Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-02 / 146. szám
KeitTiUjsxb VASÁRNAPI KRÓNIKA Színházi mérleg Cadum szappan Bőrünk lélegzik... Tisztítsuk meg a pórusokat Cadum szappan krémes habjával. / Bőrünkéi... Állandóan újjászületik. Cadum fokozza a bőrfe* lület életképességét és az arcbőrnek üdeséget kölcsönöz. Cadum szigorúan tiszta, —Kapható gyógyszertára semminő szabad lúgos anyagot nem tartalmaz. Sohasem izgadtja a bőrt, még a csecsemők oly érzékeny bőrét sem. Cadum egész az utolsó darabkáig felhasználható. A. leggazdaságosabb és a legjobb mosdó- és fürdöszappan. kban és drogériákban —» Néhány autóbusz állott meg ma délután a Magyar Szinház előtt, felpakkolódtak rá a Fekete—Ihász szintársulat tagjai, hogy átrobogjanak Nagyváradra» ahol tiz napra kaptak átfutó menedéket és szállást. Akárcsak régen, amikor még delizsáncon és echós szekéren vándoroltak egyik faluból a másikba Thália vidéki papnői és papjai. Nem titok, hogy Fe- ketéék, amilyen szerencsés ómennel, zajos tapsok és zsúfolt házak andalitó zenéje mellett kezdték meg az ősszel előadásaikat Kolozsváron, olyan balszerencsével, kongó nézőtérrel és kitartó közönnyel fejezték be legutóbbi előadás-sorozatukat. Hogy a forgandó szerencse melléjük fog-e szegődni Nagyváradon, később pedig Temesváron, azt megjósolni nem lehet, mi mindenesetre a legjobbakat kívánjuk nekik. Néhány szavunk azonban volna Feketéék távozása alkalmával a kolozsvári színészet kérdéséhez. A szinházi év úgy kezdődött, hogy egyrészt a Parlagi szintársulat, másrészt Feketéék véd- és dacszövetséget kötöttek, megái lapodtak abban, hogy az egyik csupán drámai, a másik operett-előadásokat fog adni, felváltják egymást Kolozsváron, Nagyváradon és Temesváron- Véletlenül e sorok ivója jelen volt annál az ünnepélyes pillanatnál, amikor ezt a „vérszerződést“ megcsinálták, rózsás reménységekbe csomagolták. Kegyetlen voltam és ezt a derűs perspektívát eg-y kis józansággal azonnal komor fellegekbe burkoltam. Megmondtam Parlaginak és Feketének, hogy elképzelésük keresztülvihetetlen, mert a mai, leromlott Ízlésű közönség nem elégszik meg heteken keresztül estéről-estére csak drámai produkciókkal és meg fogja kívánni a műsornak könnyebb fajsúlyú darabokkal, elsősorban operettekkel való felfrissítését. Azt a véleményemet sem rejtettem véka alá, hogy az ilyen megegyezések egyáltalában nem örökéletiiek és ebből még dühös egymásnakrohanások, ci- vódások, ellenségeskedések fognak származni. Sajnos, amit akkor mondtam, mindaz betüről-betüre bekövetkezett. Parlagiék már a második héten operettet játsztak, pedig erre csak félkézzel rendezkedtek be, viszont Fekete sem tartotta be a megállapodásnak azt a pontját, hogy a kolozsvári szintársulat drámai míi- sordarabjait nem adhatja elő. Mi következett ebből! A Parlagiék operettjeit dilettáns produkcióknak ítélte a közönség, Feketééinél pedig abból származtak a nagy bajok, hogy az utolsó pillanatban történt szervezkedésnek generális szépséghibáit lehetetlen volt elkendőzni s mindjárt az első hetekben kiderült, hogy ezzel az együttessel a kolozsvári közönségnek sokszorosan lemérsékelt igényeit sem lehet kielégíteni. „Beüthetett“ az első operettbemutató, amelyet a lelkes, de kisigényű hós- táti közönség olyan tömegesen látogatott, hogy cgy-egy estén tucatjával mentek el jegy nélkül a pénztártól, de örökké csak a közönség elnézésére, a kolozsvári hagyományokra hivatkozni, ebből a kassza állandóan meg nem telik. A két, a szezon elején legszorosabb baráti együttműködésre szövetkezett szintársulat pedig most úgy áll egymással szemben, mint a legádázabb ellenségek. A napokban Brassóban jártam, ahol különben a közönség szere- tetébe fogadta a kolozsvári színészeket s például az Ember tragédiáját sorozatosan adták, szinültig megtelt házak előtt s ott úgy beszéltek Feketéékről, mint ;i magyar színészet gyilkosáról. Elmondták, hogy lement Brassóba, tárgyalni kezdett a színházépületeket bérlő mozissal s a tavalyi két és fél ezer fejes bért felsrófoltatta négyezerötszáz lejre, ami létalapjában támadta meg a színtársulatot. Hozzátették azt is, hogy amikor a Fekete színtársulatot beengedték Kolozsvárra és látta a közönség részvétlenségét, még a moziáraknál is olcsóbban, tiz lejekért vesztegette a jegyeket adóval és más mellékkiadásokkal együtt, ami kész ráfizetés és ami ismét csak a szinház ie járatását idézte elő. Legfőbb panaszuk pedig az volt, hogy Fekete, holott jól tudta, hogy a kolozsváriak Brassóból Váradra szándékoznak menni, leszaladt Nagyváradra és napi 2500 lej felajánlásával el is tudta érni, hogy tiz napra megkapja a színházat. Ez alatt a tiz nap alatt pedig le fogja játszani a kolozsvári társulat müsordarabjait és csúnya precedenst csinált azzal is, hogy bért ajánlott fel a szinház épületéért, ami majd prejuditálni fog a Parlagival kötendő jövőbeli szerződés biztosításánál is. Én nem akarok ezeknek a vádaknak taglalásába belemenni. Csak éppen oda akarok kilyukadni, hogy a társulatok ide-odabarangolása, mint megoldás tökéletesen megbukott. Vissza kell térni a szülészet lehető állandósításához. Azzal a módosítással, hogy Nagyvárad és Kolozsvár együtt vállalják színtársulatuk eltartását, Temesvár és Arad legyen a másik szini kerület, emellett pedig lehet még két, vagy három kisebb igényekre támaszkodó társulat. Az nem lehet szempont, hogy valamelyik szülész néhány ezer lej tőkéhez jut hozzá és már mindjárt színigazgató akar lenni. De ha már szidtuk a színigazgatókat s színészeket, állapítsuk meg azt is, hogy a közönségnek is vannak kötelességei- A magyar színészetet meg kell valahogy menteni. A lelankadt érdeklődést újból feltámasztani. Ha másképpen nem megy, áldozatokkal is- Hogy csak magunkról beszéljek, álljon össze Kolozsvár és Nagyvárad magyar közönsége, csinálja meg azt az egyesületet, amelynek egyedüli célja az, hogy a színházat állandóan lássa cl nézőközönséggel. Ha erre vonatkozólag komoly kezdeményezés indul meg, nem hiszem, hogy a magyarság kivonja magát az áldozathozatal alól. Én még nem fizettem Kolozsvárt színházjegyért, de hogy ha egy kifogástalan szintársulat jó műsortervét mutatja be nekem a színigazgató, akárki is legyen az, még én is váltok egy bérletet. Ebben a színtársulatban azonban nem volna szabad szubrettel játszatni Évát és prózai színésznek adni a bonviván szerepkörét Mlvégre a közönség rájött arra, hogy keserves garasaiért valami cllenszolgálatot is megkövetelhet. Menni fog Parlaginak is a szinház, hogyha komoly színházat játszik és Fekete Mihály is meg fogja találni a számítását, hogyha együt. tesét nem harmadrendű — egyébként tiszteletreméltó és Désen, vagy Déván bizonyára jól helyt is álló — színészekből állítja össze. . (sz) — ítélet előtt a grivítai pör. Krajovából jelentik: A grivitai, nagy sztrájk pőrének szombati főtárgyalásán folytatták a védöbe- szédeket. Grozdea ügyvéd kéri a hadbíróságot, hogy a vádlottakat ne Ítélje el Chirita őrmester meggyilkolása miatt, hanem csak a sztrájk miatt. ítéletre valószínűleg hétfőn kerül sor. ISIIIHIIIIIIIIBIIIIIIIIIIIIIISIllllllllllllSlllllllliniffilllllllllllllSlllilllllllliSllllllllllltliSllllfflIlllglIllllllllllllilllllllllllllBHilililllíiBiliiniilllliaillllllllllllBllllllllllllllB —wniMmiaiwiinm—won—w——— hmm—i m * O * 11 * 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Az Erzsébet pincében Lrzsebet Királyné bzallo Budapest, IV., Egyetem ucca 5. este szalonzene. «T Menü ( Í-SO P. WIIMli!ll!ánillllllllllllSIII!llllllll±illlili!!lilli±liliUllll[ll>±llllillllllllSllllllillllllSL±:tlíiiiiiiiHlisi>!iliii(lllllftll!l!ltllll!ll£ll!lllllllllSUIIIII!lilBllllllllUii£llj!lllill]
