felé halad. Ámde amilyen nagy volt akkor az örömünk, ugyanolyan nagy csalódást hozott számunkra az a tény, hogy Németország a Népszövetségből kilépett és olyan belpolitikát folytat, mely a kisebbségekre a legszomorubb sorsot hozza. Mert tévednek azok, akik azt hiszik, hogy csak a zsidók disszimilálásában nyilvánul meg ez a kisebbségellenes politika. Ott vannak például a lausitzi szerbek (vendek), akik kétségtelenül árja eredetűek és akiknek mai helyzetével aligha cserélne bármilyen országban élő kisebbség. „Nincs egyetlen nagyhatalom.“ — Nekünk, a kongresszusok csoportkép- viselőinek fájdalmasan kellett megállapítanunk, hogy egyetlen nagyhatalom őszintén nem áll a mi ügyünk mellett. A lengyel lépés háttere, — 1919 junius 24-én Clémenceau, a mindenható francia miniszter levelet intézett az éppen akkor alakulóban lévő lengyel állam tejéhez, a nagyszerű muzsikushoz, Paderevszkyhez. Ez a levél határozottan kimondja a junktimot az uj területek megszerzése és a kisebbségi jogok elismerésére és tiszteletben tartása között, vagyis kimondja azt, hogy bizonyos államok uj életet, illetőleg uj területeket csak azért kaptak, mert nemzetközi szerződésekkel kötelezték magukat arra, hogy a fennhatóságuk alá került kisebbségeknek a szerződésekben megállapított jogait tiszteletben tartják. És ime most ugyanannak az államnak kormánya, amely egész létét ennek a junktimnak köszönheti, egyszerűen kijelenti, hogy magára nézve ezeket a szerződéses megállapításokat ugyan elismerj de tiltakozik az ellen, boga e2,ck végre.-,, hajtása tekintetében bárki is és elsősorban a Népszövetség őt felelősségre vonhassa, pedig a Paderevszkyhez intézett levél 3. cikke éppen ezt állapítja meg. — A mi éleseszü külügyminiszterünk, Titu- lescu, azonnal észrevette, hogy a lengyel lépés hová\ vezethet. Hogyha az egyik fél a junktim egyik része alól magát kivonja, a másik fél a másik részt minősítheti olyannak, amelyet megtartani nem köteles. — Állampolitikai szempontból azonban könnyen magyarázható a lengyel kormánynak álláspontja is. Szinte azt mondhatnánk, erkölcsösebb álláspontra helyezkedik, mint azok a kormányok, amelyek a nemzetközi fórumok előtt a szerződések alól magukat ki nem vonják. hanem azok rendelkezéseit tényleg be nem tartják. Lengyelország sem tartotta és nem tartja be azokat. Most azonban a szovjet állandó tanácstagsága következtében előállt az a helyzet, hogy ez a nagyhatalom felhívhatná a tanács figyelmét a lengyelországi kisebbségi állapotokra és amikor a lengyel kormány a szovjet területen élő kisebbségek helyzetére mutatna reá, ez ellen azzal tiltakozhatna a szovjet delegátusa, hogy őt a kisebbségek mikénti kezelésére semmiféle nemzetközi szerződés nem kötelezi. A kisebbségi kérdés és a Népszövetség. — Mi volna hát a teendő a kisebbségi szerződésekben biztosított jogok ilyetén való kijátszása ellen! — Ezt mi most a Bernben megtartott tizedik kisebbségi kongresszusunkon a leghatározottabban megállapítottuk. Ezért kértük a Nemzetek Szövetségét,, hogy minden olyan államtól, amelyet tagjai közé felvesz, követelje a kisebbségi szerződések aláírását. Természetesen ez a mi kívánságunk éppen olyan pusztában elhangzó szó maradt, mint az a sok másik, amellyel a Nemzetek Szövetségéhez szóltunk. A lengyel kormány az utolsó órában visszavonta a kisebbségi jogok általánosítását követelő javaslatát. De a tekintetben nem nyilatkozott, hogy ezzel együtt megmásitotta-e azt a bejelentését, hogy a kisebbségek ügyében nemzetközi testületekkel szóba nem áll. így tn! most nagyon kiváncsiak vagyunk, hogyha a lengyelországi kisebbségek panaszt adnak be a Népszövetséghez, ez mire határozza el magát. Vájjon kér-e felvilágosítást a lengyel kormánytól vagy nem. És mit tesz majd, ha a lengyel kormány a felszólításra egyáltalán feleletet sem ad. — Szóval a kisebbségi kérdés csak most kezd igazán olyan kérdés lenni, amely a Nép- szövetségnek kellemetlen lehet, mert most már passzív magatartásával nem csak a kisebbségeket hagyja meg szomorú sorsukban, hanem ezzel önmagára is a legnagyobb erkölcsi csapást méri. Mi kisebbségek tizenöt éven át kibírtuk a Népszövetség ilyetén viselkedését, de vájjon Mussolininek megállapítása után, hogy a leszerelés mélyen el van temetve az ágyuk és tankok alatt, vagyis a Népszövetség leg- elsörendü célja nem valósult meg, vájjon az a testület a szovjettel feldíszítve kibirja-e azt, hogy az egyes hatalmak is tetszésük szerint felfricskázzák, az más kérdés, olyan, amelyre igennel aligha felelhetünk. 7 Mussolini és a szép operaénekesnö Rose Pauly, a hires német drámai énekesnő, a bécsi operaház kiváló művésznőjével legutóbb fatális eset történt; nem ismerte meg Mussolinit. — Bécsi kollégáimmal vendégszerepeltem Velencében a Biennale alkalmából, — mesélte Rose Pauly. — Strauss Richard „Az árnyék nélküli asszony“ cimü operájának női főszerepét énekeltem. Egy reggel értesítettek bennünket, hogy a Duce ebédre hivott meg bennünket a lidói Excelsiorba. Mussolini külön hajót küldött értünk Velencébe és amikor megérkeztünk a lidói hotelbe, hirtelen egész sereg emberrel ismerkedtünk meg, úgyhogy nem is tudtuk, hogy ki kicsoda. !Aztán kijelölték a helyeket, hogy hova kell ülnünk■ Egy napbarnított, középtermetű, nem feltünen öltözött, temperamentumos ur lépett hozzám: — Parancsoljon helyet foglalni mellettem■, nagyságos asszonyom, — mondotta udvariasan. Leültünk és amikor már tálaltak, folyton azon járt az essem, hogy tulajdonképpen miért nem várjuk meg Mussolinit, vendéglátó házigazdánkat. Egyre csak a bejárat felé néztem. — Mit nézeget folyton az ajtó felé, asszonyom? Vár valakit? — kérdezte a szomszédom. — Mussolini még nincs itt, — válaszoltam. — Ez számomra nagy csalódás, annál is inkább, mert hallom, hogy nem jön el arra az előadásra sem, amelyben én énekelek. Sajnos, nem jöhetek, — mondotta erre szomszédom, — mert még ma Rómába kell utaznom, ahol fontos politikai tanácskozások várnak... A szomszéd: Mussolini volt... Soha életemben nem voltam ilyen rettenetes helyzetben... ő pedig kedvesen, de kicsit ironikusan nevetett: — Ön, azt hiszem, az egyetlen asszony, aki mm ismer engem, -— mondotta és láthatóan mulatott zavaromon. Természetesen bocsánatot kértem és men- tegettem magam, hogy én mindig csak a művészettel foglalkozom és sohasem érdeklődtem sem a politika, sem a politikusok iránt. — Brávó! — kiáltotta élénken Mussolini. — ön nemcsak művésznő, de igazi asszony is. A politikáiba nem is kell az asszonyoknak beavatkozni, Az asszony tartozzék az otthonához és a gyermekeihez. — Kommunistákat Ítélt el a hadbíróság Szerdán öt. nagyváradi ifjú kommunista perét — három leány, két fiú — tárgyalta a kolozsvári hadbiréság. A vádlottakat az augusztus 1-ére tervezett vörös nappal kapcsolatban tartóztatták le, tettenérve őket, amint röpiratokat osztogattak és különböző jelszavakat festettek a falakra. A hadbíróság Schwartz Irént egyévi, Antal Chalmert kétévi, Lefkovits Magdát háromhónapi, Schwartz Lászlót hathónapi, Engier Ellát háromhónapi fogházra Ítélte. A távolmaradt Waohsenekker Józsefet in contumatiam ötévi fogházra Ítélték. *A Szociális Misszió Szervezet zsömper- kötő tanfolyamot rendez, amelyen blúzok, ruhák, sálak, kesztyűk, sapkák, stb. kötését tanítja. A tanfolyam vezetésére sikerült az elnökségnek Horosz Olgát megnyerni, akinek szaktudása, művészi ízlése és pontossága jól ismert a nagyközönség előtt. Részvételi díj 200 lej. Jelentkezőket elfogad és bővebb felvilágosításokat ad hétköznapokon délelőtt 9—L között a Szociális Misszió Szervezet irodája, Str. Universităţi 7. szám. * Akar Ön egészségesen étkezni? Akkor keresse fel a „Dieta“ vegetámis éttermet, Str. N. Iorga 2. szám alatt, ahol a legizletesebb és legtisztább ételeket a legolcsóbban élvezheti. Kedvező abonoma-rendszer. Ebéd 3 i'ogásos 25 lej, vacsora 2 fogásos 20 lej.
