Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-08 / 204. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 201. SZÁM. KlLlTlUjSXG ______ amtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmnmmmmmmmmmmMmmammmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmimm Hajtóvadászat négy szilágy- csehi magyar tisztviselőre Magyarok megrágalmazásával vél hazafias érdemeket szerezni a szatmári lieccujság tudósítója Ki ad elégtételt az ártatlanul meghurcolt hiNehhségi tisztviselőknek ? (Kolozsvár, szeptember 6.) Kezünkbe került egy Szatmáron megjelenő ncgyoldalos kis román lap, a eime: „Graniţa.“ (A határ.) Hogy céljait és vélt jelentőségét még jobban kihangsúlyozza, a szerkesztőség a eim alá odanyomatta ezt a jelszót: „Ziar pentru afirmare romaneasca“. Ami körülbelül azt jelenti, hogy; itt vagyunk, megvetjük a lábunkat és kiverünk innen benneteket, magyarok. A Graniţa pontosan ugyanaz, mint Nagyváradon a . Gazda de Vest“, Temesváron a „Vestul“ és még néhány kisvárosi hetilap címét is felsorolhatnánk ugyanebben a kategóriában. Az olvasók észre sem vennék, ha egy ördöngős kohold valamelyik reggel megcserélné a lapfejeket és a nagyváradi lapra a Vestul, a temesvárira a Graniţa, vagy a Gazeta de Vest cimét csempészné rá. Mert mi ezeknek a lapoknak a „tartalma?“ Lássuk például a Graniţâ-t, amelyet most a kezünkben tartunk. A fő cikk fett hetükkel: „Catre minoritari“'. Bölcs tanácsokat osztogat benne a cikkirö az illojális kisebbségekhez, jóakaratunak akar látszani, de minden sorából kicsap a gyűlölet lángja. A második oldalon rovatok vannak, sport, rádió, közgazdaság, mozi, a harmadikon pedig ismét egv , szakmábavágó1 cikk, amelynek címei: ,,Pe frontul maghiarizărilor“, „Şvabii din jud. Satu-Maré“, „Influenta maghiara“. Már ezekből a címekből is kitűnik, hogy mi a cikk tartalma. Nem is érdemes tehát szót vesztegetni rá. A harmadik oldal főszenzációja egy szilágycsehi riport. Összefoglaló eime: „Din anchetele noastre“. Nem láttuk ugyan a lap régebbi számait, de könnyen elképzelhetjük, hogy micsoda kérdéseket ölel fel a Graniţa inkétja. Természetesen a mai korszellemnek megfelelően ..leleplezéseket“ az erdélyi magyarság tultengéséről, denunA mult bélen Szilágycseh főterén egy borotvált arcú, osokros nyakkendőjü Latalember jelent meg. Kifc.szitftt melle cs büszke pillantásai nem kisebb önérzetet reprezentáltak, mint _mondjuk , ahogy Napóleont elképzeljen a wagrámi csata után. A szilágycsehi, illetve szatmári „Napoleon“ _ kiderült ugyanis, hogy az előkelő idegen Szatmárrói indult el weckend-utjára _mindenekelőtt kávéházi információkat szerzett és ezeknek birtokában beállitot t a postahivatalba. _Hol van a pcstafőnok? __kérdezte ellchtmondást nem tűrő hangon. A postafönöknő, (aki különben született román, bár a hitlerista névvegyolemzés szerint megbocsáthatatlan bűne. hogy magyar férje van), ijedten állott meg az ismeretlen ur előtt, akit legalább is vt'zérinspektornak gondolt. A pöklund' vendég azonban. mindegyre azt kiáltotta, hogy ő nem nővel, hanem férfivel akar beszélni. A megriadt asszony megismételte, hogy ő a postahivatal kinevezett vezetője, az idegen azonban tovább lármázott. A beszélgetés román nyelven folyt, ez azonban nem akadályozta meg a lármás férfiút ab ban, hogy folyton ezt ne rikoltsa: _ Nem tűröm, hogy a romén postán magyarul beszéljenek! A postaíőnöknő férje, hogy a botránynak véget vessen, a csendőtórsre sietett, mire a lánglelkü hazafit 1< igazoltatták s kiderült, hogy Gheorghe Osanuval azonos, a szatmári Graniţa tudósitójával. Azt mondanunk sem kell, hogy az illető fő- szerkesztőnek mondotta magút és kijelentette, hogy puriíikáird jött Szüágyesehre, mert azt hullotta, hagy a városban grosszéinak a kisebbségek és elnyomják a románokat. „De majd én rendet teciálásokat a kormány és a hatóságok felé, hogy ezt, meg ezt kell elcsapni, ez meg ez a kisebbségi tisztviselő még életben van, jól lesz sietni a fegyelmivel és az elbocsátással, mert mi történik, hogyha idő előtt meghal? Soha nagyobb hajtóvadászat nem folyt még egy kipécézett kisebbség fiai ellen, mint amilyennek most vagyunk szenvedő alanyai. A harcmodor kétirányú. A kormány nem szói egy szót se, egyetlen egy kisebbségellenes nyilatkozat sem hangzik el a részéről, csak egy-egy diszkrét rendelet, amelynek nyomában ma itt bocsátanak el néhány tucat magyar köztisztviselőt, ma ott törik ki a nyakát öt ven, vagy száz, családos, évtizedekig becsületesen doigozó kisegzisztenciának.-Az cffen7iva másik iránya már kevésbé zajtalan. Itt pontosan ugyanaz történik, mint egy nagyszabású körvadászaton. KivonuJnak a vadászkutyák. csaholva végigrobogják az erdőt, hogy felverjék a meglapuló vadakat, ' A Graniţa egyéni körvadásznia, a kis szilágycsehi társadalom hírmondónak megmaradt magyar tisztviselőit szemelte ki céltáblának. Egy Glied?ghe Osanu nevű, újságírónak felcsapott fiatalember vállalkozott a szilágycsehi hajtóvadászat megrendezésére. így jelent meg aztán a Graniţa-ban riportja a szliágy- csehi bíróságról, ahol csodálatosképpen még mindig akad néhány magyar tisztviselő. Érdemesnek tartottuk utána járni: hogyan születik meg egy ilyen vidéki riport? És megtudtuk a követ Közöket: rendek!“ — fejezte be Osanu ur handa-bandá- zását. Miután pedig az igazoltatástól megszabadult, Osanu ur a járásbíróságra sietett és akárcsak egy minisztériumi megbízott, kihallgatta a bírókat és tisztviselőket. Elmondta, hogy súlyos visszaélésekről van tudomása, amiket kisebbségi tisztviselők követnek el és ezekről szeretne bővebb felvi'ágesitásokat kapni. Rohan Constantin járásbiri udvarias és előzékeny hangon közölte a szatmári purifikátorral, hogy Szi Iá gyesében nines semmiféle visszaélés, mire a derék ifjú az ? dóhivata’bf ment, de a visz- szaélések nyomait itt sem sikerült felfedeznie. Végső útja természetesen a kávéházba vezetett, ahol a szájtól ó i:a.'catóság előtt kifejtette programját i kisebbségekkel szemben és hangoztatta, hogy majd rendet ícg csinálni. Pár nap múlva meg is jelent a szatmári Grani7 ţa-ban az a cikk, amelyről már fentebb említést tettünk. Osanu ur kifogásolja, hogy a járásbíróság tiz tisztviselője közül öt míg mindig magyar, ami azonban szomenszedett hazugság, mert a szi- lágyesehi járásbíróságon csak egy biró, három alantas tisztviselő van. Ugylátszik, a szatmári purii: káter a szolgái is tisztviselőnek számítja, mert az csakugyan magyar. A továbbiakban megtámadja Szász István já- rásbirósági elnököt és azzal vádolja, hogy elnézi a magyar tisztviselők „visszaéléseit“, pedig azok illetéktelen taxákat szednek, bélyegeket nyalnak, aktákat tüntetnek el, részegeskednek, legnagyobb liiniik azonban, hogy mindannyian „nagy magyarokakiket minden további nélkül ki kell ebru- dalni. A cikk adatai olyan nyilvár.valóan kitalálások és hazugságok, hegy mint tudósítónk jelenti, a szilágycsehi románság is fel van háborodva az Ízléstelen formed,vény és papirrcveiöje ellen. Most pedig kiváncsiak vagyunk rá, hogy lösz e valami következménye a Graniţa cikkének? Az egyetSn logikus következmény az lehetne, hogy a lelkiisme:etun újdondászt, aki korrekt és évtizedes tisztviselői múlttal rendelkező embereket támad meg Ízléstelenül és ostobán, haladéktalanul bíróság elé állítsák és példás büntetésben részesítsék. Attól félünk azonban, hogy mint az utóbbi időben annyiszor, a rövidebbet nem a pletykaszál- lité* riporter, hanem a pellengérre állított magyar tisztviselők fogják huzni. Budapesten megnyílt a nemzetközi jogászegyesület konferenciája Megnyitották „A magyar törvény tnuHja“ kiállítását is (Budapest, szeptember 6.) A nemzetközi jogászegyesület harmincnyolcatlik konferenciáját csütörtökön ünnepélyesen megnyitották a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Ebből az alkalomból az akadémia épületét a résztvevő államok lobogóival, délszaki növényekkel és szőnyegekkel diszitették fel. A bejáratnál a cserkészek, rendőrök és a rendezőbizottság állott sorfalat. A résztvevő államok mintegy kétszáz kiküldött és ezeknek hozzátartozóin kívül megjelentek a magyar közélet előkelőségei, miniszterek, magasrangu bírák, egyetemi tanárok és nagynevű ügyvedek, továbbá József főherceg is. Lázár Andor igazságügyminiszter angol nyelvű beszédében üdvözölte a megjelenteket, akinek a kongresszus elnöke válaszolt. Majd dr. Oswald István, a kúria másodelnöke tartotta meg székfoglalóját. (Budapest, szeptember 6.) A magyar kultuszkormány megbízásából Petry Pál államtitkár megnyitotta a Magyar Nemzeti Múzeumban a magyar törvény múltja cimii kiállítást. A kiállítási abból az alkalomból rendeztek, hogy a kormány megvásárolta a tizenkettedik századbeli admonti kódexet, amely a Szent István korabeli törvényeket tartalmazza. A kiállításnak időszerűséget ad az a körülmény is, hogy most rendezték meg Budapesten a nemzetközi jogászkongresszust, 350 éve jelent meg Nagyszombatban az eddigi magyar törvények gyűjteménye és 300 évvel ezelőtt a gyulafehérvári országgyűlés is Írásba foglalta az Erdélyben divó törvényeket. maammmmammmmemmm» ttniii—i m—i h hím mirQHV0S1 TANÁCSOX FIATAL asszonyoknak ír a : DR. FÖLDES LAJOS, az Országos Gyermekvédő Liga Szülő, és Anyaotthonának iőorv'osa. ❖ Kanható a ,,KeJe!S UJság" kiadóhivatalában Kvár, Baron L. Pop ucca 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. 150 lejen felüli megrendelésnél és a pénz előzetes beküldése után portóköltséget nem számítunk. Kivonal a (artalomjagyzákbSI I. rész: AZ ANYAAÓI. Tudnivalók a terhesség körül. — A szülés. — A gyermekágy. II. r sz: Az ujsztilött és * csecse,wo.Az elválasztás. Gyermek betegségek, — Mesterséges táplálás. Ara 78 lej Gyermekeink testi fejlődését és egészségét teix- tositjuk, ha e kitűnő munka utasításait követjük. A »za!mari riporter imrif'ifeaeios koraija
