Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-03 / 200. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 200. SZÁM. KeietíU/sxg 9 Gyógyszertárak, Drogériák, lllatszertárak a Douce France, Ocean Bleu stb. stb. kölnivíz, púder és parföm megteremtőié gyártmányait csak kizárólagos képviselő utján Parfram S. A. R. árusítja. Bucureşti, Vasile Loscar No. 209. Telelőn; 229/30. Szalonka-les ~ Részlet szerzőnek „Kutyakomédia“ c. regényéből — Irta : KEMÉNY JÁNOS báró ínyenceknek való szórakozás a szalonka les. Kelet felöl idelátszik a Kárpát-hegység fehér háta. Hó van még odaföut, de már itt-ott néhány setétlila foltot tépett bele a nagy fe­hérségbe a hóolvadás. Lejebb az előhegység már megkopaszodott, lombtalan bükkfák ha­muszürke színét öltötték magukra a lankásabb hegyek. Olyan ez a fáradt szürkeség, mintha füstszagu ködfelhő ereszkedett volna a havas csípejére s hol elszórtan nehány, sarjról fa­kadt tölgyfabokor rozsdavörös lombja mered az égnek, mintha öreg sebek újultak volna ki a messzi hegyek testén. Idelent már valóban kitavaszodott. A ba­rázdabillegetők bejelentették s utánuk nagy csapat gólya érkezett fészekrakó kedvvel kö­rözve a falvak s város felett. Ez itt lent a „Cseresznyés“, ötszáz hold ki­terjedésű fiatal tölgyerdő. Középen tisztás szeli át, alul sebes folyású patak, ki a havas­ból igyekszik a Maros felé. Itt már a tölgyfa- bokrok lombjukat nagyjában elhullatták, a füzfabarkák ezüstszínűén ragyognak s a tisz­táson a fű sárgazöld, üde, leves, — szinte hal­lani lehet, hogy lélekzik a rét. A rigók csá •rogva csicseregve űzik egymást, párzanak. A ■varjak, csókák fészkeiket rakják. A galambok suhogva szálldosnak össze-vissza. Egy kakukk is számlálja már az éveket, „lányok örüljetek, férjhez- mentek maholnap!“ A fenyőmadaruk veszettül zakatolnak. Az őzsutákat még nem űzik a bakkok, a bakkokat sem űzi még a va­dász s igy alkonyat előtt tizes-tizenötös csapa­tokban kijönnek a tisztásra mind s nyugodtan legelésznek. A suták kényeskedve mutogatják habfehér tükrüket, a bakkok koronás fejüket meg-megrázzák és a tavalyi gidók játékosan szökdécselnek bele a pocsolyákba. A levegőnek különös ize van. A tavaszi napfény melege el­keveredett a hegyek felől érkező hóillattal. Fii- szag is van benne, meg tavalyi korhadt fale­velek fanyar ize. És frissen felszaggatott föl­dekből előszivárgó pára­Mozdulatlanul állnak a vadászok hárman háromfelé. Kakukk Gáspár szájában csende­sen füstölög a szivarcsutka, Demian Jocó fá­nak dőlve nézi az eget s a kicsi báró félrecsa­pott, ócska bársonykalapja alól, örvendve fi­gyeli két szájaskodó feketerigó harcát, kik ug­rálva, repdesve veszekednek letörött, vékonyka szárazág tulajdonjoga felett. Egy róka rongyos bundájú, vedlett öreg róka, lopakodik tova sűrű bokrok alatt. A ke- resztut felé igyekszik. Ott szárazabb a hely s egerek tipegnek cincogva ide-oda. Ma nem si­került szendergő nyulfiut elcsípnie, jól fogna egy-két egérfióka vacsorára. De valamerről szivarfüst szagát hozza a szellő s a róka meg­torpan szimatolva: Mi ez!! Ez a különös bü­dös szag? Veszedelem!... És az ágak között megpillantja a nagy bajuszu embert, amint csendesen szopogatja szivarcsutkáját... Egy pillanat! Perdül egyet magakörül a róka és már vágtat is gyors iramban vissza a vadcsa­páson a kotorék felé. Ma nem lesz egérvacsora. Mérgében rekedt, ugató hangon elvakkantja • magát. Megmozdulnak a nyulak is: kövér anyák,, kosorru bakkok, ügyetlen fiókák. Kibicegnek az erdő szélére s körülülik az erdőt ezek a ked­ves, lapátfülii népek. Orrukat törlik, bajuszu­kat pedrik, füleiket forgatják jobbra-balra s az orruk idegesen remeg, miközben a hegyek mögé bukó nap fáradt sugarai piros tüzeket gyújtanak nagy, buta szemeikben­Alkonyodik immár. A madarak el-elálmo- sodnak s alkonyi lassú szellő borzongatja a fá­kat. Egy pergőrécecsapat nagy lármásan vo­nul el az erdei patak felett. Egyre ritkábban rikoltanak a harcias ri­gók, egyre halkabban motyognak a varjak, csókák. És a seregélyek néma csapatokban su­hannak éjjeli szállásaik felé. Lehűl a levegő és megtelik párával. Nyu­gaton már piros az ég, de feljebb már kék szine szürkeségbe vész s halványsárgán, bizonytala­nul pislogva megjelenik végtelen messzeség­ben, a vacsoracsillag. Néhány percre fojtott csend uralkodik el (Marosvásárhely, szeptember 1 Saját tud.) Ismét súlyos sérelem érte Marosvásárhelyen a magyar nyelvet és rajta keresztül a vá­rosnak a magyarságát. Papin Tlariau nevű ál­lami fiuliceüin igazgatóságától átirat érkezett a róm. kath. plébánia hivatalhoz és arról ér­tesíti a plébánost, hogy a most kezdődő isko­lai évben a líceumba járó kisebbségi tanulók­nak a vallást is románul leéli tanulni, követ­kezésképpen a plébánia hivatalnak gondoskod­nia kell arról, hogy románul tudó hitoktatók végezzék a vallástanitást. A líceum igazgatóságának átirata értesü­lésünk szerint a többi felekezet lelkészt hivata­laihoz is megérkezett. Az átirat hivatkozik a kolozsvári tankerületi főigazgatóság, vagy mint hivatalosan jelzi a „Serviciul Local de învăţământ Cluj“ 30239/1934. Cluj VIII. 20-án kelt rendelkezésére, ez pedig viszont a közokta­tásügyi miniszternek 125-931/1934. sz. rende­leté alapján még a következő intézkedések fo­ganatosítását Írja elő. Az összes vallásfelekezetek óráit a líceum­ba járó tanulók csak a Uccum épületében hall­gathatják az igazgató és az ellenőrző közegek felügyelete alatt. A gör. keleti és gör. katho- likus vallásórák kivételével a többieket díjta­lanul kötelesek végezni a hitoktatók, vagy a felekezetűk tanulóitól szedhetnek erre a célra adományt. Csak azok a hitoktatók taníthatnak az ál­lami iskolákban, akiknek a minisztertől úgy­nevezett autorizációjuk van, melyet az isko­a világon, aztán messziről megszólal az első szalonka: „Koóor-koóor ... pszt-pszt.“ „Koói’- koór... pszt-pszt.“ Aztán jobbról egy, balról egy másik... majd meg egy és még egy. Jön­nek minden felől korrogva, pisszegve. Cikázva húznak el a fák felett, néha lefele csapnak, mint a villám, itt-ott kettő egymásba ütközik, kakas és tyukocska. Űzik egymást. Szeret­keznek. Fegyvertüz villámlik itt is, ott is. Néha egész kis sortüz dördül. A szalonkák most már gyorsabban cikkáz­nak. Némelyik megszárnyalva a völgynek for­dul, másik mellen találva, mint feldobott kő zuhan a fák közé s a földre dobbanva, kicsi szive megdermed. A többi madarak rejtekhelyükön összezsu­gorodva reszketnek ijedten, az őzbakkok ugatva menekülnek az erdő mélyébe, utánuk sípolva, sirva a suták, tavaszi gidók. A nyu­lak eszeveszetten, botorkálva, néhol szinte buk­fencet vetve szaladnak a bokrok alá. A rókák, vadmacskák, borzok reszketve lapulnak meg a kotorékban. Aztán rendre besötétedik. A szalonkák rit­kábban, de alacsonyabban húznak, mintha tud­nák, hogy a vadászszemek most már bizonyta­lanabbul céloznak. Szinte nekivágódnak a puskacsőnek. Végül megcsendesedik minden, az ég meg­feketedik s csillagokkal disziti magát. Demian füttyent- Kakukk Gáspár fíittyent. A kicsi báró gyenge „hopp-hoó‘‘-val válaszol. És megindulnak a vadászok, hogy megbe­szélt helyen, a keresztutnál összetalálkozzanak. Hét szalonkát lőttek- Még három másikat: elvesztettek a sűrűségben. A vadászok boldogok. Jó eredménnyel va­dásztak. Szép időt kaptak. Özeket láttak, uyu- lakat, rókát. És csodaszép volt az alkonyat, tele madárénekkel, szalonka-szerelemmel. Most leballagnak a hegyről, felülnek a ko­csira, szekérre, taligára, mennek a városba, vissza a birtokra, faluba és egy boldog tavaszi alkony után újra kezdik a verekedést csalá­dért, rangért, a mindennapi kenyérért. lai igazgató felterjesztése alapján ad meg a miniszter. A hitoktatás kizárólag csak az ál­lam nyelvén történhetik és pedig azért, hogy az igazgató és az ellenőrző közegek tudjanak arra felügyeletet gyakorolni. A kisebbségi egyházak vezetői érthető megütközéssel fogadták ezt a legújabb minisz­teri rendeletet, mely súlyos sérelme nemcsak a kisebbségek békeszerződésileg biztosított sza­bad nyelvhasználatának, hanem a vallásos ne­velésnek, sőt a vallás szabad gyakorlatának .is. A miniszteri rendelet szépiteni próbálja e sé­relmes intézkedésnek döbbenetes voltát és az­zal kendőzi azt, hogy kettős nevelői és nemzeti érdek, ho-gy az állami iskola tanulói vallásos nevelést nyerjenek az iskolában az igazgató ellenőrzése alatt. Hasonlóan türelmetlen mentalitás szülte azt a rendelkezést is, melyet kíméletlenül akarnak most végrehajtani a marosvásárhelyi pénzügyigazgatóságon is, ahol a tegnap szigo­rúan elrendelték a tisztviselőknek, hogy a fe­lekkel nem érintkezhetnek magyar nyelven. MtmummiwmnwwMMtctt MOZI ■■HHHHnW EDISON-MOZGÖ: Vasárnap: r. T1NGU-TANGLI KABARÉ. (A Práter csillaga.} Főszerepben: Verebes Ernő, Elisabet Dinejew, Schlumli a csodakutya, Fritz Kampers. II. TAR~ , SAN. Jonny Weissmüllerrel. Lehetetlenné teszik az állami iskolákban a kisebbségek vallásoktatását A nv» ros vásárhelyi állami líceumban már a vadá t sem szabad a kisebbségi tanulok anyanyelvén tanítani — A magyar nyelv a sovi­nizmus g ízhengere alá került a Székely fővárosban — A pénzügyi tisztviidüinck ís elbocsátás terhe alatt tiltották meg, hogy a felek­hez magyarul szóljanak a hivatalban

Next

/
Thumbnails
Contents