Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-15 / 183. szám
4 KEunüjsm \ keresztúri „merénylet“ — úgy, caliocpY történt \ kurzus bciütásn és engedélyezése, « szinajai audiencia és Aughcíescu ícjérete* Csíkowzá* és a székely anyavármegye magyar tanítósága csaknem egyszerre érkezett a tanfolyamra. A kis város lakossága riadtan törülte meg a szemét: forró nyárban beköszöntött szeptember, jönnek a diákok. Ki gyalog, ki jármüvei, de mindenik csomó gonddal. Vannak közöttük egészen fiatalok divatos térdnadrággal, csinos leányok'üde arccal, középkorúak kitérdelt nadrággal, És jön sok ezüstös hajú, megrogyó lépésű nagyapó, kezükben könyv, hónuk alatt szalmazsák. szakasztott úgy, mint régen, hajdanán. Az impozáns tanítóképző felé hömpölyög a Székelyföld egy nyelve, sokszínű dialektusa, háromféle vallása. A tornateremben vannak mind, vagy 250-en. ’ Ahogy kezdődött A kurzus vezetője és rendezője dr. Creţu regáti származású marosvásárhelyi tanár. Alakját hosszú, lengő, fekete szakálla, markánssá teszi. Intésére felcsendül a román himnusz. A harsogó professzionigta hangok méltóságosan feszítik a csarnok falait. Az éneklők arcán magyar öntudat, szemükben a tanárokra és a, megjelent hivatalfőkre vetett lojalitás és kérő pillantás: engedjetek élnünk, mi magyar mivoltunk mellett is a román állam értékei tudunk és akarunk lenni, A gör, keleti istentisztelet véget ért, a két sárga viaszgyertyát is eloltották, mire megindul a szónoklatok árja. Beszélnek az intézeti igazgató, az inspektor. a kurzűsu-rendező, a prefektus stb. A beszédek átgondoltak és lelkesítők és egymással versenyre kelők. A refrénekben éltetik a kurzus megrendezésének gondolatát, a minisztert és egymást. Egyetlen egy mondat kitör, átszakit minden gátat. elönti a gondolatok tereit. Dr. Creţu mondta: — Tudomására adjuk mindenkinek, hogy Romániában egy törvénynek, egy nemzetnek és egy nyelvnek kell lennie. És egy vasgárdista képezdei tanító szemében kj- gyul a lelkesedés tüze, de csakhamar elhervad. Neki nem juttattak e tanfolyamon szerepet. Megkezdődik a tanfolyam. A megnyitás után a tanulás egyszerre öt tanteremben1 kezdődött. Az előadók hömpölygetik a román nyelv, földrajz, történelem és alkotmánytan anyagát. A hallgatók a gyors rohamu román kifejezésekre ráhegyezik a fülüket. Sok szó beleragad, sok lepereg. Nem baj! mindennap uj erővel fognak munkába, nyitva hagyják eszüket, megfeszítik minden idegszálukat, hogy egy gondolatot, egy mondatot se veszítsenek el. Hátha a lex Anghelescu által diktált vizsgán éppen az elveszett mondat lesz a végzetük. Sokszor a fáradságtól összerogynak, de újból csak életre vergődnek. A veszni indult kenyér megmentése megsokszorra életerejüket. Délutáni? fámctetniafás! Délután sem pihennek, ekkor tanulnák táncolni. Á tánc ugyan nem lesz vizsga. tárgya, mondják, de a magyar tanítónak az iskolában erre is szüksége van. Egy termetes hölgy bemutatja a szép, ritmikus román táncokat, a tanítók körbe fogóznak és utána lejtik. A táncnak az árja forgatja a tömeget úgy, ahogy a figura kívánja. Egyik-másik, alak felvetődik az árból, mint a sötét gond,: Egy oszbevegyült pocakos öreg ur arca jó kedvet is .mond: lám, még most is bírom, Ugyanilyen öregnek a .császárkabátja a földet söpri, szőttes nadrágja lötyög a vékony lábszárain, nyakán pedig ritmusban kínlódik a csontos tatárfej, A fiatalabbak elkapják a mozdulatok derűs pillanatait és huncutkodva szót adnak a táncnak, — Ejhaj, soha se halunk meg . . .! A férfiak után a nők tódulnak be a táncőrára. Gondterhesen suhan el mellettük a vasgárdista, akinek az idén nem juttattak szerepet. A múlt. évben ö tanította a táncot. Fizetni! Telnek a napok, A kurzus legkellemesebb részét. Intéző Chirca inspektor óraközökben bejár minden zegzugot, Vészes hangját belezugja a lapos tanítói zsebekbe: — Uraim, fizessék a kurzus! dijakat! Félidő felé tartunk s a dijak második felét 550 lejt még sokan nem fizették be. Fizessenek, fizessenek! Még sem járja, hogy tanitó emberek a pontos terminust ne- tartsák be. Azonnal fizetni! És a tanítók tanulnak és félnek és ahogy tudnak fizetnek. nyoma látszik és a rajznak arci táján apró horzsolás, más semmi. A „merénylet" híre gyorsan elterjedt. A megrémült tanitók megmozdultak, mint a hangyaboly. A tanári kar járt-kelt tanakodott a folyosókon és a szobákban, mindenütt magukkal hurcolva a vészes kér- ; dést: Ki a biinös? 1 — Ki tette? Kik voltak a merénylők? Hol kell keresni a tettest? A következtetés magától adódik. Annak a miniszternek az arcképe van összetörve, aki a kisebbségi tanítóknak a Kálváriát megrendezte, aki miatt megindult a' kenyér gondja, aki keseredetté tette egy konok fajnak a lelkét. A tettes csak magyar tanító lehetett. Avagy nem hozzuk vezet-e minden nyom, fel a második emeletre? Hogy kétség se támadjon, a földszinti falról felkerül a kép a férfiak folyosójára 80 lépés magasságba. Ide hurcolták fel a logikát: ahol a kép, ott a tettes! De ki? va.gy kik? Azok is megvannak. Két magyar tanitó akkor éjjel az intézeten kivül mulatott, éjfélut.án részegen érkeztek haza a csak éppen akkor nyitva feledett főbejárati ajtón keresztül. Hát ki lehetne más? Ez csak világos következtetés! És pont az ellenkezője igaz! Drámai jelenet. Déli tizenkét órakon újból a tornateremben szorong az egész kurzus. A forró levegőben hallszik a légy zümmögése. Kétszázötven emberben úgy kalapál valami, mint marokba fogott fecskében a szív. XVII. ÉVFOLYAM. 1S3- SZÁM. A legünnepélyesebb pillanatban meglebben dr. Creţu fekete szakálla és felharsannak ajkán az ilyenkor szokásos, halálosan komoly szavak. A gyengébb ■ idegzetű tanítónők zokogva sírnak, a férfiak tágra meredt szeme a messziségbe néz. Ki tudja hová? Dr. Creţu éles szeme közben megpillantja, hogy idegenek is vannak jelen, mire kiadja á parancsot: — Akik nem előadók, vagy nem kurzus hallgató, azonnal hagyják el a termet. És a felszólításra másodmagával kivonul a teremből a vasgárdista, akinek nem adtak e kurzuson előadói szerepet. Dr. Creţu megrázóan ismertette a képrombolást, szónoki virtuozitással élezte ki súlyosságát és mindenkit reátüzelt a tettes utáni kutatásra. Letartóztatás, A két mulatozó, meggyanúsított tanítót délután a cscndörgég letartóztatta. Megindult a nyomozás. Maga a tanítóság, a csend- őrség, a szolgabiróság, az egy nap múlva kiszállott cscndörszázados vettek részt benne. Hasztalan. A két tanítót Udvarhelyre kisérték, ismételten kihallgatták, vallatóra fogták. Hasztalan. Kihallgatták a cselédséget, a vendéglői személyzetet Pszichológiai kutatás tárgyává tették az esetet. Hasztalan. A két tanítóra nem tudtak semmit rábizonyítani. Az ügyészség őket négy napi vallatás után szabadon bocsátotta. A tettes nem került meg. Sajtó-visszhang. A fellángolt tűz természetesen nem maradt az intézet falai között. Kicsapott a városra és messzire lobbant, akárcsak a földgáz fáklya. Magyar és román lapok ismertették az esetet. A magyar lapok nem pontos történeti hűséggel, a román lapok hajmeresztő elferdítéssel. A hozzáfűzött kommentárok pedig egészen clképesztöek. Pár szemelvény: — A minisztert ért inzultus jelzi a magyar tanitók különösen a felekezeti tanitók között uralkodó szellemet. Ezt a tettet tekinthetjük mint esztelen cselekedetet, de mindenesetre annak az általános szellemnek a kirobbánása, melyben a kisebbségi tanitók egy kategóriája él, György Endre beismerte a tettet, de nyilatkozatot nem mer aláírni, a bosszú és az átok miatt, ami fejére hullana magyar részről. (Secuimea 135. sz.). — A tettet két tanító követte el, akikkel a többi tanitó szolidaritást vállalt, Hol van a türelmüknek a határa azzal a tanítósággal szemben, mely nem tud románul? (Curentul.) Ezek a szelidebb kiragadott részletek a paţaşdzmu- sig vitt gyűlöletből. Minden szó a lelkiismeretlenscg iskolapéldája. Talán nem kerülnek a hatásuk alá azok a tanárok, akik 12-én megkezdik a tanitók vizsgáztatását! Ismételten a tanitók közé süvít Chirca inspektor rekecses hangja: — Uraim fizetni! A kurzus vége felé közeledünk. Fizetni!! Alig zengte el a sürgetést, újabb villám csapott 1« a kurzusnak koromfekete, felhős égéről. A miniszter a kurzust aug. 2-án érkezett rendelettel bezárta. A tanárok sejtették az uj szelek megindulását, de pontos prognózist ők sem tudtak megállapítani. Pillanatig tartó tanácstalanság után dr. Creţu küldöttséget szervezett a miniszterhez. Közben szigorúan meghagyta, hogy 6-án reggelig, a küldöttség visszaérkezéséig minden tanitó maradjon a helyén. Tehát Anghelescu miniszterhez! Ara«fIteles»c*£ii«I A tragikus epizód. Aztán elkövetkezett jul. 26-ika. Ekkor történt az „eset", mely a kurzust, a hatóságot, a társadalmat, az újságok hasábjait megrázta és még most is rázza. De menjünk rendbe. A tanítóképző épülete hatalmas kétemeletes épület nsagaa földszinttel. A magyar állam építtette volt egy öt holdas park közepén. (Itt 'tanultak Chindea és Bingby.) A férfi tanitók hálószobáit a második emeletre rendezték be, a földszinti főbejárati lépcsőházban pedig Anghclescu miniszter csaknem természetes nagyságú mellképe volt elhelyezve. Ezt a képet a mondott nap reggelén a második emeleti félreeső hely előszobájában találták meg a földön, a falnak állítva, üveg nélkül. Az üvegdarabok 6 lépéssel távolabb a klozet- -csatornában egymásra halmozva. A képen valami kemény . tárgytól származó ütés Sinaia, aug. 5. Gyönyörű nyári nap, mindenütt vasárnapi hangulat. Ünnepélyes lélekkel tart az Anghe- lescu-villa felé a kurzus küldöttsége: két román és öt magyar. Dr. Creţu a vezetp. Poştoiu keresztúri állami Tóth keresztúri kath., Erdélyi karácsonyfalvi állami, Petres derzsi állami, Finta csikszentimrei kath. és Baksai bágyi állami tanitók a küldöttség tagjai. Fél 2 órakor, kissé elfogódott lélekkel lépnek Anghelescu elé, aki ma misét hallgatott. A miniszter leereszkedő, közlékeny és barátságos. Poştoiu a szószóló előre lép és körülbelül ezeket mondja: — Magyar világban ő is felekezeti tanitó volt s mint ilyen ápolta az állam iránti hűséget és mindenben eleget tett honpolgári kötelességének. Bizonyságot tesz róla, hogy azok a magyar tanitók, akik között él, ugyanúgy, teljesitik a román állam iránti kötelességüket. Sőt ezek között vannak annyira lojálisak, hogy a székely gyermekekkel a nemzeti ünnepélyeken román nemzeti táncokat lejtetnek, román ruhában. E szavaknál a miniszter közbeszólt: — Ezt ne tegyék! Nem akarjuk elhemzetlenjtcn! * magyarokat. Hadd beszéljenek ők magyarul, Őrizzék meg tradícióikat, szokásaikat, vallásukat, hiszen magyar világban mi is ezekért küzdöttünk. Most a nacionalizmus korszaka van s mindenki a maga faji életét kell, hogy élje. Ismétlem, nem szabad elnemzet.le- niteni a magyarokat!
