Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-21 / 215. szám

6 KuEnUfsm ms HALÁL RAGUZÁBAN Raguaa, 1934 nyarán Szent Blasius temploma mellett éjszaka találkoz­tam Pero U'rivával. Már elnéptelenedett a tér. A Flocse-kapu tornyá­éban a bronzember egymásután ütötte a félórákat, a torony fölött kibukkant a hold. Csendes, augusztusi éjszaka volt. Egyedül kóbo­roltam a szűk sikátorokban amig kiérkeztem a térre, Szent Blasius temploma elé. A templom mellett van egy kis kávéház, nincsen neve, olyan régi talán, mint maga Raguza. Két asztala van csak a bejárat előtt; a térre kirakva. Mind a ket­tőnél ültek. Az egyiknél fiatalemberek hagymát ettek parázson sült ,esevapcs.'csivel> és- fekete dalmát borral öblögették hagymaszagu torkukat. A másiknál egy ma­gányos öregember ült, Pero Triva, Leültem mellé és sokáig mindketten hallgatagon néztük az elnéptelenedett teret, a sötét Plocse-kaput a reneszánsz-toronyban csüngő, zöld fénnyel megvilá­gított, nagy harangot, a ;,Dogana" román oszlopsorát, melyeken vinnyogva kergetőztek holdkóros, fekete macskák. Nem törődtem az öregemberrel, aki előtt a kis bádogasztalon egy pohár sárga bor állt, kicsit zavart is, hogy mellettem van. A fiatalemberek megitták bo­rukat a szomszédasztalnál, nevetgélve, hangosan át­mentek a téren és befordultak az egyik sikátorba. Ketten maradtunk szemközt Szent Blasius tem plomával mely sötéten és komoran nehézkedett rá a fehér térre, mintha ennek a furcsán és bolondul épí­tett városnak volna az árnyéka Szerbül szólított meg Pero Triva és aztán fran­ciául egész jól megértettük egymást. Szikár, szemüve­ges öregember volt, kopott de gondosan vasalt fekete ruhában. Fehér hamis fogsora tündökölt és világított és időnként, miközben beszélt, nagyot reccsent a szá­jában. Kemény, magas diplomata-gallért viselt, tisz­tes fekete nyakkendővel, ujjáu két gyűrű csillogott, egy arany jegygyűrű és egy hatalmas, kék köve! ékesített pecsétgyűrű. — Egyedül van itt Raguzában? — kérdezte vá ratlanul. Bólintottal^ mire csupasz, sápadt arcán, amely-, ről az öregség lekoptatta a szakállt, fáradt mosoly su­hant át. — így van ez jól. Irigylem érte, pedig én is egye­dül vagyok, De az én magányom más, mint az öné. Ön még fiatal, — tette hozzá és úgy éreztem hogy ha­ragszik rám ebben a pillanatban. Szemüvege mögött a szeme megvillant, fogsora nagyot csikorgott. — Minden örömet megszerezhet, amit csak akar, — folytatta egyre irigyebben és hangjában mély szo­morúság rezgett. — Mindent; amit akar. Asszonyokat, kalandokat, szenvedélyeket, amilyeneket még nem is­mert és nem is álmodott róluk. Biztos hogy voltak is már Raguzában érdekes kalandjai. Jól teszi, de siessen, siessen uram, mert az idő rettenetes gyorsan múlik Ezt ilyenkor tudjuk meg, amikor már semmink sinc3, — Semmi? — kérdeztem tőle és észrevettem. hogy kiváncsivá tett ez az öregember. Talán, ha nem itt ülök yele ebben a városban, amely ezüst szikláivá^ fe­hér, gigászi falaival és ólomszürke erődítményeivel olyan, mint egy óriás szörnyeteg csontváza, idedobva a forró, dalmát tengerpartra: akkor talán untatott volna a fecsegése és bosszúsan továbbmentem volna. De itt; a környezet varázslatában felfigyeltem rá. — Semmi, már semmi; — felelt Pero Triva. Legyintett és arcán megjelent az előbbi, szelíd mosoly, A toronyra mutatott, amelynek nagy, kerek nap­órája alatt egymás után ugrottak ki a megvilágított számjegyek, jelezve az újabb öt perc elmúlását. — Nagyon gyorsan múlik az idő, — ismételte és óvatosan ivott egy félkorty bort. — Önnek fogalma sincs rólaj milyen gyorsan. Majd ha nyolcvankétóves lesz, mint én. Akkor majd látni fogja. — Látni fogom, hogy gyorsan mult el ez a nyolc­vankét év? — Nem, nem! — tiltakozott Pero Triva, — Nyolc­vankét év hosszú, szép idő. Csak nem vettem észre, hogy eltelt. Most érzem, hogy miiyen rövid idő egy nap. Itt lakom ebben a kis uccában, a negyvenhatodik lépcsőnél, fenn a magasban, a faiaknál. Van egy kis szobám, az ablaka a kis uccára néz. Ott ülök egész nap az ablakban és megnézem az embereket, akik el­mennek alattam. Hallgatom, amint kopog a cipőjük a lépcsőn. Reggel négy órakor ébredek, valami nyugta­lanság felébreszt és nem tudok tovább aludni. Még egy óráig ébren fekszem az ágyban, aztán felöltözöm éa megfőzöm a kávémat. Rendbehozom a szobámat és akkor már hét órára jár az jdö. Kiülök az ablakba egy karosESzékbe, olvasok és kinézek az ablakon, hs az ucca lépcsőjén lépések közelednek. így olvasok dé­lig. Akkor levest főzök magamnak, egy asszony hozza a zöldséget cs a lcveshust, mert délben csak levest eszem. Már gyénge a gyomrom, nem bírja a sok ételt Elkészülök a levessel és az evéssel és aztán visszaülök az ablakba és tovább olvasok este hat óráig. — Mit olvas? — kérdeztem. — A francia forradalom történetét, Thiers müvét, — felelt Pero Triva és váratlan elragadtatással foly­tatta: — Tiz vaskos kötet, uram! Érdekes képekkel! Tiz kötet! Lassan^ gondosan olvasom. Szép könyv. Májusban kezdtem el és még csak a második kötet elején tartok, a Gironde szervezkedésénél . ., Egy percre elhallgatott, öröme és elragadtatása egy pillanat alatt kialudt szemében. Közönyösen ta­lán szándékosan leplezte belső szorongását és félelmét, így folytatta: — Ki tudja, elérkezem-e a tizedik kötethez?,. Vájjon melyiknél fejezem be? A negyediknél? ... A hatodiknál?... Vagy?... és csendesen teszi hozzá’ — Vagy talán előbb halok meg, mint XVI. Lajos... Mintha most megijedt volna, amiért a halálról be­szélt, gyorsan visszatért napjai ismertetéséhez. — Es este hatkor kiülök egyedül a városi kikötő ben egy padra. Nézem amint jönnek a hajók és men nek a hajók. Ez nagyon érdekes. Es már este van Va­csorázni kel! menni. Itt van a tér közelében fenn, a második uccában egy kis étterem. Tiz dinárért három tál ételt és két deci bort lehet ott kapni. Megvacsorá­zom és aztán lejövök ide a térre. Itt megiszom még egy pohár bort sohasem többet, mindig egyedül és megvárom, amig a tér ilyen csendes, mint most és az­után hazamegyek. Éjszaka van, lefekszem és várom a halált. Tudom, hogy éjszaka fog jönni . .. Csak az a kár> hogy nagyon gyorsan múlik az idő... Nagyon gyorsan .., — Kicsoda ön? — kérdeztem tőle. Ekkor mondta meg, hogy Pero Trivának hívják Törökország raguzai konzulja volt negyven évig, az­tán nyugdíjba ment és' Eacroma szigetére keriiü ahoi egy gyermeküdülőtelepnek volt a vezetője, öt év előtt visszajött Raguzába. Két felesége volt. Az elsőtől el­vált, mert megunta, a másodiktól is elvált, mert az meg öt unta meg, A jegygyűrű, amelyet hordj az any­jáé volt. — Azért hordom, — mondta magyarázatul — mert az egyetlen asszony, aki igazán szeretett és akit iga­zán érdemes vo’.t szeretni, az anyám volt. Sajnos^ ezt is csak öregségemre tudtam meg. A bronzember a Plocse-toronyban elkongatta az éj­félt. Pero Triva elköszönt, Buesuzásná! ezt mondta: — Ha majd Öreg lesz és mindenki elhagyja, jöj­jön vissza Raguzába, En már akkor nem leszek itt, de gondoljon rám. Hálás lesz Pero Trivának. Egy hét múlva este betértem megint a kis kávé­házban Szent Blasius temploma közelében, Meg akar­tam látogatni az öreg Perót. Nem volt még ott, A két fiis bádogasztalnál idegen emberek ültek, Akadt egy üres szék. Leültem és vártam. A fekete macskák szaladgáltak a téren és az emberek elszá!- Lingóztak. A torony zöld harangja tizenkettőt ütött. Pero Triva még mindig nem érkezett meg. A kávéház gaz­dájától, aki már rakosgatta a székeket megkérdeztem: — Az öreg konzul ma nem volt itt? Csodálkozva nézett rám. — Az öreg Pero? — Igen ő. Pero Triva. XVII ÉVFOLYAM- 215. SZÁM. Közönyösen szólt: — Két nappal ezelőtt temették. Éjjel halt meg, hirtelen, ahogy megérezte fts csak­ugyan előbb, semmint megérhette volna XVI, Lajos halálát Thiers harmadik kötetében .., Fizettem és bandukolva megindultam a téren a Plocsc-kapu felé amelyen át az ember kijut Raguié­ból a tengerpartra, ahol már érik a narancs. És eltűnt mögöttem az éjszakában Szent Blasius temploma, amelynek árnyékában találkoztam — Pero TrivávaJ. tlab Gusztáv. II ttlM t ÓM»»« ♦♦♦♦♦■»» IRODALOM VJ KÖNYVEK Ibsen Henrik: 1’rer Gynt — Brand. Benedek Marcell leikas és remek levezetőt Ibsen ragyogó alkotásaihoz: a világirodalom egyik legnagyobb magyar ismerője irt Brand és Peer Gynt ar első két hatalmas pillér, ame­lyen Ibsen egész müve felépül.“ Mind a két mű kö­zéppontjában az egyéniség kérdése áll, „Légy teljesen egészen az, ami vagy. Élj teljes erődből. Szóval: légy egyéniség.” Franc! t'lciso szavaiból annak a gyermek­nek keserűsége érzik, oki rájött, hogy az édesanyja hazudott neki. Peer Gynt első szavaiban egy anya mondja a fiának einc-zö mosolygással: ^Hazudsz!’ Az Orokértéku Remekművek most megjelent második Kiadása propaganda kiadás, 400 oldalon, szép kiállítás­ban, díszes vászonkötésben 90 lej minden könyvkeres­kedésben, a Keleti Újság kiadóhivatalában, vagy Le- pagenái, Ciuj-Kc.'oz: vár, Kérje az Athenaeum újdonsá­gok jegyzékét. A lázadó satiz. Er. Gramaatik Erzsébet orvosnő­nek, ennek a szép. ckos és látnoki erejű lánynak élete, küzdelme emberrel, élőkkel és holtakkal, jó és rossz erőkkel, lélekkel és anyaggal és a szerelemmel, Méltó záróköve az „Isten országa felé" és a „Meztelen em­ber“ hatalmas trio'ogiának. Földi Mihály szenzációs uj regénye az Athenauem 60 lejes sorozatában jelent meg, 370 oldal, fehér pajilor- egész vászonkötésben. Kap­ható minden Könyvkereskedésben, kiadóhivatalunk­ban, vagy Lcpágerál. Giuj-Kolozsvár, Kérje a 35 köte­tes sorozat teljes jegyzékét. A megtifidltott élet Lelkes, szenvedélyes és fan­taszta embereket rajzol Virgilio Brocchi ez a lelkes, szenvedélyes iró, akik félig szentek és félig örültek, de tűrhetetlenül mennek a maguk hitének lobogója alatt. Virglho Brocchit a legmagasabb idealizmus, a legne­mesebb humanizmus fűti; e tekintetben Barbusse-el ve­tekedik. A „Meghódított élet“ (II Posţolnel Mondo), Brcscisi remek regénye, Komor JSoltáa kitűnő fordítá­sában. remek fehér papíron, Athenaeum kiadásban, 330 oldalon, egész vászonkötésben, 90 lei minden könyvke­reskedésben, kiadóhivatalunkban, vagy Lepagenál, Cíuj-Kolozsvár, Kérje az Athenaeum:újdonságok jegy­zékét, * I. * III. EDISON-MOZCrö: Csütörtök. I. FEL A FEJJEL. (Heinrich George). II. PUSZTÁK­KIRÁLYA. (Georg O Erién, Qpnqjtiita--Montenegro), III. JOURNAL. Bibó Lajos: A búzát azért learatják Zsigray Juliánná: Kristály muzsika Zsigray Juliána : Szűcs Mara házassága Majtiiényi György : Arany Máiinko Gosztonyi Ádám; Horoszkóp D.-né Lengyel Laura: A császár udvarában Székely Tibor; Mátyás tér—Rózsadomb Székely Tibor; Örök szövetség Déneí‘Gizella; Tavaszi buzavetés Vidékieknek 70 lói előre be- küldve, szállítás azonnal. küte tenkint a MAGYA R REGÉNYEK " sorozata !! Babay József; Vándorlegények Istenem, így élünk Meneküli a szerelemhez Kapható a Keleti tljság kiadóhivatalában. Kolozsvár, Báron L. Pop ucca 5 sz. Kosáryné: Egy hordó bor „ Álom Maíolesy Andor; Ellenség Falu Tamás: A halottak is élnek Burányi Miklós: Dávid és Góliát 150 lejen felüli rendelésnél portót nem számítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents