Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-21 / 215. szám
Tua jintatt putra ta aaatnr Ho. SL5S8—1ÄS7. ?#pvisel(Jhás BUDAPEST V :»'A •*?* Péntek, 1934. szeptember 21. Ära 5 ElolLzetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy bóra «0 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre *5, negyedévié 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 215. SZÁM. Felelős szerkesztő: S íiSZ ENDBE, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Karon L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiók 101. fczám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Nvájc kilépéssel fenyegetőzik a szovjet felvétele miatt Visszafizeti azt a harmincmillió fraokot, amibe a népszó vétségei palota került — Bemutatkozó beszédeket mondottak a népszövetség:! tanács oj tagjai Bart hon ntán Titulescn is Bóusába utazik A nagy száműzött Túl vagyunk a nagy eseményen: Oroszország benn ül a Népszövetségben. Szabályosan benne ül, a negyven delegátus elfoglalta helyét is, Litvinov már a tanácsülésben is szerepelt. Holnap, holnapután szétosztják az oroszokat az egyes bizottságokban, két hét múlva pedig az események torlódó sokasága melíett mindenki elfelejti, hogy Oroszország minő formai nehézségek árán tudott csak bejutni a népek együttesébe. Ha voltak Oroszország számára kellemetlen mellékzöngék a fogadtatásnál, mint mondottuk, csakhamar feledésbe mennek. A történelemnek nagy ereje az emlékezés, de talán még nagyobb ereje: a feledés'. Lám, amikor Barthou karján fogja külügyminiszter kollégáját, Litvinovot és joviálisán megjegyzi, hogy ..Oroszország mindig eleget tett nemzetközi kötelezettségeinek“, már el is felejtjük, hogy Oroszország a világnak szám- üzöttjo volt, ánt ikriszius r. népek között, hogy a terror uralmát oly mértékben valósította meg, amelyik példátlan az egész emberiség történelmében, egyszerűen: a szovjet-uralom tizenöt évét hajlamosak vagyunk inár agy tekinteni, mint. az orosz történelemnek egy regi fejezetét, amely Nagy Péterről, vagy a rettenetes Ivánról szól. „Vannak ugyan elvi különbségek közöttünk és Oroszország között“ _ mondotta Barthou ezt is beszédében _ és ezzel el is intézte már azt az óriási szakadékot, amely fenn áll az európai tőke- társadalom és az euráziai kollektiv társadalom, a nyugati demokrácia és a kel éti tekintély elvével felállított parancsuralom között. Valami igaza van. Hova tovább, csakis „elvi“ különbségekről beszélhetünk. 3őt ezek az elvi különbségek is csökkenőiéiben vannak. Adagolást különbségek vannak csupán diktatúrák és diktatúrák, tömegszegénységek és szegénységek, önkények és önkények között és ha egészen mélyen nézünk annak a pohárnak a fenekére, amellyel Barthou felköszönti a szovjetet, úgy datáljuk, hogy majdnem csak parányi, nem illemkódexbe ütköző elvi különbségek állanak fenn csupán. De vájjon mit kap Európa, hogy oly könnyen megtanult feledni? Azok a bálrendezők, akik zsémbeskedő öreg uraknak bemutatták most a moszko- vita léányzót, azt állítják, hegy „Oroszország lesz a veszélyeztetett európai békének a legjobb garait* ciája.“ Az orosz erő, az orosz katonai felkészültség, az orosz hatalom. Semmiesetre sem az orosz szellem, vagy általában: a szellem, mert a béke, Európa nyugalma és biztonsága már nagyon régen nem a szellemre támaszkodik. Litvinov beszédében idézi ugyan, a béke szellemét, de ő is megfeledkezik arról, hogy ez a szellem még nincs jelen, ez a szellem Európának ama nagy számiizöttje, akinek még felvételi kérelmét nem terjesztették tanácsülés elé, delegációja még nem várakozik valamelyik határállomáson, tiogy a nagyok bandé* riumos küldöttsége vonuljon ki a tiszteletére,,ez, a szellem, a jognak, méltányosságnak, az igazi békének a szelleme, még mindig odakünn kószál valahol a Népszövetség falain kívül. Lehet, hogy ez a szellem is be fog kívánkozni. Réseken, repedéseken, észrevétlenül, ünnepélyes fogadtatás nélkül. Egyszerre csak ott látjuk valamelyik padsorban és mindenki rá fog figyelni és tapsolni fog neki. Egyelőre azonban még nem látjuk ott. (Genf, szeptember 19.) Az európai sajtó általában vegyes érzésekkel fogadta a szovjet felvételét. Londoni jelentés szerint az angol sajtó kedvezőtlenül Ítéli meg a szovjetnek Genfbe való bevonulását. A Daily Mail vezércikke rámutat arra, hogy az az alázatos forma, amellyel a Népszövetség a szovjet kiküldötteit fogadta, furcsa komédia, amely a Népszövetség erkölcsi hitelének utolsó foszláuyát is eloszlatta A szovjet csak azért lépett be a Népszövetségbe, hogy a hatalmakat s igy Angliát is berántsa a japán elleni viszályába. A francia jobboldali lapok nagyon bizalmatlanul fogadják a szovjet belépését. Hangsúlyozzák, hogy Franciaország csak a külpolitikai kényszer hatása alatt szorgalmazta a szovjetnek a felvételét. Az Echo de Paris szerint a helyzet annyira súlyos, hogy Németország bármely pillanatban háborút robbanthat ki s a szovjetnek Genfbe való meghívása által a francia diplomácia csak erre az eshetőségre tett előkészítő lépést. A kommunista Humanité szerint a szovjet kiküldöttek Genfben is csak bolsevista megbízottak maradnak. A Journal figyelmezteti a szovjet kormányt, hogy a nemzetközi együttműködés az egyéni jogok tiszteletbentartását és közösségi munkát követel. Viszont vannak francia lapok, amelyek csak optimista hangon írnak. A 1‘Ordre cimü jobboldali lap írja, hogy a Népszövetség végül is megváltoztatta karakterét és ahelyett, hogy elrendelné a háborúk végét, most szerényen és hasznosan igyekszik azokat megelőzni. A szovjetek léteznek és ezért számot kell vetni velük, mert nagy szükség van a békére. A Petit Párisién pedig megállapítja, hogy Litvinov beszéde hatalmas benyomást keltett, mert ünnepélyes Ígéretet tartalmazott Oroszország részéről,’hogy ezentúl a többi nemzetekkel együtt hasznos módon fog dolgozni a békéért. A Petit Journal szerint a Népszövetség, amely néhány hónappal ezelőtt mintha lejtőre jutott voina, most uj erőre kapott, ami nagy reményekre jogosít. Az Excelsior ir ja, hogy a szovjetek felvétele inkább eszköz, mint cél: az angol-francia-olasz diplomácia igyekszik békét teremteni a Távolkeleten, ahol egy háború általános konílagrációt idézhet elő. Ez a kibékülés első feltétele az európai békének. A radikális szocialista és buloldali sajtó is meg van elégedve, hogy a Népszövetség „konszolidálódott“ és véle együtt megerősödtek a világbéke kilátásai is. Svájc kilépéssel fenyegetőzik A felvétel miatt Svájcban még mindig nagy a nyugtalanság, ügy látszik a svájci közvélemény nem nyugszik bele a dologba. Litvinov állandó szovjet bizottságot akar Genfben felállítani, azonban a svájci körök ellenzésére e tervétől kénytelen elállani, bár ez kényes helyzetbe hozza öt a kormányával és a Népszövetséggel szemben. Párisban olyan hangok is hallatszanak, hogy a szovjet felvétele miatt Svájc kilép a Népszövetségből s természetesen ebben az esetben a Népszövetség kénytelen lesz eltekinteni Svájc vendégbarátságától és valószínűleg Becsbe fog költözni. Az Oeuvre úgy tudja, hogy a svájci kormány népszavazás alá veszi a kilépés ügyét. Svájc a kilépés esetén a Népszövetségnek megtéríti azt a 30 millió frankot, amelyet a Népszövetség palotájába befektettek. A lap véleménye szerint kétségtelen, hogy népszavazás esetén Svájc népe a kilépés mellett szavazna. A szovjet által megkárositott francia állampolgárok szövetsége tiltakozó iratot intézett a francia kormányhoz. Felhívja a fraccia kormány figyelmét, hogy mig a francia állam tiszteletben tartotta a szovjet állampolgárok franciaországi tulajdonjogait, a szovjet könyörtelenül elvette a francia állampolgárok szovjetoroszországi tulajdonait és ezzel tönkre tette őket. A maguk részéről nem hihetik, hogy a franciák kénytelenek ezt eltűrni s éppen ezért véget kell vetni a jelenlegi viszonynak, mert ezt követeli Franciaország becsülete.
