Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-04 / 174. szám
V i 3 e 1 <3h á 2 BUDAPEST V. . V Szombat, 1934. augusztus 4. — ira 3 le1 Tax» poştală plătită 1 . & ütonerar No. 24356—1927, Előfizetési Arak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre Î00, egy bóra Î0 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12-00, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 174. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÍSZ ENDUE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Koloaavá*. Baron L. Fop ueoa S. szám. Telefon: 508. — Eevéldw: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztő »ég, ggggggi Majláth püspök utolsó kísérlete Anghelescunál Hindeabarf ravatalon Hitler átvette az elnöki hatalmat s az ő elnök« ségrét véglegesen befejezettnek jelentették ki A nemzeti szocialista kormányzás nem ismer el más hatalmasságot, csak a birodalmi vezérét Egész Németország gyászban A nagy halott Közel kilencvenedik életévéhez, napokig tartó kinos haláltusa után meghalt Hindenburg tábornagy, német birodalmi elnök, a világháború legendáshírű hadvezére, aki életének nagy példamutatásával bizonyította be, hogy nemcsak katonának, hanem embernek is rendkívüli volt, méltó a gigászi méretű harctéri diadalokhoz és az Európára szakadt, fel sem mérhető, talán a világtörténelemben is példátlan tragédia arányaihoz. Hogy katonának ki volt Hindenburg, azt már életében lemérte a hadtörténelem. Megállapította, hogy a Mazuri tavaknál kivivőit győzelem, amely, ha a világháborút nem is döntötte el, de a nagy orosz kolosszus végzetes vereségét már akkor, a háború elején megpecsételte, egy zseniális elme, egy lángeszű hadvezér csodálatos teljesitmenye volt. Amikor a békeszerződés által porig alázott Németországban a kha^sz, a teljes felfordulás fenyegetett és a birodalmi elnökválasztás volt hivatva elhárítani a teljes összeomlást, Hindenburg elvállalta az elnökjelöltséget. _Az öreg hadvezér habozás nélkül tette ki magát rendkívüli izgalmaknak, az ingadozó néphangulatnak, a választás kormányozhatatlan esélyeinek, mert tisztában volt vele, hogyha valami, akkor csak az ő személye teremthet szélcsendet az orkánban, viheti ki a német népet a katasztrófából. Elnökségének évei alatt rengeteg bizonyságát adta hihetetlen munkabírásának, páratlan politikai éleslátá- - sának, ugyanakkor azonban feltétlen alkotmánytiszteletének ts semmi által meg nem ingatható tárgyilagosságának, pártatlanságának. Manapság, amikor a diktatúrák korszakát éljük, ez a bölcs aggastyán megmutatta, hogy mégis csak a népakarat, a többségi akarat tiszteletének kell alárendelnie magát a korlátlan jogokkal felruházott államfőnek is. Hindenburgról mindenki tudta, hogy már múltjánál fogva is monarhista, a hagyományok, a hála és a tisztelet szálai feltétlen engedelmességet parancsoltak számára az ő császárja iránt. Még sem kísérelte meg sohasem sem pueesal, sem mások befolyásolásával visszaállítani trónjukra a Hohenzollerneket, mert az volt a meggyőződése, hogy minden ilyen próbálkozás még nagyobb veszedelembe döntheti a birodalmat. Voltak, akik azt várták tőle, hogy a hitlcrizmus legális választásokon történt győzelme után hatalmi szóval fogja megakadályozni Hitler kancellárságát. Annál is inkább, mert ezt megelőzően Hindenburg mindent elkövetett a parlamentárizmus védelmében. Mikor azonban árról győződött meg, hogy a német nép bizalma Hitler felé fordult, egy percig sem habozott az uj helyzet következtetéseit levonni. Még a hitlerizmus legádázabb ellenségeinek is be kell ismerniük, hogy Hindenburg sajátmagát győzte le ekkor, mert eszébe sem jutott a közhangulatot hatalmi szóval, erőszakkal megfordítani. Méltán gyászolja Hindenburgban Németország igazán nagy fiát és méltán emelik meg előtte a tisztelet lobogóját egykori ellenfelei is, elismerve, hogy Hindenburg nemes alakja valóban kiérdemelte a világ osztatlan részvétét cs kegyeletet. Nagy katona, de nagy ember is volt. Hindenburg meghalt. Nemcsak az egész német nép őszinte, mély gyászba borult, de az egész világ közvéleménye a nagy tisztelet hódolatával fogadja a gyászhirt. Ez a korszak, ez az időpont, amelyben e fényes nevet viselő nagy férfin kilépett az élők sorából, a nemzeti megújhodások eszméjén kezdette a történelmi célok és élctvalóságok fölé emelni, mint megtalált célt. Nemcsak a németségnek, hanem minden nemzeti gondolatnak mintaképeként marad magaskoru öregségbe nyúlt élete itt a földön. Az áldozatkészség, önfeláldozás, tudás és képesség, minden a nemzeti önvédelemnek a dicsőségéért. Hindenburg mindig akkor vetette bele magái az eseményekbe, amikor nemzete nagy veszedelmekbe sodródott és példát mutató sikerei világraszólóak voltak. Nagy tényei a világtörténelem csodái. Robusztus történelmi alakjának, a nemzeti dicsőség élő szob rának a ledőltével most is az egész emberiség elé mered az aggasztó kérdés: vájjon mit jelent, mit hoz ez a halál a világ számára, békésebb, vagy békétlenebb jövendőt-e? Pár hét múlva busz esztendeje, hogy a világ megismerte ezt a nevet: Hindenburg Hindenburg birodalmi elnök, csütörtökön reggel kilenc óra 5 perckor neudecki kastélyában három napi haláltusa után meghalt. Az agg hadvezér rendkívül erős szervezete az orvosi tudomány l.egkétségbees'Jtebb erőfeszítései mellett sem tudott már megbirkózni a halállal. A 87 éves Hindenburg az agónia beállta után is, szerdán este még egyszer pár percre magához tért és beszélgetett kedvenc unokáival. Az egész család a betegágynál virrasztott. A fia, Hindenburg Oszkár ezredes, egy percig sem hunyta le a szemét. Jeleu volt a két leánya is, az egyik Róckhusen Joachim herceg felesége, a másik Pentz nyugalmazott törzstisztnek a felesége. Hitler a Neudecktől 30 kilométer távolságra fekvő Finkelstein kastélyban tartózkodott, ahonnan állandó telefonösszeköttetésben volt az elnöki hivatallal. Meghívták a betegágyhoz Bergmann professzort, a tábornagy kissingeni kezelőorvosát is. aki szintén tehetetlenül állott régi öreg barátja mellett, aki kilehelte lelkét. I Augusztus utolsó napjain, hannoveri magányából küldötte fel a keletporoszország* frontra a nyugalmazott tábornokot egy távirat, hogy a rettentő nagy orosz hadsereget megállítsa. Az oroszok akarták, a franciák követelték, hogy a cár csapatai Berlinnek vonuljanak. Mig nyugaton a németek Páris felé törtettek, addig a franciák az oroszoknak a Berlinbe bevonulásával akarták eldönteni a háborút. Hindenburg katonai zsenialitása hirtelen, néhány nap alatt tönkretette ezt a tervet, ngy, hogy a cári Oroszország többé nem tudott talpra állani. Ö vezette haza a háború vesztes német hadseregeit és reá hárult később a feladat, hogy az uj történelmi korszakba ő vezesse be Németországot. Varázslatos egyénisége minden súlyos krízis idején megnyugtatóan állott a birodalmi hatalom tetején. Most az ő helyét Hitler foglalta el s a nagy változás rengeteg kétséget ébreszt, vájjon mit jelent ez Németország és Európa békéje számára. A Hindenburg emberi nagysága előtt ma minden nemzeti hatalom hódolattal hajtja meg a gyászlobogót. A ívilhelmstrassei minisztériumokban egész éjjel égtek a lámpák. Este tiztői reggelig tartó minisztertanács volt. A miniszterek minden órában telefonon tájékozódtak az elnök állapotáról és izgatottan várták a katasztrófa bekövetkezését. A Berlinben akkreditált külföldi követségeken is egész éjszaka talpon voltak és fél óránként kerékpáros küldöncökkel küldtek táviratokat a postára, amelyben kormányaikat értesítették a betegség fázisairól. A csütörtök reggeli berlini lapok csak röviden számoltak be az elnök reménytelen állapotáról. Bejelentik a gyászhírt Berlin népe reggel még semmit sem tudott. A Wil'helmstassen egész éjjel és reggel ácsor- gott a tömeg, várva a hireket. Csak 9 óra 35 perckor közölték az összes rádióleadók a gyász- liirt a német néppel, ügy rendezték a gyász- hir közzétételét, hogy egyszerre tudja meg az egész birodalom népe és az egész világ. Az összes német rádióleadók egyszerre szakították Kilenc őrá öt perckor . . .
