Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-30 / 170. szám
Hétfő, 1934» Julius 30. — Ára 4 tef pvisel <5ház BUDAPEST V. Stau j*»**Iă pWSH faj Dawtr No. 24.256—1927. M«0*otési Arak belföldön: Egé-s» •«(Crodévre 8<W), egy hóra 70 lej. thrre BO. félévre 86, negyedévre 18.00, (tengó. Egye« «Amok az lbn»z eUraaitö kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTf LÁP XVII. ÉVFOLYAM — 170. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZISZ END BE. Sserkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cloj-Kolozsrá*. Báron L. Pop noea 5. szám. Telefon: 50*. — Lováirim? Cluj, posta fiók 101. szám. Kéziratokat sonktaek sem küld vissza és nem is 3fis me; a azerkesztósóg. ■ Százezrek részvétele mellett helyezték érék nyugalomra lloiltaiss kancellárt A* osztrák kormány nincs me^elés<*ilvc Papén megr» hatalmazott miniszterré való kinevezésével és biztosi* tékokat kért, hog*y Németország* beszünteti az osz<rákellenes propagandát — Stájerországban, sőt Itécsben is még; mindig folynak a guerilla-harcok — A német sajtó és rádió továbbra is uszit Ausztria cllcu Panetta ki jelentette, hogj a puccs legfohh értékűi szerzője Frauentéltí volt Dollfuss kancellárt szombaton délután eltemették. Temetésen nemcsak Ausztria lesújtott népe vett részt, de lélekben ott volt egész Európa. A rádió mindenüvé közvetítette a temetés lefolyását- Száz és százezer ember hallotta a bécsi dóm templomának zúgását, a mélységesen megható egyházi énekek fájdalmas feltörését, azokat az ércből vésett szavakat, amelyek Ausztria bíboros-érsekének ajkairól elhangzottak. Dollfuss megtért az ősi földbe, de mi lesz ezután? A helyzet zavaros, egyre zavarosabb, Belpolitikaiing szünet áll be: A stájer ellenállás utolsó hullámai megtörnek. Külpolitikailag azonban a helyzet összeknszálódik. Az osztrák kormány minisztertanácsot tartott, amelyen Papén kinevezését erős kritika tárgyává tette Az a megoldás, amelyet Hitler ajánl, fél megoldásnak látszik. Az osztrák kormány három követelést állított fel és kérdéses, hogy Hitler férfias nyíltsággal tnd-e igennel felelni? Hiszen éppen tegnap jelentette ki Hitler, hogy mog- rendszabályozza a német sajtót és ma megint a német lapok, amelyek inkább hű tükrei a kormány felfogásának, mint akármilyen más országban; újra uszítanak az önálló Ausztria ellen, sőt a temetés napján kegyetlen és kegyeletien szavakkal emlékeznek meg a tragikus sorsú kancellárról. Hétfőn kerülnek a rögtönitélő bíróság elé a gyilkosok és a terrorcselekmény főmozgatói. A statáriális bíróságnak nem lehet mérlegelni enyhítő körülményeket, amennyiben a bűnösök valóban bűnösök, úgy Bécsben a hétfői nap tömeges kivégzések napja lesz. Legutóbbi jelentéseink itt következnek: Dollfuss kancellárt olyan részvét melleit temették el, amilyenre Ferenc József temetése óta nem volt példa Háború keresztje Az orosz partoktól egy karcsú francia hajó indult el gyors iramban s akiket hazafelé röpitett, nagy munkát végeztek. A cári kézszoritással, a cári becsületszóval kötötték meg az egyességet életrc-halálra, hogy együtt fognak fegyvert, ha eldördül a Balkán kapuján az első ágyulövés. A francia államnak a feje volt a hajón s a francia kormánynak az elnöke. Poincare köztársasági elnök, aki tökéletesen le akarta kötni a nagy orosz hadseregnek, a mérhetetlen szélességű orosz birodalomnak egész magatartását a háború esetére elképzelt párisi haditervek mellé. Forró nyári napokon izzó légkör nehezedett rá a vén Európára. Most éppen húsz esztendeje. A karcsú Jrancia hajó alig hogy kifutott a szellős nyílt tengerre, délen, a belgrádi Dunapart felé megszólalt az első ágyú és a bábom vad szörnyetegei feltörtek földi rejtekhelyeikről, hogy végig sznguldjanak kis és nagy országokon. Mert régóta mindenütt, minden hatalomnak felhúzott ravasszal állott a fegyver a kezében s csak az alkalom kellett ahhoz, hogy a gyufaszál lángja beleessen a puskaporos hordóba^ és ez a nagy felkészültség elvégezze n maga dolgát: az emberi élet feldnlását. A szerajevói politikai gyilkosság volt ez a gyufaláng s most, a világháború kezdetének huszadik évfordulójának napján újból politikai gyilkosság áldozatának a gyász- szertartását figyeli az izgatott világ, amelynek lelkiállapota ugyan megviseltebb, de semmiben sem nyugodtabb, mint volt akkor, a húsz év előtti nyár kánikulájának ezen a napján. Ma azonban tudunk valamit, amiről akkor még sejtelmünk sem volt. Azóta volt alkalmunk megtanulni ennek az örökölt mondásnak súlyos jelentőségét és vészes tartalmát: nagy dolog a háború. Olyan nagy dolog, hogy veszedelmes zsilipjének csavaraihoz nem szabad elbizakodottsággal hozzányúlni. Akkor a szerajevói gyász hatása alatt megtörtén, de erélyesen felemelt fővel válogatott feladata eszközei között az agg Ferenc József császár-király, ki népek és hadak feletti ur volt s aki elkerülhetetlennek gondolt lépéséről azt irta kiáltványában: ,.Mindent megfontoltam“. Az ő hatalmát felemésztette a háború és dinasztiáját szétszórta a földön. A földnek legfélelmetesebb hatalmassága volt a németek rajongott ír. Vilmosáé, ki most fát fűrészel a semmittevés gondtalan szórakozásai között egy hollandiai, eldugott parkban és csak távolról hallja a híreket abból a békétlen Németországból, melyben minden élet felett övé volt az emberi hatalom. A minden oroszok cárja állotta a becsületszót és ontotta az embertömegeket. a tüzbe, míg végül ez a tömeg megvadultan fordult meg és széttépte a cárnak testét, családját, uralmának fényét és minden erősségét, hogy többé fel sem lehet szedni a porból. Mindenki azért fogott fegyvert, mert hitt a dicsőség beteljesülésében. Az önhittség minden hatalmánál a tetőfokra hágott, mert bízott mindenik a fel- fegyverkezésében. S ha most, a bécsi gyilkosság nem robbant ki uj, az előbbinél borzalmasabb háborút, annak az az oka van, hogy a hatalmaknak csak az egyik része van felfegyverkezve. S hogy egyáltalában szó van, vagy szó lehet a háború fenyegető veszedelemről, annak semmi más magyarázata nincs, mint az, hogy vannak, akik nagyon felfegyverkeztek. Császárok, királyok hatalmai szétporladtak, de túlvilágra küldött milliók testéből patakzott ki a vér, aa élet. S a keresztre feszített emberi sors várja az igazi, megnyugtató békét itt lenn, a földön ia. (Becs, július 28.) A hercegprímás nagy papi segédlettel végzett ceremóniája után Miklcs szövetségi elnök állott a ravatal elé és az osztrák állam nevében vett búcsút Dollfuss kancellártól. A mélységes gyászról beszélt, amely annyira megrendítette őt is, hogy szivébe, életében soha ekkora fájdalom neon vágott bele. Ausztria és az osztrák nép hü vezérét gyászolja, ki gyilkosoknak esett áldozatául. A Dollfuss tragédiája nem egyéni ~ tragédia, hanem tragédiája Ausztriának. Ausztriáért élt és Ausztriáért halt meg, egész lényében osztrák volt, becsületes szellemében német, bátorságában pedig német-osztrák. Szóval semmiféle veszélytől nem félt és megijedni nem tudott. Kereste a kibékítő álláspontokat, igyekezett áldozatokat is hozni ezekért és eszményi államférfiéi volt. Nemeslelkü jóbarát, keményidegzetü, rettenthetetlen katona, ki az osztrák földből paradicsomot akart varázsolni a rendnek, békének, jólétnek a biztosításával, hogy kifelé tekintélye legyen az országnak. Erős akarata, vas idegzete párosult a gondviselésbe vetett hitével és vallásosságával, ö az eszményi államférfin, eszményi államot akart teremteni a romokból. Amilyen kemény férfin volt, éppen* olyan melegszívű és jólelkü, egész ember, egész osztrák. Az egész Ausztriának sorsa kockára volt vetve és ő megmentette. Nagy áldás volt, hogy a sors
