Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-20 / 214. szám
ííÍj>vÍ3el flház BUDAPEST V.----------—-------- Csütörtök, 1984. szeptember 20. — Ara 3 íe^ nu postau pUtttft ln V ' numerar No. 24.256—1027. Eloíiz-etési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12,50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 214. SZÁM. Felelős szerkesztő; SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Fop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiók .101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A fordái beszéd AUSZTRIA egyelőre lemondott minden restaurációé kísérletről Megtörtént a szovjet felvétele a Népszövetségbe — Magyarország kiküldöttje szóvátette, hogy az utódállamok korlátozzák a magyar könyvek behozatalát A vasárnapi bordái gyűlés, amelyen a Magyar Párt két vezető politikusa is foglalkozott azokkal az egyre tragikusabb formát öltő jelenségekkel, amelyek a magyarság lassú elsorvasztanak iramát a gyorsan ölő méreghez hasonló nemcsak romboló, hanem demoralizáló módszereivel cserélte fel, méltó arra, hogy külön is foglalkozzunk vele. Vila indult meg ugyanis magyar részről abban a tekintetben, hogy helyes volt-e Gyárfás Elemérnek az a felfogása, hogy az ország közéletében elfoglalt pozíciónk és a magyar nép emberi jogainak biztosítása nem függhet külpolitikai konstellációktól. Hogy mi a voltaképpeni oka a Tatarescu-kormány offenzivájának, azt több erdélyi publicista felfogásának idézésével igyekszik egyik kolozsvári laptársunk vezércikkiróji kielemezni. Az idézetek különböző okokat jelölnek meg, véleményünk szerint azonban ezt a kérdést, illetve a szomorú tény hátterét nem lehet részletekre darabolni és afölött versenyezni, hogy melyik gondolatmenet találja e! jobban az igazságot, üt a szeg fejére. Az az érzésünk, hogy azt a szakadékot, amelybe belezuhantunk, nem egyetlen oldal felől mélyítették el, hanem az okok összesége idézte elő. Része van benne az általános gazdasági válság elmélyedésének, az ezzel egyvonalban haladó türelmetlen, más népeket könyörtelenül eltiporni akaró szellem ijesztő, járványszerü elhatalmasodásának, feltétlenül befolyási gyakorolt rá a megváltozott külpolitikai helyzet, és még egy sereg, szerencsétlenségünkre összetorlódott más esemény, amelyeknek összegezése aztán még mélyebbre vitt bennünket a lejtőn. Á jósolgatás nem kenyerünk és még csak kísérletet sem teszünk arra, hogy megrajzoljuk annak az offenzivának végső irányát, amelynek kál- .váriás útját járjuk most. 'Azt se tudnánk ebben a pillanatban megmondani, hogyan tudjuk kivédeni a minden oldalról felénk irányított támadásokat. Egyet azonban biztosan tudunk. Azt, tudniillik és ebben teljesen egyetértünk Gyárfás Elemérrel, hogy ha igaz is az, hogy külpolitikai konstellációktól teszik függővé a velünk szemben alkalmazott magatartást, mi ezt az álláspontot nemcsak hogy nem tehetjük magunkévá, hanem a legélesebben tiltakozunk ellene. Mi soha sem ismerhetjük ait el, amit any- nyiszor vágtak már a fejünkhöz, hogy bármiféle külső mozgalommal, legyen az revíziós kampány, vagy akármi más, összefüggésbe hozhatnak bennünket és éppoly élesen tiltakozunk az ellen is, hogy minden látható ok nélkül revíziós összeesküvőket és Irredentákat lássanak bennünk. El tudjuk képzelni, hogy a ma velünk szemben űzött, határozottan ellenségesnek mondható politika egyszer mégis csak meg fog fenekleni. Mégis kételkedve halljuk azonban az agyonkompromittált „kisebbségi hid verés““ meddő kísérletezésének idózgstósét. Az erdélyi magyarság tizenöt éves kisebbségi múltja alatt a legbékésebb szándékú, törvénytisztelő, állampolgári kötelességeit pontosan teljesítő népnek bizonyult. A tényekkel szemben tehát felesleges újabb és újabb alibiket előránci- gálni. Maradjunk továbbra is békés, harcot nem keverő, de mégis öntudatos magyarok! (Genf, szeptember 18.) A genfi napok fontos, de meglepetésszerűen már nem is ható eseménye, hogy Oroszországot kétharmad többséggel felvették a Népszövetségbe. A másik jelentős, a kulisszák mögött lezajlott esemény, hogy az utóbbi időben sokat emlegetett Habsburg-restauráció kérdése egyelőre lekerült a napirendről és Ausztria maga jelentette ki, hogy távol tartja magát minden restaurá- ciós kísérletezéstől. „A restauráció nem időszerű-“ (Becs, szeptember 18.) A Telegraph tudósítója beszélgetést folytatott a genfi osztrák delegációval, amely megelégedését fejezte ki az osztrák kérdés genfi tárgyalása felett. Kijelentették, hogy Genfben mértékadó külföldi diplomáciai körök sokat vitatták a restaurá(Genf, szeptember 18.) A szovjet felvételének az ügyével a tegnap foglalkozott a népszó vetségi közgyűlés politikai főbizottsága. A vitái Motta svájci fődelegátus nyitotta meg, aki beszédében hangoztatta, hogy habár a Nép- szövetség szervezetének egyetemlegesnek kell lennie, ez azonban nem terjedhet ki Szovjet- oroszországra, mert a szovjet szemben áll a Népszövetség alapelveivel. A svájci nép mindig barátságot érzett az orosz nép iránt, azon ban a mai szovjet kormányt soha sem ismerte el- Svájcnak különben is vannak elintézetlen ügyei a szovjettel. 1918-ban a bolsevisták kifosztották a szentpétervári svájci követséget s az egyik főtisztviselőt meggyilkolták. Ugyancsak szovjetkéz munkája az 1918. évi svájci általános sztrájk. Felteendő a kérdés, hogy a szovjet-rendszer megfelel-e a Népszö- tát Motta svájci fődelegátus nyitotta meg, aki kommunizmus ellen harcolt s az alapszabályai sem erkölcsileg, sem politikailag, sem vallásilag, sem gazdaságilag nem egyeztethetők össze a szovjet felfogásával. Az egész civilizált világ szemben áll a szovjettel, amely a világforradalom megvalósításán fáradozik úgy elméletben, mint gyakorlatban s ezt a mació kérdését. Az osztrák álláspont ebben a kér désben az, hogy a Habsburg-restauráció nem időszerű, különben is ez nem belpolitikai kérdés, hanem' teljes egészében külpolitikai. Ausztria nem akarja bonyolítani a középeurópai feszült helyzetet s éppen ezért a, kormány minden ilyen kísérlettől távol tartja magát. Kedden délelőtt érkezett vissza Schuschnigg Géniből s a bécsi távirati iroda munkatársának kijelentette, hogy genfi tárgyalásai értékes eredménnyel végződtek. Fontos beszélgetéseket folytatott mértékadó nemzetközi körökkel és alapos felvilágosításokkal szolgált. Az osztrák függetlenséget sikerült biztosítani és ezentúl az osztrák kérdésekbe kívülről senki se fog beleavatkozni. gatartását nem tagadhatja meg, mert akkor lényegével fordulna szembe. Svájcnak úgy a sajtója, mint közvéleménye leghevesebben ellenzi a szovjet felvételét, de ha az szótöbbséggel mégis megtörténne, a demokratikus Svájc meghajolna a népszövetségi közgyűlés határozata előtt. Reméli azonban, hogy a hatalmak gondoskodnak arról, hogy Genf ne váljon a kommunista propaganda központjává. Motta után Barthou szólalt fel, aki nem részletezte Motta ellenvetéseit, de rámutatott arra, hogy a szovjet kihagyása, jobban veszélyeztetné a békét, mint a felvétele. A szovjet a nemzetközi szerződéseket mindig betartotta s igy remény van arra, hogy a belépésével járó kötelezettségeket teljesíteni fogja. Anglia nevében Eden főpecsétőr,, Olaszország nevében Aloisi, Lengyelország nevében Beck és Csehszlovákia nevében Benes hasonló értelmű nyilatkozatokat tettek. A szavazásnál harmincnyolc állam a felvétel mellett, három állam: Svájc, Portugália és Hollandia ellene szavazták, Argentina, Belgium, Kuba, Luxemburg, Nikaragua, Peru és Venezuella nem szavaztak. A főbizottságban 38 szavazattal vették fel a szovfetet három ellenében
