Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-27 / 167. szám
4 Knmnjam A nyugdíjasok otthonában, ahol gyászjelentések lúgnak az ablakon Elment a távirat a miniszterhez, de pénz még nines — A nyugdíj felvétel odisszeája, az adó- bon-börze rejtelmei és egyéb nyomorúságok (Kolozsvár, julius 25.) Kívülről ütött- fcopott, bizalmatlan kinézésű ház, pontosan plyan, mint egy nyugdíjas hányt-vetstt, mindennek kitett élete. Ha az ember meg akar rémülni, csak rá kell nézni az ablakra. Egyszerre két gyászjelentést is láthat egy csomóban. Nyugdíjasok voltak, meghallak. Ha az ajtón bejön valaki, meglendül az ablakon a két gyászjelentés, mint a halott arcán a szemfedő. Ebben a házban székel a nyugdijszövetség. Elment a távirat. Nyolcan-tizen beszélgetnek a szövetségi irodában. Pop Valér elnök urat keressük. Most nincs itt. De ott van az asztalon a Bukarestbe küldött távirat szövege: „M. Constantinesou államtitkár urnák. A júliusi nyugdijilletmények nem érkeztek meg, szíveskedjék a, szükséges intézkedéseket megtenni. Pop Valér, a nyugdijszövetség elnöke.“ A távirat elment, A pénz nem jött meg. A nyugdíjasok várnak. A várást különben megszokták. Rendes foglalkozásuk ez esztendők óta. Mig a pénz megjön, ráérünk beszélgetni 33fl8 nyugdija*. Itt tudjuk meg, hogy Kolozsváron 3300 nyugdíjas él. Az ,,él“ szóra felbosszankodnak a nyugdíjasok. — Él, fenét! — morogják. — Hát élet ez* Egyeseknek élet természetesen, már mint azoknak, akik a legmagasabb nyugdijat kapják, ami havi tizennyolcezer lej. De a 3300 nyugdíjas legnagyobb része 100— 200 lejeket kap, sőt seregestül vannak özvegyasszonyok, akik havi 92 lejcs nyugdíjból tengetik öreg életüket. Ég erre a havi 92 lejre kell várniok hónapokon keresztül is sokszor. A nyugdíj összege hét nyolcmillió lejt tesz ki havonta. Mindamellett elismerik, hogy valamit javult a helyzet a kifizetés körül. Ha rendes időre nem ia kapták meg illetményüket, azért minden hónap 25-e táján hozzájutottak. Kissé aggódnak, mert az élet sürget, megélni pénz nélkül nem lehet és itt van 25-e, de pénz még mindig nincs. A pénzügyigazgatóság azt mondja, hogy a minisztérium még nem rendelkezett. Ezért kellett sürgősen elküldeni a táviratot. Ha a pénz megvan, jön a másik veszedelem. — Ne tessék azt hinni, hogy minden bajnak vége van, ha már megi is érkezett a pénz, — világosit fel egyik nyugdíjas. — Nem könnyű dolog azt — kérem felvenni. — Tizedikén, tizenegyediken az ember beviszi nyugdijkönyvecskéjét láttamozás végett. Egy hét múlva kiadják, zsebresülyesztjük s azután napról-napra eljárunk ide, szurkolni, drukkolni. Amikor a szokásos késlekedés után végre megérkezik Bukarestből a pénzügyigazgatósághoz a rendelet, hogy lehet fizetni, egyszerre háromezer nyugdíjas ront rá a pénztárra. Egymást tapossuk, könyököljük, mert ez már igy van jól. Közben a napokig tartó ácsorgódban itt a nyugdíjpénztár előtt egészen lesülünk a bolond meleg napon. Hát ez valahogy igy is van! — Kaptam én is a gyomromba, a májamba, — mesélget a bácsi — de ami György Sándor „szaktárssal“ történt, az már igazán sok. A nagy tolongásba beszorult egyik keze az emberek közé s hiába jajgatott, kiabált, addig préselték, nyomogatták, amig a jobb karja csuklóban eltört. Hát ilyen ez a nyugdíjfizetési... Amit az ember kikap, azzal rögtön szaladhat az orvoshoz... — Hát kérem, itt valamit tenni kéne! Ez igy nem mehet tovább — szól bele a másik. Zsákkal a pénz, de nincs köszönet benne. Sokan arra panaszkodnak, hogy a nyugdijakat apró pénzben utalják ki. Egyesek szeA pénzről átfordul a szó az adóbonokra. Olyan felháborodás vesz erőt a szegény nyugdíjasokon, hogy rosszulléttől félti az ember őket. Az adóbon a nyugdíjasok legnagyobb veszedelme és vörös posztója. Tudják, (ők ne tudnák!) hogy 1934 április ,1-ig a hátralékot újra bonokban kapják. Ezen pedig rengeteget veszítenek. Tudvalevőleg az adóbonok árfolyama nagyon lecsúszott. Erről különben gondoskodtak az „adóbonhiénák“, akik már ott várnak a. nyugdijpénztár helyiségében mcglapulva és mihelyst a szerencsétlen nyugdíjasnak ki- szotyogtatják az ablakon a bonját, mint éhes, könyörtelen ragadozó madarak csapnak rá az illetőre és megindul a bőrzejáték. A nyugdíjas kér egy összeget, — hiszen szeretne minél többet kapni érte, — a bonhiéna viszont kacag. Olyan jóízűen kacag, mintha a világ legjobb viccét hallotta volna. Végül meg- könyöriil a megrökönyödött nyugdíjason és ajánl. („Kizárólag csak magának édes öregem, csak tartsa titokban“ — jeligével), olyan összeget, hogy a nyugdíjast kirázza a hideg, lábai összeverődnek még a negyven fokos hőségben is, magában megátkozza, hogy a világra jött, HW4» IWmMMHIH41'W (Berlin, julius 25.) Hitler leiratot intézett a nemzeti-szocialista alakulatokhoz, amelyben betilt minden nyilvános gyűjtést oktfó- ber 1-ig. A felelőtlenül megrendezett nyilvános gyűjtések miatt a német lakosság sokat szenvedett és most már a kancellár, erélyes intézkedéssel yeget vet a garázdálkodásnak. (Müveken, julius 25.) A nemzeti-szocialista hivatalos sajtóiroda közli Hitlernek egy napiparancsát, amelyben a védőosztagókat dicséri meg a június 30-i eseményeknél tanúsított magatartásukért és érdemeik elismeréséül önálló nemzetirint tervszerűen gyűjtik össze a város területé- rö! az összeszedhető aprópénzeket s ezeket a nyugdíjasok nyakába sózzák. — Én kérem nem is emlékszem olyan esetre, hogy a kiutalt aprópénzek között ne lett volna egy marék hamis pénz. Egy másik férfi letromfolja: — Az semmi! Mi az, hogy hamis pénz? Pénz, pénz! Az a valami, amikor az ember lepecsételt csomagban háromezer lej helyett 2950 lejt kap! Mert én ennyit kaptam. Aztán kilincselhettem, talpalhattam ide-oda, amig beleuntam, mert senki még a fülebojtját sem mozgatta. Tehát: az is baj, ha nincs pénz, az is baj, ha sok van. Legtöbben azért zsörtölődnek, hogy 7—8, sőt 10 kiló aprópénzt nyomnak a markukba ... — A legkellemesebb düh ... — Nem vagyok 6» súlyemelő-bajnok! — dühöngi egy őszhaju bácsi. Az embernek tár- szekeret kell hozni... — Nincs olyan nyugdíjfizetés, hogy 30—40 ezer lejjel kevesebbet ne kapnánk. A csomagok le vannak pecsételve és a helyszínen nem számolhatjuk át. de azután eszébe jut, hogy házbért kell fizetnie, hogy az adóért foglaltak, hogy íünek-fának fizetnie kell és végül is mit tehetne egyebet, elfogadja az ajánlott összeget. — Huszonnyolc-harminc százalékkal veszik meg bonjaikat — hábox’og egyik nyugdíjas és 35—Í0 százalékért adnak túl rajtuk. Persze, akiknek 1931-ről kifizetetlen adóhátralékuk van, kézzel kapnak az adóbonok után. Ha ezer lejjel tartozik 1931-ből, négyszáz lejjel megússza az adófizetést, természetesen a nyugdíjasok bőrén. Végre valakinek haszna is van a bonokból. Órákig eltartana, amig mindenki sajátmaga nyomorúságát és baját elpanaszoiná, az ember tehetetlenül és részvéttel hallgatja őket, de menni kell. A nyugdíjasoknak viszont jól esik, ha legalább panaszkodhatnak s az ember sajnálja otthagyni őket. Szerencsére valaki hejön az ajtón. Uj ember. A figyelem feléje fordul. Meg lehet szökni. Észre se veszik, mikor az ajtó bezárul mögöttem. Csak a gyászjelentések lebbennek meg az ablakon. Cs. szocialista szervezette lépteti elő az osztagokat, amelyek ezentúl közvetlenül a kormány parancsnoksága alatt állanak. (Bern, július, 25.) Az igazságügyminiszter jelentést tett a szövetségtanácsnak a német fegyvercsempészetről, amely svájci területen át hajókon történik és amelynek során Konstancában le is foglaltak egy hajót, amelyen rengeteg német bombát cs robbanóanyagot foglaltak le. A hatalmas mennyiségű szállítmányt. Ausztriába kellett volna szállítani. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a svájci szövetségtanács tiltakozó jegyzéket fog intézni Németországhoz a sorozatos fegyvercsempészet miatt. Adóbonhiénák Ejgy olasz halá^zliajé utasaira is ráldttek a török határőrök (PARIS, julius 25.) Athéni jelentés szerint egy olasz halászhajót Rodos szigete körül török partra sodort a vihar. A török határőrök fegyverüket használták és a hajó egyik utasát agyonlőtték. Olaszoszág valószínűleg, mint Anglia, nemrégen történt hasonló incidense mialt, diplomáciai eljárásra tereli az ügyet Törökországgal szemben. Hitler betiltott minden nyilvános gyűjtést Németországban A forradalomban részt vett védőosztagokat önálló nemzeti szocialista szervezetté léptetik elő
