Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-24 / 139. szám

BUDAPEST V Vasárnap, 1934, Junius 24, — Ära 3 lef ha ţa»*8ä pros ■S tHnnerar Nő. 24.256—182T. előfizetési árak belföldön: Egésa évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM — 139. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZ.4SZ E Ji D K E, Szerkesztőség, kiadóhivatal ős nyomda: Claj-Kolozsraz, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sees küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Károly király fogadta a francia újságírók küldöttségét ('Bukarest, junius 22.) A király ma délután 3.15-kor fogadta a Barthou kíséretében ideérkezett francia újságírókat, akiket Filotti Eugen meghatalmazott, a sajtóigazgató­ság vezetője mutatott be. Őfelsége kezet nyújtott valamennyi hiillapirónak és Örömét fe­jezte ki, bogy egyeseket, akiket már régebbi időtől ismer, viszontláthat. A király ezután hangsúlyozta, hogy ez alkalommal is a legnagyobb örömmell juttatja kifejezésre Franciaország iránti mély vonzalmát. Bizonyos, hogy ez a látogatás Franciaország és Románia kapcsolatait még jobban kimélyiti, ha ez egyáltalán lehetséges. Amikor a fran­cia sajtóhoz beszéli, úgy érzi, mintha egész Franciaországhoz szólana. Kérte az újságíró­kat, jöjjenek el máskor is Romániába, hogy azt jobban megismerjék. Laár Fer©iie éles vitába szállt Anghelescuval Az erdélyi rom kath. egyházmegyét és a konkordátumot támadták a szenátusiban — A költségvetés a bizottságokban A lélek szava Annak a rádió-beszédnek, amelyet Barthou tartott tegnap és amelyben megindult hangon adta vissza Bukarestben szerzett benyomásait, volt egy idézet, amelyet plakátokon kellene terjeszteni, is­kolai katedrákról hirdetni és _ ami a legfonto­sabb — meg is kellene fogadni. Renan szavait tette magáévá a francia külügyminiszter, amikor hangsúlyozottan jelentette ki, hogy „nem a nyelv, hanem a lélek érzése jelenti a nemzetiséget.“ Mit akart ezzel mondani Barthou? Ez a mon­dat voltaképpen éles hadüzenet, _ha akaratlanul is, mert Barthou csakugyan nem gondolhatott arra, hogy a nemzetiség kritériumának megálla­pításánál nálunk egy furcsa, megalázó és a nem­zeti érzést keresztrefeszitő módszer divatozik _ hadüzenet a sovinizmus túlzásainak, aünak az el­méletnek, amely névvegyelemzéssel akarja a fo­lyókat visszafelé fordítani, oktrojjal kényszerí­teni a román, német, vagy szláv hangzású nevet viselő magyarokat arra, hogy érzéseiket, nemzeti hovatartozásukat megtagadják. Barthou a. mi nyílegyenes álláspontunkra is rálicitál, megálla­pítván, hogy a nemzeti érzés kinyilvánítása min­denkinek a legszentebb magánügye és nemcsak az anyanyelv dönti el a nemzetiséget, hanem, högv ki milyen lélekkel áll amellé a nép mellé, amelyet a magáénak ismer el. Nemes, gyönyörű gondolat- Senki jobban nálunk nem tudja méltányolni és megérteni Barthounak ezeket a szavait. Hiszen valamennyien ismertünk és ismerünk olyan embereket, akik ha születésük és nyelvük szerint nem is magyarok, de sokszor hibás nyelvismerettel, tört magyarsággal, de fenn­hangon vallják magukat magyaroknak. Senki sem kényszeríti őket erre, sőt az opportunitás azt dik­tálná nekik, hogy megtagadják múltjukat, érzel­mi hovatartozásukat és fennen hirdessék, hogy „semmi közünk hozzátok“ és ha voltak is a múlt­ban érzelmi kapcsolataink, azok elszakadtak vég­legesen Barthounál határozottabban senki sem szö­gezhetné le azt az elvet, hogy mindenki maga ha­tározza meg nemzetiségét. Akinek jól esik, az anyanyelvével indokolja meg ezt az egyéni dön­tést, de még ez sem fontos, mert a lélek szava is éppen elég. Semmiesetre sem lehet azonban kri­tériummá előléptetni egy harmadik vagy negye­dik személyt, az elfogult állami tanítót, vagy tan­felügyelőt, aki azt hiszi, hogy nemzetének hasz­nál vele, amikor erőszakkal szakit el valakit né­pétől­A román parlament két háza Románia dísz­polgárává választotta meg Barthout. Ezzel is ki­fejezésre akarta juttatni azt a megbecsülést, sze- retetet és hálát, amit Franciaország küldöttjével szemben érez. Nem hisszük, hogy akadjon román politikus, még Anghelescut sem véve ki, aki Barthounak ezt a mondását cáfolni merészelné. Hiszen ami reánk, magyarokra, vonatkozik, az megfordítva is áll. Mi nem követeljük vissza a román néptől azokat az ezreket és tízezreket, akik magyar névvel őszintén románoknak vallják ma­gukat. De az igazság nem lehet kétarcú. Hogyha román maradhat a Racoti, a Bornemisa, a Pa- tachi, a Suteu, akkor nem lehet elvitatni a Moldo- vánok, a Muntyánok, vagy a Krémerek stb. ma­gyarságát sem- Fogadjuk meg tehát, amit Barthou a szivünkbe vésett: „A lélek érzése jelenti a nem­zetiséget“. (Bukarest, junius 22.) Azok a nagyszabású ünnepségek, amelyekkel Bukarest népe, a kor­mány és a parlament elhalmozták Barthou francia külügyminisztert, kitolták az elemi is­kolai oktatásról szóló törvényjavaslat parla­menti tárgyalását. A javaslat rendkívül fon­tos a kisebbségi oktatás-ügyre és ezért a Ma­gyar Párt teljes felkészültséggel szól hozzá a javaslat minden pontjához. Magyar részről ma elhangzott az első felszólalás, amelynek kap­csán Laár Fei’enc éles vitába keveredett Ang- hclcscu kultuszminiszterrel. A költségvetés a kamarában. A kamarában ma összeült a költségvetési bizottság, amely előtt Slăvescu pénzügyminisz­ter tartott expozét a büdzséről- Hangsúlyozta, hogy az uj költségvetés a lehetséges megtakarí­tások maximumát tartalmazza. Két főelv volt szeme előtt: az egyik a költségvetési egyen­súly, a másik a valuta szilárdsága. Ami az el­sőt illeti, az állami inkasszónak összhangban kell állania a kiadásokkal, mert ellenkező eset­ben veszély fenyegeti a gazdasági életet. A vál­ság nem orvosolható valutáris gyógyszerekkel. Nem a valuta, hanem a gazdasági élet beteg- A nehézségeket bátran kell elviselni. Laár Ferenc felszólalása. A kamara mai ülésén Bratianu György és Pamfil Seicaru interpellációt jelentettek be a briinni Sbojowska-gyárral kötött gépfegyver- szerződés ügyében. Naprendre került ezután az elemi iskolai oktatásról szóló törvényjavaslat, amelyhez el­sőnek Petre Ghiafa kormánypárti szólt hozzá. Laár Ferenc hosszasan foglalkozott a tör­vényjavaslattal és beszédében éles kritikát gya. korolt az elemi iskolai tanUók és a tanárok nyelvvizsgájával szemben í®. A képviselővel Anghelescu kultuszminisz­ter többször is vitatkozni kezdett, Laár Ferenc azonban a leggerencisebben védte álláspontját. Az érdekes vitát részletesen fogjuk ismertetni. A római katholikus egyház ellen beszéltek a szenátusban. A szenátus ülésén Fabius Stefan kérdést intézett a kultuszminiszterhez a konkordátum­mal kapcsolatban. Támadta a konkordátumot és azt fejtegette, hogy a római katholikus egy­ház vagyonának kezelését ki kell venni az egy­házmegye kezéből. Sürgős választ kért a kor­mányról, azzal, hogy a kérdést mielőbb tűzzék napirendre. Inculeţ belügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a rendőrségi törvény módosításá­ról, majd folytatták a szövetkezeti törvény vitáját. Bukarestben leszakadt egy erkély, egy balolt, egy súlyos sebesült A Calea Văcăreşti 126 számú házban ma szerencsétlenség történt. Egy Nadlerné nevű asszony .szolgálójával az erkélyen egy szőnye­get rázott ki. amikor az erkély leszakadt és mindketten lezuhantak. Az asszony azonnal meghalt, a leány súlyosan megsebesült. A vizs­gálat megindult, ki a felelős azért, hogy az egészen uj ház erkélye laszakadhatott.

Next

/
Thumbnails
Contents