Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-16 / 158. szám
12 Szerencsére nem kellett válaszolnom, akkorát kacagott a vén Bartha. Hát látom, hogy szökik is az ajtóhoz s kikiált: — Véri! Véri! Hol vagy? Jerc be, mert kérőd érkezett! Szinte elsülyedtcm, mikor Vérit megláttam. Volt annyi idős, mint a vén Bartha, ha nem több. Igazi szentnek való, apadt szájú, köszvénytől könnyező vén rózsakert. — Itt a szerencsevárandó ecsém! — verte a térdeit Bartha ur. — Hogy tetszik? __Hátul mutat, elöl untat, mi?... Az asszony csak mosolygott, amig én zavartan a kezére hajoltam. (Olyan hideg volt, mint a béka háta ) — No hozz egy kicsi szalonnát, túrót Véri! — mentett meg az öreg Bartha s amig elhozták Bencével évődött. — Könnyebbüljön meg az ágyad szalmája, te tekergő! így koccintott, de Bence sem esett a lágy részére, — Adja Isten, hogy legyen a tekéntetes urnái es vizhordó kaláka! Ez ismét azt jelenti, hogy gyűljön meg a háza s a falu kalákában hordja a vizet oltani. Egy csipet száraz bagolyganyénál egyebe ne maradjon. A vén ember nem vághatott vissza, mert özvegy leánya behozta a szalonnát, túrót és megkérdezte: — Mit főzzek ebédre? — Készits paprikás csiirkét s ti mind elmehettek hazulról! — mókázott kedvesen A reggeli nagy séta után az avas szalonna s a megkékült, csipős csiki túró jól esett. Bence akkorákat falt, hogy meredtek ki a szemei. — Látom, csuszák, mint a zsidóba a pénz! — hamiskodott az öreg. — Hirtelen meg ne nyuvadj, mert akkor ki végrendelkezik helyetted! Az öreg evés közben szórakoztatott, ahogy tudott. — Nagyapádat jól ismertem. — Elesett szegény Boszniában? — feleltem komolyan. . — Hogyne esett volna cl, mikor meg- rugta a ló... — Pedig úgy tudtam, hogy hősi halált halt, — védtem családom nimbuszát. — Azt csak szeretett volna! — tagadta a vénember. Bence folyton evett s közben kinézett az ablakon- Éppen akkor fordult be a kapun egy nagy, csúf, szőrös örmény. — Jön az „istenfélő“! — nyelte le a falatot Bence. Mig bejött, elmondták, hogy azért istenfélő Vajcsuk ur, mert a templomra kéregető- ket igy küldötte el: „Én istenfélő ember vagyok, de nem avatkozom a Jóisten dolgába!“ — Sétáld meg magad egy kicsit a kertbet«, mig végzek Vajcsukkal! — ajánlotta a vén Bartha. Bencét nem küldötte el, mert az is mindegy ha ott van, az is mindegy, ha nincs ott Örültem, hogy szabadulhatok, mert már a sok szégyentől, tréfától, zavarodottságtól nem is láttam tisztán. Még a fülem hegye is vörös volt, mint a majomnak. Az életen is gyengén nézett ki minden. A csűr előre rokkant, s az ólból alig maradt valami, úgy összevágták már a disznók- A csillán között tovább húzódott a csorba kutya. A kertben elvadult gyümölcsfák bozontos ágakkal, törzsük tele vizhajtásokkal, egyikmásikon félig rothadt, régi madárfészek. A kerten túl pár hold gabonavetés, közte madár ijesztő, melyen rongyos cigánygatya lógott. — Még szerencse, — gondoltam, — hogy az agrárreform elvette a birtokát, vagy ahogy öreg Bartha bátyám mondta „református lett a birtokom“, mert az ilyen embernek nem valóKerítésnek se hire, se pora, csak a sasfák állottak ki itt-ott a földből, mint fekete reves fogak a halott szájból. — Agyon is ütöm én Bencét, hogy idehozott!,.. kacagtam keserűen. A kacagástól a ribizke bokor megmozdult s szép, madárhusu, nekemvaló leányka egyenesedik föl a veteményesből. — Ki maga? — ijedett meg tőlem. — Mit keres itt? Csak tátogtam, hebegtem. A ruha hullott le rólam szégyenletemben. Világéletemben élhetetlen voltam a fehérnépek körül. — Jaj be gyászos! — mosolygott a leányka. — Jaj be édes! — gyűlt a nyálam a gyönyörűségtől. KtlíTtWSItG mmmmmmmmmmmmm émmmmmmmmmmmmmmamm Egyszerre megváltozott minden körűiül tóm. Szép volt a vad kert, a vén csűr, rozoga ház, mintha minden arannyá, ezüstté változott volna körülöttem. Áldott legyen ez a Bence, hogy idehozott! — Mit akar? — félt még mindig a leányka Komolyan és ügyetlenül hozzáléptem. Ég felé tartottam orcámat és azt mondtam: — Én téged eljegyezlek az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek névében. Amraen! Úgy ütött erre pofon, hogy a szemem zöl- det-vereset látott, de mindjárt meg is riadt és és szomoruuan ereszkedett le mellém a fűbe. — Fájt?... Többet el sem eresztettük egymás kezét. — Hosszú, boldog idő múlva láttuk, hogy a vén Bartha jődögél hátra a kerten. Olyah volt, mintha a vén romok kísértető volna. — Eresszen! — menekült, a leányka, de a vén Bartha meglátta. A feje lelógott a mellér* és szomorúan ereszkedett le melléin a fűbe. Moccanni se mertem olyan különös volt a vén ember- Már nem ízlett a tréfa Szedőigett. mint a sírból kikölt és aszott teste elerőtlene- dett. — Hát vége! Mégis vége! — motyogta Csodálatos. Anélkül, hogy kérdeztem volna tudtam, hogy az életének van vége és ez a Nyugat felé kell orientálódnunk... Vrrgil Joan, a kiváló román versenyző érdekes cikkben számol be a Szófiában megtartott legutóbbi Balkán-dekatlon tanulságairól. _ A román atlétika fejlődése érdekében — írja Virgil, _ szükség van más orientációra. Ha atlétáinkat arra kötelezzük, hogy csak a balkáni atlétákkal versenyezzenek, úgy gyors fejlődést semmiesetre sem érhetünk el. Technikai szempontból sokat tanulhatunk ugyan déli szomszédainktól, de kötelességünk, hogy a jövőben figyelmünket Lengyelország, Csehszlovákia és Ausztria, valamint a többi államok felé fordítsuk. Kétségtelen, hogy ezek az országok legyőznek minket, de atlétáink legalább tanulnak tőlük, technikailag fejlődnek, mig a balkáni versenyeken nemcsak vereséget szenvednek, hanem nem is tanulhatnak, _ Virgil Joan tapasztalatai mindenben igazolják ezt a korábbi álláspontunkat, amelyet mindig kihangsúlyoztunk, hogy a romániai atlétika fejlődése és fejlesztése érdekében a nyugati államok fejlettebb atlétikája felé kell orientálódnunk. Morar Teofil vezeti a Nemzeti Bajnokság mai első döntöoiérkőzésct, amely Temesváron kerül eldöntésre a Ripensia és a bukaresti Venus csapatai között. A revans egy hét múlva Bukarestben lesz. A két mérkőzés összesített gólarányu győztese lesz Románia 1934. évi futballbajnoka. leány az élete, mindene, öröme, ereje... Küzdött magával, viaskodott a benne levő világokkal, majd rám emelte könnyes, öreg szemeit: — Ugy-e nem viszed el?... Ugy-e nekea hagyod?... A hideg végig futott rajtamVén Bartha elapadtam szomorúan üldögélt. A leány nem volt sehol, mintha az előbb csak álom, jelenés játszott volna velem. Nincs mit keresnem itt tovább. Szó nélkül elindultam a kerten át az erdő felé, ahonnan jöttünk- Kis, virágos ösvény ve» zetett fel a hegygerincre. Fáradt, lelkileg kimerült voltam. A tetőn megállottám és mégegyszer, utoljára» nehéz szív vei visszanéztem. Feketén, elhagyottan állott a csüggedt, vén ház... Az udvaron Bence, valami árvizhajtott, reves ágfát hasított a tűzre... Aztán a ház is lassan távolodott. Minden lépésnél fogyott, mintha öreg, rozoga koporsót eresztenének kietlen sírjába. Végül egyészen eltűnt. Talán nem is ház volt!... Talán egy világ volt!... CSAKLANY GYŐZÖTT SZTAMBULBAN. A Szófiában megtartott Balkán-olimpiád után a román atléták Sztambulba utaztak, hogy résztvegyenek a Galata Sarey Club nemzetközi atlétikai versenyén. A küzdelem értékes román győzelmet hozott, mert a romániai Csák- lány gerelyvetésben első lett 51.79 m-cl. Második a török Caracas 48.59 m-el. A kolozsvári kerületi vizipóló bajnokságokért ma, vasárnap délután kezdődnek meg a mérkőzések. Délután 4 órakor az Universitatea —Haggibbor mérkőzés kerül eldöntésre, Koncz Rudolf bíráskodása melleit, délután fél öt órakor pedig a KAC mérkőzik a Romania csapatával. Ezt a mérkőzést Ziegler vezeti. A BÉCSI HAKOAH KOLOZSVÁRI HKR- KÖZÉSEl iránt nagy érdeklődés Nyílra nutmeg. A Haggibbor, amely ma délután hal órakor a városi sporttelepen méri össze erejét a kiváló együttessel, a következő összeállítású csapatát szerepelteti: Rosenfeld,, Havas—Kraus 11., Kraus I.—Feldmann—Klein, Naftali— Moskó—Rosenfeld II.—Freiberg—Reményi. A mérkőzést Seliceanu Grigore vezeti. Kedden a a Romania lesz a Hakoah ellenfele. Bridzselöknek fontos könyvu jdonság Cnlbertson A. kontrakt bridzs Il-lk kék könyve 335 oldal, ára 108‘- lelKapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Cluj, L. Pop ucca 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó költség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk