Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)

1934-07-02 / 146. szám

KUETlBjsm i \z Irodában már tárgyalnak két-három uj készülő fűmről, a zongoraszobában jó hangú statisztákat pró­bálnak ki, egy lugasban öreg tábornok liftes gyerek­kel römizlk. A tábornok Gőzön Gyula, a liftes gye­rek Pethes Sándor. A liftes elnyeri a tábornok pénzét és mindjárt spriccert hozat rajta egy sereg orfeumi táncosnőnek, akik persze csak a filmben or­feum! táncosnők, a magánéletben fiatal, kezdő szí­nésznők, vagy szininövendékek. Somogji Nusi robog be az autóján. Az autó tele van virággal. „Nem kaptok, egy szálat se kaptok“ — hessegeti el magától a ku- nyorálőkat. „Majd a felvétel után“ ... Somogyi Nusi ugyanis virágárus asszonyt játszik a Lila ákácban és a sek virág kellék, de egy óra múlva, felvétel után, ki­osztásra kerül. Jut belőle az operatőrnek, a segédren- dezönek, a fodrásznak, a maszklrt^sónak, még e sorok Írójának is, aki elhozta magával ék lepréselte emléke­zetében, mint a magyar Hollywood tarka, színes virá­goskertjének bizonyítékát, örömmel és boldogsággal, hiszen azt jelenti, hogy Berlinből, Páriából, Bécsből, (Hollywoodból hazajött egy sereg tehetséges, kitűnő mű­vész és végre, hosszu-hosszu vajúdás után talán meg­születik a pesti filmgyártás. Se Berlinben, se Bécsben nem siratják olyan őszintén Max Pallenberget, mint Bu­dapesten, mert se Berlinben, se Bécsben nem voltak olyan igaz barátai, mint a magyar művészvilágban. Akármi­lyen furcsán hangzik is, ez a német szinész, aki életé­ben is a legnagyobb volt és halálában is a legnagyob­bak közé, a halhatatlanok közé sorakozik, sehol az ég világon nem érezte magát olyan jól, mint Budapesten. Sehol az ég világon nem talált olyan barátokat, mint Budapesten. Molnár Ferenc, Heltai Jenő, dr. Márton Miksa, (Makay Margit férje, volt színpadi kiadó), Lá­nyi Zslgmond, Gaál Franciska, Darvas Lili, Feleky Géza, Ruttkay György voltak Fallenberg magyar ba­rátai. Ünnep volt számára, ha Pesten vendégszerepel­hetett. Imádta a magyar konyhát, a Fészek klubot, a Margitszigetet. Karlsbadban, aznap estére, mikor bol­dogtalan lelke a repülőgép letört szárnyával együtt étzuhant a másvilágba, már meg volt beszélve a pro­gramja. Molnár Ferenccel, Lányi Zsigmonddal, Gaál Franciskával vacsorázott volna együtt. Molnár szá­mára uj bécsi vicceket vitt magával, Lányinak a friss bécsi újságokat és Gaál Franciskának osztrák ciga­rettát. Legalább is igy irta a levelezőlapon, melyben karlsbadi magyar barátait érkezéséről tudatta. Tulaj­donképpen a színpad hősi halottja. A művészi lelkiis­meretesség hősi halottja Pallenberg. Mindenáron ott kettőt-hármat. A sztár is kapott gerincére egy hatal­masat. A gyerekek, akik a hasonló incidensekhez hozzá voltak szokva, felkapták a labdát és elrohantak. A nagy szinész azonban méltatlankodni, ordítani kezdett és mindenfélével fenyegette a csőszt. A csősz viszont nem ijedt meg a sztártól, szó nélkül galléron ragadta és vitte a rendőrhöz. A nagy színész dühe népi ismert határt. Üvöltözött, botrányt csinált, úgy, hogy a rendőr végül is fülönfogta, megrázta és ráorditott: — Elhallgass már, ebadta, mert megkötözlek és úgy viszlek a dutyiba! így is történt. A rugkapálódzó sztár kezét cukor­spárgával összekötözte a rendőr, igy vitte be a kerü­leti kapitányságra. Nagy baj persze nem lett a dolog­ból, mert a rendőrkapitány, amikor megtudta, hogy az előtte álló tizenkét esztendős fiúcska a hires gyermek­sztár, aki már hat esztendeje kacagtatja meg vasár- naponkint a város valamennyi gyerekét, megsimogatta arcát, barátságosan kikérdezte, hogy és mint esett bele a furcsa kalandba, aztán pedig szépen hazakisérte. A kiállott izgalmaktól a nagy szinész odahaza egészséges, mély álomba merült és igy fogalma sem volt róla, hogy a déli lapok rikkancsai az ö harcias ka^ landjával harsonázták tele a várost. Annál nagyobb volt tehát csodálkozása, amikor délután négy órakor felrázták suszterinasokkal vias­kodó álmából és egyszerre csak maga előtt látott négy­öt komoly úriembert. A filmgyár emberei voltak, szer­ződéssel jöttek. Ott volt a szcenárlumiró is, akinek nyomban el kellett mondania kalandját műiden apró részletével egyetemben. A nagy szinész, akit délelőtt ebrudaltak ki a szín­háztól, zavartan dörzsölgette szemét, azt hitte, még mindig álmodik. De zavara nem tartott soká. Színház­ban eltöltött hat esztendejének keserves bukásával és szédületes sikerekkel szerzett rutinja hamarosan felül­kerekedett benne, blazirtan a plafonra nézett és igy Pallenberg és pesti barátai Kérjen részletes árjegyzéket fotószállitójától v. a íőképviselettől „SOTERO“voit J.e. Gibson Bucureşti, P. Kogălniceanu 8. Tel. 376/49 Mem tudja pontosan beállítani a távolságot © ® Nem is fontos,mert aSUPER IKONTA készülék teljesen önműködően állitja be, a távolságmérő közvetlen össze­köttetésben van az objektivvel és igy a távolság mérésével egyidejűleg az objektiv is élesre állítódik. SUPER IKONTA 6X9, - 6V2XH készülékkel 8 fényképet készíthet fenti méretben, vagy 16 fényképet 4X6, illetve 5'5x6 méretben,* tehát a fényképezési anyagnál is nagy megtakarítást érhet el. iiiaMMaiiift'ímyfliiMWT~Mii^^^i“i-L~i"-LYiii"i,~Tririr~TTn akart lenni a próbán, pedig csak másnap este lett volna a fellépése. A rendes repülőjáratot lekéste. Külön gé­pet bérelt, mert próba nélkül nem akart kiállni a szín­padra, a karlsbadi német színházban. Magyar darabban fedezte fel Reinhardt Kálmán Imre „Tatárjárás“ cimü operettjében játszotta Wallenstein tartalékos bakahad­nagyot, Janiónál, Bécsben. Reinhardt ott ült a néző­téren és ezt mondta róla: „A legnagyobb színész" ,.. Négy hét múlva már Moliert játszott Reinhardtnál ! ... Feleségét, Fritzy Massaryt, a német színpadok legra­gyogóbb csillagát, bálványozásig imádta. Mikor mind­kettőjük vagyona, egy hosszú, keserves, fáradtságos müvészélet egész gyümölcse odaveszett az Amstel bank bukásával, éppen abba akarták hagyni a szinházját- szást, . . Aztán újra kellett kezdeni mindkettőjük­nek .. . Pesti barátai Buli-nak hívták, Bulinak becéz­tek. Szelíd, csendes, jókedélyü ember volt. Szerény és az alázatosságig udvarias, mint minden igazi, születéses művész. Nem tudott harapni. Nem is illet rá a Buli elnevezés ... De egyszer, egyetlen egyszer életében ha­rapott. Akkor az egyszer olyan volt, mint a legveszedel­mesebb buldog . . . Mikor az Amstel-bank elvitte a szólt: — Nem bánom uraim, aláírom ezt a szerződést, de ez lesz az utolsó gyermekszerepem. Én már kiöreged­tem ezekből a kisfiús mókákból. Láthatják, hogy sző- rösödik már a képem, — szólt és amint önkéntelenül odanyult pelyhedző orra aljához, valahogy úgy moz­dult a keze, mintha bajszát pödörné. Ez a gesztus meg is tetszett neki, ettölkezdve ilyen bajuszpödörgetve folytatta feltételeit. — A hangom is megvastagodott, azonkívül tapasztaltam, hogy mozdulataimban határo­zottan észrevehetők már a korral járó időtlenségek. Nem akarom lejáratni magam, éppen ezért a követ­kező filmekben már csak kamasz szerepeket vagyok hajlandó játszani. Nem is tudom nem volna-e helye­sebb, ha már most is inkább a centercsatár suszter­inast alakítanám, mint a diákok kapusát. Mi a véle­ménye az uraknak? Az uraknak általában az volt a véleményük, ami a sztáré, mert tudták jól, hogy egy szeszélyes sztárral nem tanácsos kikezdeni. Félórás tanácskozás után alá­írták a szerződést, a szcenáriumirót azonban egyelőre lerázta a nyakáról a nagy színész: — Egyrészt fáradt vagyok, — mondta — másrészt van néhány kitűnő ötletem a maga számára, de jobb, ha alszom egyet rája. Szólt, majd jóindulatúan elbúcsúzott a kezét szo­rongató uraktól. A filmesek távozása után odasom- fordált anyjához, csókolgatta a kezét, majd tekinteté­ben végtelen vágyakozással, felnézett rá: — Anyikám, — szólt leghizelgöbb hangján — ma délelőtt elköltöttem egész havi zsebpénzemet. Anyikám adj valami kis előleget a jövő havira... Édesanyja rosszalóan csóválta fejét: — Dehogy adok ... Képes vagy megint labdára költeni a pénzt. — De anyikám, — méltatlankodott a filmsztár, — csak nem gondolod, hogy egy felnőtt moziszinész, mint én, focizik az uccán! !■!! II I I IIII I IIMIllllllllllllIIHll ■IIIITTüffl—HTOT pénzét... Most már olyan mindegy neki! Karlsbadi ravatalát pesti barátai állták körül. És egész Budapest úgy gyászolja, mintha magyarnak született volna. A repülőgép lezuhant és magával rántotta Pallenberget a mély sötét sírba. De lelke magasan trónol, művészete a legmagasabb régiókban szárnyal, emberi és művészi egyénisége, értéke az Egekbe költözött, a legkivétele- sebbek közé! (nmtiiititniimáMitmémm«»« Véget ért egy 38 évig tartó pörösköáés Miksa mexikói császár aj ágidé Ka körül Mexikóból jelentik: Történelmi nevezetes­ségű pörösködés ért most véget 36 évi huza­vona után. Még 1865-ben történt, hogy a tra­gikus véget ért Miksa mexikói császár Sim- chagito Hosténak és családjának szolgálatai elismeréséül körülbelül egy négyzetkilométer­nyi birtokot ajándékozott Sedral és Catorze között. Az ajándékozás ellen nem emelt akkor sem kifogást senki, amikor már Miksa csá­szárt agyonlőtték a mexikói forradalmárok. Az ajándékozás után valami harminc év­vel Simchagito Hosté fia petróleumforrást fedezett fel a birtokon, majd később egy aranybányát, amely a leggazdagabb ilynemű bányának bizonyult. Ez már aztán megmoz­gatta a mexikói államot és a kormány ki akarta sajátítani a birtokot. Az eljárást ar­ra alapították, hogy Miksa császárnak nem volt joga elajándékozni a szóban forgó föld- darabot, mivel az nem az övé volt, hanem a mexikói állam tulajdona. Úgy ő, mint fia arra az álláspontra helyezkedett, hogy Miksa csá­szárnak feltétlenül joga volt egy ugaron he­verő földbirtokot elajándékozni, de különben is az ajándékozást elismerte a mexikói állam azáltal, hogy harminc éven át nem emelt ki­fogást ellene. Ez csak akkor történt meg, ami­kor a látszólag jelentéktelen értékű földda­rabról kiderült, hogy azon petróleumforrás és aranybánya van. Ha ezt nem fedezik fel, az állam most sem törődött volna a birtokkal. A bíróságok közül egyik fórum a perlő­nek, másik fórum az államnak adott igazat, úgyhogy a per közel 36 évig húzódott és egész aktahegyeket termelt ki. Most azután egyes- séggel ért véget a hosszú pereskedés. Simcha­gito unokája kiegyezett a mexikói állammal, annál is inkább, miután már nem volt pénze a per folytatására és az ügyvédek költségei is tetemes összeget tettek ki. A legifjabb Sim­chagito, akinek ugyancsak Hosté a kereszt­neve, mint nagyapjának, akit Miksa császár megajándékozott, egymillió dollár kártalaní­tást kért a birtokért, amennyit annak idején a mexikói állam apjának felajánlott. A tár­gyalások során elérte viszont Simchagito azt, hogy a mexikói kormány magára vállalta a per összes költségeit, amelyek 780 ezer dollárt tesznek ki. Ezzel azután véget ért a hires per, amely újból felidézte Mexikóban Miksa csá­szár tragédiáját.

Next

/
Thumbnails
Contents