Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-20 / 161. szám
KElETlUjS/tG Bmbjék Megrázó történet tizenegy szegény székely embernek tiz hold földecskéiéröl, melyet eddig ötszörösen fizet* telt meg s most uira elvették (Csíkszereda, julius 18.) Tiz hold föld nem «ok föld. Különösen, ha tizenegy ember osztozkodik rajta s akiknek ez majdnem minden vagyona. De, hogy a föld mit jelent a székely emberre nézve, annál megrázóbb példát kigondolni sem lehetne, mint amilyen a mádé- falvi László Árpádnak és tizenegy társának esete a tiz hold földdel. Az agrárkisajátitások rendjén elvették László Álmádtól és tizenegy társától ezt a szerencsétlen, sovány, vörösszinü, köves tiz hold íöldecskét, amely pedig még ielekköny- vileg is kertnek volt minősítve. Ä kerteket ugyanis mentesíti az agrártörvény a kisajátítás alól. Erre azonban nem voltak tekintettel ebben az esetben. Szegény emberek gyönyörű cselekedete. László Árpád és tizenegy társa először el- sáppadt, nem akarta hinni, hogy már nem az övék a birtokocska. Ezt éppenolyan lehetetlennek tartották, mintha a Nap esnék le az égről. A törvény azonban nem tréfál és a szegény székelyeknek „bele kellett győződniük“, hogy bizony a föld elúszott. A fehérnépek sirtak odahaza, a gyermekek moccanni sem mertek, a férfiak futottak fühö-fához, kétségbe voltak A boldogságuk azonban rövid ideig tartott. Alig simogatták meg a szemükkel a kicsi földet, már jött is az irás^róla, hogy az egészet az igényjogosultak lemondása után az agárbizottság állami rczer- vaknak nyilvánította. A szomorúság még nagyobb lett erre a tizenegy szegény székely ember házánál. — Mit tudjunk csinálni! — töprengtek. Azért van a székelynek esze, hogy hasz nálja. Ez is tanácsolt, az is tanácsolt, végre kisütötték, hogy más mód nincsen, minthogy kényszerbérletbe kivegyék a saját földjüket. Ez sikerült is. Tizenkét esztendőn keresztül használták a földet, fizették utána az adót és a haszonbért. Tizenkét esztendő leforgása alatt pontosan ötszörösen fizették meg a saját földjüket. Nem törődtek vele. Boldogok voltak, csakhogy a földet ők művelhetik. Az örök boldogsághoz nem ragaszkodtak jobban, min‘ ehhez a pár arasznyi szerencsétlen köves, veres föl decskéhez. Van valami mélységesen szép és tragikus ebben a küzdelemben, amelyet érte folytattak. Es ha nem ötszörösen, hanem ötven szeresen is meg kellene venniök a saját föAjii Icct, ha a nehéz munkába családostól bele kellene is pusztulniok, akkor se hagynák! Nem hát, mert ez a föld az övék, az apjuk, vagy a nagyapjuk szerezte, hullatta meg véres verejtékével, leste a róla lekerülő fekete kenyeret Ez a föld volt az élet, a boldogság, az életcél minden. Aki nem próbálta, annak fogalom sincs róla, hogy milyen gyönyörűségesen nagt dolog a föld. Gyermekeiket is ennek a porábo teremtette az Isten. Az egy hold földecskUie •* a porából. Ez a por táplálta a vékony leng íüvecskét, néhány szomorú bokrocskát, lácsná ; ami megtermett rajta. Mégis elveszik a földet. A baj nem jár egyedül, azt tartja a köz mondás. Be is bizonyosodott most is. A napos ban arra ébredtek László Árpádék. hogy a földecske újra megfutamodott a lábuk alól. Rendelet érkezett, hogy kimutatást keU cs nálni az állami rezervákról és sürgősen jel kell esve és megsajdult a szivük. Mikor nem látta más, meg is siratták a földet. Törték a fejti két, hogy mit lehetne csinálni. Valaki azt a jó tanácsot adta, hogy egyezzenek ki a föld- •igénylőkkeh Kaptak az alkalman és vasárnap délután meg is beszélték a dolgot azokkal a szegény emberekkel, akiknek jutott volna u föld. — Te János, ha lelked van, nem akarha tód, hogy mindenünkből kifogyjunk! Nem lesz áldás úgyse azon a földön! Mondj le róla! János is belátta, a többi is belátta, hogy László Árpádoknak „tiszta szentigazuk4 van. Nem bírták volna ők se a lelkűkre venni, hogy a kehtecskéjüket elveszítsék. Lemondtak róla. Be is jelentették ezt a jegyző urnái. Meg is magyarázták neki, hogy nem volna tisztességes dolog, sem igazságos, hogy a többi szegény embernek a nagy kárán ők gazdagodjanak. — Inkább soha földet sem lássunk! — lel kesedtek. Hát szép volt, annyi bizonyos, amit egyik szegény ember a másikkal csinált, dicsérték is az egész faluban s meleg hálával roppantak össze a kemény csiki markok. — Ha az Isten éltet, még meghálálom! — köszönték Lászlóék. terjeszteni a minisztériumba, mert ezekből akarják az újonnan kinevezendő román, tani lók javadalmazására személyenként a tizenhét hektárt kisajátítani. Hát így a László Árpádék földjét is el akarják venni az uj romár, tanítók részére. Szinte hihetetlen az a szívósság, amellyel a tizenegy csiki ember ragaszkodik a földjéhez. Újra elmentek a jegyzőhöz. — Bizony Isten megszakad a szivem, lei.in fetes jegyző ur, ha meg kell válnom átlói u földtől. Ha meg kell is halnom, nem tudok belenyugodni. így beszéltek mind a tizenegyen. — Törvény, törvény! — vonogatta a vá.ia* a jegyző. Újabb gond szakadt a tizenegy szexei} nyakába. Ismét ki kellett találniok, hogyan lehessen földjüket megmenteni. „Inkább mindenünket odaadjuk érte...“ Erre is rájöttek. Szépen megfogalmaztak egy kérvényt a miniszterhez, melyben elpanaszolják a maguk nagy baját s ajánlatot tesznek a miniszternek, hogy hajlandók saját, már ötszörösen megfizetett földjüket a mai forgalmi áron megváltani, csakhogy hagyja vissza a miniszter ur az ő birtokukba, mert ez apai örökség, mert ez nmeik mindenük és inkább ott pusztulnak el kemény göröngyeik között, de megválni sehogy sen tudnak tőle. Hogy mi lesz a válasz, azt még nem lehet tudni. Lehet, hogy a miniszter ur meggondolja a dolgot, és nem bolygatja többet László Arpa dékat kicsi birtokukban. — Elmegyünk mi még a királyhoz is, vagy kimegyünk még a világból is, de az igaz jus sunkat mégsem hagyhassuk! —■ fogadkoznak. Az élet lelke és minden gondja teszi Hlcd- hetetlenül széppé és nagyszerűvé a tizenegy egyszeri! székely embernek szinte hihetetlen ragaszkodását a földhöz. Soha szebben s:uki be nem bizonyította, hogy a föld rájuk nezve több mindennél, mert maga a jóságos, tápláló igaz édesanya, akit elvettek tőlük. Tehát nem földtől, az édesanyjuktól fosztották meg őket, *- r'j. — Sándor József szenátor beszámolót tart. Sándor József szenátor július 23-án Sepsi- szsntgyörgyön beszámolót tart, amelynek során különösen kiemeli Tatarescu miniszterelnökkel a székely autonómia kérdéséről folytatott megbeszéléseit. Julius 29-én a háromszék- megyei Körös községben részt vesz a Körösi Csorna Sándor emlékünnepélyen, amelyen az ünnepi beszédet ö tartja. — Weinberger Mózes lett a kolozsvári neológ izr. hitközség főrabbija. A kolozsvári neológ ízr. hitközség rabbiválasztó közgyűlésén, amelyen dr. Fischer József elnökölt, a dr. Eisler Mátyás halálával megüresedett fő-abbi tisztségre dr. Weinberger Mózes szatmári rabbit választották meg 177 szavazattal 4 ellenében. Az uj főrabbi augusztus elsejével foglalja el állását. — A gyulafehérvári községi választás eredménye. Gyulafehérvári tudósítónk jelenti: A községi választáson a kormánypárt és a kisebbségi pártok kartellistája győzött- A hivatalos lista 1228, a nemzeti-parasztpárt listája 516, Bratianu Gheorghe pártjának listája pedig 102 szavazatot kapott. A hivatalos listáról buszán kerülnek be a tanácsba, a nemzeti- parasztpártiak közül pedig nyolcán. A huszonnyolc tagból álló tanács tagjai a következők lesznek: dr. Colbazi, Cionca, Lobontiu, dr. Bi- tay Árpád. Baritiu. Cupuiu, Oniciu, dr, Gross, dr. Sebestyén, Fuchs, Adam, Löwe, ’ Piesa, Cornea, Enesel, Törbig, Tarnoveanu, Jósán, Goldberger, Pancu, dr. Gherman, dr. Pop, dr. Bogdan, Enesel Tt., Baba, Circa Magda és Campean. A tanácsban, mint választott tag hét kisebbségi szerepel és pedig 3 magyar, 3 zsidó és 1 szász. — Rázuhant egy sziklatömb a bányászra. Nagybányáról jelentik: Súlyos bányaszerencsétlenség történt a Nagybánya közelében lévő borpataki egykori Pokol-féle bányában, amely jelenleg egy francia bányatársaság tulajdonában áll. Zadaran Demeter 32 éves bányamunkás lábára rázuhant egy meglazult sziklatömb és összezúzta. Zadaran Demetert szekéren Nagybányára szállították, ahol a város: kórházban amputálták a bokáját, — Adósságot soha nem csinált — mégis árverezik. Csíkszeredái tudósitónktól: Ozv. Grossberg Náthánné csiksomlyói asszony házát nemrégen megvásárolta Hadnagy Gyula nyug. iskolaszolga. Hadnagy annak rendje és módja szerint az illetékek levonása után saját nevére Íratta a megvásárolt házat és bele is költözött. Grossbergnó azonban nem mondta meg, hogy a telekkönyvben üzleti adóhátralékkal van megterhelve a ház. Annak ellenére, hogy Hadnagynak semmi köze a Grossbergné üzleti adójához, a végrehajtók mégis foglalást vezettek a házára és az árverést is kitűzték. Hadnagy most fühöz-fához szaladgál, hogy ezt a jogtalanságot ki birja védeni. — KÎ kell váltani a katonai könyvecskéket. A kolozsvári rendőrkvesztura felhívja az 1.931. és 1932. korosztályú katonaviselt egyéneket, hogy katonai könyvecskéjüket (az úgynevezett F-moddlít) a legrövidebb időn belül váltak ki a központi rendőrség 45. számú irodájából A szolgálati könyvecskéket munkanapokon délelőtt 12—13 óra között lehet kiváltani személyesen, vagy felhatalmazott utján. — Vakmerő betörés történt keddről szerdára virradó éjszaka Kolozsváron. Ismeretlen tettesek feltörték és teljesen kifosztották Bidn V. Gheorghe hadirokkantnak Str. Saguna 19 szám alatt lévő dohánytőzsdéjét. Az éjszaka leple alatt és a zuhogó esőben a betörők olyan ügyesen dolgoztak, hogy* a közelben poszíoló rendőr semmi gyanúsat nem vett észre. Az ismeretlen tettesek teljesen kifosztották a tőzsdét s körülbelül 25 ezer lej értékű dohányt, cigarettát és bélyeget vittek magukkal. A rendőrség megindította a nyomozást. Újabb katasztrófa
