Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-08 / 151. szám

4 KSlETlU/SJtG Határátlépésért tartóztatták le a „Trianoni halállégió“ tagját Budapestre szökött a kicsapott diák és most mint magyar állampolgár szabá­lyos útlevéllel visszatért Szatmárra — (Szatmár, julius 6.) Az elmúlt esztendőben, ftrecu Joan, a szatmári kereskedelmi iskola akiori igazgatója, — azóta meg is fosztották állásától — valóságos hajszát indított a ki­sebbségi növendékek ellen, akik csak gyere­kes dacból „egyesületet" alakítottak. Az egye­sületnek „Trianoni halállégió“ nevet adták. A „Halállégió" nem volt liosszuéletíi, mert Grecu igazgató leleplezte az alakulatot és az „álapitó tagok" ellen különböző megtorló in­tézkedéseket léptetett életbe. Iváskó László, Pilhoffer Oszkár és Bauezos László voltak tagjai az „egyesületnek“, a három fiatal diá­kot az ország összes intézeteiből kicsapták, azonkívül — Grecu feljelentésére — ügyész­ségi eljárás is indult ellenük államellenes iz­gatás címén. A feljelentés után a sziguranca azonnal letartóztatta a kicsapott diákokat. A szatmári törvényszék a három diákot egy-egyhónapi fogházra ítélte. Az Ítéletet a tábla is jóváhagyta- A tábla döntése után Iváskóékat szabadlábra helyezték, mert a vizsgálati fogsággal a büntetésüket kitöltött­nek vette a bíróság. De Iváskónak nem volt + t»M-M maradása az országban, mert félbepmaradl tanulmányait itt nem folytathatta. Útlevelet kért tehát, hogy Magyarországra távozhassák, kérését azonban nem teljesítették. Iváskó László erre átszökött a határon. Budapestre utazott, ahol leérettségizett és beiratkozott az egyetemre. Közben román állampolgárságá­ról lemondott és megszerezte a magyar állam­polgárságot­Iváskó László egyetemi hallgató, magyar állampolgár néhány nappal ezelőtt magyar útlevéllel Szatmárra érkezett szülei látogatá­sára. Szabályszerűen lejelentkezett és a szigu­ranca meg is adta neki a 30 napos tartózko­dási engedélyt. Kévéssel utána kot detektív jelent meg Ivásbóék lakásán és felszólitották a magyarországi vendéget, hogy kövesse őket a rendőrségre- Ott azután kijelentették Ivás- kónuk, hogy tiltott határátlépés 'miatt letar­tóztatják. A fiatalembert még a mai nap fo­lyamán vonatra ültették és Kolozsvárra ki sérték, ahol a hadbíróság fog ügyében ítél­kezni­* „lejy kívánja ezt a Sallay -foecsíilet!“ A meglévedeKf prolelarsorba jutóit urî fiu idegen pénzhez nyúlt és levonta teltének kö­vetkezményeit — Versben búcsúzott ideáljától (Kolozsvár, julius 6.) Két nappal ezelőtt a izamosfalvi repülőtér közelében Sallay László 25 éves péktnunkás a vonat elé dobta magát és meghalt- A megindult rendőri nyomozás érde­kes adatokat állapított meg az öngyilkosra vonatkozólag. Kiderült, hogy Sallay László, aki mint egyszerű kenyérkihordó tengette életét a Familia cégnél, hét gimnáziumot vég­zett a piaristáknál, apja nyug. fütőházi főnök 'volt Gyimescn és családja jómódú polgári család volt. De a válság őket is megviselte, a fiú kénytelen volt elhagyni a családi házat és kenyérkereset után nézni. Két évig lézengett munka nélkül Brassóban, majd Kolozsvárra jött és végül a péküzemnél kapott alkalmazást. Rendkívüli szorgalmas, pontos munkásnak ismerték és nem is jutott esziikbbe, hogy a fiú rossz útra tért volna, amint ez nyomozás köz­ben bebizonyitódott. Rossz barátok közé került, gyakran volt szüksége pénzre és ilyenkor hozzányúlt azokhoz az összegekhez, melyekkel gazdájának kellett volna elszámolnia. Csak rövid ideig tudta ezeket az üzelmeket leplezni. Az öngyilkosság napján elszámolást végzett a főnökével. Hiányok voltak. A fin azt felelte, hogy nem fizettek neki. A főnök erre kocsira ült, maga mellé vette Sallayt és elindult iizlet- ről-üzletre ellenőrizni, hogy állítása igaz-e? Mikor a Kenrier-bőrgyár közelében befejezték Útjukat, Sallay azt mondotta gazdájának, hogy elmegy egyik ismerőséhez és néhány óra múlva visszatér. Csendesen elsétált a rcpülőállomas közelébe és ott a kolozsvári vonat elé dobta -magát. Tette nem sikerült. A vonat csak meg­sebesítette. Csendőrök rohantak oda. félrehúz­ták, de ő kiszakította magát kezükből és az akkor berobogá dési gyors elé dobta magát, amely teljesen összeroncsolta. Zsebében három levelet találtak. Egyet anyjának, másikat az ideáljának irt, a harmadik egy vers volt, ame­lyet szintén a leánynak küldött. Az anyjához írott levelében bocsánatot két tettéért és kéri, hogy legyen erős és viselje nyugodtan fiának sorsát. Az aláírás: „A te könnyelmű fiad. Laci“ A leánynak azt írja: „Jót akartam, de nem sikerült és igy tettem, mert igy kívánta azt a Sallay-becsület.“ Továbbá utal azokra a lelki küzdelmekre, melyekben része volt, de amelye­ket le fog küzdeni, mert ennek „meg kell lenni.“ A \crsnek a címe: „Mit hagyok itt?" Amint a rendőri nyomozás kiderítette, a hiányok kfirülbeliil 12-000 lej kárt okoztak a vállalatnak. Ezért kellett egy fiatal embernek a halálba menekülni. tjmmsrzsm-mü ii,m—imw jiirtagwrwawíigflwarinwr Könyvnap Ady »fs/es verse5. Lexikonalak, vászonkötés, Lei 600 lap, hófehér papír .................................. 120 ­Bahits : Az európai irodalom története. 360 lap, 100 illusztráció, hófehér papír, aranyo­nyozott egészvaszonkötés ................. 96’— l.ambreciit: Az ösemb-r. 380lap, lexikonalak, liiö kép, 90 tabla, 3 térkép............................... 163'— Barat—Éber—Takács : A művészet története. 427 képpel, rengeteg színes műmelléklettel, 671 lap, félbőrkötésben ................................... 4S0\.. Molnár: Bál nccai (iuk. Gyönyörű uj kiadás 60'— Marái Sándor: Egy polgár vallomásai. 320 lap, fűzve 60 lej. kötve .......................................... 90'— Földes : Mária jól érett. 264 lap. egészvász. k. 8-p — Török Sándor: Az idegen város 300 lej helyett 81'— Azonnal rendelje meg 1 Ha beküldi a pénzt, franco kapja. Kérjen ingyen wr ... iSgSW Ii©lMt8'©'Kvar Uzsoráskodással vádolja egy gyulafehérvári mérnök a villany­társaságot (Gyulafehérvár, Julius «> Már évek óta folyik Gyulafe­hérváron a harc a magas vil­lanyárak mérséklése érdeké­ben. A fogyasztók jogosan pa­naszkodnak, hogy tizenöt lejt fizetnek kilowattonként a vil­lamos áramért. A villanyárak leszállítása érdekében folyta­tott harc vezetője, Lobontiu József mérnök, akit a villanyárak leszállításának pro­gramjával választottak be legutóbb pártjával együtt a várost tanácsba. Lobontiu József árdrágításért is feljelentette a gyulafehérvári ri 11 any tár SM&gO t, de ez a per formai okokból megfeneklett. Lobontiu mérnök erre érdekes módját találta meg annak, hogy az árkérdés a bírói fórumok előtt újólag szőnyegre kerüljön, Pereltetnl engedte magát azon az alapon, hogy a villanyt elosztó társaságnak csak olyan villanyárat hajlandó fizetni, amely — tekintettel arra, hogy olcsón vásárolt első­rendű szükségleti , cikkről van szó, — összhangban van az uzsoratörvénnyel. A bíróság előtt Lobontiu mérnök kifejtette, hogy a tizenöt lejes villany ára ellentétben van a társaság koncessziós szerződésével, mert a ti­zenöt lejes árat mérséklöleg szabályozza a koncessziós szerződés, amely a termelési költségek csökkenésének arányában megfelelő ármérséklésre kötelezi a társa­ságot. Termelésről pedig jelen esetben nem lehet be­szélni, mert a társaság szerződéses kötelezettsége el­lenére még mindig nem építette meg a hatalmas be­fektetést igénylő saját vlllanyüzemét, hanem az ára­mot más városokból vásárolja kilowattonként 3 lej 50 banis áron és igy az uzsoratörvénybe ütköző cselek­ményt követ el a villanyelosztó társaság, amikor a megengedett 30 százaléknál nagyobb hasznot számít­va 15 lejt szed a fogyasztóktól az áram kilowattjáért. A járásbiróság nem vette figyelembe a mérnök érveit és a villanyelosztó társaság álláspontjára he­lyezkedett, Lobontiu mérnök megfelebbezte az ítéle­tet a törvényszékhez, kérve az engedélyezési szerződés rendelkezéseinek figyelembevételét é3 az uzsoratör­vény alkalmazását is az UCA társasággal szemben. Gyulafehérvár lakossága, amely eddig türelem-, met viselte el az aránylag magas áramdijakat, most nagy érdeklődéssel tekint a próbaper kimenetele elé, amelytől Lobontiu mérnök a hivatalos kartetlista ta- nácsosjclöltje és Gyulafehérvár leendő alpolgármes-. tere a villanyárak általános mérséklését várja. ( MélWéettléMMét MHWUéMMé** A hitelezők érdekében módosít« ják a Uényszeregyezségí törvényt Bukaresti tudósitőnk jelenti: Az igazságügyyminisz- ter törvényjavaslatot terjesztett a szenátus elé, amely módosítja ée kiegészíti a kényszeregyezaégröl szóló törvényt. A javaslat célja az, hogy megakadályozza a kényszeregyezségekkel kapcsolatos gyakori visszaélése­ket és megszigorítsa a fizetési feltételeket. A törvényjavaslat értelmében a kényszeregyezségl kvóta, nem lehet kevesebb, mint a tartozások ótTen százaléka. A fizetési határidő nem lehet nagyobb, mint két év, ha a felajánlott kvóta hatvan százalék; három év, ha a felajánlott kvóta nyolcvan százaléknál nem magasabb és négy év, ha a fizetendő kvóta meghaladja a nyolcvan százalékot. A kényszeregyezségi kvóta kötelező módon negyed­évi egyenlő részletekben fizetendő és Arányosan a« egyes követelések összegével. Az összhitelezök háromne­gyed része hozzájárulhat ahhoz, hogy a fizetési határidő hosszabb legyen, de ők sem engedélyezhetik, hogy a fizetés ne negyedévi egyenlő részletekben történjék. A törvényjavaslat fontos változtatásokat eszközöl a kényszeregyezségi eljárás lefolytatásánál is, azzal a céllal, hogy meggyorsítsa a formalitásokat és megszün­tesse a hitelezők kényszerhelyzetbe való hozását és megakadályozza a hitelezők kielégítésére szolgáló va- gyonállag fondorlatos elidegenítését. A lefoglalt vagyontárgyak zárolása nem szűnik meg — a javaslat értelmében — a kényszeregyezségi kérés egyszerű beadásával, hanem csak a kérésnek a bíróság részéről történt elvi elfogadásával. A javaslat megrövidíti, illetve megszünteti a türelmi időt is. Az érdekelt kereskedők és cégek jogosultak lesznek, hogy a javaslat törvényerőre emelkedésétől számított tíz napon beiül módosítsák kényszeregyezségi kérésüket és kötelezettségüknek az uj törvény értelmében tegyenek eleget. A módosítás — hir szerint — a már jogerős kényszeregyezségekre is ki fog terjedni.

Next

/
Thumbnails
Contents