Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-30 / 170. szám
KnmBjsm 5 KÜLÖNVÉLEMÉNY Nem féltem a falumat V itéP5®’ • iVia tefrfiei • _ Sirian3 *’ VMS« ^ Ve^«rţ'eS £a itttlf iWetie v aa»^#llta * \ K'v-ţeki°’llar' B k Roma'"4'1 , in;\en»vé tn»n . (í-klf"0 'C \An\\i eí n lorH^,'*Ul ntU^U'aU"€t nvaja'6',H Ur ) _ ltunAenu" M laő^^r, <d*. ua ^ ; eí, uu-,nn •fennie.'»*>•«!• , „&«*'• Tf b„nc« *•* V , v#i. Ua^na'' >tl csalta Al ' „ót \4*et ‘ , i.4k. a«"1" .aki 0 & ne"' ^v4-a ^pU-evaU^ • ; „*.1—* > »»•**"*'**. ««*-• «ti. *°* .... a*1“ 'l0000>*0,‘' d&e««"* ..., -tf****00 . ,í#l««*** ..,„I, U5l**» “ j,lá*^r“ -ercifK"11 "U'!” . • |d icle(®,,,"v A? uilvarhelymegyei székely népnek „vissza“-ro- minositása nyílt programúiba került é(s a kiszemelt udvarhelymegyei falvak hranmi névsoraiéin megtaláltam ftí én falumat is. A csinos, rendes, tiszta, magas kőhazak soraiból épült kicsiny, de hiipzke erdövidéki falut, amelynek egyetlen és hosszú uccáján csak végig kell mennie, ha meg akarja tudni valaki, hogy milyen öntudatos nép a lakossága. A nagy ablakokkal, magas kőfalakkal épült házak, a folt nélküli patyo- lah-szinü falak, rendesen tatarozott cseréptetők s a tágas udvar mögött a hatalmas csürépületek, a tágas lakások is azzal a benyomással szolgálnak, hogy itt az emberek bíznak önmagukban. Ha végig haladsz a falu között az utón ép a kapu előtt, álló gazdát megszólítod, illő köszönéssel, a megtiszteltetés hatását mindjárt látni fogad a szívélyesség arckifejezéseiben és a boszavu közlékonypégben. A szembe jövő köszön tisztes köszönéssel és elvárja, hogy fogadd. De ha köszönés nélkül mennél cl a kapu előtt álldogálók mellett, lesnjtó volna a véleményük rólad. S ha ők kivannak jónapot és te nem viszonoznád, egészen bizonyosan meghallod azokat a gúnyosan megvető kifejezéseket, amelyek az ő emberi Hnérzetességükről tanúskodnak. Most ezen a falun végig akarnak menni és azt akarják ezeknek a székelyeknek mondani, hogy: olaszteleki emberek, ti nem vagytok, mert régen lsem voltatok magyarok, őszintén szeretnék akkor otthon lenni, hogy halljam a válaszokat, Azt még nagy türelemmel elhallgatnák talán, hogy a birtok, amit ők szereztek, a gabona, amit vetettek és learattak, nem az övék, hanem a másé lesz, pedig a magakereste kenyeret nem adja ki ez a testvér egykönnyen a kezéből, — de hogy ne lettek volna és ne lennének magyarok, ezt még én sem merném mondani, akkor sem, ha valamilyen ngyisejtklcscréléssel és vérátültetéssel el tudnák velem hitetni. Hát csak tessék ezt a munkát megkezdeni. Ott olvashatók ebizen a névsorban a szomszéd falvak nevei. Körben az egész szomszédság Kisbacon, a szegény Benedek Klek ősi pátriája, a huszár Benedekek elődeinek letelepülési helye, akik maguknak keresték ki és népesítették be ezt az elrejtőzött szépségű regényes völgyet. Szegény Benedek Elek. Az unitáriusok rettentő hosszú faluja, Vargyas, ahol főtiszteletü Kriza Janók gyermekkorában mezítláb nyargalt a játszótársak nagy seregével a nyári porban. Ennek a népnek, ennek a vidéknek a magyar lelkét hordozta kebelében magas életpályáján, haláláig. Itt gyűjtötte össze a néplélek dalait, amelyekhez hozzáírta a magáéi: Krdövidék az én hazám, oţt született apám. anyám. Es Elek nagyapó nemcsak az énekeket szedte össze, abból a forrápgazdagságbó 1. amit Kriza János ki nem meríthetett, hanem a mondákat, regéket, meséket és gazdag életének mérhetetlen értékű nagy munkája: A magyar monda és mesevilág. Ott van ebben a névsorban az a másik közvetlen szomszéd falu, amelynek magyar nevét még a pogány magyaroktól örököltük, Szálldobos. Mert vész közeledtén itt verték meg szálldobokon a riadójelt. S az én falumban volt Benkő Józsefnek a parochiája, ahol a magyar történetírás tudományának ez a nagynevű felderítő elömunkása Itt a kicsiny gyülekezet kulturvágyait vezette és irányította. Itt van ezen a vidéken a kevésszámú székely főúri családok isgyi- krnek ősi fészke, idevaló az egyik „rabonbán“-név, ami nem mágnásságot jelentett a székely nemzetségi alkotmányban, hanem elöljárói tisztséget a vérségi kötelék közvagyont kezelő, közigazgató és hadat vipelő szervezetében, A falvak megőrizték a néplélek ősi kincseit, a dalt, a mesét, regét, mondát, amelyeket kiváló hozzáértők bevitték a magyar irodalomba. Az egykori főúri család levéltárában meg vannak az írásos okmányok arról, hogy a birtok ősi foglalás volt. A temetők körei, a templomok múltja, a várfalak romjai, hagyományai évezredes magyar kultúra emlékeiről beszélnek lépten-nyomon. fis itt van a patak partján az a szikladarab, amit Atilla hasított le a hegytetőről nagy bánatában, hogy ahova a kő gurul, ott legyen örök pihenője Réka királyasszonynak, kit a világot korbácsoló hun hatalom sem tudott mcgrédelmezni minden emberi élet örök ellenségével, a halállal szemben. Mi vagyunk a kertészei ennek a hagyománynak, ami ezé a népé. És most ennek a népnek azt akarják bemagyarázni, hogy nem voltak se székelyek, se magyarok, se székely-magyarok, hanem csak száz-kétszáz évvel ezelőtt tanultak meg magyarul. Hát kezdjék meg ezt a munkát és aztán leshetik a hatását. Hanem ha azt állítják, hogy itt valamikor a román vallás lett volna a lelki kapoos a lakók között, akkor annak a román kultúrának valami nyoma lenne. Valami, legalább egy kődarab, vagy egy dűlőnév, vagy akármi, bár egy fiiszálnyi semmiség. Van itt-ott egykét család. Akiket a jupásztorság hivatott szakembereiként vittek messzi vidékekről oda s akiknek megfizették a munkáját, biztosították a megélhetését, de akiknek sohasem bántották a vallását. A népiéleknek tetszett az, hogy szabadon Imádhatják az istent azok is. akik másképpen Imádják Ha különleges virág nőtt a mezőn a szélhozta magról, miért irtották volna ki, Inkább gondozták. Ezeknek a falvaknak a népe lelkében hordozza, kőfalaiban őrzi annak a multuaít Öntudatosságát, amit visszavisz a Réka sirjáig. Ezt az öntudatot aztán megkísérelhetik kiirtani. Hsak kíséreljék és várhatják az eredményt. <—ágó-í
