Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-20 / 161. szám

Tue poştală plăti« în numerar No. 21356—1927. Péntek, 1934, jultua 20, — A va 5 *ci Előfizetési árak belföldön: negyedévre 200, egy hóra 70 lej. évre 60, félévre 25, negyedévre 12-50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyea számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. XVII. ÉVFOLYAM — 161. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDUE. kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolossvár, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Leveleim: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Tal@resc«i távoliéi© kém mozgalmak indullak ellene a kormánypártiban Alkoimnnyvédő szervezkedés^ amire nincsen szükség Szeptemberre várják a pártelnöknek a fellépését Tatarescu eilen \ nBBniszterelnöIc nyilaftlcozof f Parisban utjának céljáról Mégis van regionalizmns Van regional izmus és román politikusok csi­nálják. Van valami bátorság a követeléshez és igazságoknak a kimondásához azokban a kijelen­tésekben és azokban a csökönyösnek látszó állás- foglalásokban, amelyekben egy tartománynak a lelke nyilatkozik meg. Legalább igy messziről úgy látszik, hogy annak az aggódó lelkiismeretesség­nek, amit regionalizmusnak szoktak nevezni s amit ezzel a román nagyközönség előtt mindig rosszul értelmezett megnevezéssel igyekeznek kom­promittálni is, valamilyen tisztultabb álláspontja él egy tartomány román népének a képviselőiben. Csakhogy ez a tartomány nem Erdély, hanem úgy hivják: Besszarábia. Nagyon messze van innen. Sokkal messzibb, mint amekkora földrajzi távolság lemérhető kilométerekben. Már Ázsiának az egyik küszöbe van ott és az ismeretlenség homálya ta­karja el előlünk. A nyugati civilizációból száza­dok zárták ki s a legújabb másfél évtized alatt, bár egy ország határai között éltünk, a kommunista szomszédság bélyegét viselték ott úgy, hogy bé­lyeg takaró is volt, ami miatt kevés betekintés ju­tott a számunkra. Tudunk, hallottunk sokat arról, hogy ott milyen nehézségei voltak és vannak a szókimondásnak- Mégis sokszor imponálnak a besszarábiai román politikusok, mert sokszor ad-' ták tanujelét annak az önérzetes magatartásnak, amivel gerinces magatartásuk minden következmé­nyeivel számoltak s mégsem hajlították kettőbe a gerincüket. Lám, most az a Pan Halipa, aki pe­dig a közelmúlt esztendőkben nem tartozott a leg­gerincesebb besszarábiaiak közé, olyan állásfogla­lásra lcényszeritette, olyan Ígéretre a nemzeti- parasztpárt központi elnökét, Mihalachét, amiben nagyon nagy szót kellett kimondani. Azt a szót: autonómia. Mihalache számolt már azzal, hogy igen könnyen kormányelnök lehet. Sőt, számit is erre. Vagy legalább is feltétlenül reméli, hogy megkapja a kormányzást a párt, amelynek ő az elnöke. Amit ő igér, azt meg kell gondolni azért, mert amilyen gerincesség látszik a besszarábiai párthiveiben, azok számon fogják kérni. Mihalachenak nagy Ígéreteket kellett tennie, mert besszarábiai párthívei nem hallgatták el nyugtalanságukat- Pan Halipának vállalnia kel­lett, hogy szószólója legyen a követelésnek, mert különben félretolták volna és más kezd beszélni. Az látszik ebből, hogy ott van tartományi román közszellem és közvélemény. Emlékezünk arra pél­dául, hogy az elejtett Stere Constantin mellett, hogyan sorakoztak fel besszarábiai román poli­tikusok és inkább még parlamenti mandátumaikat is eldobták, de meg nem alkudtak. Emlékezünk arra, hogy a nemzeti-parasztpárti kormány köz- igazgatási törvényének a tárgyalásánál nem tudta a kormánypárt a besszarábiai képviselőit leszerel­ni, mert ezeket semmiféle pártfegyelem nem állít­hatta a decentralizáció megtagadása mellé. Lát-1 szik, hogy van annak a tartománynak valami ro- I mán önérzete- Mert annyira román, hogy őrültség volna az orosz szovjet irredentájának még a leg­halványabb gondolatát is keresni náluk. Ök a ro­mániai románok akarnak lenni, de jogokkal és biztosítható életfeltételekkel. Ez lehet regionaliz- mus, de becsületükre válik. Nálunk is vannak regionalisták, sokan, majd min.dcji.ik- De csak itthon, a kávéházi asztal mel­(Btfkarest, julius 18) A kormánypártban bizonyos mozgolódások tünetei látszanak- Ta­tarescu miniszterelnök alig egy hete van tá­vol s ez idő alatt jobbról is, balról is felvetőd­tek a liberális pártban mozgalmak, akciók öt­letei és tervei. Egyfelől a fiataloknak vannak követelései, másfelől az öregeknek, mert arról is szó van, hogy a régi pártvezérek nincsenek megelégedve a Tatarescu belpolitikai maga­tartásával. így terjedt el a hire annak is, hogy alkotmánymódosításnak olyan terve fe­nyeget, ami alkotmányfelfüggesztésnek volna mondható. Tatarescu es Bratianu leszámolnak egymással A nemzeti-parasztpárt lapja, a Dreptatea nagy feltűnésre pályázó cikkben azt irja, hogy szeptemberben törésre kerül a sor Bra­tianu Dinu pártelnök és Tatarescu között. Bratianu is és Tatarescu is felkészülnek arra, hogy a kormánypárt kebelén belül leszámolja­nak egymással. Tatarescu szükségét látja, hogy ő is lapot indit­Párisi jelentés szerint Tatarescu miniszter­elnök nyilatkozatot adott a Paris Midinek, Hangoztatta, hogy párisi utjának a cé'ja, összegyeztetni Románia gazdasági érdekeit Románia politikai és katonai érdekeivel. Majd kijelentette: — Visszás helyzet ugyanis, hogy Romá­nia Németországgal kössön kereskedel­mi megállapodásokat, katonai szövet­ségese azonban Franciaország legyen. A miniszterelnök elmondotta, hogy a háború lett, a négyszemközti beszélgetésekben, vagy ha együtt utazunk velük a vasúti fülkében. Vagy maguk között, ha ketten, hárman vannak. Amikor ideérkezik egy-egy kormányférfi, vagy pártelnök Bukarestből, akkor itt csak hajlongás van. Ami­kor Bukarestbe utaznak, akkor programot, földet, mindent úgy itt hagynak, hogy egymást licitálják túl az erdélyi kívánságok megtagadásával. Min- denilc kormány erdélyi pártja csinált már köve­telő blokkot ,— most is alakult egy Kolozsváron son, mert a Viitornl nem áll az ő szol- gálatában s ez az aj lap Curajul címen nemsokára meg is jelenik. \ mlniszf erelraöls az allfolinány- módositás ellen Párisból jelentik: Tatarescu miniszterel­nök szerdán elhagyja Párist és pénteken érke­zik vissza Bukarestbe. Slavescu pénzügymi­niszter még néhány napig Párisban marad a hitelezőkkel folyamatban lévő tárgyalások be­fejezése céljából. A miniszter-elnök a jövő bét folyamán minisztertanácson fog beszámolni ez utjának eredményéről. Az Epoca cimü lap párisi jelentés alap­ján azt irja, Tatarescu miniszterelnök közölte egyik Párisban letelepedett barátjával, hogy egyelőre nincs szó a román alkotmány módosításáról és még kevésbé lehet arról szó, hogy az alkot­mánymódosítást királyi dekrétummal eszkö­zöljék. előtt Romániának Bajorországban volt a vagongyára és mozdonyjavitója. Amikor Románia háborúban állott Németországgal, vasúti vagonjai a síneken vesztegeltek, mert a németországi gyárból nem kaphatott moz donyt. Ilyen eset most nem fordulhat elő, de a román-francia érdek megköveteli, hogy Fran­ciaország legyen most segítségére Romániá­nak. (Tudósításunk folytatása a második oldalon.) —, de ezeknek a követelései csak annyiból állottak rendesen, hogy X-nek miniszterséget, Y-nak ál­lamtitkárságot igyekeztek kiharcolni. Aki meg­kapta, aztán a többit leszerelte. Besszarábiának nem voltak román miniszterelnökei. Hisszük, hogy ha lettek volna, kihozták volna az a tarto­mányt Európába a cárizmus maradványaiból. Mert azok nem arra dolgoztak mindig, hogy: a kormányéinak?ég, a miniszterség posszibilitását ápojják­Párisi nyilatkozat a német gyárról s a francia fegyverről HM

Next

/
Thumbnails
Contents