Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-30 / 144. szám
így kezdődött... Húsz évvel ezelőtt éppen olyan rendes, derűs nyár volt, mint az idén. Emlékszem, Nagy- váradról, ahol egy napilapnak a felelős szerkesztője voltam, jöttem haza, szigorlatozni- Hosszas távoliét után, nem igen élvezhettem a várost, mert bifláznom kellett; de a délutáni órákban kiültem a kávéházak terraszára és meg állapítottam, hogy minden szabályosan történik, ez a város szépen fejlődik, rövidesen bevezetik a földgázt és kiépítik Kolozsvár második pályaudvarát. Mialatt a pincér tucatszámra hozta a budapesti lapokat, elgondoltam magamban, hogy még egy esztendőt Váradon töltök, akkor leszolgálom önkéntesi évemet Bécsben a 82-söknél, ahol ez a hires székelyezred állomásozott és azután .,. mindenesetre derűs színben láttam a világot. Álmodozásom közepette, amivel jól esett ellensúlyozni a készülő szigorlat nyugtalanító felhőzését, egy rikkancs ordítása vert fel. Pár pillanat múlva az egész kávéházi terraszon félretolták az emberek a pesti lapokat és a rendkívüli kiadást olvasták a szerajevói merényletről. Meggyilkolták a trónörököst és meggyilkolták a feleségét. Bombát vetettek a kocsijuk elé. Részletek még hiányoznakLetettem a rendkívüli kiadást és felvettem, gondolom, a Tolnai Világlapját, vagy az Érdé kés Újságot, amelyben a trónörökös-pár volt lefényképezve, amint vidám diszhintóban vág. tattak. A trónörökös egyenruhában ült a kocsiban, kissé előrehajolt, felesége mellette, divatos nagy kalapban, a kor akk-ori elegánciája szerint. A kocsi magasiilésü bakján a kocsi* mellett livrés inas■ Most már e négy ember közül kettő halott, még pedig a monarchia jövendőbeli császárja és császárnéjaKülpolitikailag nem voltam túlságosan iskolázott, de azt hiszem mások sem. Újságíróv kollégák ültek az asztalhoz, más civil emberek és latolgattuk a lehetőségeket. A legtöbbje azon a véleményen volt, hogy ebből nem les* háború, legfeljebb a monarchia berna sirat Szerbiába és elégtételre kényszeríti a belgrádi kormányt. Általában a leghomályosabb képzeteink voltak arról, hogy mi van odalent. Szem. jevó, Belgrád, Szerbia, — mindez miniatűr va lanti, már egy demurs is elegendő lesz, hogy a tragikus ügy megtoroltassék. Arra, hogy ebből világháború lesz, aminek utórezgései még ma sem szűntek meg, senki sem gondoltEgyelőre vártuk az újabb híreket. A budapesti lapok munkatársai már lenn jártak a helyszínén és színes tudósításokban számoltat be aprólékosan a merénylet körülményeiről. A későbbi napokban még mindig a trónörökös- párról volt szó, a temetésről, a családi gyászról és csak úgy mellékesen foglalkoztak a lapok azzal, hogy a monarchia megtette a szükséges lépéseket- A nyár változatlanul szép volt, az emberek mentek a dolguk után, mindenki örült egy kicsit titokban, hogy nem főherceg és vele nem történhetik meg ilyesmi. De valami lógott a levegőben. Mint ahogyan a nyári kánikula tikkadtságában benne van egy felhő- szakadás, vagy jégverés fenyegető lehetősége. Ahogyan lenni szokott vihar előtt, az emberek nehezebben lélegzettek, idegességük egyre nőtt, nem tudták, miért. Mert hogy azt a kicsi Szert, biát megtanítják rendre, senki előtt sem látszott kétségesnek. Amikor a lapokban óvatos hírek jöttek, hogy a szerajevói esettel más államok is foglalkoznak és hogy a diplomaták sűrűn látogatják egymást és sűrűn levelezget- nek egymással, úgy tetszett, hogy az eset valamivel bonyolultabb, mint ahogyan előre lehetett látni. Németország is haragszik Szer» biára, a monarchia mellé áll és számítani le hét a hármas-szövetség, vagy ahogyan intelligensebbül írni szokták a „Triple Alliance“ im. pózáns megmozdulására. Kósza hírek keringtek, hogy Oroszország védelmébe vészi, Szerbiát — elég könnyelműen, mondogattuk — ás hogy Franciaország és Anglia is izgatottan foglalkoznak az üggyel. Bizonyos antantról beKeietiüjjjxg mmmmmmmmmmmmammmmmmmmrnmmmmmm szélgetnek, jő volita tudni, hogy is állunk ezzel a kérdéssel, vitatkoztunk a kávéházi terraszon, mondanom sem keU, hogy most már ismeretlen erőtől űzetve nem is mentem neki a szigorlatnak és csak a kávéházi terraszon lebzseltem. Hova tovább kialakultak a dolgok. Kénytelenek leszünk bevonulni és szétütni közöttük, még akkor is, ha egyes európai államok fegyveres segítséget ígérnek Szerbiának. A monarchia erős, mellette van Németország, Olaszország, Törökország, Bulgária és a jelek szerint Románia is. Ha már háború lesz, — kezdtük megszokni a szót, — úgy legyen háború, a monarchia hadserege egy maga nyolc nap alatt megszállja egész Szerbiát. Magam is, örökös derülátó, igy gondolkoztam. Mindenki a derűlátás és borúlátás nyugPáris, junius 28. Bartliou ina délelőtt Parisba érkezett és a vonatban a következő kijelentéseket tette az újságíróknak: — A kellemes utaknak nincs története- Ilyen az is, amelyet Romániában és Jugoszláviában tettem- Egyetlen kommüniké se jegyezte fel az elért eredményeket. Titülésen és Jeftics barátaim Velem együtt azon a véleményen voltak, hogy a hivatalos beszélgetéseink elegendők közös nézeteink és kötelékeink bensőséges megértésének bizonyítására- Utam kihangsúlyozta a kisantant jelentőségét, mely egységesebb és erősebb, mint valaha- Bukaresti megbeszélésem Benessel, Titulescuval és Jeíticcsel bizo- nyitékát szolgáltatták felfogásunk közösségének, miután mindegyikünket a békevágy és ugyanaz a ragaszkodás vezeti a Népszövetség iránt. Semmilyen véleményeltérés nem volt közöttünk. A revizionista politika nemcsak hogy igazságtalan és nem felel meg népek akaratának, de magában rejti a veszedelmet és a háború csiráit- Mikor a revizionista politika ellen kikeltem a román parlament emlékezetes ülésén, eltökélten, de anélkül, hogy egy agresszív szót is mondottam volna, Franciaország tradicionális politikáját nyilvánítottam. Hogyha nem feleltem volna a hozzám intézett beszédekre, amelyek egyesítették az összes pártokat, úgy kötelességmulasztást követtem volna el- Kell, hogy legyen egy nyílegyenes politikánk és kell követnünk azt, Keli, hogy megválasszuk barátainkat és támogassuk őket: ez a legjobb garanciája az európai együttműködésnek, amelyhez Franciaország hü marad. Azzal az impresszióval térek vissza utamról, hogy Franciaország nevében beszéltem- Egyetlen más nép sem örül hasonló presztízsnek. Franciaország neve mindenütt szimbólum- Erdélyben megnyilvánult előttem a román lélek, amelynek megnyilatkozásai egyszerre voltak festőlek és meghatnak- A Duna mentén és Belgrádban felfedeztem a jugoszláv lelket, A két nép között különbségek vannak, ami eredetükkel magyarázható, de Francia- ország iránti odaadásuk ugyanaz, Károly király nem beszélt másként, mint Sándor király. Ök kimutatták népeik érzéseit, amelyeket Buka restben és Belgrádban a parlament ülésein példa nélküli módon nyilvánítottakVégül Bartliou megismételte, hogy Franciaországot ma mindenütt a világ vezető nemzetének tartják, de ha Franciaország túl tudnn emelkedni pártviszályokon és egységes volna, 8 talaniLV1' Scillai és Cfiaribdisei között hánykolódott. Az olyan kijelentések> mint amilyent Kóbor Tamás tett egyik budapesti napilapban a hadüzenet után: most már becsukhatjuk cl bólot, holtszezon következik, határozottan nem, ' tetszett. Akinek hivatása, hogy hadakozzanak, azok menjenek el, hozzanak haza okkupdciős emlékeket, lépjenek elő, használják ki a háború konjunktúráját, de végül is én köz- és váltó- ügyvéd akarok lenni, mellesleg lapszerkesztő, hagyjanak ki engem ebből a játékból. Elkövetkezett a részleges mozgósítás. A lapok közleményeiből már értesültem, hogy alighanem reám is sor kerül. De még mindég nem hittem. Hátha, valahol kifelejtenek. Mire hazamentem szállásomra, már kerestek is a katonai ügyosztálytól szabályos névreszóló külön behívóval. (I.) .............................................................MUMM« úgy „Franciaország fokozottabban tudná betölteni jótékony szerepét“. Barthon az olaszországi ut lehetőségeiről. (Páris, junius 28-) Bartliou nyilatkozott as Agence Economisite et Financiere munkatársának, kijelenti, hogy lehetséges az olaszországi útja, miután Olaszországot nagyon szereti s ha ilyenértelmü meghívást kap, azonnal el is utazik, de az utazás célja nem volna kielégítő, ha egyszerű udvariassági látogatás lenne, mert szeretné hazája és Olaszország között fennálló nézeteltéréseket véglegesen rendezni. Jeftics is szeretne elmenni Rómába. (Páris, junius 28.) Jeftics külügyminiszter ma nyilatkozatot adott egyik francia lap munkatársának és hangoztatta, hogy Franciaország és Jugoszlávia teljesen egyetértenek. Jeftics kijelentette, hogy Jugoszlávia hamarosan követni fogja a. kisantant többi államait, a szovjet elismerése terén, egyelőre azonban a szovjetnek tájékoztatnia kell a jugoszláv kormányt, hogy milyen balkáni politikát kíván folytatni és miként értelmezi a törökorosz egyezményt. Jeftics kívánatosnak tartja, hogy Olaszország is csatlakozzék a készülő Földközi tengeri egyezményhez és ezt elérendő szívesen ellátogat Mussolinihez is, hogy szemetesen tárgyalja meg Vele a két ország közötti barátságos viszony kialakítását. Pearl S. Buch : Ktvei-lan vergőtlése. Szerzőt az olvasóközönség az „Édes Anyaföld“ cimü regényéről már ismeri. Ebbsn a regényében a Kelet és Nyugat kultúrája, világnézete és társadalmának erkölcsi felfogása csap össze, ahogy a szerelem átgyurja az embereket, kiöl a lélekből hagyományt, babonát és előítéleteket. Mélységes emberi szenvedélyektől átfűtött miliőben, izzó gyűlölet és forró szerelem fülledt atmoszférájában pereg le a drámai fordulatokban gazdag történet. A 215 oldalas, finom, fehérpapirra nyomatott, díszei vászonkötéses regény ára csak 60 lej, Portóköltség 10 lej. Kapható a Keleti Újság ki- adóhivatalában, Baron L. Pop u. 5 sz. — 159 nj értékű könyvrendelésnél a pénz előzetes beküldése esetén portóköltséget ml viseljük. rendőrségre vitték. Jeftics kijelentette, hogy Jugoszlávia hamarosan elismeri a szovjetet Szeretne elmenni Mussolinihez, hogy megerősítse a két ország i aráíságát — Barthou nyilatkozott bukaresti és belgrádi útja eredményeiről f > i
