Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-11 / 128. szám

hUETlUjSJta

raasamsrav

BI BÚ LAJOS:

ALKONYAT

i.

Azon a napon mintha a végzet ólálkodott volna körülöttemErzsébet nesztelenül járt a szobákban- Nem szólt hozzám- Nem akart zavarni- Kint alkonyodon, amikor leült szembe velem, az egyik fotöjbe- íróasztalomnál ültem. Akaratlanul is rátekintettem.

Láttam, halavány. A némasága mögött ismeretlen fájdalom virraszt- Fölemelkedtem, odamentem hozzá.

— Kedves, — simogattam még az arcátA tekintetében könyörgés vergődött— Idegeşit, hogy itt vagyok?

Cs§,ési, hog3ran mondhatsz ilyet, — hajoltam le hozzá és megcsókoltam a homlokátálé® szelíden, bocsánatkérő gyengédséggel rámosolyogtam, aztán visszaültem a helyemre- : Néhány perc múlva Erzsébet megszólalt:

' ^ Mondd, soha nem tudok már veled beszelni?

Meglepett a kérdés. Idegesség remegett a hangjában.

—- Nem értelek — njondtani őszintén és egyszerűen- — Miről akarsz velem beszélni?

Keveset várt. Igyekezett nyugalmat erőltetni magára—■. Mindenről. Arról, amiről te olyan mélyen hallgatsz.- ; Hirtelen durva türelmetlenség, szállt meg- Nein először lepett meg ez az oktalan ingerültség. Elejét akartam venni az alattomos düh- rohamnak— Nézd kéidek, látod, dolgozom. I)e éttől függetlenül, szívesen állanék a rendelkezésedre, ha nem tudnám, hogy megint valami asszonyos képzelődésről van szó- Légy szives, ne következtess, ne gyanakodj, ne gyötörd magadat, nem rejtegetek előled semmit. Már megmagyaráztam egyszer, az a körülmény, hogy időnként magamra maradok, magammal birkózom, félrevonulok és magamba zárkózom ä gondolataimmal, nem jelenti azt, hogy tőled eltávolodom— Köszönöm, hogy ilyen világosan megfogalmaztad a mondanivalómat- Mert éppen erről van szó. Arról, hogy a gondolataidban éled ki a sóvárgásod a szabadság után.

— Csak nem vagy féltékeny a gondolataimra is?

— Nem tudom- Ez a szó nem fejezi ki tökéletesen az érzéseimet- Viszont meglehetősen sokat mond- Ha féltékeny vagyok, miután szeretlek, azt keresem benned, amit senki másban nem találhatok, elsősorban igenis a gondolataidra vagyok féltékeny.

— Talán a képzeletemre?

— Nem. Neked nem hiányzik semmid, a te képzeleted nem fakul bele soha a valószinüt- lenbe, hogy átadd magad a gyenge lelkek álmodozásának. Nem a képzeletről beszéltem, hanem a gondolataidról. Arról, hogy férfi vagy- Három szoba, tiszta levegő, nyugodt élet, egyszerű asszony, — ez a polgári harmónia, akármivel van is kibélelve és megtűzdelve, egy férfinek, egy olyan nyugtalan szellemű, alapjában szélsőséges, lelke legmélyén becsületes, de felelőtlenségre született férfinek, aki te vagy, unalmas. Börtön, a szeretet börtönőrével, az elért boldogság bilincseivel, amelyben megfulladsz, mert egyetlen egy dolgot érzesz és tudsz, azt, hogy nyitva van az ajtaja.

Mnden áron el akartam kerülni a vitát, amelyről tudtam, hogy szakádéit felé vezet, amely elválaszt bennünket egymástól és amelyen keresztül nem ér össze a kezünkCsöndes, megnyugtató hangon szóltam— Kedves, ne nevezz ki fölyton szilaj si- hedernek, lobogó kamasznak, aki az elérhetetlent hajszolja- Az önkívületet a gyönyörben, a megsemmisülést a fölindulásban, érzéki vihart minden ellebbenő hangulatban és hősi elmúlást egy világrengető kataklizma romjai alatt. Negyvenéves vén szamár vagyok- Ne kinozd magad azzal, hogy láz és tidércfény után kutatsz ott, ahol rendes, szabályos, szürke emberi érzések és gondolatok végzik a maguk kiszabott körfogását.

— Ne védekezz ilyen meggyőzően— Nem védekezem. Szeretnélek megnyugtatni.

Erzsébet hosszan nézett maga elé. Fölemelkedett— Maradsz? — kérdezte más hangonSietve hajoltam a papirlap fölé— Félóra az egész. Félóra múlva készen vagyok- Majd elmegyünk valahova.

Amikor kiléptünk a kapun, Erzsébet hozzám fordult:

— Hova?

— Ahova kedved van— Máskor, még tavaly nyáron is, mindig tudtál valami jó helyetA vérem megint meglódult.

— Minden hely unalmas és fárasztó. Az egyik sivár, a másik zajos, a harmadik ...

Közbevágott:

— ... a harmadik helyen megbámulsz minden fiatal lányt meg asszonytÉszrevettem, hogy hibát követtem el. Az abbahagyott diskurzust folytatjuk.

— Menjünk a Rózsadombra, — mondtam olyan hangon, mintha nem hallottam volna a megjegyzését.

Autóbuszra ültünk- Leültünk a régi vén- déglő kertjébe, a régi fák aláKezem Erzsébet karjára tettem- Kényszeri- tettem, hogy rám emelje a tekintetét.

— Emlékszel?

Arcán fájdalmas árnyék suhant át. Nem feleltBeszélni kezdtem, az első tavaszunkról, első rózsadombi uturikról, amikor megálltunk a hegytetőn és kitártuk magunkat a mindenható szerelemnek, amely az ébredő föld ujjongásá- val járta át testünket, lelkünket— Rágós ez a hús- A tetejébe még sület- len is.

Elborultam. Lassan feltetszettek a csillagok- Fizettem. Otthagytuk a helyiséget- Megindultunk hazaAmikor otthon megállottám a szoba közepén és körülhordoztam tekintetem az ismerős bútorokon, megroskadt bennem az erő.

. — Börtön... — mondtam magamban.

Éreztem, vége.

— Börtön, — suttogtam magamban még egyszer és lassú mozdulattal megfordulva, rámeredtem a szabadság láthatatlan nyitott ajtajáraIIEz akkor történt, amikor a negyvenedik életévembe fordultam- Ma a negyvenötödik életévemet taposom. Erzsébet szebb, mint valaha. Fiatal, erős és zengő.

Tegnap fentjártunk a Rózsadombon— Te! — kaptam el a karját, amikor futás közben utolértem- — Ne okoskodj- Kinevetnek bennünket, ügy viselkedünk, mint két fiatal szerelmesFönt álltunk a tetőn- Felém fordult- Arca sugárzott, szeme kékjében az égbolt tündöklőit— Hát nem azok vagyunk?

Átöleltem. Megindultunk lefelé— Te... — fontam át a nyakát. — De jó, de szép, de nagy dolog — megöregedni.

Nevettünk. A szél elkapta a hangunkat, vitte darabon, aztán lehullajtotta a meghasadt rögökre.

Nem diktatúra,

hanem a közönség egyhangú véleménye avatta kedvencé a

Molnár-Moser

kölnivizet

MemzétiDai

Rovatvezető: TARCZA BERTA1.AN.

A sepsiszentgyörgyi ílalosünnep

Megemlékeztünk már arról a nagyszabású dalos- ünnpröl, amely Sepsiszentgyörgyön folyt le május 27-én. A dalosönnep a Székelyföld nagy eseményévé nőtte ki magát, 26 énekkar vett részt benne s már emiatt is érdemes részletes beszámolót adni róla.

A dalosünnepély reggel 8 rakor az ünnepélyes fogadtatással kezdődött. A megjelent vegyeskarok A1- bricht Ottó fogarasi karnagy vezénylete mellett előadták Szabó Jenő—Tárcza: Székely dalosok jeligéjét. Ezután Szabó Béni képviselő, szöv. alelnök a Dalosszövetség nevében előbb a királyt éltette, majd lelkes beszéd keretében a versenyző dalosokat üdvözölte. Utána a székelyruhás leányok a dalárdák lobogóit koszorua- ták meg. «Végül Mirtse Dénes, sepsiszentgyörgyi karnagy vezetésével a férfikarok is elénekelték a székely jeligét.

Azután a Mikó-kollégium tornatermébe vonultak át a dalosok, ahol megkezdődött a kötött kari verseny, a következő csoportokban:

Női kar II. csoport. Kötött kar: Arany—Sarudy: Enyhülés. 1. Nagyajtai D. F. Nöszövetség Énekkara, Szabadonválasztott müve: Horváth Ákos: Álmodtam szépet, gyönyörűt... Karnagy: Gazdag Miklós. Eredmény: I. dij (8.30). 2. Nagybaconi Ref. Énekkar. Go 1.1 János: Éji dal. Karnagy: Kákay Ernő. Eredmény: II. dij (7.61).

Női kar I. csoport. Kötött kar: Delly Szabó Géza: Buza, buza . .. Brassói Magyar Dalárda női kara. Svéd népdal: A szellő. Karnagy: Lengyel László Béla. I. dij (9.58).

Férfikari kezdő csoport. Kötöttkar: Hoppé: Sürü erdő ... 1. Kézdialbisi Ref. Dalkör. D. Szabó Géza: lm- hol kerekedik... Karnagy: Turóczy Árpád. I. a-dij (8.88). 2. Felsőcsernátoni Ref. Dalkör. Révfy: Valahonnan idehallik ... Karnagy: Bajka Gero, I. b-dij (8.55);

3. Maksai Ref. Dalárda. Simonfy—Deák Gerö: Száraz ágon... Dalegyveleg. Karnagy: Laboncz Miklós. II, a-dij (7.88). 4. Fákéi Ref. Dalkör. Káldy: Magyar népdalok. Karnagy: Kovács Gyula. II. b-dij (7.61). 5. Illye- falvi Ref. Dalkör. Veress Gábor: Magasan repül a daru .. . Dalegyveleg. Karnagy: Székely János. II. c-dij (7.53). 6. Középajtai Ref. Dalkör. Joanovits— Révfy: Dalfüzér. Karnagy: Józsa Ferenc. III. a-dij (7.28). 7. Apácai Evangélikus Dalkör. Kosovits—Szügyi: A reményhez. Karnagy: Szász Ernő. III. b-dij (6.96).

Férfikar III. csoport. Kötöttkar: Delly Szabó Géza: Nem arról hajnaluk... 1. Uzoni Ref. Dalárda. Noseda: Katalin pusztai nóták. Karnagy: Sidó János, I. a-dij (8.95). 2. Kovásznál Emke Dalkör. Farkas Nándor: Rózsa van a keblén . .. Karnagy: Fazakas András. I. b-dij (8.78). 3. Árkosi Dalárda. Joanovits—Révfy: Dal-