Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-24 / 139. szám
Dzsingisz kán revíziója Az erdélyi magyar irodalomnak tünete Íróink szokatlan érdeklődése ősi magyar témák iránt. Ott van Szántó György, aki két regényében is felveti a kelet és nyugat ellentétét. Kelet nosztalgiája érzik ki Bölcső cimü regényéből, amelyben az ó-hazát kereső Körösi Csorna Sándor regényes életét rajzolja meg, Bábel tornya regényéből, amely a tatárjárás korában játszik. A kelet és nyugat ellentétét állítja szembe Kós Károly is Országépitő cimü regényében és ekörül a Urai mag körül kristályosodik ki Makkai Sándornak Táltoskirály cimü regénye is, amely a Kós Károly könyvével egyidejűleg látott napvilágot, mintha a véletlen is azt bizonyítaná, hogy. kelet kultusza mennyire a levegőben van. A Koppány, Szent István probléma különböző gondolatváltozataiban, elmélyülésében és modernizálásban a magyar szellemi életben sem ismeretlen, hamarjában csak Szabó Dezső egyik ragyogó Írását említsük meg, amely ezer év távlatából idéz szerinte még ma is időszerű problémát. Sőt tovább megyünk: ez a probléma egy kicsit egész Európa levegőjében benne van, de Európának árva nemzete, a magyar reagál reá a legérzékenyebben, mert legtöbb közösséget érez a kelette;. Keletről lévén szó, nem Indiára és nem mohamedán, vagy kínai, japán országokra gondolunk. A magyar a mongol törzsekkel rokon, hajdani pusztalakó zord népekkel. A mongol törzsek adták a történelemnek Attilát, akiről néhány évvel ezelőtt a francia Brionnak igen szép könyvét olvastam. Attila, Isten ostora Itt egészen más világításba kerül, mint ahogyan nyugati történetírók évszázadokon keresztül feltüntették. Attila nemcsak a végzet, korbácsa, a szörnyű anti- krisztus, hanem lángesze a hadviselésnek és honszerzésnek. Most azután egy másik könyvet olvastam, amely a Marcel Brionéhoz hasonlóan, talán még Attilánál is hatalmasabb férfiúról íródott, Dzsingisz kánról. Rajta keresztül teljessé válik a mongol géniusz. A könyvet egy angol szerző, Lamb irta, a minap megjelent e mü magyarul is. Dzsingisz kánt úgy emlegetik, mint Istennek másik félelmetes ostorát. A magyar história nem különben. A tatárjárás, a muhi puszta vészes emlékeket idéz fel az emberekben. Mi még úgy tanultuk az iskolában, hogy ezek a tatárok rettenetes emberek voltak, nem tudtak egyebet, mint gyilkolni, gyújtogatni, kegyetlenek voltak, feneketlen barbárok. Ha azonban fellapoztuk volna Marco Polo útleírásait, vagy utánanéztünk volna, hogy mit mond róluk és egy kicsit rólunk is Julián barát, már akkor meggyőződhettünk volna, hogy érdemeseket is lehet mondani róluk, csak ahhoz ázsiai szem is kell. A mon, j góloknak és Dzsingisz kánnak teljes revízióját Lamb mesteri szép könyve viszi keresztül. Lamb bevilágít a világtörténelemnek talán legnagyobb rejtélyébe, Tc- mudzsin, a későbbi Dzsingisz kán életébe. Könnyű azt mondani róla, hogy sötét démonikus hatalom, amely azért küldetett, hogy végigszántsa a bűnös emberiséget. Ahhoz, hogy Dzsingisz kán akkora birodalomnak élére álljon, amely nagyobb volt, mint a Cézárok, Napoleon, vagy V. Károly birodalma, ahhoz, hogy olyan erős kultúrájú országok, mint Kína, Perzsia, India és Oroszország .kártyavárként összeomoljanak, ritka stratégiai tudás is szükséges volt. Dzsingisz kán hadászati tudása, összetartó ereje, szervező képessége nagyobb volt mindenesetre a Napóleonénál. És ha Napóleont és a többi nagy országlókat dicsőítik és méltatják, hogy békében is nagyok tudtak volna lenni és varosokat építtettek ki, jogrendszereket fejlesztettek, úgy mennyivel nagyobb e nomád ázsiai törzsnek a fia, aki olyan birodalmat hagyott maga után, amelyet az utódok sokáig meg is tudtak tartani. Dzsingisz kán a legkülönbözőbb, állandósághoz szokni nem tuduó törzseket egyesített és ezt nemcsak a kard, vagy a nyílvessző, hanem saját külön törvénykönyvének a mágikus erejével. Lamb egy sereg jellemző adalékot horo össze különböző kútfőkből, amelyek igazolni látszanak, hogy Dzsingisz kán zsenije volt nemcsak a hadászati tudásnak, de az államférfin bölcsességének is. Nem tudom, hogy Makkai, vagy Kós Károly ismerték-e Lamb említett, vagy Marcel Brion említett könyveit, de félelmetes az a hasonlóság, ahogyan egyezik pál- dául a Kós által leirt Szent István korabeli hadviselés a régi mongolok hadviselésével. Kós bizonyára csak a magyar hadtörténelmet tanulmányozta, de Lamb könyvének olvasása nyomán példázódik a rokonság. És amikor az európai olvasóközönség Lamb, vagy Brion könyveinek olvasása nyomán kénytelen elismerni, hogy van valami, ami Ázsiának fölénye, gondolhat a magyarokra is, akik elhozták Európába a hadászat tudományának értékeit és meg is őrizték azoKuitiUjssg 96 szúr du 772, ßogy más no szépségét irigyelje, amikor a női szépség legfontosa.86 tényezőjét az arcbőrt, annak gondozását, a púder megválasztását elhanyagolja! em csoda, hogy a férfiak bolondulnak ’5 utána — gyönyörű arcbőre van". Ezt gondolja magában ezer és ezer nő a másikról; ezt tudjuk, noha sohasem mondják ki e gondolatukat. Es mégis, a legelső alkalommal ugyanez a hölgy az arcbőr szépítésének legfontosabb kellékét — a pudert — úgy vásárolja, hogy a minőségre nem fordít elegendő gondot. A fiatalság az élet és a szépség a fiatalság. £s a nő szépsége nem függ-e nagy részt az arcbőrtől? Nem az arebör-e az, amely a nőnek a ritka virág ragyogását, gyöngédségét kölcsönzi? Ha ismeri ezt az igazságot, nem vétek-e pudert gondatlanul választani, tekintet nélkül a minőségre? Egy púder finomságának a legjobb bizonyítéka a népszerűsége, Chat Noir a szakértő nő ou- dere, azé a nőé, aki gondozza magát. Ez a púder nemcsak finommá és bársonysimává teszi az arcbőrt, mint a rózsaszirom, de megvédi a széltől, hidegtől, naptól és oly illattal illatosítja, amely kellemes, leigáz... és ez a nagyszerű púder a lehető legolcsóbb! Chat p p © Mégis gyilkos a Becsben elfogott és szabadon bocsátott cseh kapitány (Bécs, június 22.) A newyorki rendőrség értesítette a bécsi rendőrséget, hogy a brig- thoni titokzatos gyilkosság ügyében valószinii- leg sikerült világosságot derítenie. A gyanúsított százados, aki jelenleg Bécsben tartózkodik, a feljelentés szerint elhamvasztotta Tuf- ferson asszony holttestét. Ugyanis az áldozat lakása közelében szeméthamvasztásra szolgáló kemence volt és Podruzai kapitány valószínűleg ezt használta fel a holttest eltüntetésére. Az amerikai hatóságok Bécsben megtették a lépéseket a kapitány kiadatására. Az angol hatóságok megállapították, hogy a brigthoni pályaudvaron talált női hulla egy húszéves leány holtteste. Ebben az ügyben még semmi eredményt nem ért el a nyomozás. A falusi tanító múzeuma Háromezer tárgyból álló gyűjteménye van Székely János magyarvistai tanítónak (Kolozsvár, junius 22.) Magyarvista, ez a kis nádasmenti fala megérdemli, hogy pillanatra az érdeklődés feléje forduljon. Székely János, a község elemi iskolai igazgatója ugyanis az utolsó két és fél év leforgása alatt olyan régészeti múzeumot állitott össze, amely nagy feltűnést keltett szakkörökben és amely máris igen nagy értéket képvisel. Székely János egyszer a mezőn járt és útjában érdekes leletre bukkant. Római útjelzőt talált és nyomban értesítette a kolozsvári egyetem régészeti tanárait, akik megállapították, hogy a lelet rendkívül értékes. A sikeren felbuzdulva állandóan kutatott tovább, szorgalmas munkával sikerült összehoznia a közel háromezer tárgyból álló múzeumot, amelyben a bölényszarvtól elkezdve a bronzszakbeli kézi malomig sok mindent lehet találni. Teljesen egyedül dolgozott. Mikor hire ment a dolognak, meglátogatta Eosca Márton dr., később Bez- deghi egyetemi tanár, akik meglepetve tapasztalták, hogy a gyűjtemény több, eddig még részben ismeretlen tárgyat rejt magában. Eosca Márton dr., a kiváló tudós leltározta is a múzeumot. Azóta igen sok látogatója van a falusi kis múzeumnak- A napokban Hossu gör. kath. püspök látogatta meg és másfél órát töltött a múzeumban. Majd a vendégkönyvbe beírta, begy Székely János múzeuma a legszéle- sebbkörü tudományos érdeklődésre tarthat számot és további munkára buzdította a lelkes tanítót. kát. Nem akarok oly messze menni, mint például Magyarországon Zsilinszky Bajcsy Endre képviselő és publicista, aki nemrégiben egy igen magvas előadásában mutatott rá, hogy szemben Európa sok nemzetével, különösen a némettel szemben a magyar az igazi „katona“-nemzet (Németország csak a drill nemzete) és hogy magyar katonának lenni a magyarság ó'si életformája. Csupán azt állapítom meg, hogy a magyarság keleti nosztalgiáját nemcsak érzelmi motívumok fütik — ennek megvan a maga évszázadokon keresztül átörökített hagyományos alapja is. (U,
