Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-29 / 143. szám
1» *. mf «w» V*. V 4»4> V» arJDA.PE3T V Péntek, í93í. június 29. — ii>a 5 íci Taxa poştală plătită '* In numerar No. 24,258—192T. jKjeie tiUjsag Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. ORSZ iGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár, negyedévre 200, egy hóra 70 lej, Magyarországon: Egy * V*w " , ,r Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 Avil. E > rULYAM 143. SZÁM. Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: SZÁSZ END KE. küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A Magyar Párt négy t^gja tette sízóyá a magyarság sérelmeit a parlamentben Bethlen grói a zenielki agrárboIrányt, Laár Ferenc és Jósika a magyar egyházak panaszait tette szóvá, Gyárfás a szenátusban interpellált — Laár Ferenc kifejtette, hogyha a reformátusok nem kapják meg jogos járandóságukat, külföldi segélyt kénytelenek igénybe venni lamandi visszavágóit & cjla ©ear $5 isi® Scoal«;, aleile szerinte szintén felelőseik azért az atmoszféráért, amely a Dwcagryillcossácflioz vezetett (Bukarest, junius 27.) A Magyar Párt aktivitását és képviselőinek lelkiismeretességét mi sem bizonyltja jobban, minthogy egyetlen napon a parlamenti csoport négy tagja szólalt fel a magyarság nagyfontosságu kérdéseiben. Beszédet mondott Bethlen gróf pártelnök is, aki a zentelki ismeretes agrársérelmet vitte a törvényhozás elé. rA parlament ma délutáni ülésén gróf Bethlen György a zentelkei közbirtokosság ügyében . interpellált. Előadta, hogy az ottani közbirtokosságtól 139 hold földet az ag- rárkomité kisajátított. A kisajátítást a közbirtokosság törvényes jogaival élve annak idején megtámadta és legfőbb fokon a semmitőszék tényleg az ő javára is döntött- Ennek ellenére azonban az Ítéletet eddig nem hajtották végre, a közbirtokosság nem tudott földjéhez jutni. Manoleseu Strunga fölmivelésügyi alminiszter, Bánffyhunyadon nemrég olyan Ígéretet tett a környékbeli román lakosoknak, hogy meghagyják őket a földek birtokában és nem kell visszaadniok a közbirtokosságnak. Bethlen gróf kérdést intéz a miniszterelnökhöz, az igazságügy- és a földmivelésügyi miniszterhez, hogy mi az álláspontjuk ebben a kérdésben? Hogyan lehetséges az, hogy a legfőbb fórum által eldöntött ügyben nem hajtják végre az ítéletet? Milyen alapon lehetséges az, hogy a legfőbb fórum ítéletén a kormány egyik tagja túl teszi magát? Laár Ferenc bejelenti, hogyha a reformátusok szorongatott helyzetén nem segítenek, a külföld' hoz kénytelenek fordulni A költségvetési vita során Laár Ferenc szólal fel és rámutat a kisebbségi egyházak és papjai súlyos helyzetére. Különösen a református és unitárius egyházak lelkészei vannak szomorú helyzetben, kik 1930-tól kezdve állandó fizetés- csökkentést kénytelenek elszenvedni. Már 1930-ban megkezdték a költségvetés redukálását, s igy az egyházak segélyét is természetszerűleg leszállították, leginkább a református cs unitárius egyházakét. Laár Ferenc megemlíti, hogy a reformátusok lélekszámú 750 ezer és ennek a 750 ezer lélekszá- mot. kitevő egyháznak aránytalanul kisebb az ál- . lamsegélye, mint a többi egyházaknak. Kimutatja, hogy egy unitárius papnak a fokozat nélkülieknél havi 750 lej, az első fokozatba tartozóknál 900 lej. a második fokozottnál 1050, a harmadiknál 1150 és a negyediknél 1250 lej az államsegélye. A refor- 1 mátusoknál hasonló fokozatban 1150, 1300, 1450, j 1600 és 1700 lej- Ezzel szemben a görögkatholiku- [ soknál a negyedik fokozatban 3150-et, az ortodoxok 3400 lejt kapnak a lelkészek- Ezenkívül pedig számos más előnyt élveznek az államtól, amiben a reformátusok és unitáriusok ugyancsak szűkölködnek. _ Én nem akarok szemrehányást tenni senkinek _mondotta Laár Ferenc__, de az az óriási különbség, ami az egyes egyházak lelkészeinek fizetése között mutatkozik, teljes mértékben igazságtalan. Mit ígért Vaida? _ Az 1933_34. évi költségvetés nyilvánosságrahozatala alkalmával, elégedetlenségük kifejezésére a reformátusok delegációt küldtek Bukarestbe. Tizenöt lelkész jelentkezett az akkori mu niszterelnök előtt, kérve sérelmeik orvoslását. Vaida nagyon szívélyesen fogadta a lelkészeket, kik feltárták panaszaikat, melyből világosan kiderült, hogy az 1931-es évről 10 millió lejjel vannak hátralékban, melyet a rendelkezés folytán adóbonokkal fizettek ki, 1932-ről 4 millió az elmaradás, a 33-as évről pedig szintén jelentékeny ösz- szeg- A miniszterelnök a távollevő Madgearu pénzügyminisztert helyettesítő Mironescuval érintkezést keresett és Mironescu meg is ígérte akkor, hogy gyorssegélyt folyásit. Az 1932-es hátralékot azonban még mai napig sem kapták meg a lelkészek. Az 1 millió lejes gyorssegélyből szvitén nem lett semmi. Laár Ferenc ezután részletesen foglalkozik a kultuszminisztérium költségvetésével, pontosan ismerteti annak tételeit és emlékezteti a pénzügyminisztert azokra a memorandumokra, melyeket a lelkészek hasonló sérelmek ügyében benyújtottak. „A reformátusok élni akarnak.“ Végül bejelenti, hogy ne legyen meglepetés, ha a református egyház kilátástalan, szorongatott helyzetében olyan külföldi országhoz fordul anyagi támogatásért, ahol a r-eformátui Bethlen grói a zentelki súlyos agrársérelemrol
