Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-11 / 128. szám
Hétfő, 1934. funius 11. — Ira 4 lei I£ v i s e 1 Öh á z BUDAPEST V. Mn gsdWH ţVwflt \ *B üwnjerar Wo. 24.255—1WT. Előfizetési árak belföldön: Egésa évre 800, félévre 400. begTedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy liónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAO'r iRPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 128. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ EMŐKE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: ClnJ-Kolozaráz, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 5M. — LevéKám: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sen küld vissza és nem is őrla meg a sserkeentőeég. A genfi szenzációk \x olasz olc nélkül egyezlek meg a franciák, angolok és amerikaiak Gén fben \ franciák bizlonsáai követeléseire is tekintettel van a javaslat, a németeket is visszahívja Genfbe — \ megsértődött olaszok és az elégedetlen németek Mussolini és Hitler találkozással felelnek Igazán Genf volt ina a világ közepe. Két olyan nagy esemény aktáit zárták le ina ott, amelyek előreláthatólag a világpolitika uj útjait jelölik ki. Az egyik esemény az njra egy- niasratalált három nagyhatalom, Franci:; - ország, Anglia cs Amerika megegyezése a leszerelés kérdésében, a másik, ami szintén szorosan összefügg az előbbivel, a kisantant két államának, Romániának és Csehszlovákiának megállapodása a szovjet-unióval a diplomáciai kapcsolatok felvételét illetőleg. Ami a leszerelés kérdését illeti, errevonat- kozólag Gcnfben teljes felborulás előtt állott a helyzet. Már úgy volt, hogy a nagyhatalmak képviselői anélkül mennek haza fővárosaikba, hogy egyáltalában le is tárgyalták volna egymással a franciák által előtérbe állított biztonsági problémát és az angolok és olaszok által sürgős megoldásra ajánlott német kérdést- A megegyezésre már csak azért is kevés kilátás volt, mert minden állam más javaslattal állott elő és természetesen mindenik a maga prepozícióit hirdette a legegészségesebbnek és egyedül üdvözítőnek. Az utolsó pillanatban aztán a három legnagyobb állam, Amerika, Franciaország és Anglia- megtalálták a közös plattformot. Szó sincs róla, ez a plattform is csak kompromisszum eredménye, olyan kompromisszumé, amivel voltaképpen még azok az országok sincsenek megelégedve, amelyek alairták. De mégiscsak valami, mégiscsak olyan egyezmény, amely a három államot kötni fogja s a többiek számára, olvan szituációt teremt, amibe akarva, nem akarva egyelőre bele kell nyugodni. A kisantant két államának és Szovjet- Oroszországnak a megegyezése annyiban mindenesetre fontos az európai, sőt világhelyzet nyugalma szempontjából, hogy a háborús lehetőségek egyikét kiküszöböli. Igaz, hogy a háború veszélye Románia és Oroszország között már nagyon régóta, évek óta nem forog fenn, azonban az a tény, hogy a sokszor szóba került diplomáciai kapcsolat még mindig csak a levegőben lógott, mégis alkalmat szolgáltatott találgatásokra, pesszimista jóslásokra. Ezekután ilyen gondolat már fel sem merülhet. Világpolitikai szempontból nagyon fontos az orosz-román, másfelől pedig az orosz-csehszlovák viszony kialakulása azért is, mort az uj helyzet teljesen egybevág Franciaország külpolitikai koncepciójával. ' A kocka tehát úgy fordult, hogy Francia- ország egy napon két nagy győzelmet aratott. Nem is kellett érte mozgósítani, nem kellett ágyukat szegezni egyik ország felé sem. Ha Franciaország megegyezett Angliával, lalán engedmények árán is, _ győzze, le egyszer önmagát is _ találja meg az őszinte béke útját két szomszédjával, Olaszországgal és Németországgal szemben. Mert ha Romániára nézve történelmi esemény az Oroszországgal megkötött béke, úgy Franciaországra nézve csak az lesz hasonló értékű diplomáciai aktus, ha megszünteti az ellenségeskedést a németek felé és volt szövetségese, Olaszország felé is lefekteti a barátság szilárd alapját. Ha ezt megtenné, az egész világ tapsolna a francia nagylelkűségnek és a francia észszerű- ségnek. (Genf, junius 9.) Â leszerelési konferencia akadályversenye minden jel szerint úgy közeledett befejezéséhez, hogy nemcsak a németek és franciák, hanem az egykori szövetségesek sem tudnak közös platt formban megállapodni- Az utolsó pillanatban nagynehezen mégis sikerült egy kompromisszumos megállapodást tető alá juttatni az an- golok-frandák és amerikaiak között. Nagy szépséghibája azonban ennek a kompromisszumnak, amelynek egyetlen koncessziója egy elvi kijelentés, hogy igyekezni fognak Németországot bevonni a tanácskozásokba, az a körülmény, hogy még Olaszország sem járult hozzá, annál kevésbé a közvetlenül érdekelt Németország,, amely pedig elsősorban illetékes álláspontját kifejezésre juttatni a genfi döntést illetőleg. Barthou, Edén és Norman Davis kötötték meg a kompromisszumot hosszas tanácskozások után. A megegyezés helyt ad a francia biztonsági követeléseknek, de kifejezi egyidejűleg azt a reményét, hogy Németország visszatér Genfbe. A megegyezés lényege a következő: 1- A főbizottság elismeri annak a szükségességét, hogy Németország bevonassák a további tárgyalásokba. 2. Németországot nem a konferencia szervei utján, hanem a kormányok diplomáciai utón folytatandó tárgyalásai révén igyekeznek visszatéríteni Genfbe. 3. Tanulmányi bizottság szervezendő a biztonság és az ellenőrzés, valamint a leszerelési biztosítékok megoldásának tanulmányozására. 4. A több oldalról előterjesztett leszerelési egyezmény-tervezetek összhangba hozandók. 5. Az értekezletet elnapolják cs az újabb összehívás joga az elnököt, illetve az elnökséget illeti meg- Ezt a jogot nyomban gyakorolni kell, mihelyt meggyőződést szereznek afelől, hogy az előző négy pontban olyan haladás történt, amely egy egyezmény megkötésére reményt nyújt. Olaszország képviselője a tárgyalásokban nem vett részt. Olaszországi visszauVasilja a megegyezést Milánóból jelentik: Az olasz sajtó egyöntetűen visszautasítja a genfi áthidaló indítványt, mert Az eddigi német megnyilatkozások nem vallanak arra, hogy Németország valami kitörő örömmel fogadná az invitálást. A német távirati ügynökségek meg is mondják, hogy Németország nem térhet vissza addig Genfbe, amig a fegyverkezési egyenjogúságot meg nem kapja, mert papirosbiz- tositékokkal semmit sem ér. Még kritikusabbá teszi a helyzetet az a körülmény, hogy Olaszországot láthatólag szintén nem elégít! ki a genfi megegyezés és ennek az álláspontnak Mussolini azzal is kifejezést ad, hogy Hitlert tanácskozásokra hívta magához. Arra mindenesetre jó volt a három hatalom megállapodása, hogy a dolgokat el- tolják, de hogy meddig, azt o puíanatfűm nem lehet tudni. azt tartja róla, hogy tulajdonképpen a konferencia teljes csődjét jelenti. Olaszország semmiesetre sem mehet bele az újabb javaslatokba és a továbbiak során csak mint megfigyelő vehet részt a tárgyalásokon. Franciaország mindenáron függetleníteni akarja Angliát Németországtól, azonban a németek elszigetelését Olaszország nem helyeselheti. Francia silcer Parisból jelentik: A francia sajtó foglalkozik a legutóbbi genfi eseményekkel. Örömmel veszi tudomásul, hogy Amerika közvetítésével a francia és angol politika határozattan közeledést mutat. Ezt Barthou külügyminiszter sikerének könyveli el, aki megmentette ilyenformán a francia biztonsági szempontot. A Matin különösen kiemeli Barthou energikus szereplését s hozzáteszi, hogy Litvinov orosz külügyi népbiztos nem nagyon örül a franciaangol közeledésnek. Litvinov szerette volna, ha Franciaország elválik régi angolszász szövetségeseitől és teljesen az orosz politika szempontjainak figyelembctartásával intézi külpolitikáját. A francia sajtó legszakavatottabb külpolitikái publicistája, Pertinax az Echo de Paris hasábjain foglalkozik a genfi eseményekMegegyezés Olaszország kizárásáyal
