Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-01 / 120. szám
KnzTinjsm 3 msmmmmmmmm » Még a legigényesebbnek is boldogító meglepetés! Teljesen megbízható. *jéguizmiátít A iattyu érzőjét talán áldanom, talán átkoznom kellene■ Egyelőre nem dönthetett. Nem igen tudhat róla, de ö volt az, aki 1926-ban Zilálton, az egy kalap alatt rendezett véndiák és Ady-estélyen Adyról, a zilahi diákról mondott prológ jával megfogott a betűnek. Nevét jól ismertem, hiszen a Szilágyság minden száma hozott tőle akkoriban valamit: verset, novellát, stb. Személyesen csak később ismertem meg. Mindig vártam azóta, hogy ez a szikár, cigánybarna, zárkózott ember egyszer csak megunja a. süléi- medi parochia csöndességét s „betör" valahol valami ujjal, valami nagyszerűvel Mostanig kellett várnom. Két-három napja itt van Kolozsváron. Főleg a Magyar Színházban, ahol •mit este kerül színre a „Fattyú“ c- színműre. Furcsa egy ember ez a Tapsony Endre, Valahányszor látom, a szilágysági földeket juttatja eszembe. Ha meg a Szilágyságot járom. Tapsony Endrére kell gondolnom. Valahogy elválaszthatatlanok A föld, amely adta, az iró, amely a földet adja■ Zárkózottak, csodáravárók s valami nagy hallgatás nyugszik bennük. Néha beszélnek. Ilyenkor titkok pattannak, inelul a sugás-bugás, kibeszélik ami a szivüket nyomja■ Nagy bennük az Ígéret, mint a búzában, amely kalászi hány május félé. Tudom, sokan meg vakar jók majd fülük tövét s igy szólnak: — Ejnye, honnan az Isten csodájából jött ez az ember, hogy egyszerre csak itt van bejelentés nélkül, a Pártiam másik, végéből! Mert Janovics Jenő színigazgató is elcsodálkozott, amikor egy ismeretien valaki egy szerre csak kész színdarabbal állított be hozzá, amiről igy vélekedett: —■ Ez a színmű Erdély drámairodalmának utolsó tíz évében a legeredetibb, legtehetségesebb. Mert derekasabb, irodalmibb, emberibb és becsületesebb alkotást keresve sem találhattunk volna Erdély utóbbi éveinek drámatermelésében. Egyszerű, mint a patak csobogása, szép, mint a napfelkelte- Pusztán azért szép, mert van, mert igy van és nem lehel más, mint a Csobogó patak, vagy a felkelő nap■ Színié nyers, hamvas, mintha egy csodálatos késsel vágták volna ki valamelyik istenhátamögöttl szilágysági falucska eleiéből, parasztjával, zsidójával, szagával, levegőjével együtt. Lehet, hogy akik a .sikamlós, agyonöl létezett operettekhez szoktatták fülüket, szemüket, keveset fognak magukba szívni ebből a darabból, uc akiknek kell még az ésszerűség, a maga való súgóban gördülő élet, a mélység, a szépség, azok nem fogják tudni elégszer megnézni ezt a darabot. Ott. ültem szerdán délelőtt Tapsony Endrével a próbán. A férfiak önmagukat múlják felül a színpadon, de a nők is kitesznek magukért. Fekete Mihály feledhetetlen. Ahogy folyik fenn a próba hiányos díszletekkel. jelmezek nélkül, néha közbeszól Tapsony Endre, utasi- fásokat ad s csak ilyenkor ébredek arra, hogy nem otthon vagyok, valamelyik kis szilágy- megyei faluban, hanem a színház nézőterén, töméntelen üres székek előtt az első sorban, Tapsony Endrével. Ivoós-Kováes István. Xincs rossz ÜKletrnenet, ba a Keleti Újságban hirdet! rniMaammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm MacpY£l>1' £ocp»cI»Imr»«It hangzottak el Barabás Béla sírjánál Bethlen György pártelnök mondott** a beszédet az erdélyi magyar nép nevében — Megrendítő búcsúbeszédek után helyezték el a nagy magyar vezérférfiu! az aradi temetőben (Arad, május 30.) Arad és Aradmegye ma- gyarságónak impozáns részvéte mellett ma délután 4 órakor temették el dr. Barabás Bélát. Az aradi városháza előtti térségen felállított katafalk körül mintegy háromezer gyászruhába öltözött nő és férfi állott, hogy utolsó útjára kísérjék a magyai'- ság nagy halottját. Megjelent az Országos Magyar Párt képviseletében gróf Bethlen György pártelnök is, de a legtöbb magyarpárti tagozat szintén képviseltette magát. Lakatos Ottó dr. plébános fényes papi segédlettel szentelte be a ravatalt, utána pedig gróf Bethlen György mondotta el mélyen megható gyászbeszédét: Bethlen György a romániai összmagyarság isilenkozzádíját hozta el — A halál komorsága általában, de még inkább, midőn hosszú életút végén nyújt örök pihenőt a földi vándornak, mély gondolatokra készteti az embert — mondotta. Isten megmásíthatatlan akaratába bele kell nyugodnunk. Szorongó érzésekkel állok e helyen, amikor az Országos Magyar Párt, helyesebben a Romániában élő magyar nép utolsó istenhozzádját tolmácsolom Istenben boldogult testvérünknek. Amikor a mai, mindnyájunkra nézve gyászos esemény alkalmából áttekintek drága halottunk életén, mely Isten kegyelméből nemcsak hosszú volt, de utolsó porcáig szellemi és testi frisseséggel megáldott; néhány szóval kifejezést kívánok adni azon uralkodó gondolatoknak, melyek e szemlélet folyamán úgy bennem, mint mindnyájunkban keletkeznek. Megemlékezik a székely eredetű, egyszerű pályájának ifjúkori lendületéről, majd a következőket mondja: _Élete alkonyán szülőföldjét Romániához csatolták s ö hü maradt hozzá élete utolsó percéig, a nemzetéhez való ragaszkodás, a fajáért való küzdés tövises útját választotta. Emberies, nemes érzésének parancsát követte politikai pályáján. Mindig, minden tettében az igazság és méltáiyosság vezérelte, úgy a saját fajtestvérei, mint az idegen anyanyelvüekkel szemben. Elmondhatjuk, hogy ránézve a kölcsönös kiengesztelődés már életében bekövetkezett, Tisztelet övezte körül, mely tiszteletet még politikai ellenfelei sem vonhattak meg tőle. Ez az erdélyi székely faj kiválóságait bizonyltja és örökké való cáfolata ama valótlanságnak, mely a magyar közélet exkluzivitását hurcolta világgá. A mai, külsőségekben egyszerű, de lelki elmélyedésben annál ékesebb végtisztességadáskor megfogadjuk, hogy megboldogult nagy halottunk nyomdokait fogjuk követni. Hogy lelkünk erős legyen, mint az övé, mert erre mindnyájunknak nagy szükségünk van. Örökké élni fog a sacétszakiihataflan magyarság szellemében Bethlen György után dr. Nagy Sándor volt függetlenségi magyar képviselő mondott megrázó beszédet. Az elhunyt utolsó kívánsága volt, hogy e hűséges hive mondjon a sírjánál búcsúztatót. — Lehullott a mi fejünk koronája, mert elhagyott bennünket az. akit legjobban szerettünk. Meghalt a nagy Barabás Béla. Visszaem 1 ékezetta Barabás Béla egész életére, pályafutására, Különösen kihangoztatta, hogy Barabás Béla, amikor a magyar politikai élet vezéralakja volt, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül jótevője volt mindenkinek, aki reá szorult. Demokratikus világszemléletének okkor adott legjobban kifejezést, mikor mindenkit egyenlő igazságos elbánásban részesített. __ Döbbenetes látni a magas tőig vet a földöm elterülve — mondotta. .Tói tudjuk, "hogy a halál elkerülhetetlen. De kélségbevonhatatlanul érezzük, hogy ez a halál csak a testnek a halála, a -lelke, a szelleme él és itt lesz ezután is közöttünk. Beszéde további részében az impériumvál tozás utáni politikai szereplésével foglalkozott. _Hiába várta őt óriási politikai karrier __ mondotta, hiába várta az érvényesülés nagy lehetősége Magyarországon, az aradi temető az, amely hazahívta. Kilene évet élt kisfia, Lajos itt van eltemetve és saját kívánsága teljesül most, araikor rászegezzük Aradon a koporsó fedelét. A Barabás Béla emberi érzéseinek méltatása után annak a meggyőződésének adott egész Erdély magyarsága nevében kifejezést, hogy ami érték, tehetség volt benne, az nem fog vele együtt a sírba, szállani. Az nem veszhet el nyom talanul, j Barabás non omnis moriar! Tekintsünk csak fel a csillagos egekre s meglátjuk a végtelen magasságban az ö impozáns magyar alakját, mely fekete éjszakákon csillagképről csillagképre lépve halad üz Úristen trónja felé. Barabás Béla örökké élni fog az egymást szerető, szétszakitbatatlan magyarság törhetetlen szellemében. A megye magyar népe nevében, Nagy Sándor nagyhatású beszéde után Purgly László volt. vármegyei főispán, az arad- megyei magyar nép, a párttagozat nevében mondott búcsúbeszédet. Az erdélyi magyar falvak egyszerű népének utolsó üdvözletét teszi a bata- falk elé. x A Bánság és Bihar magyarjainak búcsaja. Veteránig Auktor a bánsági magyavpártí tagozat képviseletében beszél, Árvay Árpád nagyváradi párttitkár Biharmegye száznyolcvanezer főnyi magyar lakosságának utolsó istenhozzádját hozta el a halottnak. Utal Barabásnak egy alkalommal a magyar ifjúsághoz intézett beszédében mondott ama kijelentésére, hogy: — ,.Kn vagyok a lenyugvó, de ti vagytok a felkelő nap..." A nap lenyugodott s utolsó bucsu- sugaraít nekünk kell magunkba szívnunk, hogy életünk ne legyen fénytelen. Mint a nap, mint egy világító torony állott a mi életünkben s eltávozásával felhő szökött az erdélyi magyarság egére. — Nagy magyar voltál, aki szimbólummá nemesedtél. Legendás alak, akit soha sem feledünk cl, mig ezen a földön egyetlen igaz magyar él. Szeretett halottunk, Isten veled! A gyászbeszédek elhangzása után útnak indult 3 tömeg a temető felé s a katafalkrői leemelték a koporsót, hogy a legnagyobb részvét mellett utolsó útjára kísérjék Barabás Bélát,
