Keleti Ujság, 1934. augusztus (17. évfolyam, 171-197. szám)
1934-08-13 / 182. szám
6 » KiitniUsxo Hindenburg nyilatkozatai önmagáról nyert csatáiról, háborúról és békéről Hindenburg tábornagy német birodalmi elnöknek kevés nyilatkozata jelent meg a lapokban. Katona volt, aki nem beszélt a nyilvánosság előtt, csak ha valamilyen szempontból ez feltétlenül szükségesnek látszott. Egyénisége sokkal jelentősebb volt a világtörténelemben, semhogy ne volna érdekes, hogyan látta ■ö azt a munkát, amit végzett- Összegyűjtött végi, háború alatti hírlapi nyilatkozataiból közöljük a következőket: Szükség esetén — esetleg — Ahogy a háborús proklamáció jul. 31-én megjelent, azonnal Írtam a hadügyminiszterumba, hogy rendelkezésre bocsátom magamat. Válasz; szükség esetén figyelembe veszik majd az ajánlatomat. Aztán szünet állt be, mely örökkévalóságnak tűnt fel. Néhány hét múlva, mikor már majd minden reményem odaveszett, hogy behívnak, aug. 22-én d. u. S órakor kaptam őfelsége sürgönyét, hogy másnap lépjek szolgálatba. Félóra múlva Liüdendorf tábornok, vezérkari főnököm sürgönyzött, hogy éjjel 3—1 óra közt Belgiumból külön vonat jön Hannoverbe. Nem volt veszteni való idom, nyomban gyapjú holmikat és kopott egyenruhához kiegészítő ruhadarabokat vásároltam. Félnyolckor egy második sürgönyt kaptam őfelségétől, aki megparancsolta, hogy Oroszország ellen induló sereg parancsnokságát vegyem át, (1915.) A íannenbergi hárapófogó. — Augusztus 29-én volt a tannenbergi csata: a narew-hadsereg megsemmisülése, 92 ezer fogoly, 80 ezer orosz megölve, vagy a mazuri tavakba fulladva, 536 ágyú zsákmányul. Az oroszok bekerítése ott, egy négyszerakkora területen mint Sedan és környéke, a hadímüvészet legegyszerűbb módján történt, mintha valami elméleti hadgyakorlat lett volna. A centrumban kitűnő állásuk volt, amelyben jól el is eáncolták magúkat. De hát épp benne voltak. Pontosan a déli harangszóra (a vezérkarral egy operáló hadtest körében álltam) az égből egy repülőnk közölte velem, hogy a bekerítés végrehajtatott. Erre adtam ki a parancsot az általános előnyomulásra. (1915.) • — Keletporoszországnak kétszer kellett az oroszok benyomulását látnia, hogy aztán összeszoritsuk a harapófogónkkal, mint ahogy néha a sebésznek 1* meg kell várnia, hogy a kelés megérjen, hogy aztán a sebet teljesen kiirthassa, (1915.) f . — Keletporoszországi vagyok s ma büszkén vaf- lám ezt, mert tudom, hogyan védtem meg a saját hazámat az ellenség ellen, Mikor Tannenbergbe siettem, hogy csapataimat az ellenséggel szembe vigyem, a tulajdon birtokom előtt vonultam cl. Ekkor az volt az érzésem, hogy én is mint polgár védem az otthonomat. (1915.) A hadvezér a játszmáról. Arra a kérdésre, mit érez s mit gondol egy vezérkari fonok, mikor olyan terveket készít és parancsokat ad ki, melyekről tudja, hogy ezrekre a halált jelenti, ezer meg ezer gyermeknek az apját ragadja el, ezer meg ezer asszonyt özveggyé tesz s a családok százatit fosztja meg fiaitól. Hindenburg ezt válaszolta: — Ez az agy győzelme a szivén, az értelem győzelme az érzésen. Ezreket küldünk a halálba, hogy tízezrek élhessenek. A dolog nem könnyű. Meg kell -lenni és ezzel csititjuk le a szivünket. Az összesség üdve fölötte van az egyesek üdvének, a haza üdve az - egyén üdvén. (1916.) * — A csatát úgy tcki-*n—, mint tanulmányt, olyan játszmának, amelynél él kell dőlnie, ki tud jobban. Játszmának, amelyet rcndithetlen nyugalommal kell megjátszani, (1915.) • — A vezérkari főnöknek ne legyenek idegei. Az ideges vezér nyugtalanságot visz bele az egész hadseregbe, (1917.) Magyarok, franciák, oroszok — Majnom annyi levelet kapok magyaroktól és osztrákoktól, mint Németországból. Mondja meg a magyaroknak, igen nagy az örömöm, hogy magyar ezredtulajdonosának neveztek ki. Ezt mint egy rendkívül nagy cs kiválóan kegyes kitüntetést méltánylom, mert a magyarok vitézül és csodálatraméltóan harcolnak. Még hozzáteszem, hogy az osztrákok is hasonló vitézséggel harcolnak. (1916.) • A franciák vitézek. Harcratermettcbbek az angoloknál. De már Bismarck megmondta, hogy; a legközelebbi háborúban elvérzik a francia nép. (1916.) , * : x Az oroszok jó katonák, de ennek ellenére nem kell tőlük félni. Mi egyáltalán nem félünk tőlük, még az orosz tulhatalomtól sem. Tannenbergnél háromszor annyian voltak mint mi és láttuk, mit használt nekik. (1011.) * — Brzelgcssel nem lehet hadműveleteket folytatni. Minél -lelketlenebb a hadvezetés, annál jobblelkü a valóságban, mert annál hamarabb vet végét a háborúnak. Az a leghumánusabb hadvezetés, mely, leghamarabb hozza meg a békét. (1914.) • — A háború nehéz, efölött fölösleges vitatkozni. De mindig szem előtt kell tartani, hogy az ellenség is érzi ezt. Mikor a harctéren azt mondják nekem: az utak rosszak, az eső akadályoz, mindég azt mondom: — Fiaim, odaát is csak igy vannak. (1916.) * — A háborúk népháboruk lettek és nem bérelt zsoldosok háborúi. Ezért nem is olyan gyakoriak ma már, a népek iparkodni fognak elkerülni. Es csak ro- konszenvvcl üdvözölhetjük, ha a fegyverek helyett a józan észre apellálnak. De ha egy kormány az örök- béke pacifista eszméinek hódolva .teljes biztonságérzetbe kábittat-ja el magát s elmulasztja, hogy hazája létének, jogainak, becsületének védelmét előkészítse, súlyos bűnt követ el népe ellen. (1916.) Vissza a békés nyugalomba. — Ez a bevonulás Berlinbe! Ma már unom a dolgot. Ha tőlem függne, nem is vonulnék be Berlinbe, hanem civilbe öltözném cs Kottbuson szállnék ki. Nem szeretem, ha ünnepelnek. S azt a pár évet, amit a háború után még cinem adatik, nyugalomban akarom eltölteni. Cinclnnatus, aki visszatért az eke szarvához, csinos figura volt. (1915.) Hindenburg bízott abban a keletporoszországi győzelmek után, hogy rövid idő múlva visszatérhet a béke nyugalmába, mint kiszolgált öreg nyugdíjas tiszt. A háború is hosz- szura nyúlt, s számára jóval több adatott pár évnél. De nyugalomba nem vonulhatott haláláigEVIIÁ8 BAJOK Reumás betegeknek nélkülözhetetlen! Fontos újdonság! KEZEI, MSE E kis munka mindazt tartalmazza, amit a reumás betegnek betegségéről és annak házilag való gyógykezeléséről okvet' lenül tudnia kell. Ára 72 lej. Kapható a Keleti (Jjság kiadóhivatalában, Cluj, B. L. Pop u. 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. XVII ÉVFOLYAM. 1S2. SZAM> \x Un5 versül és o szatmári „irredenták“ Az Universul részletesen ismerteti a szatmári Astra-tagozat gyűlésének lefolyását. A gyűlésen tudvalevőleg a színház bérbeadásának ügyével foglalkoztak és nagjon furcsa megállapítások hangzottak el- Többek között, hogy a színházat 40 évvel ezelőtt azért építették, hogy irredenta eszméket terjesszen- A színházban ma is irredentát és magyar kultur- propagandát űzzenek. A színház épületét az Astrának kell adni, amely nagy munkásságot fejt ki a megyében az elmagyarosodott romá- nok visszarománositása érdekében. A Magyar Párt azonban akadályozza ezt a munkát és akadályozza a román kultúra kifejlődésének rendes menetét- Szatmár városa ötszázezer lej értékben világítást és fűtést adott a Magyar Színháznak, tűrhetetlen, hogy a románok ilyen utón segélyezzék az irredentizmust. A szatmári közönségtől milliók mentek az „ellenség“ zsebeibe. A város ezentúl pénzét az Astrának fogja adni, hogy a falvakon és városokon propagandát fejtsen ki. A színház maradjon az Astra vezetésében, „ellenkező esetben egyetlen magyar szintársulat sem léphet be az épületbe és nem felelünk a következményekért-“ Nevetséges az az állítás, hogy Erdélyben negyven évvel ezelőtt magyar irredentizmust csináltak. Nagyon olcsó rágalom az is, hogy a szatmári szintársulat irredenta propagandát folytat, hiszen egyetlen ilyen természetű perről sem tudunk, pedig ilyen vádakat ugyancsak könnyen emelnek ellenünk. Az pedig, hogy magyar kulturpropagandát folytat a magyar színház, egyáltalán nem lehet bűn, a színháznak ez is a hivatása- Csak az Universulnak lehet hűn a kultúra terjesztése, de azon nagyon csodálkozunk, hogy ezt éppen az Astra rójja fel, amely a magyar időben szabadon terjeszthette Erdélyben a román kultúrát. A cikkből azt is megtudjuk, hogy Szatmár- megyében is folyik az, ami a Székelyföldön, hogy t- i. „a visszarománositás“ ürügye alatt magyar embereket akarnak eltávolítani saját kultúrájúktól. Azt azonban sehogy sem tudjuk, mikor és hol akadályozta a Magyar Párt a román kultúra fejlődésének rendes menetét. Ilyen mondásoknál az jut eszünkbe, hogy az illető szónok nem is gondolja meg, mit mond, hanem szabadon engedi nemzeti elfogultságát és össze-vissza beszél mindentEgészen nevetséges azt állítani, bogy a Szatmár városa által adott segély román zsebekből ment a színház pénztárába. Mintha bizony Szatmárinak nem volna legalább is nyolcvan százaléka kisebbségi állampolgár. Vagy nekünk csak adózni van jogunk? És nincs jussunk a saját munkánkból előkerült adóterhek mikénti felhasználásába beleszólni? Ahhoz már nem is tudjuk, mit szóljunk, hogy a szatmári közönség pénzét az „ellenségek“ zsebébe adja. Mennyiben ellensége a szatmári magyaroknak és zsidóknaak a magyar szintársulat? Vagy azt akarja mondani, hogy csak románok látogatják a színházat? Ha igy volna, akkor azok a románok, bizonyára nem ellenséges érzelmeik kinyilvánítása végett vinnék a „milliókat“ a színház pénztárába. A szatmári magj'ar színház csak a túlzó nacionalistáknak lehet ellensége, minthogy ezeknek szemében minden kisebbségi és azoknak legbékésebb kulturmegnyilvánulása is ellenség. Nem a szatmári színészek, nem a magyar sajtó, nem a megőszült tanítók s a kötelességteljesítő vasutasok akadályai a lelkek megbékülcsének, hanem azok, akik egyéni érdekből folytonosan a kisebbségek ellen szítják a hangulatot. * Hirdetmény. Cluj város polgármesteri hivatala 19.307—934. szám alatt az érdekeltek tudomására adja, hogy I. é. szeptember 11-én 17 órakor a városháza üléstermében nyilvános árlejtés lesz tartva a Piaţa Unirii járdáinak újbóli aszfaltozására 252.800 lej értékben. Arverelni szándékozók az ajánlathoz a vállalati összeg 5 százalékát biztosítékképpen kell mellékeljék. Feltételek minden nap 11—13 óráig tekinthetők meg a városi mérnöki hivatalban Str. Cogálniceanu 4. emelet.
