Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-13 / 155. szám
"fpvtsel öhá2 BUDAPEST V. Péntek, /m Julius 13. — ira 3 lei Taxa poitali pMLtttl în numerar No. 24*258—1927. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400 negyedévre 200, egy hóra 70 lej, Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTí LAP XVII. ÉVFOLYAM - 155. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDBE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár, Baron L. Pop ucoa 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Eskü a királynak Dnmitrescn tábornok tízmillió ieft vett fel a hadtest pénztárából hadsegédének állítása szerint Omnitrencn tagadja a vádak Igazságát és fiával Púin Dumitreseoval akarja bizonyítani, hogy három és félmillió lej kölcsönt vett fel tőle Erdélyben hajdani határőrkatonaság utódai tettek most ünnepélyes esküt a hadsereg legfőbb urának és parancsolójának, a királynak. Nem a székely határőrvitézek utódairól van szó, természetesen, hanem a naszódiakéról, akik románok. Nem lehet ünneprontás azonban az, ha a fényes királyi eskütétel alkalmából megkíséreljük odafordítani a figyelmet az erdélyi Kárpátok ama másik hegyvidékének völgyei és fensikjai felé, ahol a székely katonanép leszármazottjai élik a keserűen nehéz jelent. Az aktualitást ehhez nemcsak a naszódi ünnep adja, hanem az az elégedetlenség is, amit a Csiki Magánjavak ügyében éppen most keresztülvitt törvénytervezet tartalma a Székelyföldön kiváltott. Mindenesetre szép gondolat volt a naszódi román nép számára feleleveníteni a régi vitézi kornak történelmi hagyományait s ezek emlékének a megőrzése végett határőrezrednek nevezni el a mai katonai alakulatot. Ez a lakosság a hadsereg keretében külön ezredet kapott, amelynek kötelékébe vett sorkatonák tették le az esküt a király előtt. A mai hadseregben már csak emlék az ezrednév, hiszen határvonal már nem áll Naszód mögött a közelben. De nem kell elfeledni azt sem, hogy ez emlcknév mögött hatalmas vagyon áll- Nemcsak a nevet örökölték a naszódvidéki negyven község lakosai abból a múltból és attól az impériumtól, abból az állami kötelékből, amelynek katonáiként ez a nép keleti néptengerck özönlésének viharos áradataival szemben a nyugati, keresztyén kultúrát védelmezte, örökölték annak a nagy vagyonnak a tulajdonjogát, aminek a háborítatlan, zavartalan birtoklását számukra a magyar állam az utolsó percig biztosította. Ennek a vagyonnak a népi közvagyonná tétele, odaadása annakidején azért történt, mert az impérium, az állam gondtalan megélhetést kívánt biztosítani azok családjai számára, akiknek a katonai szolgálatát lekötötte magának. Akiknek fegyvert kellett viselniük az államhatárok védelmében, akiket bármikor táborba szólíthattak, akik otthon a családi tűzhelynél nem voltak biztonságban affelől, hogy melyik percben kapják meg a hadbaszólitást, azoknak a megélhetését, családi egzisztenciáját a népi közvagyonnal biztosították. Ez a közvagyon megmaradt a nép tulajdonában akkor is, amikor az általános véd- kotelezettség az állami terület belső és határmenti vidékeinek lakói számára teljesen egyforma és azonos lett- Az állam biztosította örökidőkre ezt a vagyont a határőrvidékek népeinek, mert a szegény népnek a fennmaradásához volt ez szükséges. Szükséges volt ez azért, hogy a népi kultúra fejlesztésére legyen állandó jövedelmet nyújtó alap. Szükséges volt ez azért, mert a nép szerezte vérrel és verejtékkel s nem juthatott senkinek eszébo, hogy tőle hatalmi erőszakkal elvegye. Am amikor a naszódi határőrvidékek katona- ivadékai letették az esküt a tradicionális emlékek felelevenítésével, ugyanakkor a szegény székely határőrvidékek mai lakói könnyes szemekkel néznek-fel a magas hegygerincekre, amelyeket kivettek a népi köztulajdonból. Amilyen szép gondolat volt a naszódvidéki románok vitézi emlékeit meg- örökiteni, éppen olyan mostoha elbánásnak a keserű érzéseivel vannak tele azok a székelyek, akik az emlékeket a lelkeikben őrzik meg csak, de akiktől az örökölt vagyont elvették. A két vagyon ke- 'etkezésének, szerzésének azonos a múltja. Az er(Bukarest, julius 11.) Többszöri elhalasztás után, ma ismét folytatták a vagyonellen- őrző eljárást Dumitrescu tábornok, a csendőrség volt főparancsnoka ellen. A mai kihallgatások szenzációs adatokat juttattak a hatóságok birtokába. Letu ezredest hallgatták ki elsőnek, aki eleinte nem akart vallani, majd hosszas habozás után beismerte, hogy a hadtest pénztarábóí többizben adott át nagyobb összegeket Dnmitrescunak. Pontos összegről nem tud beszélni, de hozzávetőleges számítás szerint az ap- ránkint átadott összegek végeredményben több mint tízmilliót tesznek ki. Letu ezredesnek ez a bejelentése óriási megdöbbenést keltett. Az ezredes folytatólagos délyi föld keresztyén kultúráját a keleti pogány világ veszedelmeivel szemben közösen védelmezték- Egyformán biztosította a régi impérium örökre mindkét nép számára a népi vagyonok tulajdonjogát. S most, amikor a naszódiak esküt tesznek a király előtt, a székely nép kérő tekintettel néz a korkihallgatása alatt azt is elmondta, hogy ebből az összegből hét-nyolcmillió lejt Dumitrescu tábornok dorobanţul birtokába fektetett be. Letu ezredes állításaira vonatkozólag megkérdezték Dumitrescu tábornokot, aki kereken tagadta, hogy a hadtest pénztárából pénzeket vett volna fel. Azt a kérést terjesztette elő, hogy idézzék be tanúnak Parisban tartóz» kodó fiát, Púin Dumitrescut, aki bizonyítani fogja, hogy három és félmillió lej kölcsönt adott neki, továbbá Malaxa mérnököt, aki arra nézve fog tanúskodni, hogy a Dorobanţni birtok villamosberendezése még most sincs kifizetve. A tárgyalást azután megszakították és folytatását szeptember 25-re tűzték ki. mányhatalom felé, hogy a maga örökölt vagyonának a tulajdonjogát kérje. A katonai eskü ma is egy és ugyanaz, mindkét nép számára. A rengeteg kérvénvezés, népszövetségi eljárás után egy ilyen ünnepi hangulatban megszólalhatna a kormánynak a békességre figyelmeztető lelkiismerete. I HUH *444 A francia sajtó kiemeli, hogy Tatarescu akkor vette át a kormányzást, amikor Románia belső helyzete fenyegetettnek látszott (Páris, juh 11.) Tatarescu miniszterelnököt Párisba érkezése alkalmával — a megérkezésről és a miniszterelnök látogatásairól lapunk más helyén számolunk be, — a francia sajtó meleg szavakkal üdvözli. A francia lapok a francia-román tradicionális barátság szimbólumát látják e látogatásban. A Le Journal azt írja, hogy Páris boldogan üdvözli Tatarescnt, a román ifjú politikusok képviselőjét. Amikor Károly király őt szemelte ki a kormány vezetésére, pártjának főtitkára volt. Csak néhány hónapja van annak, hogy a vezetést átvette és ez elég volt annak bebizonyitására, mily kiváló emberre esett az uralkodó választása. A Matin emlékeztet arra, hogy Tatarescu Párisban végezte tanulmányait. Utjának nincsenek politikai céljai, csak a két ország barátságának megerősítése. Kettős minőségében, mint miniszterelnök és mint hadügyminiszter, Tatarescu hasznos megbeszéléseket fog folytatni a francia vezetőkkel, Doumergue elnökkel, Barthouval és Petain tábornokkal. A Paris Midi ixja, hogy ez alkalommal is rá kell mutatni arra, mily nagy szerepe volt Tatarescuval Barthou bukaresti fogadtatásában. Tatarescu nemcsak nagy alakja a románságnak, hanem a francia kultúrának és tradícióknak is képviselője. A Tata- rescu-kormány -megfelelő eréllyel valósítja meg munkáját és történelmi szerepet játszik mint a rend és a szerződések őre Középeurópában akkor, amikor Románia belső helyzete fenyegé- tettnek látszott. Ha Franciaország pozíciója ma oly hatalmas Európában, úgy ebben jelentékeny része van a román kormány szerencsés diplomáciái munkájának is- Az összes többi lapok hasonló értelemben Írnak és kiemelik a párisi és bukaresti kormányok közös álláspontját a nemzetközi politika kérdéseiben. <&44 54444 1
