Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-30 / 170. szám

KUETîUJSKG 1 9 Ember és vidéke rÁlig van ember, valami egészen különös is­mertetőjét, mindenkitől megkülönböztető vé­révé vált szokás, furcsaság, sokszor modoros­ságnak tűnő egycnieskedés nélkül, amitől ha alakját megfosztjuk, megcsorbul a lénye s fél­ember, csonka-valami botlik elénk■ Valami természetadta, vagy fölszedett, magához ra­gasztott járulék, ami idővel szervesen hozzára­gad az illetőhöz és gyakran túlnő a hordozóján, megtestesítőjén, fontosabbá, előbbrevalöbbá vá­lik magánál a tulajdonosánál is. Egy félrecsapott kalap, amelyet más józan gondollcodásu ember főbeverés terhe alatt se hordana ilyen legényeseu, kackiásan a félsze­mére csapva, egy harcsabajusz, amely vészesen kalimpál beszéd közben, akár a megrettent ma­dár, egy folytonosan ösztönszeriileg használt szó: „izé“ vagy „aszongya“, vagy bármi más beszédmodorába fészkelt szó ami nélkül kettőig se tudna számolni, egy cigarettafaj, amely örökvilág ott fityeg az ajkán, egy téma, amely folytonosan visszatér beszédébe, egy orrára biggyesztett okuláré, amely alól pontosan csak az ő szeme nézhet, vizsgálódhat igy, ilyen ál­mos, bamba, nyugodt, vagy veséző tekintettel, egy karra akasztott sétabot, amelynek lóbálása egyedül őrá jellegzetes, egy szokás, amely csak nála ütközik ki ilyen és ilyen időközönként, kö­rülmények között; valami, ami tökéletesen csak benne, rajta, keresztül él, ami lényegtelen, sem mitmondó, hamisítvány másnál, de nála viruló cletü, érdekes, szórakoztató, megnyugtató, egy szóval: jó. Lassanként az ember egyélete felszívódik környezetébe, belemászik szokásaiba, kiterjed: külön életet kezd egy sapkában, szóban, bot­ban, testtartásban, viseletben; él, mintha tulaj donosának idegei nyúlnának bele, vére lüktetne benne. Él külön is és mégis egy vele, Retten egyek, tökéletesek, egészek. Ha megfosztjuk jel­legzetességtől, valami idegen, jött-ment, érdek leien és nyugtalanító válik belőle. Szeretném tudni, van-e ember, aki maga elé tudná szakálltalanul idézni Ferencz Jóskát? Kecskeszakáll nélkül Vilmost, tojás nélkül Ko- lumbust, kapu nélkül Hannibált, gerjedelmes, tüzbenégő szemek nélkül M-me Pompadourt, Petőfit, aki nem saját vérével írja versét egy alkalmi gyepen, alkalmi tollal, Bemet, akiben ne legyen valami vonás a jól neveli, szokásos apóból, Kossuthot, aki ne igy kezdje beszédet: Újaim, mikor a szói ék *s lépek s igy fiágon fd a tatatói nagybácsiig, aki különös és utánozha tatlan csínnal tudja „köpni“ a pipafüstöt és no- ágon le a mocsolyai nagynéniig akinek hárász- kendőjén tenyérnyi vörös folt van, amié- a kendő barna és épen ebben van a bibi. Egy szó, egy bot, egy pipa, egy kacagtatón csetlő-botló láb, egy fejtartás, egy pirosszegé- lyü zsebkendő, csak látni, hallani kell, mind­járt felidéződik az alakja valakinek, akihez az észrevétető nyugodtan járhatna különórákat venni a felidézett tulajdonságok, vagy tárgyak, szervek használatára, működtetésére vonatko­zólag. Van például egy háziasszonyom, öreg, tö­pörödött tepertő. Reggelenként, amikor igyek­szem elfele hazulról, ott ül mindig az asztal- előtt, belebujva valami ócska, párnapos krajcá- ros lapba. Amikor rányitom, az ajtót, minden alkalommal ugyanazzal a szabadalmazott moz­dulattal hajol felém s a hangja minden alka­lommal ugyanazzal a lejtéssel, dallammal tá­mad reám: — Van pénz? Bizonyisten mondom, ha egyszer elfelejtene így falém fordulni és rámmordulni, azt se tud­nám, hogy él, hogy a világon van. K-K, I Reklámmal bepuderezhelik-e magukat ? M ég a leghatásosabb propaganda sem győzheti meg önöket valamely pú­der minőségéről. Más utat választottunk és a nagyszerű eredmény igazolt bennün­ket. Ne szavak és ne képek tegyék gyárt­mányainkat közkedveltté, hanem cikkeink maguk. Most is hasonióképen járunk el. Felajánlunk vevőinknek egy darabot „NAIADA“ uj szappanunkból és egy MrMÍ 9 É döbozot „NAIADA" g igy £ gy jH? gy csodás púderünkből ß M összesen 20 lejért. Csak egyszer lesz alkalmuk vevőinknek mindkét tárgy megvásárlására mind­össze 20 Lejért. Jövőben mindkét cikk forgalmi ára külön-külön 20 Lei lesz. A „NAIADA" uj púder biztosítja az arcbőr frisseségét, mely minden embernek oly kedves, mig a „NAIADA" szappan kellemes illatával és bőséges habjával fogja vevőinket meghódítani. Csak egyszer kínálkozik e rendkívüli alkalom, mellyel be­vezetjük különleges csomagolású uj gyártmá­nyainkat és meg vagyunk róla győződve, hogy kiváló minőségük elragadtatja vevőinket. Legraíiv Tűzvész pusztított a szatmármegyeí Apa községben Hat ház az összes melléképületekkel együtt a lángok leit — Hat család koldusbotra jutott martaléka (Szatmár, július 28.) Pénteken délelőtt ha talmas tűzvész pusztított a Szatmár—nagy­bányai vonalon fekvő Apa községben A tűz eddig még ismeretlen okból keletkezett az egyik gazda udvarán és a rekkenő hőségben a lángok percek alatt átharapóztak a szomszédos épületekre, úgy, hogy rövid fél óra alatt hét ház állott lángokban. Kivonult három fecskendővel a helybeli tűz­oltóság, ugyanakkor segítséget kértek a 2S kilométerre levő szatmári tűzoltóságtól is, amely egy óra leforgása alatt megérkezett a tűzvész színhelyére. Az oltási munkálatokat nagyban akadályozta a szél. Amikor a szat­mári tűzoltóság megérkezett Apa községbe, akkor már Kovács Jánosné. Savanyu János, Savanyu Mihály, Rózsa, János, Kató András és Kerekes István házain nem lehett segíteni. A hat ház földig leégett, a mellék- épületekkel, istállókkal együtt Ezek a házak egytöl-egyig szalmatetősek vol­tak és nem is lehetett gondolni a megmenté­sükre. A hat gazdának minden vagyona, bútora, gazdasági szerszáma elégett, csak éppen a jó­szágokat tudták idejében kimenteni az istállók­ból s most ez a töredék maradt meg vagyonuk­ból. Két és fél óra alatt sikerült elfojtani a tüzet. A kár igen nagy', mert hat család vagyona teljességgel meg­semmisült. A szerencsétlen gazdáknak semmi nem térül meg, mert a házak nem voltak bebiztosítva. GOLF Kérje mindenüti a BOROTVA-PENGÉT! iaz acélipar legtökéle­tesebb alkotása) és ÖPÖme lesz 3 Vezérképviselet Fried- üorotválkozasban mann Ármin, Oradea— Nagyvárad, Promenade Eminescu 16. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents