Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-29 / 222. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 222. SZÁM. m Kel e tiUjsjg* 5 SS Az újjászületett vitéz — A kolozsvári Magyar Színház szezonnyitása — Amióta először adták a kolozsvári Magyar Színházban Kacsóh Pongrác — most már megállapíthatjuk — örökéletü daljátékát, azóta, (talán harmincöt-negyven éve ennek) sok minden megváltozott. Sokszor újították fel a színpadra vitt gyönyörű Petőfi-mesét, de mégis joggal mondjuk azt, hogy most született igazán újjá, most kapott igazi értelmet ez az izig-vérig magyar darab, amelynek bájossága, elragadó naivitása immár klasszikus veretet öltött és amely minden generáció számára újjá fog születni. Még a mi számunkra is, akiket annakidején elandalitottak Petőfi gyöngéd kézzel színpadra 'ültetett poézise és akik idők folyamán megfeledkeztünk arról, hogy a magyar színpadnak örökké élő s mindig frissen, mindig újnak ható alakja a János vitéz. Amikor a függöny felgördült és meg into t- tan néztünk az olébiink táruló gyönyörűséges képre: a kalotaszegi falu üde, szinpömpás látványára, tekintetünk végigfutott a nézőtéren is. A keret csakugyan nem a legfényesebb- Bizont kopottas, nem valami tündéri a kisebbségi szin ház nézőtere. De amint a, nézők csillogó — néhol könnytől csillogó — tekinteteibe be'enéz- tünk, egyszerre tündöklővé, fényessé vált a színpad és nézőtér, egybeolvadásával harmonikus egésszé vált a Magyar Szinház. Néztük a fiatalokat, akik talán először látják a Já.KS vitézt és néztük az c-iegeket, akik a darabbal együtt mintha megfiatalodtak volna. És valahogy úgy éreztük, hogy a közöny, a fásultság kérge felolvadt, a magyar színészet és a közönség is önmagára talált. A bemutatót vita előzte meg. Arról folyt a disputa, hogy lehet-e, szabad-e a János vitézt kalotaszegi mezbe öltöztetni? Valaki, aki magát „vaskalaDos tanárnak“ neVézte, azt állította, hogy nem. Petőfit idézte, az Alföld szerelmesét és azt akarta kihozni belőle, hogy az alföldi magyar testére szabott János vitézt a Kalotaszeg hegyes-dombos vidékére átplántálni kegyeletsértés. Csakugyan vaskalaposság volt. Az alföldi magyar is, a kalotaszegi magyar is egy tőről fakadtak és ezek a mi magyarjaink, akik megható készséggel siettek be a faluból, hogy segítségére álljanak a bajbajutott magyar színészeknek, a legszebb magyar típusok. Ruhájuk egyszerűségűkben is nemes, gyönyörű. Ez az erőszakosan elóráneigált kifogás tehát már nyomban megbukott abban a pillanatban, amint a közönség a kalotaszegi kép láttára spontán, fergeteges tapsokban tört ki. * Alig ismerünk még verses költeményből, vagy prózából színpadra vitt mesét, amelynek átdolgozásánál olyan szerencsésen találkozott volna össze minden adottság, mint a János vitéznél- Az eredeti költemény meseszerüsége, hamvassága teljes egészében érvényesül Ba hőnyi Károly vidám, egy pillanatig unalmassá nem váló feldolgozásában, Heltai Jenő versei modem ruhába öltöztetett eredeti zamatukból mit, sem vesztett népdalok, Kacsóh Pongrác pedig, aki Kolozsvár szülöttje és Farkas Ödön neveltje, a zenei intuíciónak zseniális művésze. Minden egyes dal gyöngyszem, ott cseng a fülünkben kitörölhetetlenül, de magasfokij művészet minden taktusában. Lehetetlen hatása alól kikerülni. * Az 1934-ben újjászületett János vitéz igazán méltó keretben jutott el ismét színpadunkra. A szinház kalotaszegi keretet adott a darabnak és még az sem volt bántó, hogy a francia királyi udvar díszleteinek ornamentikájában kalotaszegi motívumokat használt fei a tervező Kós Károly és a kivitelben hozzá alkalmazkodó Kudelász Károly. A címszerepben megismerkedtünk uj primadonnával: Sólymosán Magdával. Bájos, pompás megjelenésű színésznő, rokonszenves egyéniség, a hangja magasabb igényeket is kielégít. Amint kalotaszegi subájában megjelent a szinen, a tapsok záporában meghatva állott meg a rivalda előtt. Amikor pedig felcsendültek ajkán Kacsóh Pongrác gyönyörű melódiái, áhitatos csend, majd a tetszés halk moraja futott végig a zsuufolásig telt nézőtéren. A közönség felfedezte és — azt hisszük örökre a szivébe zárta ezt a fiatal színésznőt, .aki rohammal vette be az egész hallgatóság szivét. Mindjárt mellette Hienz Hellyt keli megemlítenünk, aki szép és iskolázott hangjával, megjelenésének megvesztegető bájával egyszerre meghódított mindenkit. íme, mégsem vagyunk olyan szegények, ha nincs is színész- iskolánk, de vannak tehetségeink, csak ki kell bányászni őket. Ez a feltűnően szép és tegyük hozzá, nagyon tehetséges fiatal leány, kolozsvári és mi verejtékezve keresünk évek óta már egy olyan énekesnőt, aki csak valameny nyíre is megüti a régi értelemben vett mértéket. Kedves Uuska volt Stefanidesz Ili, aki megérdemelte a közönség rokonszenves fogadtatását és elismerő tapsait. Miklóssy Margit boszorkánya ismert alakítása ennek az ős- humoru, nagyszerű színésznőnek. A férfiak közül Tompa Sándor lépett e’c- ször a színpadra és aranyos humorával, érces és szép hangjával ő aratta le az első tapsokat. Méltó partnere volt Tompa Béla, aki hősiesen öregitette meg magát a francia király alakjában. A közönség zajos tapsaiban azonban bőséges ellenszolgáltatásra talált. Jó volt Bereng Béla, aki a csősz szerepét játszta egészséges humorral, Puskás Béla, a strázsamester szerepében és megálltak helyüket a kisebb szerepek alakitói is. Dsida Jenő hangulatos előjátékában Tóth Elek, Benes Ilona és Fényes Alice voltak igen jók. Elismerés illeti Stefanidesz Józsefet, aki a megerősített zenekart vezette biztos kézzel, továbbá Mihályffy Irént és Zsizs- mann Rezsőt, akik a konzervatórium vegyeskarát vezényelték, íülöp Sándort, aki a második felvonás menüettjét tanította és emellett játszott is, végül a balett szólótáncosai és betanítója: Tebán János. A szinház áldozatkészségét is ki kell emelnünk, Kádár Imre cr. kifogástalan rendezői munkája pedig különösen a tömegjeleneteknél állta ki a tüzpróbát. Az uj János vitéz döntő sikere a forró premier után minden tekintetben biztosítottnak látszik. • A Magyar Szinház képe régi premierekre emlékeztetőén az igazi „nagy bemutatók“ fényét mutatta. Kolozsvár magyarságának társadalmi eseménye volt a csütörtöki előadás. A férfiak nagyrésze fekete ruhában jelent meg, a nők estélyi kosztümökben. Ez is mutatta, hogy nemcsak a szinház, hanem a közönség is fel tudta fogni a János vitéz felújításának komoly jelentőségét. LăntşoU Uönyvtáva Csali 30 lej kötetei a Cour ifos-Mahler regényeinek Jutta megváltása A megváltó szeretet A kitagadott A gyöngysor Győzelem Barátnők A sldneyi aranyember Kaphatók a Kelet! Újság kiadóhivatalában Kvár, Baron L. Pop u. 5. Vidékieknek a pénz ti 10'— lej portó beküldése esetén azonnal szállitjrk. 150-— lej értékű könyvrendelésnél a szállítás portómentes Az összeg előre küldendő be. Uiáuvételezés nincs miéif..? Tetszik nekünk Vaida Sándor, mint unitárius. Hosszú riportot olvasunk ugyanis egyik laptársunkban, amelyben az újságíró beszámolva a Vaida Sándor sárpataki kastélyában tett látogatásáról, elmondja, hogy Vaida, aki a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte az elemi iskolákat, meleg érzéssel és szeretettel emlékezett vissza kisfiús benyomásaira. A szellemes Vaida azonban ezúttal sem ta gadta meg önmagát, felállítva a maga elméletét a nemzetiségi hovatartozáshoz. Szerinte a nemzetiségi kérdést csak felekezeti alapon le hetne megoldani. Olyanformán gondolja ezt, hogy katholikusok, reformátusok és unitáriu sole: magyarok, görög keletiek és görög katholikusok: románok. Minket talán ki is elégítene ez a megoldás, csakhogy ugyanezt vallaná e Vaida, mint miniszterelnök is? Hiszen éppen az ö pártjának volt álminisztere, Pop Ghi a akarta mindenáron az elmagyarosodott szat mármegyei svábokat, akaratuk ellenére, visz- szanémetesiteni. Meg aztán mi történne a moldovai százezer léleknél sokkal jelentősebb számú római katholikus csángó-magyar nyelv szigettel1 A Vaida-féle disztingciónál mi legfeljebb csak a kevésszámú magyar görög ka- thólikusokat veszítenénk el. őszintén megmondjuk tehát, hogy Vaida Sándor ebben a kérdésben csak műkedvelő és éppen ő lenne a legelső, aki megmásítaná kissé könnyelműen hangoztatott véleményét. Maradjunk meg tehát csak az ősi és bevált teóriánál: mindenki olyan nemzetiségű, amilyennek érzi és vallja magát. Lehet valaki magyar névvel is jó román és román névvel is jó magyar. De hogyha ez az elmélet győzne, akkor mi történnék An- ghelescuval? * Olvassuk, hogy a kormány nem áll meg n nemzetiparasztpárti rendőrtisztvisélök szélnek eresztésével, hanem az orvosi állásokat is aszerint fogja revízió alá venni, hogy ki milyen párti. Ezt körülbelül úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindenki rossz orvos, aki nem li berális. Mi üdvözöljük a leglelkesebben az ál- láshalmozási törvény végrehajtását, azonban az akció mindjárt komolytalanná válik, mihelyt a pártpolitika játékszerévé süllyesztik. Egyszer már egy olyan törvényt is keltene hozni, amely a tudást, nem pedig a pártpolitikát tenné az alkalmaztatás kritériumává.
