Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-19 / 187. szám
XVLL ÉVFOLYAM. 187. SZÁM. KUtTlUjsSG öt évi kényszermunkára Ítélték kémkedésért Stavrescu főhadnagyot és Jakabffy Vilmát (Kolozsvár, augusztus 17.) A Stavrescu— Jakabffy kémkedési per péntek délelőtti tárgyalása Jakabffy Vilma tánctanárnő volt férje, Arz Károly kihallgatásával kezdődött- Arz Károly unokaöccse a világháborúból ismert Arz vezérezredesnek, aki 1916—18-ig a monarchia hadseregének vezérkari főnöke volt. A tanú is aktiv tiszt volt, előbb az osztrák- magyar, majd a román hadseregben. 192‘2-ben veszi nőül a vádlottat, akinek akkor még vagyona nem volt és maga a király mentette fel a kaució fizetése alól- Nyolc évig élnek együtt- A házasság után öt hónappal Arz kilép a hadseregből, mert jövedelmezőbb állást kap. Az asszony szülei nem helyeslik, hogy a katonatiszti foglalkozást magántisztviselői állással cseréli fel, családi nézeteltérések támadnak és ennek eredményeképpen 1927-ben beadják a válókerestet. 1930-ban válnak külön, ami összefüggésben állott Stavrescu főhadnagy udvarlásával. 1931-ben kimondják a válást. Azt is elmondja, hogy nagyon jól kerestek a tánciskolával, mert felesége balettet és tornát is tanított és ilyenformán nagy takarékossággal egymillió háromszázezer left gyűjtöttek össze. A különválás óta volt feleségéről semmi közelebbit nem tudA vádlott főhadnagy gavallér barátja. Buldus főhadnagy a következő tanú, aki már a katonai líceumból ismeri a vádlottat- Nagyon jóelőmenetelú hadapród volt, osztályzatával mindig az első között szerepelt. Felettesei és baj társai nagyon szerették. Mikor Temesváron udvarolni kezd a tánctanárnőnek, szemrehányásokat és büntetéseket kapott feletteseitől, hogy rákényszcritsék a szakításra- A bajtársak is figyelmeztetik, de minden hiábavaló- Mikor Váradra költöznek, a szemrehányások megismétlődnek. A tanú maga figyelmeztette egyszer, hogy ennek a viszonynak következtében karrierje ketté törik s ekkor meg is Ígéri a szakítást. Néhány nap múlva találkozott az uccan a vád-ottnővel, aki panaszkodott, hogy a vádlott megváltozott vele szemben s akkor a tanú vigasztalta, hogy ez jobb mindkettőjük számára, mert házasság úgy sem lehet a dologból, csak a főhadnagy karrierjét teszi tönkre. A tánctanérnő könnyekkel szemében megígéri, hogy szakítani fog. A tanú azt is előadja, hogy barátja és a tanárnő többször meghívták lakásukra, de ő csak egyszer ment el, mert látogatásaival r.em akarta azt a látszatot kelteni, hogy a viszonyt helyesli. Különben mindkét vádlott nagyon szerény, takarékos életet élt. A család Bukarestbe akarta helyeztetni a főhadnagyot. Stavrescu századost, a vádlott testvérbáty- ját, mint informátort hallgatják ki- Előadja, hogy öccsét otthon nagyon vallásos és hazafias szellemben nevelték, tehetséges volt már hadapród korában is s a feleti ősei szerették. 1931-beu a temesvári főhadnagyi iskola parancsnokától, Carlahont ezredestől hallott először arról, hogy öccse viszonyt fblylaí a tánctanárnővel. Az ezredes tudomására he: ta, hogy büntetésekkel fogja kényszeríteni az öccsét a viszony megszüntetésére, ha ez sem használ, el fogja távolit- tatni az iskolából- Staviescu százados kérte az ezredestől, hogy ne nyúljon ilyen végzetes eszközhöz- A család ezután lépéseket tett, hogy a fiatal tisztet Bukarestbe helyezzék, de sikertelenül. Közben a vádlott a családjának az: mondta, hogy a viszonyt megszakította, azonban közben megint az ellenkezőjéről győződte': meg. Egy évvel ezelőtt megint azt mondja- hogy szakitoiluk. Az öccse különben emlegette, hogy a tánctanuvnőt el akarja venni, de a házvétel soha sem került szóba. A századé« könnyes szemekkel ecseteli azt a becsületes családi kert, amelyben felnevcikedtek- öccse saját elhalálozásából ment a neki tetsző katonai pálvára, de apjának nem tetszet a dolog, „öcsémnek egészséges a lelke — fejezi be szavait a százados — ami történt, azért nem hibás, ballépése lelki konfúzió eredménye- Tia nincs ez a a-3. soha sm történik meg vö:s ilyesmi.“ Mégegyszer az első férj. Mircea Gheorgescu védő kérésére Arz Károlyt mégegyszer kihallgatják, aki a feltett kérdésekre elmondja, hogy a vádlottnő megtakarított pénzét 1927-től kezdve tényleg budapesti bankokba küldte, mert ekkor már arról volt szó, hogy elváljanak és a nő Budapestre költözzék. A pénzt az apja nevére helyezték el, mert a tánctanárnő román állampolgár volt- Házat is vett Budapesten, amelyet később eladott az apja. de nem tudja, hogy a pénzzel mi történt, mert akkor már elváltak. Több részletben, kb. 450 ezer lejt küldött Budapestre. Popescu Teodor bukaresti ügyvéd, a főhadnagy védője a volt férj tanúvallomása alapján annak megállapítását kéri. hogy nem Stavrescu főhadnagy fellépése volt a válóok. Súlyos büntetést kér az ügyész Negulescu őrnagy, katonai ügyész mondja el vádbeszédét. Rámutat arra, hogy a per nagy visszhangot keltett a VI. hadtest tisztikarában s általában a lojális állampolgárok körében. A hazaárulás a legnagyobb bűn s már a szó kiejtése legnagyobb felháborodást szül. Mindig súlyosan büntették. A szobrászok, irók, történetírók müveikben minden időben dicsőítik a hősöket és gyalázzák azokat, akik a zászlót elhagyják. A hazaárulás súlyosabb biin a gyilkosságnál, az apagyilkossághoz hasonlítható- A katona hűséget esküszik hazájának s ennek alapján a titkokat még akkor is meg kell őriznie, ha külön utasítása nincsen erre. Az ügyész szerint a szörnyű gondolat 1930-ban született meg a vádlottban. Az in- ditóok a szerelem és a pénzvágy volt. A főhadnagy tiz napig habozott s lelkitusája a Rabindranath Tagore „Otthon és világ“ cimii regényének hősnőjét juttatja eszünkbe- Stavrescu védekezése, hogy elvarázsolta a szerelem, még enyhitő körülmény sem lehet, mert egy tiszt a szerelmet nem helyezheti hazája érdekei elé- Valószínűleg már 1932 júliusa előtt is öntudatlanul szolgáltatott adatokat a magyar kémszervezet részére, mert együtt élt a nővel, aki nyugodtan lemásolhatta katonai szakkönyveit és jegyzeteit. Az ügyész azzal vádolja Jakabffy Vilmát, hogy tánciskoláját csak azért szervezte meg. hogy ott a román tiszteket behálózza. Hiszen például a magyar kémszervezet ilyen célból egyszer egy képkereskedést állított fel, amelynek tulajdonosa képeladások révén lépett érintkezésbe a tisztekkel. Az ügyész azzal is bizonyítani akarja a tánctanárnő hivatásos kémnő voltát, hogy összeköttetésben állott egy Dobos nevű temesvári egyénnel is, aki szintén kém volt, de időközben meghalt. Az nem mentő körülmény, hogy a magyar kémszolgálatot, állításuk szerint, becsapták, ha nem éppen kémügyről volna szó, ez is büntetendő cselekmény. A tánciskolát Temesváron azért szüntette meg, mert Stavrescu lépre«VADÁSZKÍIRT. SZÁLLODA megnyili Budapesten, Türr István ucca mmssmvBBmma teljesen átalakítva ismét csalása után nem volt rá szükségStavrescu azt állítja, hogy örvendett a szakításnak, de a levelek ellenkezőt bizonyítanak. Részleteket olvas fel a szerelmes levelekből, amelyekbe az ügyész véleménye szerint diplomatikusan kémkdési dolgokat is szőttek bele. Nehéz a kémkedéssel kapcsolatban bizonyítékokat szerezni, de már az a tény, hogy gondolata megfogant, büntetendő. Példás büntetést kér s e tekintetben idézi a Universul egyik cikkét is, amely szepnt a kémkedésre könnyen kapható kisebbségeket csak erős kézzel lehet féken tartani. Mindkét vádlottra tíztől húsz évig terjedő kényszer- munkát kér s miután nem lát enyhitő körülményeket fennforogni, nem tarthatja megengedhetőnek az ötéves minimum alkalmazását. Mircea Gheorgescu ügyvéd, Jakabffy Vilma védője a hazaárulás és kémkedés tényét nem látja beigazoltnak a főhadnagynál s igy a tánctanárnőnek felbujtási kísérlete is más elbírálás alá esik. A bűncselekményeknél szükséges a szándék is, de itt nem forog fenn a hazaárulás szándéka. Az adatok sem titkosak, mert azt, hogy egy ezredben hány üteg van, minden pincér tudja. Nem a szigorú büntetés javítja meg az erkölcsöket, hanem a példás közigazgatás, bíráskodás és közélet. Egy előbbi perben egy román tisztet kémkedéssel vádoltak, mert átment Magyarországra, ott éppen a magyar tisztek tanácsolták neki, hogy jöjjön vissza, mert nem érdemes elhagyni hazáját- A kolozsvári hadbíróság tiz évre Ítélte, ellenben fellebbezésnél a brassói felmentette. A kisebbségieket nem lehet olyan súlyosan megsérteni, hogy könnyen kaphatók a kémkedésre, mert híven teljesitik kötelességeiket. Lehetetlen vád az, hogy a tánciskola kémkedés céljait szolgálta volna. Ilariu Popescu, a főhadnagy védője feltűnést kelt azzal, hogy védence mentése érdekében mindenért a táncosnőt teszi felelőssé. Teodor Popescu bukaresti ügyvéd már csak megismétli, amit a két előbbi védő mondott el. Ezután Neguitscu katonai ügyész replikázik. A védők újabb felszólalását viharos összecsapások követik az ügyésszel. Stavrescu főhadnagy az utolsó szó jogán, elmondja, hogy a reázudult szerencsétlenség hatása alatt nincs bátorsága szólam, sorsát a bíróság kezeibe teszi le. Jakabffy Vilma nem érzi magát bűnösnek. A hallgatóságra nagyon jó hatást tett, hogy utolsó szavaiban is védte a főhadnagyot. Az ítélet. A bíróság egy órai tanácskozás után mindkét vádlottat öt évi kényszermunkára ítélte. Az Ítéletet az elítéltek megfellebbezték.
