Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-08 / 151. szám

KllETlUjS&G 9fa az avcSov efvesztette szépségét és fjarrwasságát ­mşm eltűnik a báj és a siker —• nem marad más, mint az em« lék és a bánat! Retegség, szenvedések, könnyek az arc- bőr ellenségei. De a legveszedelme­sebb ellenség mégis a silány minőségű pú­der. Minden nő naponta legalább négy­szer, de átlagban hússzor viszi arcához a púderpamacsot és ha a használt púder silány, maró, olcsó, káros anyagokból ké­szült, saját maga mérgezi meg arcbőrét, teszi tönkre annak hamvasságát. Ezért hasz­nál az intelligens nő, aki a púder fontos szerepét az arcbőr gondozásában és szép­ségének a megóvásában jó! ismeri, csak olyan pudert, amelynek eredetét ismeri és amelynek minőségéért elsőrendű cég sza­vatol. Ha a nők meg vannak elégedve egy gyártmánnyal, úgy annak hírét terjesztik — nekik köszönhető a „lady" gyártotta Chat Noir púder nagy népszerűsége is. Az első doboz meg fogja győzni, hogy ez a púder sokban különbözik a többitől. Tapadó­képessége, finom illata, finomsága az arc­bőrnek azt az üdeséget kölcsönzi, amelyet a költők annyiszor megénekeltek. EGY DOBOZ 20 LEI Omi Noir P U P i R Hét bukaresti újságíró át rână ült Magyarországra Még csak útlevelet sem váltottak — A Curentul cikkírója elragailtatdsaul ír magyarországi impresszióiról s elis­meri , hogy a bukaresti tápok tílíitottá/i be igazságtalanul gyűlöleteseknek ez magyarokat (Bukarest, julius 6.) Hét bukaresti újság író fogta magát és átrándult Magyaroszágba. Közel akarták látni ezt a „barbár" földet. A Curentulban aztán M. Sctnmarino beszámol az utazás élményeiről. Bevallja, hogy csak határ- átlépési igazolvánnyal nientek át Nagyvárad­ról. Bizonyos félelmet éreztek, különösen azok, akik bukarestiek lévén, nem jártak Magyar- országon s a magyarokat csak az újságokból ismerték, mint nagy románfalókat. A határ­kőnél egyik attól fél, hogy odaát elevenen fog­ják megnyuzni, a másik azt ajánlta, hogy ne nagyon beszélgessenek, mert bizonyára a ma­gyar rendőrség figyelemmel kiséri őket. Nagy volt a meglepetés, mikor a biharkeresztesi határállomáson „meglepő udvariassággal" fo­gadták őket. Dr. Elekes határrendőrségi kapi­tány finomsága — írja az újságíró — a leg nagyobb tiszteletet érdemli- Szó sem volt a vámvizsgálat kellemetlenségeiről, ellenben n mi vámközegeink túlbuzgósága hány kellemet­lenséget szokott okozni. Nem szabad elfelejt« nünk, hogy az idegen gyűlölettel gondol arra az országra, amelynek vámközegei ellenségesen kezelik. A magyarokban van taktika s ha valaki hozzájuk megy, azonnal levetkőzik ellenséges, vagy félelemérzeteiket. A magyar síkság gabonával bevetett területei ugyanazt a látványt nyújtják, mint a hazaiak, a német- országiak, vagy a kanadaiak. Ellenben a vas­úti sin mellett gondozott és aszfaltozott ország­út kígyózik. Mikor kötjük mi is a civilizáció eme útjához a civilizált Európa felé a buka- rest—nagyváradi újjáépített utat? — kérdi a cikkíró. A vonatban még csak helytelenítő megnyi­latkozások sem fordultak elő, pedig a jóhangu- latu társaság ugyancsak zajos volt. Sőt az uta­sok közül némelyek udvariasságukat azzal igyekeztek kimutatni, hogy az általuk ismert pár román szóval igyekeztek az újságírókkal értekezni. Budapest hatalmas és fényes. Úgy fogadja a román kirándulókat, mint mindenki mást. Udvariasság mindenütt. Nyugodtság mindenütt. „Ritkán láttam ilyen higgadt né pet-“ A cikkíró azt tartja, hogy a magyar nép tömegei távol állanak attól a harcias hang­nemtől, amelyet a budapesti rádió, a sajtó, a távirati ügynökségek és politikusok basznál nak­A cikkíró maga is bevallja, hogy a buka resti lapok cikkei nyomán a román, közönség a magyarokban gyűlöletes népet lát. Csak még éppen azt kell elismernie a lapnak, hogy e véle­mény kialakítói között oroszlán szerepet éppen ő visz. Tulajdonképpen elismeri, Hogy a gyiilö- letkeltésben a bukaresti sajtónak nagy szerepe van. Azt is cl kellene ismernie, hogy a magyar kisebbséggel szembeni gyülöletkeltésnek a fész­két is náluk kell keresni, hiszen éppen a Curen­tul rendezte meg azt a. „népszavazást", amely ben szabad kezet adott túlzó nacionalista ele­meknek, hogy a kisebbségeket, főként a magya rókát a leglehetetlenebb vádakkal illessék- Be kellene már ismerni, hogy a tömegesen kido­bott magyar tisztviselők, vasúti munkások s az érettségin könyörtelenül visszautasított ma­gyar ifjak éppen olyan békés emberek, mint amilyeneknek a határontuliakat ismerte meg a cikkíró­7 „Talán értem is kár.. A „Szabadság“ cimü nagyváradi lapban Ta- béry Géza közli azt a levelet, amelyet Szombati Szabó István a mult hónapban irt neki. Nem le­het meghatottság nélkül olvasni ezt a levelet. Ta- béry a levéllel kapcsolatban még a következőket írja: Betegsége, amely sirbavitte, körülbelül egy évvel ezelőtt jelentkezett észrevehetőbben. Panasz­kodott, hogy már hónapok óta gyötri valami. Ta­valy ősszel aztán Budapestre vitték, szanatórium­ba- Sarcomat állapítottak meg orvosai, a ráknál rosszabb indulata, kivédhetetlen kórt. A betegség elhatalmasodott rajta, Szombati Szabó, Erdély nagy költője néha még bízott, de az utóbbi idők­ben már egyre bizonyosabban látta maga is vég­zetét. 3Mull hónapban egy levele érkezett hozzám. Abból már tudni lehetett, hogy itt van a vég. A budakeszii Erzsébet-szanatóriumból irta, hogy június végén ismét vissza kell mennie egy Röntgen-besugárzásra, mert az első röntgenezés- rtek nem volt meg a kívánt eredménye. „Unom már, irta keserűn, — ezt a halál elöl való szüntelen menekülést, amelynek szeret­ném, ha vége volna már. De én itt, ezen a kiimán nem fogok meggyógyulni. Tátrára, Svájcra, — sajnos _nincs még reményem se, nemhogy pén­zem volna■ Kár. És talán érteni is kár. A famí­liámért, három édes porontyomért kellene és sze­retnék még élni." Eddig az idézet. Magyar pap, magyar költő sorsa Erdélyben anno 1934. — Életfogytiglani fegyház hitvesgyilkos­ság miatt. Budapestről jelentik: Kollonics Pál mészárosmester mult évben agyonszurkálta feleségét, mert folytonosan szidalmazta, hogy nem keres elég pénzt. A törvényszék ma tár­gyalta a mészárosmester esetét. Kollonics rész­letesen ismertette kálváriáját és hangoztatta, hogy gyilkosságával nem volt semmi előre megfontolt szándék. A törvényszék életfogy­tiglani fegyházra Ítélte. — Három öngyilkos nő. Bukarestből je­lentik: Galacban Constata Teodor fiatal leány, akit elhagyott a szeretője, annak háza előtt iun éjjel felakasztotta magát. — Brailában Maria. Marda 1!) éves leányt szülei megdorgál­ták. hogy későn jött haza, mire bosszúból méreggel öngyilkosságot követett el. — Buka­restben a Str. Berzei 109 szám alatt lakó Maria Schiopu 23 éves fiatalasszony össze­veszett férjével és felakasztotta magát. — Egy asszonyt és leányát elsodorta az ár* viz. Bakauból jelentik: Elena Vafriea paraszt- asszony Varvara nevii 11 éves leányával teg­nap este a mezőről tért haza. Gropile község felé. Az esőzésektől megdagadt patakon kellett átmenniük, de mindketten a vizbe zuhantak és ott lelték halálukat. — Gyomor- és hátbántalmak, hasüregbeli vérpan­gás, kimerültség, általános rosszullét, a munkaképesség csökkenése rövidesén megszűnnek, ha néhány napon át reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc Jó­zsef“ keserüvizet iszik. — Zoro Agának sirem’ékct állíttat a török kormány. Istambulból jelentik: A török kor­mány elhatározta, hogy Zoro Agának emlék­oszlopot állit. Az emlékoszlop 1777-ben álla­pítja meg Zoro Aga születését és az emlék­oszlopon fel vannak sorolva mindazok a török nemzeti események, amelyeknek Zoro Aga szemtanúja lehetett. — Dunába zuhant négy utassal egy teher­autó. Konstancából jelentik: Egy gyümölcs- szállitó teherautó, amelyen négy személy ült, a derdeui kolostor közelében felborult és a Dunába zuhant. Három utas szörnyethalt, míg a negyediket, egy apácát sikerült tört karok­kal és lábakkal megmenteni. Súlyos állapotban kórházba szállították.

Next

/
Thumbnails
Contents