Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-14 / 209. szám

4 HFjfTtursm XVII. ÉVFOLYAM. 209■ SZÁM­a Becsületes me ff találó Akkoriban „félhatéves“ voltam s egy heti- vásáros szombati napon egy bekötött csiicskü zsebkendőt leltem a zilahi piacon. Oil lapult nyugodtan, mocskos, talán kéi-hárohi heh, túl­zott használat után a járdaszélen s a szivem nagyol vert, ahogy szemem első pillantása rája siklott■ Ha egy jólneveli, polgári, rendel­tetéséhez méltón karbantartott fehér gyolcs- darabka leit volna, talán „sutiólok“ egyel bele s továbbállck. De ez a zsebkendő agy, ahogy megláttam, elhasználtan és sarkában a göbbcl, maga az ingerlő s tömjénező titokzatosság volt. Első látásra felfedeztem, hogy ez a zsebkendő sok tapogatómon, kötözgétésen esett át. Ha pe­dig egy zsebleendőt sokat tapogatnak s négy sarka közül az egyik bőkbe csavarodik, annak okának kell lennie. Volt is: Két csillogó nikkel hatos s három rézpénz. Mindezt azért írom ide, hogy igenis, élöl tem nem ismeretlen a találás érzése. Itt van bennem, jó melyre helapulva s ha va­lami sejtető, valamit rejtö-külsejü rongy, vagy papírdarabot látok a földön, rögtön feltámad s kézzel-lábbal kalimpál. Nos: Ön, te, vagy maga, akinek keze lenyúlt szombaton délután a Református Kórháztól a Keleti Újság szer­kesztőségéig húzódó útszakaszon krokodilbőr- utánzatu pénztárcám után szintén érezte ezt az- érzést, önnek Írom hát ezt a levelet, valahova az ismeretlenségbe. Igen tisztelt Ismeretlen! Biztosabb a halálnál s annál, hogy a fő nyereményt ebben a pipás világban soha meg nem ütöm, hogy a maga szentében .ugyanaz az esethez kötött, különös, vitiódzó fény ugrott föl, mint tizennyolc évvel ezelőtt az enyém­ben, Szóval: Maga ment, mondjuk a nagyvas- hid táján s egy szere fogva marat a ţ-^ţ szeme, mintha valami nyűgöző, feneketlen kútba nézne. Ott a tárcám. Talán szerényen megla­pulva, talán kibontott két szárnnyel, mint egy lelkendező tavaszi kakas és rekeszeiből meg­lódult iratok, kék, gyűrött papírok, leveltör- melékek kukorékolnak: Végy föl! Maga áll, áll, nézelődik jobbra-balra, nem akar szemeinek hinni s erein valami felgyújtott, vad láng sza­lad végig. Lélegzete kihagy, szive bolygatot tan verődik mellkasához s csak arra van ideje, hogy körülvizslasson: lát-e valaki? Fejében kötetlenül futkorásznak a villanásnyi gondola­tok: jövő.. ■ uj ruha . ■. békés családi ház s ta­lán. naponkénti fekete a Nemyork terraszán- Felveszi. Nem mer belenézni. Siető kézzel zseb- regyüri. Lohol a legközelebbi néptéten uccuba. Amíg megy a jövő rózsásodik, a ruhából ru­határ, a családi hajlékból bérház s a napi fe­ketéből füstös bár lesz, nőkkel. Természetesen •mindez akkor, hogyha Maga férfi. Ha nő, csak: ruha, ruha, ruha. S akkor ott, egy sarkon egy szemeknek ki nem tett bemélyedésben, fé­lénken előveszi. Keze reszket s amint belenéz, már nem is a keze, hanem az ökle reszket. És káromkodik'. Éppen azért írom magánál-: ezt a levelet, hogy semmi észszerű álca nincs károm kiadni és reá in haragudni. Legelsösorbah pe­dig asért, hogy bocsánatot kérjek. Én tudom: Lányok könyvtava Csak :iO lej kötetei a Courths-Mahler regényeinek Jutta megváltása A megváltó szeretet A kitagadott A gyöngysor Győzelem Barátnők A sidneyi aranyember Kaphatók a Kelőt) Újság kiadóhivatalában Kvár. Baron L. Pop u. 5. Vidékieknek a pénz és 10 — lej portó beküldése esetén azonnal szállitjrk. 100 — lej értékű könyvrendelésnél a szállítás portómentes Az összeg előre küldendő be. joggal tekinthet álmai eltiprójának, egy vala­kinek, akit talán sohasem látott és mégis al jasul és pimaszul rászedte, becsapta magát- Mert van-e joga valakinek valakiben feléb­reszteni a lehetőségek csodálatos távlatait, az egyszerű, polgáriasán szürke életéből a biztos, egyensúlyozott és krajcáros gondok nélküli élet félé vezető módozatokat és lehetőségeket; ugráltatni valakit, mint kenyérrel a játékos kutyát s aztán egyszerűen oldalba rúgni, visz- szataszitani a lyukascipős, vacsorátlan es ke­gyetlen élet dermesztő, további valóságába? Én belátom: nincs. Én tudom, mit jelentett magának az a nyomom kiábrándulás, amikor barnássziirkés hasú ötszázasok és ezresek he­lyett egy zálogcédulát talált, amely már semmi, mert a részletek nem fizetése miatt az (Sepsiszentgyörgy, szeptember 12.) A napok­ban megjelent vasúti hivatalos közlöny szerint az összes kisebbségi vasuti hivatalnokoknak és alkalmazottaknak tekintet nélkül arra, hogy vizsgájuk sikerült-e vagy sem, még e hónap folyamán újból vizsgálatra kell államok. A sepsiszentgyörgyi állomás körzetéhez tartozó személyzetből mintegy 14 kisebbségi ember kerül tehát a teljes bizonytalanság útjára. Annyival is aggasztóbb ez a rendelkezés, mert olyanokat is vizsgára hiv, akik eddig a követel­ményeknek, eltekintve attól az egy ponttól, Hogy nem többségiek, minden tekintetben meg­feleltek. Az. elég nagyforgalmu sepsiszentgyörgyi állomáson különben újabban nagyon szigorú (Déva, szeptember 12.) Többizben foglal­kozott a Keleti Újság Stachu Petre, volt vaj- dahunyadi postafónök viselt dolgaival. A go­romba főnök valósággal elriasztotta a közönsé get a posta használatától, úgy, hogy nagyon sokan Dévára mentek be leveleiket feladni, mert nem akarták, hogy üzleti, vagy magán­titkaik avatatlan szemek elé kerüljenek. Az egyik postai altiszt megverése aztán feltette a koronát: a vajdahunyadi intellektuelek me­morandumba foglalták panaszukat és arra kérték a felettes hatóságokat, hogy Stachu urat helyezzék el a városból. A memorandumot, amelyet elsőnek Brán- covean Joan, Vajdabunyad jelenlegi polgár- mestere irt alá, maga Bârsan Constantin, Vaj- dahunyad képviselője, vitte fel az illetékes fó­rumhoz. Stachu urnák sikerült elérnie, hogy elmozdítása után sógorát helyezték a vajdahu nyadi postafőnöki székbe. Ez azonban nem so­káig tartott, mert, ahogy Bârsan képviselő ezt megtudta, azonnal intézkedett s a sógor urat is elhelyezték. Egy időközbeni vizsgálat ugyanis a postahivatalnál mintegy 147000 lej hiányt állapított meg. A vizsgálat Stachu tir jelenléte nélkül folyt le, mert Bukarestben volt s amikor hazaérke­zett s a hiány felől érdeklődtek, azt a kijelen­tést tette, hogy mindent el tud számolni ok­mányokkal. Addig is azonban az adóhivatal lefoglalta erre az összegre összes bútorait. A hiányzó összeg állítólag régi bélyegekben, ki­wmmmmmmmmmmtmmmmmammimmmmammam óra régesrég elveszett, pár verstöredékei, amit nem lehetett befejezni, nehány levelet, melyek­ben az a lány még csak olyat sem ir, amitől csámcsoghatna a hívatlan olvasó. Nos, é« ki­ábrándult, megcsalt és rászedett megtalálóm, kijelentem, hogy teljes bűntudatot érzek, töre­delmesen fogadást teszek, hogy a javulás ni jóra térek. Én ugyan nem fogok más pénztár célt vásárolni, de ha véletlenül meglep vele egyszer valaki, ígérem, hogy a mostani lelki tanulság után vagy otthon fogom tartam, vagy pedig egy biztositótiivel zsebemhez erősítőn:, mert pénzt, kiváltképpen ropogóst a legjobb akarattal sem tehetek belé. és azonnali áthelyezést kilátásba helyező ren­delet jelent meg a nem román nyelven beszélni merészelő tisztviselők ellen. -Különösképpen vonatkozik ez a jegykiadó pénztárra, ahol a magyar nyelven felvilágosítást kérő utasnak tilos magyarul válaszolni■ Áfás országokban kivételes elhelyezkedésnek örvendhet az olyan kereskedelmi vállalatnál elhelyezkedett tiszt­viselő, aki a vállalat érdekeit több nyelven szolgálhatja, tehát ezáltal idegenforgalmat biz­tosit- Romániában ez a szintén az utasok zse­beire alapított kizárólag kereskedelmi jellegű vállalat: a CFR szüklátkörüen alkalmazott sovinizmusával nemcsak a tisztviselőit, de a szolgálatait drágán megfizető utasait is kor­látozni akarja a nyelvhasználatban. utalatlan fizetési előlegekben s lakbérnyugták ban megvolt s amikor ezzel mind nem voltak a vizsgáló fórumok megelégedve, Stachu ur az egész összeget letétbe helyezte a pénzügy igazgatóságnál. Szinte úgy látszott, hogy ezzel az ügy be is van fejezve, mert Staehut elhelyezték Vaj- dahunyadról. Magánfel jelentés folytán azonban a dévai ügyészség is tudomást szerzett az állítólagos hiányról, amit a temesvári postaigazgatóság egyik kiküldötje állapított meg. Azonnal meg idézték Vajdahunyadról, de onnan már eltá­vozott s igy az idézést Bukarestben kézbesítet­ték a volt főnöknek, aki erre meg is jelent az ügyészségen és leadta vallomását- Időközben az ügyészség a hiányra vonatkozó adatokat és jegyzőkönyveket beszerezte a temesvári postaigazgatóságtól és Stachu urat kihall gáttá. Ez a kihallgatás azonban csak kárára volt a főnök úrnak, mert a vallomás nem min­denben egyezett a temesvári igazgatóság átírd beküldött iratokban foglaltakkal, amire az ügyészség Stachu Petret letartóztatta, hogy a vizsgálat alatt teljesen tisztázódjék a zavaros 147-000 lej hiánynak az ügye. A vizsgálat most folyik s az igazságügyi hatóságok fogják megállapítani, hogy volt-e hibás kezelés a vajdahunyadi postánál Stachu ur főnöksége alatt és a megállapított hiányok honnan származnak? Üdvözli bocsánatát remélve: Koós-Kovács István. Sepsiszentgyörgyön még a jegykiadó pénztáros sem beszélhet magyarul A vasutasok uj nyelvvizsgáját még ebben a hónapban megtartják Nem minden postafőnököt csapnak el olyan könnyén \ rnţdatiunyarli poslafőnök helyére a sógorát neveztél, ki s akkor sem jelentettél íeí, amikor a 147,000 tejes hiányt megél lapátolták — ^Sagánjelj eFentévre -vezették he a vizs­gálatot és tartóztatták te S lachu «.«rat

Next

/
Thumbnails
Contents