Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-12 / 154. szám
Csiltörtő/e, 1934, fullus 12, — Ára 5 í«i T4r»vis el Öház BUDAPEST 7. Taxa poetalá p Iá ti ti Szerkesztőség:, kiadóhivatal és nyomda: ClnJ-Kolozsvár, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej, Magyarországon: Egy évre 50, félévre 2ö, negyedévre 12.50, egy hónapra 6,50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS M AGY ÁRPÁRTI LÁP XVII. ÉVFOLYAM - 154. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Betyárok és álláshalmozők Károly király az ujpászerTezeft üialarorezredí eslcüféleletiél A Mária Terézia óllal felállított ezred korhű ©gyenruSiában tiszteleteit a király elolt — IVasiódon és a jUisilvai vasul alapkőletételénél is beszédei mondott Őfelsége Olvassuk, hogy az államélet egyszerűsítésére kiküldött bizottság, amely nyári szabadságát is hajlandó feláldozni a köz érdekében, a miniszterelnök távolléte alatt is megtartja üléseit és elsősorban az álláshalmozási törvény igazságosabb alkalmazásának lehetőségeivel foglalkozik. Bevalljuk, a kommünikének ez a mondata túlságosan titokzatos előttünk- Hogy ne mondjuk, kétértelmű, ügy hangzik, mintha a bizottság a szegény, egzisztenciájukban fenyegetett álláshalmozókat valami nagy igazságtalanságtól szeretné megvédeni. Mert valóban felháborító, hogy orvosokat, akik egyszerre hét, nyolc helyről kapják a fizetésüket és úgy el vannak halmozva munkával, hogy nem is érnek rá hivatalos óráikat betartani, most meg akarják zavarni jól kiépített állás-sáncaikban, sőt a drákói szigorúság még odáig is elmehet, hogy egy-kettőt elvesznek belőlük. Kinek mi köze hozzá, ha valaki egyidejűleg professzor, interimárbizott- sági elnök és ráadásul egy néhány vállalat igazgatósági tagja? Találomra is megállapíthatjuk, hogy az álláshalmozók sérelmét kutató bizottságnak az elnöke szintén büszkén vallhatja magát négy-öt állás boldog tulajdonosának és c tekintetben nem lehet kétség afelől, hogy kar- és sorstársainak érdekeit teljes lélekkel a szivén viseli. Tréfa ide, tréfa oda, mi bizony csak keserűen tudunk mosolyogni rajta, hogy az álláshalmozás kérdését egyáltalában felvetik. Amióta törvényt hoztak az álláshalmozásról, azóta talán még jobban virágzik közéletünknek ez a kinövése- Ismerjük a változó kormányok metódusait, megszoktuk már, hogy minden uj kormánynak az a legsürgősebb dolga, hogy korteseit, hithü pártembereit őrszemekként helyezze el a különböző közéleti posztokon és az a szempont sohasem jelent akadályt, hogyha az illető néhány állásban benn ül már. Ebben a tekintetben a liberálisok sem jobbak a nem- zeti-parasztpártnál, nem beszélve a kisebb pártok kormányairól, amelyek mohó sietséggel dugják be a szinekurákra a hosszú ideig botolt atyafiakat, ilyen körülmények között vajmi pesszimistán fogadunk minden olyan hirt, amely az álláshalmozások csökkentésével foglalkozik- És még mindig inkább hajlandóak vagyunk feltételezni, hogy az időnként fellobbanó mozgalmak sokkal inkább védik az álláshalmozókat, semhogy szétütnének közöttük. Mostanában a román sajtónak és közvéleménynek állandó témája a kisebbségi tisztviselők túlzott „elszaporodása“. És nemcsak az uccai lapok beszélnek erről, hanem mindennél többet mondanak a különböző állami hivatalok vezérigazgatóságainak rendeletéi, amelyek úgy pusztítanak az amúgy is megritkult magyar tisztviselők soraiban, mint a legveszedelmesebb kolerajárvány. Azt mondják, hogy erre szükség van, mert helyet kell csinálni az ifjú román generációnak. Pedig milyen egyszerű a dolog! Volna itt állás bőven, csak le kellene végre fejteni a kesztyűt illetékes kezekről és gorombán szét kellene ütni már egyszer azok között, akik szenvedélyesebb áliásgyüjtők, mint az a gimnazista, aki először kóstolt bele a bélyeggyüjtésbe. Ezer meg ezer állás szabadulna föl, nyílna meg a törekvő diplomás ifjúság előtt, jutna belőle meg a magyaroknak is és fölöslegessé (Naszód, julius 10. Kiküldött munkatársunktól.) A Mária Terézia által felállított karánsebesi és naszódi román határőrezredeket, mint ismeretes, az uralkodó kezdeményezésére újjászervezték és a naszódi ezred kedden tette le az esküt. Az ünnepélyen Károly király is megjelent. Ugyanakkor helyezték ei a kisiJva-ysernevici vasútvonal alapkövét is. ■''-•••■ A király reggel hét órakor érkezett meg külön vonatán Apahidára, de ettől kezdve a pályatest csak könnyebb kocsikat bir el s így Apahidán A királyi vonat 11 órakor futott be Naszódra, mintegy tizenöt perccel megelőzte a minisztereket vivő különvonat, amelyből Anghelescu, dr. minisz- terelnökhelyettes, Franasovici közlekedésügyi, Z,a- pedatu kultusz-, és Sassu iőldmivelésügyi miniszterek szállottak ki. Sorra követte őket a többi előkelőség, Stancescu ezredes, az állambiztonsági hivatal vezérigazgatója, Mereuta Cézár vasúti vezér- igazgató, Fiíitti helyettes vezérigazgató, Parvu közlekedésügyi államtitkár, Tabacovici a vasút igazgatótanácsának az elnöke, Maxim, a vasút' sajtóosztályának az igazgatója stb. A jelenlévő notabilitások közül feljegyeztük még a Nacu Dumitru naszódi prefektus, Lup Stefan naszódi polgármester, dr. Molitorisz besztercei szász esperes, Konnerth Arthur volt képviselő, Ihl besztercei szász gimnáziumi igazgató, Drágán kolozsvári polgármester, Dunca dr. kolozsmegyei prefektus, Oltean dr. dési prefektus, dr- Garzau és dr. Mihali szilágysági és máramarosi prefektusok, Costeseu kclozsvári állambiztonsági felügyelő neveit. Ez utóbbi volt az ünnepségek főrendezője. Megjelentek még Puica Victor rendőrkvesztor, Dragos kolozsvári vasutigazgató és Pitulescu mérnök, a posta vezérigazgatója. Lup Stefan polgármester az állomáson a tradicionális sót és kenyeret adta át őfelségének, aki a határőrezredek egyenruhájában szállt ki kocsijából. Kíséretében volt Ileasevici udvari marsall, dr. Bianu Jenő állambiztonsági vezérigazgató- helyettes, Prod an Joan kolozsvári hadtestparancsnok. Ilcusu tábornok és a szolgálatos szárnysegédek- - válna annak a hajszának a folyton való megújítása, amely mindig a magyarokat veszi céltáblának. Csakhogy ehhez keménvkezii ember kellene, egy speciális kormánybiztos, olyanféle, mint Ráday Gedeon volt, aki könyörtelenül kiirtotta az két, úgynevezett vicinális-mozdonyt akasztottak a királyi szerelvény elé. Szamosfalván és Désen. Útközben az összes állomásokon nagy tömeg ünnepelte a királyt. Szamosujváron volt az első óváeió, Désen megjelent az állomáson Olteamu prefektus, Fareasiu polgármester, továbbá a parlamenterek, Bodea törvényszéki főelnök, Rosca főügyész és az egyházi küldöttségben a magyarság képviselői, köztük dr- Bene Ferenc, Farkas református lelkész, Fiilöp páter stb. Az ünnepség színhelyéhez vezető útvonalon ünnepi ruhába öltözött emberek sorakoztak fel és mintegy huszonöt fúvószenekar játszott. A király nem ült autóba, hanem az állomástól gyalog tette meg az utat a térségig. Útközben meleg ünneplésekben részesítették. Mária Terézia korabeli egyenruhákban, Az uj batárőrezred katonái 44 falu leszármazottjaiból tevődnek össze és a Mária Terézia korabeli egyenruhát viselik. Szinpompás egyenruháikban festői látványt nyújtanak. A királyt a katonazenekar a himnusszal fogadja, majd Florescu ezredes, a határőrök ezredparancsnoka megteszi napijelentését- Ezután az is- tentiszteletrc került volna a sor, de itt különös eset történt, A mi9e. A naszódmegyeí határőrök görögkatholikusok- Az ünnepségen megjelent Stroia görögkeleti tábori püspök, Ivan kolozsvári görögkeleti püspök és Hossu Gyula görögkatholikus püspök. Mind a két többségi felekezetnek a püspökei és papjai fényes ornátust öltöttek magukra. A görögkatholikusok természetesen azt szerették volna, hogy az istentiszteletet ck celebrálják és az eskütételnél ők működjenek közre, mivel a katonák mind görögkatholikusok. Amikor Stroia püspök meg1; kezdte a misét, Anghelescu és Lapedatu miniszterek felkérték Hossu püspököt, hogy papjaival szintén csatlakozzék a miséző lelkészekhez, amire azonban az egyházfő nem volt hajlandó. Alföldet dúló betyárokat. Mert az álláshalmozó kímélése legalább is árt annyit az országnak és a diplomas liatalságnak, mint a régi magyar betyárvilág duhaj szegénylegényei a Magyaralföld nyugalmánakMegérkezés Naszódra
