Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-14 / 209. szám

KEIEMÜJ3&® ■iwwiiiiiiiiir «—aw időpontját ki is tűzték, azonban utóbb mégis váratlanul elhalasztották. A Havas ügynök­ség szerint Barthou már akkor ismerte a válasz jegyzék szövegét s átlátott a német diplomácia manőverén, ugyanis a németek a szovjetnek a Népszövet­ségbe való felvételét ezzel tervszerűen meg akarták zavarni s azért akarták az elutasító jegyzéket éppen a legkritiku sabb időpontban benyújtani. A párisi reggeli sajtó rámutat arra, hogy Lengyelország elutasító magatartása nehéz fordulat elé állította a francia diplomáciát. Á lengyel álláspont A Times szerint most már a balti álla­imok is visszavonulást fújnak a keleti paktum ügyében. A Daily Express „a lengyelek megpecsételték a második Locarno sorsát“ — cimen hosszasan foglalkozik Lengyelország magatartásával. Eh mondja, hogy Lengyelország német példára el- utasitotta a keleti Locarno tervét. A lap érte­sülése szerint Beck lengyel külügyminiszter Genfben a Barthouval és Sir John Simonnal folytatott tárgyalásai alkalmával a követke­zőkkel indokolta Lengyelország magatartását: 1• Lengyelország csak saját határainak védel­mire hajlandó háborút viselni. 2■ Lengyel' ország nem tűrheti, hogy más államok had­seregei számára felvonulási terület legyen. 3. Nem akar sem Oroszország érdekében Német­ország ellen, sem Németország érdekében Oroszország ellen háborút viselni. Egyszóval, semmiféle idegen érdekért nem hajlandó áldo­zatokat hozni. Uf ni : az olasz közeledés Franciaország most már nem is fordít gondot a keleti paktum keresztülvitelére. A francia diplomácia minden igyekezetét az olasz közeledésnek fogja szentelni. A francia sajtó bizakodó hangon ir a francia-olasz megegye­zésről. A Matin szerint a nézeteltérések el­kerülése végett Barthou római tárgyalásainál kikapcsolják a flottakérdést és csak a jövő évi tengerészeti konferencián veszik napirendre, A német sajtó — nyilván felsőbb parancsra — francia-olasz megegyezés előtt áthidalhatat­lan akadályokat lát, mert szerinte Olaszország olyan kívánságokat támaszt, amelyeket Fran­ciaország nem teljesíthet. Genfben különben lázasan folynak a tanács­kozások arra nézve, hogy milyen formában hívják meg a szovjetuniót. A skandináv álla­mok és az angol dominiiimok nehézségeket támasztanak. Sir John Simon angol külügyminiszter ajánlotta, hogy ne a meghívás formu­láját válasszák, hanem a szovjet ő maga kérje felvételét és állandó tanáestagságát. Ezt a formulát diplomáciai körökben nem. tart­ják szerencsésnek, mert nagy vitákra adna ah kaimat a n épszovet ségT közgyűlésen. A szovjet két Selíé'wÍe Újabb jelentés szerint a szovjet felvétele körül a kulisszák mögött ma délután is fon tos tanácskozások folynak. A szovjet két feltételt állított fel fel« vételével kapcsolatban, egyik az ál­landó tanácstagság, a másik az, hogy a felvétel formasága összhangba le­gyen Szovjetoroszország nagyhatalmi helyzetével. A dolgok nem mennek simán, mert Hollan­dia, Svájc, Lengyelország, Portugália, Argen­tina és az angol domíniumok ellenzéki állás­pontot foglalnak el. Ausztrálja például nem hajlandó elfogadni a meghívó-sürgöny ama kitételét, hogy Szovjetoroszország eleget tett nemzetközi kötelezettségeinek. Litvinov Genf- től harminc kilométerre lévő Evian nevű francia fürdőhelyen tartózkodik s Titnlcscu, aki a közvetítő szerepet vál­lalta, szerdán tízszer is megtette az utat Genf és Evian között. Ideiglenes szöveg A szovjethez intézendő meghívó-sürgöny ügyében egy ideiglenes szövegben megállapod tak, amelyet azonban még módosítanak. A Pe tit Journal úgy iudja, hogy a sürgöny szőve gében mór teljesen “megegyeztek. Ezzel szem­ben a Petit Párisién szerint még két-három nap is eltelhetik, amig a meghívás tényleges lesz. A szovjet válaszának megérkezése után a felvétel ügyét a közgyűlésen kettős szavazás alá vetik. XVII. ÉVFOLYAM> 209. SZÁM Bogarakat, tücsköket, poloskákat, legyeket és mindenféle rovarokat radikálisan irt a „KATOL“ japán ROVARIRTÓ por Massoüni kitart Magyarország: meíleit (Budapest, szeptember 12.) A „Magyaror­szág“ római tudósítója az olasz-francia tár­gyalásokkal kapcsolatosan jól értesült helyről a következő információt szerezte, Olaszország és Magyarország között a diplomáciai jogvi­szony és egyetértés, mint a múltban, úgy ezen­túl is minden kérdés tekintetében fennáll. Mussolini Bariban félre nem ismerhető for­mában hangoztatta, hogy az elvi kérdések le­zártnak tekintendők és e tekintetben Magyar- országot semminemű meglepetés nem érheti. Az olasz-francia tárgyalások folyamatban vannak, de a hozzájuk fűzött kombinációk túl­zottak. Benes és Titulescu római utazásáról hirek vannak forgalomban, de hivatalos for­mában ezeket nem erősítették meg. Cseh rész­ről bizonyos a közeledés a római egyezség irá­nyában, de ennek még pozitiv eredményei nincsenek. Az olas2i«iiiagyar gazdasági egyezmény az olasz kamarában (Róma, szeptember 12.) Mussolini beterjesz­tette a képviselőházhoz az olasz-magyar gaz­dasági egyezmény végrehajtási intézkedéseit. Indokolásában hangsúlyozza, hogy az egyez­mény végrehajtása további fejlődését jelenti annak a szívélyes viszonynak, amely a két állam között a kölcsönös érdekek megértése alapján fennáll. Parecz Béla deklarációja az aradi s-oborledöntés ügyében Aradi tudósítónk jelenti: Ismeretes, hogy Aradon ledöntöttek Fábián Gábor szobrát és ideiglenesen a tűzoltólaktanyában raktározták el. Arad város vezetőségének ülésén Parecz Béla dr. volt képviselő, magyarpárti tanácsos szólalt fel ebben az ügyben és a következőket mondotta: — Fájdalmasan érintett bennünket a szo­bor ledöntése. Abszolút művészi értéke mellett azért is rossz hatást idézett elő a művelet, mert Fábián Gábor költő volt, a latin kiasszi kusok fordítója és egész életében az egyetemes kultúráért dolgozott. Mellszobrának tehát nein az a rendeltetése, hogy elraktározzák, hanem hogy ott álljon Arad főterén. Tizenöt év óta, mióta Aradot Romániához csatolták, nem is hallottunk kifogást a szobor ellen- A mellszo­bor Arad város közvagyona és nekünk köte­lességünk megőrizni. A szobor ledöntése a bün­tető törvénykönyv 420. szakaszába ütközik és elkövetőjét három évi fegyházzal és pénzbün­tetéssel büntethetik. Indítványozom, hogy ren­deljük el a szobornak a talapzatra való visz- szahelyezését, «a ledöntés megismétlődésének el­kerülése végett erősítsük meg, éjszakára al­kalmazzunk eléje villamos lámpát és a ledön­tés miatt tegyünk feljelentést ismeretlen tette­sek ellen. Ursu dr. bizottsági elnök helyeselte a be­adványban foglaltakat, Vicas Gyula dr. pedig szintén megállapította, hogy az emlékmű nem sértheti a románság érzelmeit. Az intézőbizott­ság alelnöke szerint a büntelőtörvénykönyv alkalmazásának nincs helye, mert nem lopási kísérlet történt- Ö különben azt tartaná a leg­hevesebb megoldásnak, hogy a szobrot adják át valamelyik magyar kultúrintézménynek megőrzés végett. Vicas Gyula dr. ismételt fel szólalásában sürgette a szobor visszaállítását Szavazással azt határozták, hogy az ügyet a legközelebbi városvezetőségi ülésen ismét tár­gyalni fogják. Balok a Népszövetséggel A Daily Mail nagyobb cikkben foglalkozik a népszövetségi ügyekkel. Rámutat arra, hogy Benes elnöki megnyitója optimista volt ugyan, de mégis sötét képet adott a Népszövetségről­Beszéde nyílt beismerés annak, hogy a világtörténelem folyamán egyetlen nemzetközi testület sem okozott annyi bajt, mint a Népszövetség. Benes a Népszövetség legnagyobb sikerének könyvelte el a szovjet feltételét, amelyet ért­hetetlen módon újabban Anglia is pártol. A szovjet éveken keresztül' lábbal tiporta a nem­zetközi jogot s amikor a Népszövetség tagjai sorába felveszi, arról ad tanúbizonyságot, hogy eltért eredeti elveitől. Bethlen nagy cikke után (Budapest, szeptember 12.) A sajtót még mindig élénken foglalkoztatja a francia-olasz közeledés, amelyet magyar körök meglehetős idegességgel fogadnak, mert attól tartanak, hogy Magyarország teljesen elszigetelődik. Bethlen cikkével kapcsolatban élénken kom­mentálják a ■ bécsi Reichspost mai cikkét, amely hangsúlyozza, hogy minél nagyobb mértékben erősbödík az egyetértés Európá­ban, annál inkább csökkennek Magyarország kilátásai a békeszerződések revíziójára. Ha Magyarország attól fél, hogy a kisantant csat­lakozik a római oíasz-osztrák-magyar egyez­ményekhez, akkor le kell vonnia az olasz-né­met elhidegülés konzekvenciáit és határozot­tan Olaszország oldalára kell állnia. A Magyarság, Újság, Esti Kurír és Nép­szava hangsúlyozzák, hogy a magyar politiká­nak le kell térnie eddigi németbarát útjáról és Olaszországon át a megértést kell keresnie Franciaországgal és a kisantanttal. Bethlen István ismeretes vezércikkével foglalkozik a „Die Stunde“ cimü bécsi lap. Ugyanolyan hangon ir róla, mint a „Beicha- post“. A francia külügyminisztérium orgánumá­ban, a „Le Temps“-ben Vladimir d'Ormesson, az ismert francia külpolitikai publicista irt hosszabb cikket „Genf körül“ eimen. A keleti Locarno után — irja — Keleteurópában csak az osztrák kérdés és a Duna-medencének az ügye vár rendezésre, Ezt a Népszövetség meg- erősitésével lehet megoldani. Olaszországnak jut ebben nagy szerep. Mussolini van hivatva arra, hogy «gy- szersmindenkorra eloszlassa a Dnna völgyében fennálló nézeteltéréseket s a békeszerződés által teremtett helyze­tet nyugvópontra juttassa. Sem Jugoszlávia, sem Csehszlovákia nem von­hatja ki magát s Magyarország sem akadá­lyozhatja meg ezt a munkát. Franciaország nagyhatalom .»s ezért nagy a felelőssége. Poli­tikájában nem lehet tekintettel kicsinyes fél­tékeny kedésokro, ci dunai kérdés nagyon fon­tos Európa békéje szempontjából s amikor a béke körül folyik a játszma, mindenkinek tisztában kell lennie felelősségével.

Next

/
Thumbnails
Contents