Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-01 / 171. szám
KiiKnimm m 5 Glondys püspöknek a fejét követelik a szász nemzeti szocialisták Plakáfírozol! felkiTásíian szólsfiolfálc feí, kogy mondjon íe rünfclő felvonulás Nagyszebenben, amit megkisérelück megzavarni — Hans Ottó RolSiof a Iialáf emlefjeSesé've! ijeszt" ffeflic — Ausztriai mintára feérlellaelellei» fordulatot veit a belső harc a szászoknál számtalanszor tette már azt a kijelentést: — össze fogom törni az egyházat! A nemzeti szocialisták felhivása olyan hangot használ és olyan kijelentéseket tartalmaz, melyek szerint megbékülésről, vagy fegyverszünetről szó sem lehet, mindent elkövetnek Glondys püspök letörése és eltávolitta- tása érdekében. A harc már kérlelhetetlen és a végső leszámolásig viszik. Az utóbbi időben az összes egyházi testületek A hírhedt Korodi Lutz is megszólal A szász lapok közleményeiből meg tudjuk azt is, hogy a hírhedt Korodi Lutz, aki az im- périumváltozáskor az erdélyi román kormányzó tanácsnál államtitkári állást tudott ki- hizelegni magának s aki ebben a minőségében is, azelőtt is, megátalkodott magyarfaló volt, de mintegy évtized óta Németországban él, szintén beleszólt a szászoknak ebbe a mostani belső harcába. A berlini Deutsche Allgemeine Zeitung-hau egy cikk jelent meg az ő aláírásával és ebben gúnyos, megvető hangon ir az itteni régi szász vezetőségről, az egyháziról és politikairól, úgy beszélve róluk, mint akik a román hatalomnak a kedvére járnak és a nemzeti szocialista szervezetek feloszlatásában részük volna. Észre kell vennünk nekünk azt, hogy a szász vezető lapok mérges haraggal bélyegzik meg most Korodi Lutzot, aki a szász népet a leg válságosabb időkben hagyta cserben s akiről azt állapítják meg, hogy népének notórius árulója. Korodi Lutz, mint egykori zöld szász, régen a bécsi, az impériumváltozáskor a bukaresti, most pedig a hitlerista rezsimnek a hízelgője A felsővisói állami erdokifermelésnél történt hatszázezer tejes sikkasztási ügy a bíróság előtt Hogyan gazdálkodott Máramarosban az állami erdőségek autonom intézményének az’etvezetősége ? — Negyven milliót öltek bele a vasúiba, amennyit az egész erdőterület nem ér meg — A bíróság az ügyben a; tárgyalást rendelt el bizalmi határozatokat hoztak, amelyekben védelmére kelnek a rágalmakkal és hazugságokkal támadott püspöknek. A nemzeti szocialista felhivás egyszerűen kijelenti, hogy ezeknek a bizalmi határozatoknak nincsen semmiféle jelentősége, mert olyan testületek hozták, amelyek alárendeltségi viszonyban vannak a püspökkel. Megfenyegetik Hans Ottó Bothof. Egyidejűleg rendkívül éles támadásban részesítették Hans Ottó Both képviselőt, a német parlamenti párt elnökét, aki a szász evangélikus egyháznak is a főgondnoka. Vele szemben, ha nem is fenyegetőleg, csak egyszerűen, de talán ijesztően a halált emlegetik. Azt Írja ugyanis az Ostdeutsche Beobachter-ben Waldemar Gust, az ismert legagresszivebb nemzeti szocialista alvezér, hogy a szászok történetében volt egy Stefan Ludwig Roth, akinek neve tovább él a szász nép között, mert meg tudott halni népéért. A mai Roth, akinek neve Bans Ottó Roth, tovább akar maradni a szász politikai vezetésnek az élén, annak a szervezetnek a halála révén, amely a szász népet egyedül tudná a végzetes* süllyedésből kiemelni. s most ő vádol másokat a bukaresti kormánynyal való összedolgozássalMegkísérelték megtámadni a szebeni felvonulást. A Glondys püspök mellett rendezett bizalmi tüntetés Nagyszebenben — amint onnan jelentik — nagyszabású volt és óriási tömegek vonultak fel. A felvonulásra felhívást bocsátott ki dr. F. Süsmann, a nagyszebeni lutheránus egyházközség gondnoka. Felszólitotta az egyháznak minden férfi és női felnőtt hivét, hogy a menetben vegyenek rézt. Külön felhívást bocsátottak ki a német-szász néppárt, valamint a Bürgerabend, a Brandsch-féle szervezet és a nagyszebeni egységmozgalom elnökei. Óriási tömeg jelenlétében népgyülést tartottak, amelyen dr. Kestner, dr. Süsmann és dr- Killer mondottak beszédeket, megbélyegezve a szász egyház ellen és az egyházfő ellen törő támadásokat. A gyűlésen megjelent egy csoport fiatalkorú hitlerista is, akik Hitler éltetésével igyekeztek megzavarni a gyűlésnek zavartalan lefolyását. A tömegnek azonban olyan haragja fordult ellenük, hogy gyorsan el kellett menekülniük. (Kolozsvár, julius 30.) A szászok közötti harc végképpen elmérgesedett és annyira elfajult, hogy most aztán egyáltalában nem lehet a végét látni. A belső küzdelem kikerült az uccára. Nagyszebenben tüntető felvonulásokat tartottak, nagy példányszámban röpirato- kat terjesztenek s a németországi sajtó is beleavatkozott a küzdelembe annyira, hogy ennek egyrésze a berlini lapokban zajlik le. Vasárnap délután az egyházi testületek s mindazok a politikai és társadalmi szervezetek, amelyek nem tartoznak a nemzeti szocialistákhoz, nagyszabású felvonulást rendeztek Glondys püspök mellett. Ugyanekkorra a nemzeti szocialisták lapja, az Ostdeutsche Beobachter különkiadást adott ki s nagy példányszám ban nyomtatott röpiratokkal elárasztotta a szászlakta vidékeket. Ez a lap és a röpcédulák közlik azt a felhívást, amelyben egyszerűen felszólítják a püspököt, hogy mondjon le. Ez a felhivás mélységes elkeseredést váltott ki a régi szász vezetőség köreiben annál is inkább, mert a németországi támogatást a nemzeti szocialisták még mindig élvezik- Annak; a vakmerőségnek, amivel a szász egyház feje és a szász nép nagyobbik része ellen fellépnek, éppen az a magyarázata van, hogy biznak teljesen a németországi sajtó támogatásában. Ez a mozgalom most hasonlatos akar lenni az ausztriai nemzeti szocialisták tevékenységéhez, amely tudjuk, hogy milyen utakra jutott. El akarják távolítani Glondys püspököt. A püspök ellen kibocsátott felhivás azt mondja, hogy mindazok a vádak, amelyek a nemzeti szocialista szervezetek feloszlatásával kapcsolatosan Glondys püspököt érték, megfelelnek a valóságnak és úgy a romániai német nép, mint az egész németség érdeke ellen való volna, ha a püspök továbbra is megmarad ebben a vezető tisztségében. A felhívást a következők Írták alá: Fritz Fabritius, dr. Alfred Bonfert, Hans Kaufmes, Gustav Prall, Herward Schneider, Waldemar Gust, dr- Albert Dörr, dr- Hans Hedricli, Karl Herman Theil és dr. Michael Prall. Amint látható, a feloszlatott nemzeti szocialista szervezeteknek az egész fővezérkara. Az első aláíró Fabritius kapitány, a Führer. A felhivás állítása szerint ezek a nevek az erdélyi, bánsági, bukovinai és besszarábiai nemzeti szocialista németséget képviselik. Bombázzák a püspökséget. A vezető szász lapok megírják, hogy a felhívást tartalmazó röpcédulákat óriási példányszámban küldötték el Németországba is és valósziníileg azóta a német kormány párt- lapjaiban is támadó közlemények jelentek meg hasonló tartalommal. E vezető szász lápok elkeseredetten, de rendkívül erélyesen jelentik be, hogy a küzdelmet felveszik, bármilyen eszközökkel indult is meg a támadás újabb lendülete a püspök, az egyház és a népközösség ellen. Megállapítják ezek a lapok, hogy a nemzeti szocialista szervezetek a feloszlatás után politikai téren nem támadhatják továbbá már a népegységet és ezért az egyháznak rontottak neki. Hazugságnak és rágalomnak minősitik mindazt, amit Glondys püspök ellen vádként felhoznak s megírják, hogy Fabritius Führer (Már amar ossziget, julius 30.) Az utóbbi években Erdély és a Bánság erdőkiternielése fokozatosan a CAPS (Állami Erdőségek Autonóm Intézménye) kezébe csúszott, át. Nem jelent ez mást, minthogy száz- és száz virágzó erdő- és faipari vállalat megszűnt, ezrével bocsátották el a munkásokat, legtöbb helyen pedig be is szüntették a munkát. így történt ez Felsővisón is, ahol a máramarosmegyei erdőségek kizárólagos kitermelője a CAPS lett. Meg lehet érteni, hogy a magánvállalatok rovására miért tudott és tud a CAPS ilyen eredményesen működni, A magánvállalatok konkurenciáját már azzal az egy ténnyel is akarja ellensúlyozni és letörni, hogy nem fizet adót, Másodszor — és ez még fontosabb tényező — a CAPS vezetői csaknem mindig az uralmon levő politikai pártok embereiből kerülnek ki. A felsővisói kitermelésre váró erdő tehát csak átcsúszott a CAPS kezébe. A vállalat már kezdetben nagy újításokat tervezett. Az első lépés a vasútépítés volt, amelybe negyvenmillió lejt öltek bele. Eddig a Visón úsztatták le a feldolgozó telepekig a kitermelt faanyagot, a vállalat vezetői azonban érthetetlenül úgy találták, hogy a kis folyón sok fa „úszik el." Minden esetre nem volt anyagi érdek nélküli a vasút megépítése, amelynek ' <* költsége jóval felülhaladta a felsővisói összes erdőség értékét. Amennyi pénzt belefektettek a vasúttól, hogy azt a legjobb esetben sem lehetett volna visszahozni akitermelt fából. Nem más ez, mint terv-
