Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-15 / 210. szám

? vi s e 1 <5hás BUDAPEST V. Taxa poştală plătită in numerar Na 24.258—1927. Szombat, $934. szeptember IS. — Arm 5 lej KEWClUiSBG MSLÁGOS MAGYABPAKTI LAP Eiőfiretéei árat belföldön: Egész évre 800, félév negyedévre ÜSKJ, egy hóra 70 lej. Magyarországok: EÍr évre 00, félévre SS, negyedévre 12.50, egy hónaira G£(/\-éjA11.; ÉVFOLYAM. — 210. SZÁM. pengő. Egyes számot az Ibusz elárusító kioszkjaiban, ”Felelő* szerkesztő: SZÁSZ ENDBJÎ. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: ClaJ, Baron I.. JPop uoca 5. szám. Telefon: 508. — Lev Sóim: CloJ, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Lengyelország egyoldalúan felmondta a kisebbségvédelmi nemzet közi egyezményt Beck külügyminiszter nagyhatású beszédben ismertette Lengyelország e lépésének kisérő körülményeit — Fran­ciaország külpolitikáját váratlan sakkhuzások nehezítik Oroszországnak nem a Népszövetségbe való felvétel, ha­nem az orosz-francia japánellenes egyezmény a fontos Japán Németországgal szövetkezet! Megállapodás jött létre Ausztria független!« lésére vonatkozólag1 Olaszország, Francia- ország és Anglia között Lengyel bomba a Népszövetségben Valóságos bombaként betolt, hogy a népszö­vetségi tanács legutóbbi ülésén a lengyel.külügy­miniszter bejelentette, hogy mindaddig nem tartja magára nézve kötelezőnek a békeszerződés­ben aláirt kisebbségi jogvédőimet, ameddig a Nép- szövetség ki nem mondja a kisebbségi jogvédelem általánosításának szükségességet. A külügyminisz­ter megnyugtatta ugyan a saját országának ki­sebbségeit, hogy azért nem keli tartaniok: a ki­sebbségieket a lengyel alkotmány amúgy is védi, _ ennek ellenére azonban úgy Lengyelország ki­sebbségei, mint más európai kisebbségek is érzik, hogy az ö sorsukban történik döntés és olyan hely­zet alakulhat elő, amely a kisebbségi sorsot még könnyebben bizonytalanná teheti. A helyzetet bonyolítja az is, hogy éppen Len­gyelország az az ország, amely tulon-tul bővelke­dik kisebbségekben. írzjiite azt lehet mondani, hogy nincs európai állam, amelyben a kisebbségek akkorra .arányszámot reprezentálnának, mint Len­gyelországban. A történeti igazsághoz tartozik az is, hogy ezek a kisebbségek — dacára a lengyel al­kotmány papirszaka szarnak — nem éppen a leg­eszményibb kisebbségi jogokat élvezik és annak a népszövetségi tanácsnak, amelynek keretében a lengyel külügyminiszter beszéde elhangzott, törté­netesen most egy Lengyelország ellen beadott nép­kisebbségi panaszt is tárgyaim kell. Ha a nemzetközi kisebbségi jogvédelmet álta­lánosítani akarják, úgy ez a kisebbségek részéről csak helyesléssel találkozhatik. Hiszen azzal a ténnyel, hogy Lengyelország olyan államokat is be akar vonni a népkif ebbségi védelem rendsze­rébe, amely államok eddig bizonyos előjogokat él­veztek, Lengyelország, mint többségi állam maga is demonstrálja, hogy vannak még olyan kisebb­ségek Európában, amelyek csak szaporíthatják a negyvenmilliós kisebbségi társadalmat és növelhe­tik a problémát, amely sürgősen megoldásra vár. Ha majd Spanyolország, Franciaország, Belgium, esetleg más államok is rájönnek arra, hogy nekik is, az ő kisebbségeiknek is nemzetközi védelemre van szükségük és a kisebbségek, mint olyanok, egy erkölcsi aeropág védelme aál kell, hogy kerülje­nek, úgy talán ezek az államok is közelebbről meg­ismerkedve o probléma jogi jelentőségével, több belátással, több megértéssel fct'ják majd kezelni a kérdést, mint eddig. A kisebbségek kívánsága bizonyos mértékig párhuzamosan halad a lengyelországi kívánság­gal, de eltér attól és pedig bizonyos megoldandó problémák időrendbeli fonisosága tekintetében. Lényegében véve Äm is az a fontos, hogy minél több kisebbség kerüljön nemzetközi védelem alá, de hogy a nentfß|kozi, vídelem alatt álló kisebbsé­gek jogi védenne hatékonyabb, megbízhatóbb és alaposabb legyen. Ha úgy találta Lengyelország, hugy neki át kell vennie a szerepet Németország­tól a kisebbségi kérdés jogi továbbfejlesztése terén, úgy bölcsebb dolog jett volna, ha egyidejűleg sür­gette volna a kisebbségi panaszeljárás megjavítá­sát és megszüntetését annak a módszernek, amely a Népszövetség kisebbségi osztályát közönséges (Genf, szeptember 13.) A népszövetségi közgyűlést programszerűen délelőtt kellett volna megtartani, de Beck lengyel külügy­miniszter kívánságára délelőtt tanácsülést tar­tottak. Beck megjelent ugyanis Avenolnál, a Népszövetség főtitkáránál és kijelentette, hogy fontostárgyu beszédet akar elmondani még a napirend előtt. Avenol azonnal intézkedett a tanács összehívása tekintetében. Ezek után a Népszövetség tanácsa délelőtt 11 órakor ülést tartott, amelyet Beck lengyel külügyminiszter beszéde töltött ki. A beszéd nagy szenzációt keltett. Beck újból foglalko­zott a kisebbségek védelmének problémájával, amely egyike a lengyel kormány legfontosabb gondjainak és beszédének konklúziója nem más, mint az, .hogy Lengyelország felmondja a kisebbségi egyezményt. Beck emlékeztetett arra, hogy Lengyelország még 1922-ben a Népszövetség közgyűlésének javaslatot tett a kisebbségek nemzetközi vé­delmi rendszerének általánosítására vonatkozó­lag. A 11-ik közgyűlésen a lengyel kormány meleg felhívást intézett a többi tagállamok kormányához, kérve, fogadják el faji és val­lási kisebbségeik fölött gyakorolt bánásmód­juk egységes és általános ellenőrzését. Ezt a felhívást csak egyes államok fogadták el, mire az elmúlt évben megismételte, de újból csak és még határozottabb visszautasításra talált. A szónok ezután bírálta jelenleg érvény­ben levő rendszert, amely nézete szerint egy rosszul egyensúlyozott épület képét mutatja, „sóhivatallá1, süllyeszti le. A kisebbségeknek nem elvi jelentőségű nemzetközi határozatokra van szüksége, hanem gyakorlati, áldozatos döntésekre. E szemszögből megítélve a lengyel javaslat nagyon amelyet véletlenekre építettek és politikai paradoxonokon alapoztak meg. E rendszer al­kalmazása semmit sem használ a kisebbségek­nek. Ellenkezőleg, ez a rendszer széleskörű propaganda eszközévé vált azokkal az államok­kal szemben, amelyek magukat euuek fenn­tartására kötelezték és egyúttal politikai nyo­más eszközévé használták fel egyes államok. Ez a helyzet nem maradhat fenn anél­kül, hogy ne kompromittálja orvosol­hatatlanul azokat az erkölcsi alapokat, amelyeken a Népszövetség 1919-ben megalakult. IJjabb komoly felhívást intéz a közgyűléshez, kérve javítsák meg a hibákat, helyesbítsék a mult mulasztásait, biztos, világos és egységes alapot teremtve, amelyen a kisebbségek nem­zetközi védelmének rendszere véglegesen és tartósan felépüljön. Követeli, ismerjék el azon­nal szükségességét a kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi egyességnek. Egyelőre a lengyel kormány, — mon­dotta Beck, — köfeiezve érzi magát, hogy a mai naptól kezdve visszautasít­son minden együttműködést a nemzet­közi szervekkel a lengyelországi ki­sebbségek védelmének ellenőrzésére vonatkozólag. Hangsúlyozza, hogy ez az elhatározás nem irányul a lengyel- országi kisebbségek érdekei ellen, mert azokat továbbra is megvédik Lengyel- ország alaptörvényei. Beck beszéde után az ülést azonnal felfüg­gesztették. tetszetős, de félreismerne tétlenül politikai előtö- résekét szolgál, egy „nemzeti“ gondolat sztratégiai 'útkereséséből, nem pedig az általános humánum­ból táplálkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents