Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-07 / 125. szám
■Z<i v Î 3 0l őház BUDAPEST V. Csütörtök, 1934. junius 7. — ^ft»a 3 I®i Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz. elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVIL ÉVFOLYAM — 125. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kljwlóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár, Baron L. Pop ueca iV.iWam. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem kaid vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Egy bünpör margójára Néhány hónappal ezelőtt szűkszavú hir járta be az erdélyi sajtót, olyan hir, amely mindenütt a megdöbbenés riadt érzését váltotta ki. Öt esztendei börtönre ítélték Török Ferenc székelyföldi plébánost, az erdélyi magyarságnak ezt a tisztelt, kiváló vezéregyéniségét, aki már a békeidőben nagy szerepet játszott közéletünkben. Az olvasók izgatott kíváncsisággal futották át a tudósításokat, mert önként vetődött fel a kérdés: mi is lehetett a bűné a becsületben megőszült főpapnak, hogy ilyen drákói Ítélettel sújtották? A lapok azonban nem adtak választ a magától értetődő kérdésre. Közölték azonban a magyarázatot, mely szerint intézkedés történt abban az irányban, hogy a tárgyalás folyamatáról ne jelenhessenek meg jelentések a lapokban. Most aztán megoldódott ez a több szempontból is titokzatos ügy. Kiderült mindenekelőtt, hogy a törvényszéki Ítélet a tárgyalás titkosságát nem mondta ki, csupán az ügyész részéről hangzott el errevonatkozó indítvány. A tudósítók tehát fölös óvatossággal jártak el, eléggé helytelenül, mert hozzájárultak a dolognak olyan beállításához, mintha itt valami igazán főbenjáró bűnről lett volna szó. Hazaárulásról, kémkedésről, vagy Isten tudja miről- De a másik rejtély is megoldódott. Az tudniillik, hogy az egész pör anyaga egy diskurzusra támaszkodott és ezt a diskurzust rosszindulatúan ellenséges belcmagyarázással úgy adták tovább és juttatták a hatóságok tudomásra, mintha Török plébános a hadsereg ellen uszított volna irredenta célzattal. Hogy ez a torzító beállítás mennyire messze esett az igazságtól, azt a marosvásárhelyi Ítélőtábla már megállapította azzal, hogy a*z egész eddigi bírósági eljárást egy tollvonással keresztülhúzta, a törvényszéki ítéletet megsemmisítette és az elsőfokú bíróságot uj tárgyalás megtartására utasítottaTörök Ferenc ügyének jogi oldalán túl van egy végtelenül lehangoló része. Azok, akik egy tréfáshangu beszélgetést tervszerűen elferdítettek és gonosz indulattal a hatóságokhoz juttattak, magyar emberek. Egy régi falusi viszálykodásra vezethető vissza a bosszuállásnak ez az alacsony, nemtelen formája. Talán arról lehetett szó, hogy a plébános ur megfeddte korcsmázásért, vagy más hasonló botlásért fiatal hívét, talán az fájt neki, hogy az egyház kérte tőle azt a néhány garast, ami az egyházközség vagy iskola fenntartására kellett. Valami ilyen apró, vicinális ügyecskébő! származhatott a csúnya denunciálás, végül pedig a titokzatosság ködébe hurkolt öt esztendő. Kiábrándítóan szomorú valóság, hogy ehhez a birói eljáráshoz magyar részről adtak impulzust, szállították a gyűlölködés mérgét. Be kell vallanunk önmagunk előtt, hogy az ilyen beteges tünetek, az önfegyelmezettségnek ilyen nagyfokú hiánya orvosra vár, de az orvosok csak magunk lehetünk, Fekély ez, amit kíméletlenül ki kel! irtani az erdélyi magyarság testéből, nehogy a fertőzés továbbterjedjen. A közös sors, közös baj fokozott együttérzésre, egymás megbecsülésére, szeretőiére kötelez- Még akkor is, hogyha duzzogunk egymásra, még akkor is, amikor vélt sérelmeket emlegetünk és ápolunk magunkban, Erre tanít Török plébános pőre. Októberre akarják elnapolni a leszerelési konferenciát Számolnak az olaszok visszavonulásával — A francia sajtó szerint az angolok és olaszok a hibásak, mert a németek bevonását sürgették A lépszövetség tárgyalja a jugoszláv-magyar határi neiden sek ti gyét fGenf, junius 5.) A leszerelési konferencia kilátásai a mai napon sem javultak meg. Ma délben hirtelen elterjedt az a hir, hogy az olaszok nem akarnak többé aktiv részt venni az üléseken, csupán mint csendes megfigyelők. Ezzel magyarázható, hogy Aloisi báró már tegnap sem szólalt fel. A párisi lapok ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy a leszerelési értekezlet munkáját egyelőre nem lehet továbbfolytatni és legalább októberig el kell napolni a konferenciát. A Times megállapítja, hogy Németország és Franciaország, valamint Anglia és Franciaország között az ellentétek még nagyobbak lettek. Titulescu Genfben marad Bukarestből jelentik: Az Adeverul irja, hogy a genfi helyzet meg nem oldódott meg, miután a román vitális érdekekkel közvetlen összeköttetésben álló dolgokról van szó, igy például a biztonság kérdése, azután Magyar- ország erőfeszítése, hogy a Népszövetség tanácsa tárgyalja le a Jugoszlávia ellen beadott panaszát. Mindezek szükségessé teszik Titulescu genfi jelenlétét, úgyhogy a külügyminiszter nem fog résztvehetni a junius S-i ünnepségeken és valószínűleg csak a jövő hét elején tér vissza az országba. A franciák Angliát és Olaszországot .kolják a kudarcért. Genfből jelentik: A francia sajtó a leszerelési értekealete» történtekért az angolokat és olaszokat teszi felelőssé. E két hatalom Németországnak a tárgyalásokon való bevonása mellett foglalt állást, s ezzel megijesztette Amerikát s a semleges államokat, mert a franciaorosz együttműködéstől aggódnak. Barthou álláspontja logikus, amikor elutasítja Hender- sonnak Németországra tett indítványát. A biztonság alfája és ómegája az orosz-francia együttműködés. Az angol sajtó helyteleníti a francia állásfoglalást és az angol diplomácia magatartását helyesli- Genfben tartja magát a hir, hogy további tárgyalásoktól Olaszország visszavonul, miután a német kérdésben a franciák merev álláspontot foglaltak el. Megkezdték a ingoszlav-magyar incidens tárgyalását (Genf, junius 5.) A Népszövetség tanácsai ma foglalkozott a magyar kormány panaszával, J amely a jugoszláv-magyar határincidenseket tette szóváMagyarország képviseletében Eckhardt Tibor szólalt fel elsőnek és előadta, hogy a népszövetségi törvények 11. szakasza alapján tette meg a magyar kormány őzt a végső lépést, amelyre csak hosszas vivódás és alapos megfontolás után határozta el magát. — Nem vádaskodni jöttünk ide, nem szá- monkérni a múltat, hanem a jövőre akarunk barátokat szerezni — mondta EckhardtA következőkben Magyarország és Jugoszlávia között kiéleződött súlyos határincidens- sorozatról számol be. Az utóbbi években 18 ilyen sídyos összezördülés keletkezett, amelyek öt esetben halállal végződtekEckhardt Tibor ezután a másik és egyben súlyosabb csoportját adja elő a sérelmeknek, amelyek évek óta jogorvoslás nélkül érik a jugoszláv és magyar határ között lévő semleges zónán élő magyarságot. Mintegy 26.000 holdnyi terület fekszik a semleges zónában, amelyet a jugoszlávokkal kötött egyezmény cü telmében zavartalanul munkálhatnának meg a magyar gazdák. Csaknem minden esetben azonban pontosan az ellenkezője következik be annak, mint amit az egyezmény tartalmaz. A jugoszláv hatóságok megtagadják a határátlépési igazolványok kiadását, hogy a földművesek birtokaikra mehessenek. Sok esetben, amikor már beért a gabona, akkor tiltották el a magyar gazdákat az aratástól s a gabonanemiteket egyszerűen elárverezték. Ebben az ügyben tizennégyszer küldött demarsot a magyar kormány Belgrádba, de mindannyiszor eredménytelenül. Négyszer kérték a vegyesbizottság kiküldését, de a jugoszláv kormány mindannyiszor elutasító választ adott. — Két ut volt tehát előttünk — mondta Eckhardt Tibor —, a megtorlás, vagy a Nép-
