Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-28 / 142. szám

M?vtsei öhá2 BUDAPEST V. Taxa poştali plâtită Ia numerar No. 21.206—1927. Csütörtök, 1934. junius 28, — Ara 5 *©i j^'^vre 800, félévre 400. ^ .»Iagyarországoa: Egy évre 50, félévre 25, negyedév„ 7 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az li 7sz elárusító kioszkjaiban. Előfizetési árak belföldön: Eg negyedévre 200, egy hóra 70 ]. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 142. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség,'kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár, Báron E. I'op ucca 5. szám. Telefon; 508. — Levélcím: Cluj, 'postafiók, 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Nem, nem soha — kiáltotta szerbül a jugoszláv «miaaiszterelraolk is Disxülésl larlolfak a j ugoszláv parlamentben Barlbou liszté fel éré — Égy angol lap BarSbou védelmi front tervezeteiről (Belgrád, junius 26.) A francia külügymi­niszter tiszteletére ma a szenátus és a szkup- stina közös diszülést tartott, amelyen megje­lent a diplomáciai kar is, kivéve a magyar, német és olasz követeket. Barthout díszes trómzéken helyezték el, jobbján Uzonovits miniszterelnök, balján pedig Jeftics külügy­miniszter foglaltak helyet. A-parlament el­nöke francia nyelven üdvözölte Barthout, majd Uzonovits előadást tartott a írancia- jugoszláv barátság múltjáról- Később kitért a revízió kérdésére. Újabban sok szó hangzik el — mondotta — a szerződések megváltoztatása érdekében, holott ezeket mérhetetlen áldoza­tokkal teremtették meg. Akik szünetlenül a revíziót hangoztatják, rosszul fognak járni- „Nem, nem, soha!“ — mondotta Uzonovits szerb nyelven és hangoztatja: hogy minden re­víziós kísérlet, meghátrálást jelent. Végül han­goztatta, hogy Jugoszlávia Franciaországgal szemben mélységes hálát érez és a két nép a határok sérthetetlensége tekintetében mindig meg fogja találni egymás érdekeit. A dualizmus kora Irta: Balogh Arthur II. — Befejező közlemény. — Magyar szempontból sem volt egyéb a dualizmus szükséges rossznál. Szükséges volt nemcsak az uralkodónak, mert a 17 évig tartott abszolutizmust a külpolitikai helyzet megválto­zása, Ausztriának a német birodalomból és az egységessé váló Olaszországból történt kiszorí­tása után nem lehetett tovább fenntartani. A Habsburg-politikát úgy jellemezték, hogy ab­ban az átmenetek mindig hosszúak és a folya­matos, normális állapotok rövidek. Az átmenet ideje a magyar kérdésre Königrätz és Solferi- no után letelt. Szükséges volt a kiegyezés a magyar nemzetnek is, hogy az alkotmányos élet nyugalmában heverhesse ki korábbi zakla­tottságait és pótolhassa elmaradását. De a politikai fejlődésnek a duálizmus da­cára bekövetkezett rossz oldalait nem lehet ta­gadni. A harc uralkodó és nemzet közt tovább tart s ebben mindegyik fél mindig arra számit, hogy engedni a másik fog, mert engednie kell. Az unióknak az a történetileg beigazolt veszé­lye, hogy a személyében közös uralkodó min­dig szembehelyezheti házának és egyik államá­nak érdekeit a másik állam érdekeivel, itt is teljes mértékben éreztette hatását. Korábban a magyar nemzet csak uralkodójával vivta har­cát alkotmányáért. Most ebhez az Ausztriával vivott harcok járultak kvóta, gazdasági kiegye­zés körül. A közjogi harcoktól nagy belrefor- mok felvetésével akarták elterelni a figyelmet. Ennek érdekében Ferencz József még az álta­lános választójoghoz is hozzájárult. De az ily tervek nem sikerülnek­A közjogi harcok állandóvá válásának pe­dig rendkívül hátrányos következései voltak. Nem tették lehetővé teljesebb mértékben a bel­ső építő munkát. Egészen elterelték a figyelmet nemcsak egyes fontos belpolitikai kérdéstől, igy a nemzetiségi kérdéstől, hanem a világpolitika nagy kérdéseitől is. Amikor a világháború ké­pét már előre vetítő események történnek a vi­lágpolitikában, a magyar parlamentben akkor is a katonai kérdések felett vitáznak hónapo­kon át. Amazokra sem a magyar, sem az osz­trák államférfiak nem fordítanak kellő gondgt vagy nem értékelik őket helyesen. Abban, ami a világháborút kirobbantotta, a Szerbiával va­ló leszámolás kérdésében, a történelem nem a kormányférfiaknak, hanem Conrad vezérkari főnöknek adott igazat, akinek ha sokszoros sürgetéseire hallgatnak, el lehetett volna ke­rülni a háborút. A katonai kérdés miatt bekövetkezett nem­zeti ellenállás idejében (1905) az ellenzék által megszervezett megyei ellenállás szétfosztotta azt az illúziót, mintha a megyék az alkotmány- védelemnek bevehetetlen bástyái lehetnének, aminek az ellenkezője különben már a rendi világban is nyilvánvaló volt és csak az akkori ellenzék naivitását mutatja, hogy erre számí­tott. A parlamenti viszonyoknak a nemzeti el­lenállás idejében való elfajulása, kapcsolatban a hasonló osztrák viszonyokkal, ártott külpoli­tikai szempontból is, mert az egész osztrák-ma gyár viszony7 felbomlása veszélyének benyomá­sát keltette. A nagyhatalmi állás ebből folyó megrendülésére való számítás tette kétes érté­kűvé mindinkább a hármas szövetséget, amely­ben végül is a döntő órákban csak az egy Né­metország maradt, mig a monarchiád ellensé­geinek régtől fogva előkészített egész gyűrűje Barikon védelmi frontja (London, junius 26.) A Daily Herald fog­lalkozik Barthou látogatásával és megálla­pítja, hpgy a francia kormány egy szerződés- védelmi frontot tervez, amelynek tagjai Fran­ciaország, Anglia, a Szovjet, a kisantant álla­mok, Törökország, Görögország és Perzsia. Tüntettek Budapesten Barthou ellen. Budapestről jelentik: Barthou ellen a Kál­vin téren az egyetemi diákok tüntettek és az­után az olasz követség elé vonultak, ahol ro- konszenvi tüntetést rendeztek. A tüntetésbe később a nyilaskeresztesek is beavatkoztak, de a rendőrség szétverte őket. Gömbös miniszterelnök Barthou nyilatkozatairól. (Budapest, junius 26.) A magyar képvi­selőház kedden délután foglalkozott Barthou bukaresti nyilatkozataival. Valamennyi párt kifejtette állásfoglalását. Gömbös Gyula mi­niszterelnök gyengélkedése miatt nem jelenhe­tett meg az ülésen, de álláspontját hivatalos nyilatkozatban ismertette. A magyar minisz­terelnök elmondja, hogy a magyarság azon köreiben, akik azt remélték, hogy Franciaor­szág megértő lesz a magyar kívánságokkal szemben, nagy meglepetést keltettek Barthou nyilatkozatai. Barthou büszkén jelentette ki, hogy ö a szókimondó őszinteség hive s éppen azért Gömbös is őszinte szókimondással feleli, hogy a magyar nép és magyar kormány nem akar háborút, hanem békés eszközökkel kí­vánja célját elérni. Barthou a jugoszláv uralkodónál. (Púris, junius 26.) Az Oeuvre Barthou bel­grádi látogatásáról irva megállapítja, hogy a francia külügyminisztert igen nagy lelkese­déssel fogadták- Barthou hosszas kihallgatá­son volt Sándor királynál, aki a keleti Lo­carno ügyében intézett francia jegyzékről és Ribbentropp tábornoknak, Hitler párisi meg­bízottjának útjáról érdeklődött. A lap megál­lapítja, hogy Barthounak számos kérdésben sikerült elintézni Belgrádban azt, amit akart­A német import megnehezítésére Románia ellenintézkedéseket készül tenni (Bukarest, junius 26.) A Lupta irja, hogy a belföldi kereskedelem védelmének cégére alatt a német kormány az olajtermékek monopóliumát ál­lította fel és más külföldről importált anya­gokét is. Ezzel azt akarja elérni, hogy előbb saját cikkeit helyezze el azokon a piacokon, honnan im­portált és hogy adósságait kompenzáció utján tudja kifizetni. Ez az intézkedés érzékenyen érinti a román kereskedelmet, különösen az olajtermékek kivitelét. A német monopol által megszabott felté­telek nagyon súlyosak, különben is a német kor­mány közölte a román kormánnyal, hogy szeretné kompenzáció utján fizetni a nekünk tartozott ösz- szegeket és a Birodalmi Banknál blokált lejt. A kormány valószínűleg a gazdasági bizottság mai ülésén foglalkozni fog az üggyel. Lehetséges, hogy abban az esetben, ha a német kormány nem mond le szándékáról, úgy a román kormány külkeres­kedelmünk védelmére intézkedéseket fog tenni-

Next

/
Thumbnails
Contents