Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-25 / 140. szám

8 Kutn-OjssG se o Párisi filmborzalmak és filmcsodák Paris, junius hő. Nemhiába, hogy a film a legfiatalabb művészet, az a legelevenebb is! Parlament, színház, irodalom fórumai legritkább esetben nyújtanak újat a habi- tűének, de a film-atelierekbe bármi gyakran látogas­son is az ember, mindig kap valami váratlant és meg­lepőt. Most például a nagyudvaron, mely ezúttal egy divatos plázst ábrázol színes napernyőkkel, de a hoz­zátartozó napsütés nélkül, sőt zuhogó esőben, egyene­sen belerohanok a világhírű rendező Gance Ábelba, aki egy leggyengébb szerkezetű babykodakltal igyek­szik valamin. i — Mit zavar még maga is, — formed rám, — mintha nem volna már elég bajom ennek az átkozott „Poliche“-nak az első jelenetével! — De hát, bocsánat, ha ez felvétel... miért sza­badban, zuhogó esőben? fis miért egy ilyen nevetsé­ges gyerekképpel? — Hisz éppen ez a vicc — magyarázza Gance. — Ez a jelenet egy amatőrizmus kigúnyolása és a fotó-, rak rendkívül rossznak kell lenni. Már egy hete dol­gozom rajta. Sohasem hittem volna, hogy ennyire ne- héz rossz fotót csinálni. Jót lényegesen könnyebb . .. Mikor „láthatatlanra“ fényképezik a színészt. Már kinek hogy. Ha rám bizta volna Gance, én biztosan kitünően megcsináltam volna neki a minősít­hetetlenül komisz fotót. Mindenesetre feljegyzésre ér­demes, azonban, hogy a felvevőgép művészei már a saját kigúnyolásukra vetemednek lcinos törekvésült­ben a mennél extravagánsabb technikai trükkök után. Hogy mennyire mennek e téren, annak bizonyságai a legújabb párisi filmek. Hogy csak egyet említsek: a Wells H. G. megfil­mesített Láthatatlan embere Schakespeare, aki Ham- letben azt mondja a színművészről, hogy „a légi sem­Féidák mutatják, hogy az uj filmek meny­nyire eredetieskedők. Minden eredeti és uj bennük — kivéve magát a darabot, amit törvényszerűen ősrégi könyvökből puskáznak össze. Kárpótlásul annál ere­detibbek a cimek. Itt van például a „Lebébé dán s la glaciére“ (A csecsemő a jégszekrényben), vagy „A kí­nai lámpás olaja", ismét „minden lúd hattyú volt va­laha". De furcsaságban mindenen túl tesz a két leg- újabb amerikai film: az „Elysia", mely a „Nacktkul- turt" tárgyazza (bizony nem tudom, hogy van-e ennek is már magyar neve) és a „Life ands", melynek tár­gya a — sterilizáció! Flaherty, a világjáró filmész. Ide tartoznak az egyre nagyobb diadalokat arató exotikus filmek, mikben minden mesés, a helyszín, a történet — és mindenekfölött az összeg, amibe az ilyen film előállítása belekerül. így lett világhírű film­szerző egy amatőr gentleman, a jelenleg Párísban tar­tózkodó Flaherty Robert, ki maga örömére járta a sarkvidékeket és onnan hozta a „Nanuk“-ot, ezt a fe- lejthetetlen eszkimófilmet, mely azóta iskolát csinált. Maga Flaherty is irt utána még egy hasonló scená- riót, a „Nord‘‘-t, de azután kedve szottyanván Ausz­tráliába utazni, viszont a „Moana“-t irta meg, mely csupa délszak és csupa napsütés. Ezek még a hang­talan film korába esnek, hangos filmje ellenben Fla- hertynek az afrikai ,,Ombre Blanche" (Fehér árnyé­kok), melyet Van Dyk rendezett olyan sikerrel, hogy most már a szerencsétlen Van Dyktöl csupa afrikai fil­met követel a társaság. így rendezte ö a nálunk is si­kerrel előadott „Trader Horn“-t és pedig, mint Fla­herty titokban elárulta nekem, „nagyon szomorúan csinálta szegény Van Dyk, mert ö nagyon utál utazni“. Flaherty ellenben igazi utazó skót, amilyenek a régi regényekben szerepeltek. — Ha van egy filmideám, akkor összeszedem, ami kell és minden további nélkül elutazom abba az or­szágba, mely eszembe jutott s ott addig maradok, míg jól érzem magam és azalatt elkészül a film is — ma­gyarázta nekem. — Minthogy ezt a magam költségén cselekszem, cseppet sem törődöm vele, hogy mit szól hozzá Hollyvood. De akkor sem törődöm vele, ha a költségemet a vállalat fizeti. A tündérek vargája, meg a mesebeli Áron-sziget. — Készülő filmem az „Áron", természetesen Áron­ban készült, mely egy meglehetősen ismeretlen vad sziget Irlandtól északkeletre. Erről a szigetről beszélt nekem valaki, akivel egy amerikai hajó fedélzetén is­mit látható alakkal, lakhellyel és névvel ruházza fel", vájjon mit szólna a filmművészről, akinek az a fel­adata ezúttal, hogy a hus-vér embert ábrázolja légi semminek? A láthatatlan ember Wells fantasztikus regényében jő-megy, eszik, iszik, bútorokat mozgat, trüsszög és köhög — csak éppen nem látható. Az em­ber azt hinné, hogy ezt már igazán lehetetlen színre hozni. Egy nadrág, amely végigsétál a szobán, egy pár cipő, egy kalap és egy hosszú kabát, melynek uj- jai, a legkülönbözőbb műveleteket végzik, csak éppen a kéz nem látszik bennük. Egy ember, akinek csak a nadrágja látható, cigarettára gyújt, a láthatatlan keze felemeli és eldobja a látható gyufát, a cigaretta látszik, amint lefénylik, ahogy szívja, a pamlag ring, ha ráül és a létra meghajlik a súlya alatt, láthatatla­nul végigmegy a fehér havon és látjuk keletkezni egyenkint a lábnyomait... boszorkányság! Raims Claude, a láthatatlan színész, fekete trikó­ban játszik fekete alapon (az ember a négerek har­cára gondol éjfélkor egy alagutban) s igy aztán a fil­men nem látszik belőle semmi sem, de természetesen látszik a színes nadrágja, vagy a fehér cigarettája és igy tovább. Mikor ez a trükk nem sikerül, akkor egy­másra nyomják a különböző fotókat és megint máskor olyan szinüre festi a színész az arcát meg a kezét, mint a háttér, hogy beleolvadjon. De aztán vannak jelenetek, mikor semmi trükk nem tudja megcsi­nálni a ’láthatatlanságot és a színész kénytelen meg nem jelenni, hogy tényleg ne lássa senki se. Whale James ezt a problémát a bábjátékosok trükkjeivel ol­dotta meg. A tárgyakat, miket a láthatatlan ember elmozdít helyéről, valójában dróton rángatta a ren­dező a képen kivül, a gyufaszálat drót huzza a földre, a pizsamát drótszálak vetik bele a megvetett ágyba, a könyvek kirepülnek az önmüködöleg nyiló ablakon — csodákkal telik meg az atelier, melyben a láthatat­lan ember felvételei készülnek. merkedtem meg. A világkrizist panaszoltam ennek az alaknak és ö azt mondta rá, hogy mindez kismiska. Aki igazi struggle for life-t akar látni, az Áronba menjen. Ezt a szigetet örökösen elnyeléssel fenyegeti a tenger. Igen gyakran elönti a viz a szántóföldeket éppen az aratás előtt s az érő vetés helyén sziklatör­melékek maradnak, algák és moszatok... — Ez a leírás szörnyen megtetszett nekem s min­den további nélkül elutaztam Áronba a feleségemmel és a fivéremmel. Tizennyolc hónapig maradtunk ott és azalatt hármasban megcsináltuk a filmet. Gyönyörű másfél év volt ez. Az ember megfullad a nagyvárosok­ban: ilyen aroni kúrát mindenkinek ajánlok, fin imá­dom a szabad földeket, ahol az élet szimpla és ke­mény. Csak ilyen földön élnek még igazi emberek. Itt nem frázis az előzékenység, a vendégszeretet, a gyer­meki frisseség és naivitás. Ezek az emberek mind jó- izmuak, eleven fantázlájuak, mind idegentisztelők és mind hivő. Például a tündérekben valamennyi hisz. Hivatásos mesemondók vannak közöttük. Egyiküket például, kivel nagyon összebarátkoztam, a tündérek vargájának nevezik s mind szentül hiszi róla, ömaga is, hogy csecsemőkorában ellopta öt a „törpe nép" s kitanitotta a csizmadiamesterségre — no meg a törpe nép ismeretére is, — Ezek a tündérhivők azonban egyben a világ legmerészebb evezősei is. Törékeny curraghs-jaikon siklanak végig a legvadabb hullámokon, nem ijeszti őket vihar és tenger. Sok szép tengeri vihart ültünk meg Áron szigetén. Terméskő kunyhókban laktunk, ott volt a laboratóriumunk is, szél, orkán, vihar voltak a témáink. De legtöbbet szenvedtünk a szomjúságtól. Ezen a tengeráztatta szigeten nincsen ivóvíz és még annyi vízre is nehezen tudtunk szert tenni, amennyi a filmek mosásához kellett. Sokat nélkülöztünk e más­fél év alatt, mégis szomorúak voltunk, mikor elkészült az egész film és nem volt kifogásunk, tovább ott- maradhatní ... Ezeket beszélte Flaherty Robert, a fényképezőgép kalandora. Csak akkor hallgatott el, mikor a követ­kező témája után érdeklődtem. Az ő témái déli szé­lességben és keleti hosszúságban fejezhetők ki. Tőle nem lehet kérdezni, hogy „Most min dolgozik kedves mester?“, mert ha a „kedves mester" dolgozik vala­min, akkor már az északi sarkon csücsül hozzátarto­zóival vagy az óceán valamely elérhetetlen sziklaszige­tén. A pápuák lesznek-e jövendő filmjének statisztái, vagy a busmann négerek, csak a jó Isten tudná meg­mondani .,. Benedek Károly. Lopják — Karthago romjait Párisi jelentés szerint néhány nappal ez­előtt több neves francia és külföldi arheológus terjedelmes beadvánnyal fordult a francia kor­mányhoz, valamint Tunis polgármesteréhez, melyben éles szavakkal tesznek panaszt az ellen, hogy Karthágónak nemrég kiásott, rendkívül nagy kultúrtörténeti jelentőségű romjait állan­dóan lopkodják■ Nemcsak a kiváncsi turisták pusztítják a romokat, hogy cgy-egy apróbb „emléktárgyat“ vigyenek magukkal, de amint azt a világhírű francia arheológus, Lapayre Pierre a beadványban előadja, élelmes és lelki- ismeretlen régiségkereskedők hatalmas oszlo­pokat, háztetőket, sőt egész falrészeket vitetnek el az ásatások színhelyéről, hogy azokat kül­földi, főleg amerikai múzeumoknak és magán- gyűjtőknek eladják• Ezek cllén kérik most az arheológusok a francia kormány védelmét, mert ha az érdekelt hatóságok továbbra is tét­lenül nézik ezt a vandál pusztítást, akkor szerintük Karthago romjaiból rövidesen csak az emlékek maradnak meg a helyszínen. — Tatarescn és Manin becsületrendje. Bukarestből jelentik: Earthou tegnap a köz­társaság elnöke nevében Tatarescu miniszter- elnöknek, valamint Maniu Gyulának átnyúj­totta a becsületrend nagykeresztjét. — Magyarország terméskilátásai. Buda­pestről jelentik: A földművelésügyi minisz­térium kiadta legújabb termésbecslési jelenté­sét, E szerint az ez évi magyarországi búza­termés 16.3 millió métermázsa lesz, a tavalyi 26 millióval szemben. A rozs ötmillió méter­mázsára tehető (tavay 9), az árpa és zabtermés a közepesnél gyengébb lesz. Ellenben a tengeri, burgonya, cukor- és répatakarmány növények szépen fejlődnek. A gyümölcsök közepes ki­látással kecsegtetnek, a szőlő szép, a dohány nagyon jó, de a repce gyenge reményeket nyújt. - » i FIGYELEM! Megnyíltak az „Azuga“ Park éttermei, kerthelyisége és országos hírű tekepályái II. Károly király ui (volt Dorobanţilor) 12. Elsőrendű konyha és italok, speciális grătar. Esténkint Czakó Imre kombinált zenekara hangversenyez. Igazgatóság. • — A kolozsvári hidelvei református gyüle­kezet ünnepsége. A kolozsvári hidelvei ref. gyülekezet junius 24-én, vasárnap tartja Rudolf úti ref. elemi iskolája uj felszerelésének felavató ünnepségét. Délelőtt 10 órakor hidel­vei templomban hálaadó istentisztelet lesz. Igét hirdet: dr. Kecskeméthy István theológiai professzor. Az istentisztelet alatt a Rudolf úti ref. elemi iskola vegyeskara, a Zwingli- és a Bethlen Gábor-dalkörök fognak énekelni. Fel­avató előadást tar: Szentimrey Jenő iró, gyü­lekezetünk elöljárója. Istentisztelet után a gyü­lekezet átvonul a Rudolf ut 38 szám alá, az iskolánk udvarára, ahol a Hidelvei Földész Énekkar fog énekelni a többi énekkarokkal együtt és az iskola uj felszerelése történetét fogja ismertetni Nagy József tanító. Délután 2 órakor a Zsoltároskertben tartandó délutáni ünnepségen a Rudolf úti ref. elemi iskola tanulói fognak szavalni, énekelni és torna- gyakorlatokat mutatnak he. • A kolozsvári református kórház igazgatósága tu­datja, hogy ellentétben a városon elterjedt hírekkel, a járóbetegeknek való rendelés ügy történik, mint eddig. Belgyógyászati járóbetegeknek rendel dr. Filcp Gyula naponta 10—1, délután 3—6 óráig, vasárnap kivételével. (Földszint). Sebészeti, nőgyógyászati és szülészeti be­tegeknek rendel dr. Jancsó Ödön és dr. Kovács Margit naponta reggel 8 órától este 7-ig. (II. emelet.) Röntgen­laboratóriumban rendel dr. Mester Károly délelőtt tí—1, délután 3—6 óráig. (Földszint.), Csecsemő a jégszekrényben, vagy a hattyúból lett liba

Next

/
Thumbnails
Contents