Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-09 / 178. szám
XVII ÉVFOLYAM. 178. SZÁM. 4 KUETîQjsm wiiauaiMWj iBBa—waai A nemzeti munka védelméről szóló törvény helyes értelmezése A kormány a román közvélemény egyré- szének s különösen az elhelyezkedést kereső ifjúságnak sürgetésére alkotta meg a nemzeti nwriko. védelméről szóló törvényt, mely nem felelt meg ugyan a soviniszta körök kívánságainak, 3e pongyola szövegezése s az egyes rendelkezései körül felmerült viták alkalmat adtak arra, hogy rendelkezéseit félreértsék vagy helyesebben azoknak olyan értelmezést adjanak, amilyen nem állhatott a törvényhozó szándékában. Most jelent meg a parlamenti tárgyalásokat tartalmazó országgyűlési napló ama száma, mely e törvény szakaszonkénti tárgyalásának gyorsírói feljegyzését tartalmazza s ennek alapján s munkavédelmi törvény két legfontosabb rendelkezésének helyes értelmezése érdekében e parlamenti vitát az alábbiakban ismertetjük: Az első és legfontosabb kérdés, hogy t. i. kiket kell románok és idegenek alatt érteni, a javaslat első paragrafusának tárgyalásánál nyert tisztázást, Gyárfás Elemér szenátor alábbi felszólalása kapcsán:,,Alkotmányunk terminológiája szerint románok mindazok, vallásra és fajra való tekintet nélkül, akik román állampolgárok. Azt hiszem, hogy a miniszter ur e javaslat szövegében az alkotmányunk által szentesitett jogászi szakkifejezést óhajtotta használni és semmiképpen sem szándékozott a Hitler-féle koncepció szerinti rasszista faji elméletet követni." „Minthogy azonban egyes alantas hatóságok ilyen értelmezést is adhatnak esetleg ennek a szövegnek, nagyon kérem a Miniszter Urat, hogy amiként már a bizottságban is kijelentette, szíveskedjék olyan értelmű hiteles törvénymagyarázatot adni nekünk, hogy a „románok“ kifejezés alatt, melyet a törvény első szakasza tartalmaz, ezt a jogászi szakkifejezést kell érteni az alkotmány értelmében.“ „N. Teodorescu, ipari és kereskedelmi miniszter: így van ez megírva az alkotmányban." A miniszternek a hivatalos lapban is lesö- gezett eme kategórikus válasza után nem lehet kétség afelől, hogy a törvény első szakasza kizárólag csak a külföldi állampolgárok alkalmazását korlátozza, de semmiképpen sem vonatkozik a román állampolgár kisebbségiekre, akik nem tekinthetők e törvény értelmében idegeneknek. Ennek dacára sajnálattal értesülünk többfelől, hogy egyes vállalatok — állítólag alantas hatósági közegek bizalmas tanácsára — a kisebbségi állampolgárokat elbocsátják és helyettük született románokat vesznek föl. Minden munkaadónak természetes joga, hogy legjobb belátása szerint válogassa meg alkalmazottait, de le_ kell szögeznünk, hogy a munkavédelmi törvény a kisebbségieknek a magánvállalatoktól való kirekesztésére — a fenntiekből kitetszőleg — nemcsak, hogy, törvényes alapot nem nyújt, de erre még ürügyül sem használható föl. , A munkavédelmi törvénnyel kapcsolatosan felmerült másik fontos kérdés a vállalatok könyvelésének és levelezésének nyelvére vonatkozott, amiről a javaslatnak a szenátusi bizottságban hevenyészve közbeiktatott 4. paragrafusa tartalmazott meglepetésszerü intezkePearl S. Ruck; Kwei-lan vergődése. Szerzőt az olvasóközönség az „Édes Anyaföld“ című regényéről már ismeri. Ebben a regényében a Kelet és Nyugat kultúrája, világnézete és társadalmának erkölcsi felfogása csap össze, ahogy a szerelem átgyurja az embereket, kiöl a lélekből hagyományt, babonát és előítéleteket. Mélységes emberi szenvedélyektől átfűtött miliőben, izzó gyűlölet és forró szerelem fülledt atmoszférájában pereg le a drámai fordulatokban gazdag történet. A 215 oldalas, finom, fehérpapirra nyomatott, díszes vászonkötéses regény ára csak 60 lej. Portóköltség 10 lej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában, Baron L. Pop n. 5 sz. — 159 lej értékű könyvrendelésnél a pénz előzetes be, küldése esetén portóköltséget mi viseljük. déseket. E 4. paragrafus körül felmerült szenátusi vitát az alábbiakban ismertetjük: „W. Binde», szász szenátor; Kérem, hogy töröltessék a 4. paragrafus. Az a kötelezettség, hogy az ösz- szes kereskedelmi könyveket és az egész levelezést román nyelven vezessék, sulykán megterheli és elviselhetetlenül megdrágítja minden ok és szükség nélkül a kereskedelmi üzleteit mindazoknak, akiknek nem román az anyanyelvűk. Ez a rendelkezés ellentétben ál! a nemzetközt szerződésekkel és az ország alkotmányával, mely minden állampolgárnak egyenlően biztosítja az anyanyelv használatát. A nyelvhasználat egyike a legkényesebb kérdéseknek s ezt nem lehet egy ilyen törvényben rendezni minő a jelenlegi, hanem csak egységesen egy olyan törvényben, mely szervesen s a közélet minden ágaira vonatkozólag szabályozza a nem román állampolgárok nyelvhasználatát." Binder szász szenátor elvi tiltakozásával szemben Văitoianu tábornok hangzatos szavakkal követelte, hogy kizárólag csak román lehessen a könyvelés és kereskedelmi levelzé- sek nyelve. Többek hozzászólása után a kormány részéről a következő nyilatkozatok hangzottak el erre nézve: „Teodorescu ipari és kereskedelmi miniszter: A pénzügyi alminiszter ur, aki mellettem ül, azt mondja, hogy a kincstárnak szüksége van arra, hogy a.z összes többi üzleti könyve- 1 két is román nyelven vezessék-“ „Minifa Constantinescu pénzügyi alminisz- tér: Az összes könyveket! Kötelezővé kell tenni, amint Văitoianu tábornok ur mondotta, hogy az összes üzleti könyveket román nyelven vezessék. Ha azután jól esik nekik, hogy további négy-öt nyelven is vezessék, ám te- Syék!“ A vita további folyamán Gyárfás Elemcr szenátor a 4- paragrafusnak e sokat vitatott rendelkezéséhez a következőket mondotta: „Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy e javaslat célja a vállalatok román személyzetének alkalmazását rendezni, tehát e javaslat azokra a személyekre vonatkozik, akik kereskedelmi és ipari vállalatokban vannak alkalmazva s következőleg semmiféle összeköttetésben sem áll azzal a további kérdéssel, hogy miként vezettetnek a könyvek és levelezések. Ez a szakasz nem is ”olt benne a javaslatban és nincs is itten semmi keresnivalója. Teljes egészében csatlakozom tehát Binder szenátortársam nyilatkozatához, hogy e rendkívül súlyos kérdés nem oldható meg ötletszerüleg egy olyan törvénnyel, mely ebből a szempontból nem is volt alapos tanulmány tárgya.“ „Szenátor Urak, senki sem vonja közülünk kétségbe az államnak azt a jogát, hogy megfelelő intézkedéseket tehessen az államnyelv tiszteletben tartása érdekében, de egészen más dolog az államnyelv használ lata a hivatalos életben és ismét más dolog ennek használatát megkövetelni a szorosan vett magánéletben, ahol az államnyelv használatát nem teszi kötelezővé sem az alkotmány, sem az előttem szóló Binder szenátor által idézett nemzetközi szerződés.“ „Szenátor Urak, ipari vállalat alatt önöknek nem kell mindig hatalmas 100 milliós vállalatot érteni, sokszáz tisztviselővel, mert vállalat a kisiparos és a kiskereskedő üzlete is s önök azt akarnák, hogy e kisiparos és kiskereskedő se vezethesse saját nyelvén a könyveit? Ez olyan kívánság, hogy senki sem képzel • hette, hogy ilyesmit is követelni lehessen!“ „Szenátor Urak, megértem azt, hogy a pénzügyi tárca képviselője szorgalmazza ezt a rendelkezést, mert tisztán fiskális szempontból nézi a kérdést, hogy igy megkönnyítse a kincstári közegeknek az üzleti könyvek ellenőrzését, de ebből a szempontból is legfeljebb egyes könyvekre vonatkozólag lehet ezt kívánni. Mindenben fenntartom azt az elvi álláspontomat, hogy magánéletemben és hivatásom körében jogom van olyan nyelven vezetni üzleti könyveimet, ahogy akarom. Ha azonban önök nem osztják ezt az elvi álláspontomat, akkor kérném, szíveskedjenek legalább pontosan megállapítani, melyek azok az üzleti könyvek, amelyeket icmán nyelven kell vezetni.“ ,,C. Ceruleaira: Azokat a könyveket, melyek a kereskedelmi törvény értelmében kötelezően vezeten- dők!" „Gyárfás Elemér: Igen, de miután a régi királyságban mások ezek s a csatolt területen ismét mások, meg kell nevezni, hogy a naplót és a leltárt kell igy vezetni. Akkor világos a rendelkezés. Kérnem kell azonban, szíveskedjenek megállapítani, hogy ha önök ezt előírják, úgy a román állam szűkkeblűbb magatartást tanúsít a kisebbségi nyelveknek a magánéletben való használatát illetően, mint amilyent tanúsított FUT ROVARPOR ELPUSZTÍTJA a poloskákat, bolhákat és a háti* gyákat. LEGTEK, SZÚNYOGOK ÉS MOLYOK ELLEN A LEGBIZTOSABB SZER A HIRES FLIT-FOLYADÉK, a háboruelötti Románia, mely törvénybe iktatta a kereskedelmi törvény 29. §-ában a teljes szabadságát minden kereskedőnek arra nézve, hogy olyan nyelven vezesse a könyveit, ahogy akarja." „Teodorescu ipari és kereskedelmi miniszter: Akkor még fel sem vetődött ez a kérdés!" „Gyárfás Elemér: Uraim, áttérek most a levelesé« kérdésére. Ha a könyvvezetést illetően — fenntartva mindenkor elvi álláspontomat — meg is tudnám érteni az önök által beiktatott rendelkezéseket, a levelezést illetően egyenesen abszurdumnak kell tekintenem azt, hogy korlátoztassék az állampolgár abban, hogy olyan nyelven levelezzen, amilyen nyelven akar. Azt hiszem, hogy még maga a Banca Naţionala sem levelezik kizárólag román nyelven, hanem más nyelveket is használ, nemcsak a külfölddel szemben, hanem belföldön is. Megmutathatnék leveleket, melyeket külföldi vállalatok fiókjaihoz intéztek s amelyek nem román nyelven vannak irva.” „Aurel Ilragoş esperes: Ha a Banca Naţionala ilyeii levelezést felytat, az egyenesen szégyen!" „Gyárfás Elemér: En azt hiszem, hogy nem szégyen! S ha önök jól visszagondolnak, a magyar időben az Albina, az erdélyi szász és magyar bankok nemcsak, hogy minden ügyfélnek a saját nyelvén Írtak, de nyomtatványaik és cégfelírásaik is az. ügyfél nyelvén készültek. Mert mi a célja a kereskedelmi levelezésnek? Az talán, hogy valamely kultúrának vagy nyelvnek propagandát csináljon? Nem! Erre a célra más eszközök szolgálnak. A kereskedelmi levelezésnek az a célja, hogy kereskedelmi üzletet kössünk, hogy ügylet jöjjön létre, tehát e célból felhasználok minden eszközt, melynek révén összeköttetést tudok teremteni a jövőbeli üzletfelemmel, vagyis felhasználom a levelezést, a rádiót, a telefont, egyszóval fel kell használnom minden eszközt, melynek révén könnyebben hozzá tudok férkőzni. £■ ha olyan nyelven írok neki, melyet üzletfelem nem ért meg, akkor nem tudom megkötni a kereskedelmi ügyletet s következőleg nem tudok majd a2 államnak adót sem fizetni. En azt hiszem, hogy a leg- elsőrendü érdek az, hogy a kereskedelmi üzlet virágozzék, a kultúrát pedig propagálják a papok, a tanítók és a román akadémia, de ez nem hivatása sem a kis szabónak, sem a téglagyárnak, sörgyárnak, vagy nyomdának!" „A fenntiek alapján módosító javaslatot terjesztek elő, mely csak kisegítő javaslat — hangsúlyozom, — mert elvileg csatlakozom a Binder szenátor által mondottakhoz és én is kérem, hogy töröltessék az egész 4. szakasz. Ha azonban önök erre nem hajlandók, úgy szíveskedjenek elfogadni az alábbi szövegezést:" „A kereskedelmi törvény 29. §-ának hatályon kívül helyezésével köteleztetnek a törvény 1, §-ában irt vállalatok, hogy román nyelven vezessék a naplót és a leltárt. Aláírások: Dr. Gyárfás Elemér, W. Binder, dr. E. Lebouton Alajos, Sándor József." A szenátusnak Junius 28-ild ülésén, m olyen a fenti felszólalások elhangzottak _nem sikerült még teljesen érvényesíteni a Gyárfás Elemér által a fenntiekben kifejtett álláspontot, aminek egyik főoka az volt, hogy Mitita Constantinescu pénzügyi alminiszter hangosan támogatta a soviniszta irányzatot. A 4. 5. többféle módosításon ment át a szenátusban és a képviselőházban, a törvénynek a Monitorul _ Oficial 1934. julius 16-iki 161.'számában megjelent végleges szövege azonban a 4. 5-ban a Gyárfás által kifejtett álláspontot szögezi le és — anélkül, hogy a levelezésről csak említést is tenne — a vállalatokat mindössze arra kötelezi, hogy a főkönyvet, a leltárt és a naplót román nyelven vezessék.
