Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-17 / 185. szám
KFLETTUjsm IX // Idegenforgalmi tanulságok A minap megfordultam én is Szegeden, hogy megtekintsem az Ember tragédiája szabadtéri előadását. Erről az előadásról, amely mint rendezői alkotás vetekedik Reinhardt akármelyik produkciójával, már rcn* geteget Írtak a lapok. Bármennyire szeretném elmondani magam is a véleményemet róla, most már kissé elkéstem vele. Inkább valami másra hívom fel a figyelmet. Szeged kacérkodik a jelzővel, hogy a magyar Salzburg. Gúnyosan megjegyezte valaki, hogy vájjon Salzburg is elfogja-e mondani magáról a jövőben: az osztrák Szeged? Bizonyos, hogy e kettő nem azonos. Először is, mert ott németül játszanak, világnyelven, Szegeden pedig magyarul. A vasúti összeköttetések is jobbak. Londonból, Bernből, Rómából vagy Prágából könnyebb eljutni Salzurga, mint Szegedre. Salzburgban hagyományos előadássorozatok vannak, egy teljes hónapig tart a ciklus» egy Reinhardt csinálja. Szegeden legfeljebb egy ellen előadásról esik szó. Salzburg egyike a legcsodálatosabb szépségű barokk-városoknak, a Saizkammergut gyöngye és akkor is a* idegenek ezrei fordulnának meg benne, ha a dóm előtt s az árkádok alatt elnémulna minden művészi hang. A művészet itt a falakból, a múltból muzsikál elő, Szeged, nos Szeged mindezt nem tudja utána csinálni. Végtére is, a budapestieket sem igen érdekli, hogy hol volt a Pósa- asztal, hol muzsikált Dankó Pista, meddig ért a viz a nagy áradáskor, a Tiszapart sem a világteteje és a Klebclsberg-i építkezések is csak magyar viszonylatban nevezetesei;. Mégis. Szeged ünnepi hete bölcs, életrevaló klmódolása, hogy egy vidéki város belekerüljön nagyobb érdeklődés közepébe, abban az időben, amikor már csak az idegenforgalom látszik az egyetlen reális foglalkozási ágaknak. Becslésem szerint Szegeden különböző filléresekkel és Madách-vonatokkal megfordult vagy húsz- czer ember, közöttük oly jelesek, mint az osztrák kancellár, a siami király. Goga Octavian is kis hjjja, hogy el nem ment és hogy el akart menni, Budapestig már el is jutott, már is letagadhatatlanul bizonyos politikai imponderabilia-számba megy. Es amit Szeged rnegcsiKényes polăfâfcaâ Icérdéselcre leér ^á3aiSic2 a szatmári bizottság a tanítóktól (Szatmár, augusztus 15.) Szatmár- és Má- ramarosmegyék kisebbségi tanítósága 102 vizs gázóval bevonult a szatmári Eminescu-li- ceumba, hogy ősz fejjel ismét leüljenek vizsgázni. Illetékes helyen az a hir kelt szárnyra, hogy a tanítók kizárólag a IV. elemi iskola anyagát érintő kérdéseket kapnak úgy az írásbelin, mint a szóbelin. Az Írásbelin, — amely tegnap zajlott le, — már nem bizonyult valónak a hir, mert Tulbure vezérinspektor a bizottsági tagokkal együtt a következő témát adta fel a vizsgázóknak: 1. A világháború és az összes románok egyesülése. 2. Kárpátok és a Tisza közt elterülő román tartományok földrajza. : j 3. A románok közt lakó nemzetiségek jellemzése faji, nyelvi és történeti szempontokból és ezek jövőbeli aspirációi. A kérdésekből megállapítható, hogy azok kidolgozásához erős gazdasági és szociálpolitikai felkészültség szükséges, nem beszélve arról, hogy kényes politikai problémák megölXVII, ÉVFOLYAM. 1S5. SZÁM. mamwmmrsBmmmEmcxmmsíssam dása elé állítja a magyar tanítókat. A szóbeli vizsgákra ma került sor. Egy egész napon keresztül összesen 12 vizsgázóra került sor.'Az egyik, 10 éve működő tanítónő a következő kérdést kapta: ■ — Beszéljen Tepes Vlad vodáról. Miután 10 percig beszélt, a román nyelv szépségeit ■ kérdezték tőle, majd miután belejött a témába ezt a kérdést adták fel neki— Mihai Viteazul idejében milyen szélsőséges áramlatok uralkodtak Európában? De ezután következett a legérdekesebb kérdés: — Többség és kisebbség között mi a különbség alkotmányjogi szempontból? A jelölt erre nem mert válaszolni, mert, ha azt mondja, hogy a polgárok egyenlők, ebből baj lehetett volnaA tanítók a legnagyobb kétségbeeséssel tekintenek a vizsga kimenetele elé, ami állandóan erősen megrostálja a kisebbségi tanítók i számát. A tanítók közül több idősebb elhatározta, hogy a vizsgán a politikailag kényes kérdésekre egyszerűen nem felel. 1 m no ♦♦4444444444 szűnt meg a magyarokkal csatázni, sérelmeket gyűjtögetve velünk szemben, nem véve észre azt, hogy szélmalmokkal harcol, mert a büszke magyarokból megalázott kisebbségi nép lett, amely mellett nincs többé hatalom, amelynek arra kell fecsérelnie az erejét, hogy vidéki csendőrőrmesterekkel szemben védje problematikussá tett. megnyirbált jogait. Pedig Maniunak csak vissza kellett volna forgatni néhány oldallal a történelem lapjait és akkor talán eszébe jutott volna, hogy az általa is sokat hangoztatott demokrácia az ellenzéki vezér számára nem a mindig árral haladás vonalát írja elő. Justh Gyulának volt bátorsága követelni a választójogot, amely elsősorban a nemzetiségek kezében lehetett volna éles kard, volt bátorsága nem egyszer síkra szállni a nemzetiségek jogai mellett, nem is beszélve azokról a radikális politikusokról, akiknek nemzetiségi politikája éppen eléggé ismeretes, hiszen éppen ezen az alapon tart mai napig baráti nexust Maniu Jászi Oszkárral. Igaz, Maniu is emlegette egyszer a debreceni templomtornyot, amely felhőtlen napokon Badacsonyba is eilátszik, de a debreceni kálvinisták templomának érckakasa még sem tudta soha határozott és félreérthetetlen gesztusra figyelmeztetni a kisebbségekkel szemben. Maniu politikai Szereplése az utóbbi esztendőkben kimerült a Vaida csoporttal való terméketlen vitatkozásban, a Badacsonyba való visszavonulásban és időnként Bukarestben való váratlan feltűnésben, hogy aztán a Skoda-ügy uj vágányokra vigye. De soha egyetlen szava nem volt az ellen a fenyegetően elhatalmasodott, áramlat ellen, amely a kisebbségeket vette célba, amely pedig román hazafias szempontból is egész sereg Aehilles- sarkot rejteget. Ha nem is vett részt személy szerint a felelőtlen uszításokban, de ez ellen kifogást sohasem emelt, lapja pedig nem egyszer tett túl demagógiában az orchester legvadabb szólistáin. Nyilvánvalóan Maniunak is az a véleménye, hogy Románia hajójában a kisebbségek csak kellemetlen ballasztok és minél sürgősebben a tengerbe kell dobni őket. Holott nem is lehet megcáfolni, hogy a kisebbségek Romániának legproduktivabb elemei közé tartoznak és ha ellenség helyett, barátokként kezelik, akkor még több hasznát látná közreműködésükből az ország. így látjuk mi Maniut. Nem hinnénk, hogy tévesen, görbe tükrön át figyelnénk ezt az embert, aki körül a belpolitikai szenvedélyek hullámai most olyan magasra csapnak. De ha a véleményünket nem is titkoljuk el róla, mégsem válunk az oktalan gyűlölködés martalékéivá. Nem kiáltunk rá feszítsd meg-et, mert elismerjük, hogy éppen azon a ponton a legkevésbé sebezhető, ahol el akarják veszíteni. Az ellene intézett támadások rosszhiszeműségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a szokványos karrikatura, amely zsinóros magyar nadrágban ábrázolja Maniut, A bukaresti élclaprajzolók Maniu magyarbarátságát igyekeznek illusztrálni ezzel. Keserűen teszünk vallomást, arról, hogy a Maniu magyarbarátsága csak fikció. nált, azt a nyáron megcsinálta Kecskemét, Miskolc, Szolnok, Debrecen. Megcsinálták kisebb, szerényebb keretek között Tata, Székesfehérvár. Behoztak néhány ezer más városbelit, behoztak pénzt, a városok élet- jelt adtak magukról, kulturális erőfeszítésekre kényszerültek. Lön egy kis megmozdulás-féle, egyszóval bebizonyították, hogy élni akarnak fü ami a posztulátum- nak a nehezebb része, azt is, hogy: élnek. Miért ne lehetne hasonló ötleteket megvalósítani minálunk is. Jó, jó, hiszen van némi idegenforgalmunk nekünk is. A közoktatásügyi kormány „jóvoltából“ a tanítók és tanárok nyelvvizsgája előidézett néhány erdélyi vezető városban is egy kis idegenforgalmat. De vajha minél kevesebb volna az ilyen keserű „idegenforgalomból". Nálunk azért nem felel meg a magyarországi idegenforgalmi öliet, mert a hatalom ebben is politikát látna. Magyarnyelvű kulturprodukciók megtartása lehet a kisebbségek szívügye, de nem szívügye a többségnek. Mi haszna volna a kormánynak abból, ha felkerekedne néhány ezer magyar például, hogy a Szent Anna tó környékén megtekintse a Csongor és Tünde szabadtéri előadását? Ezéirt igazán nem fognak nagyobi. vasúti kedvezményeket adni az utasoknak, Pedig, ha jól a dolgok mélyére néznének, a vasúti forgalom emeléséből az államnak is haszna volna. Egyáltalában abból, hogy az emberek útra kelnek, mozognak, itt-ott egy kis pénzt is megeresztenek. Föltételezzük a legjobbat, azt, hogy egy marosvásárhelyi, kolozsvári, brassói magyar kulturális hót megrendezése eUen a hatóságok nem emelnének kifogást. De valljuk be, nem is támogatnák. Szeged város, úgy tudom, tízezer peaigös kártalanítást helyezett kilátásba a szabadtéri előadás rendezőségének arra az esetre, ha az előadások nem járnának kellő anyagi eredménnyel. Miután az erdélyi városok vezetősége a többségi nemzeti elv megrendlthe- tetlen alapján áll, ilyen támogatásokra senki sem számíthat. Más kérdés azonban, hogy maga a többség miért nem rendez ünnepi heteket egyes vidéki városokban? Miért nem élénkíti meg a forgalmat, mondjuk Temesvár, Gyulafehérvár, Kolozsvár és más erdélyi és re- gátl városok között? Magyar szempontból talán az ilyen előadásoknak nem lenne meg különleges vonzóerejük, — bár a magyar kulturfogékonyság igazi művészi tel- jesitínényekkel szemben sohasem mutatott érzéketlenséget, még akkor sem, ha az a másnyelvü lakosság részéről indult ki — viszont nagyon örülne az ilyen jövö- menö alkalmuknak közgazdasági szempontból, örülne neki a vendéglős-ipar, szállodás-ipar, a kereskedői osztály. Annyi pénzt vtltünk már át Bukarestbe, hogy általános lenne az öröm, ha annak kis törtje visszaszivárogna az erdélyi részekbe is. Minálunk azonban ezt sem csinálják meg, mert hiányzik hozzá: az érzék. Már neon is beszélünk magyar, vagy román, vagy- szász nemzett szempontokról, csak „üzleti" ckoseági szempontokról. A belső idegen- forgalmi elképzelés nem merülhet ki abban, hogy időközönként Bukarestben egy-egy mintavásárt, testnevelési kongresszust, vagy valamilyen kiállítást rendeznek. A y árosoknak egymás között is érintkezniük kell. A fővárosból is el kell indulnia egy idegenforgalmi hullámnak, nemcsak mindig a főváros felé. Persze ilyesminek csak úgy van sikere, ha a társadalom és a hatóság együtt működik. Ezt tudja a város intézősege, a vasút, minisztérium egyaránt és ennek az együttműködésnek a hiányában nem is mer vállalkozni. De a városi társadalom megszervezése a jó ügy szolgálatában, megfelelő gyöngédséggel a kisebbségeket is kielégítő előzékenységgel megtörténhetik, még akkor is, ha az egyes városok társadalmának jelentékeny része történetesen kisebbségi. Meg kell egyszer próbálni. Olyan ez, mint a sorsjáték: nehéz nyerni, ha az ember még sorsjegyet sem vásárol. (I > Mielőtt fürdőre utazik, okvetlenül vásárolja meg a „HERME S“ legújabb nyári menetrend könyvét! Á 200 oldalas koroplet vasúti útmutató Románia összes fürdő- és üdülőhelyeinek kalauzát is tartalmazza. Ára 45*— lej.