Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-18 / 134. szám
10 KELETtfySm NYÍRÓ JÓZSEF i Az Isten falun Éjszaka megjött a viz. A havasokon egyszerre mozdult meg a hó és a völgyekben dübörögve öntött el mindent az Olt- Hegyek szakadtak le a partokon, tövestől kimosott szálfák, sziklák, épületek és elsodort állatok puí- fadt, torz hullái táncoltak tova a szennyes áradatban. A falvakban éjjel-nappal kongott a félrevert harang és az emberek futottak a halál elől- Emberi holttestet is láttunk, furcsa bukfencekkel rohant az árban- Ijesztő, zilált, halüldöző halott halász. Hol felbukott, hol lemerült és csak a kivillanó veres harisnyazsinórról tudtuk, hogy valahonnan Csikból hozza- a viz. Néhányan utána szaladtak hosz- szu horgokkal, de a nagy szikla tövében vég leg elnyelte az örvény. — Az már a halaké! — legyintett utána a vén, tapasztalt Fejér Dávid- — Egye meg a fene, nem tudott tovább menni? Most itt fog kisérteni és veszedelmet hoz a falura. Az úgy van, hogy mig a vizbehaltat el nem temetik, minden éccaka jajongva, meztelenül futkos a viz hátán. Keresi a sírját— Bárcsak tovább vinné az árviz! — óhajtják, de nem sok reménység van rá, mert a szirtfal alatt mély, setét, vak barlang van, abba sodródott. Akkora százesztendős, vén harcsák laknak benne, hogy dinamittal se lehet őket felvettetni, de a kisértet-halottat azok se bántják. Nem értünk rá sokat áldázódni a csiki ember felett, mert a viz Kárhágó fejénél átsza- kitotta a töltést s háznagyságu hullámhegyek zúdultak rá a túlsó oldalra, melyek pillanatok alatt körülfogták a fiatal Ugrai Feri boronaházát az erdő alatt- Olyan hirtelen jött a veszedelem, hogy az asszony a két apró gyermekkel menekülni se tudott. Annyit láttunk, hogy a szerencsétlen kifut a házból, ölében a szopós gyermekkel s a legénykéjét a kezénél vondozva maga után, de már késő volt. Akkor már az ár komor morajlással robajlott a lábai előtt a malom felé. — Segítség! — Torpant vissza éles sikoltással az asszony. Az ár szemlátomást szélesedett és már a térdét verte a széle. Az asszony a rémülettől teljesen megbénult- Csak nézett maga elé szédülten, magánkívül. A kicsi fia a szoknyájánál fogva húzta visszafelé— Vissza a házba! Fel a tetőre! — ordítoztak át az emberek. Néhányan a hid felé futottak, de a hid mcgközelithetetlenül ingadozott az ártenger közepén, mintha szamár gyermekek játékból rakták volna oda fürdés közben. Segítségre gondolni se lehetett, pedig a viz percek alatt elérte a falakat s ott locsogott az ablak körül. Ott állott az egész falu a parton tehetetlenül és megdermdve hallgatta az asszony, gyermek sikoltozását. — Segítség! Segítség! Még madár se mert arrafelé szállani. Az ura, Feri künn dolgozott az erdőn. Valami brassai zsidóknak vágta egész télen a fát, hogy legalább annyiok legyen, amit egyenek. Lovas legényt szalasztottak utána, ámbár az is kár volt, mert segíteni úgy se tud s mire ideér, már a fekete tengerben keresheti a családját. A ház egy fertájói'áig sem birja ki- Sötét, hatalmas szálfák röpültek el mellette. Egyetlen egy is úgy elüti az egész kalyibát, mintha ott se lett volna- Az urak: pap, tanító, jegyző távcsővel szemlélték a szerencsétlenek sorsát (A harctérről hozta haza a tanító ur azt a tábori látcsövet), de szabadszemmel is tisztán ki lehetett venni, hogy a házat már csuful kikezdte a viz. Néhány borona már ott lipinkázott a hullámok közt- Különben az asszony is eléggé sikoltozta: — Jaj, dől össze a ház! Az emberek fogcsikorgatva káromkodtak a parton és gyűlölködve nézték az urakat. Kádár Pista, kinek testvére volt az asszony, oda is állott dühöngve eléjük: — Most segítsenek a mindenségit az urak pák, ha tudnak! A fehérnépek dideregve imádkoztak és tenyerükkel befogták a gyermekek szemét: — Ne nézz oda lelkem! — Tutajt kell csinálni s felülről oda ereszteni kötéllel! — robbant ki valakiből a gondolat és ötön-haton mindjárt munkához is láttak— Nem ér semmit! — nézték az őrjöngő vizet a hozzáértők. — Csak a lehetetlent kisértitek! Akármilyen lehetetlen, mégis csak reménység volt a tutaj- Hát faragták, szegezték, hogy szakadt róluk a verejték- A legtöbben már meg voltak győződve a halálról és lemondtak. Az izgalom és fájdalom még jól is esett a szivüknek. Élvezték titokban. Meg a bűn is ott kisértett, hogy bár ne sikerülne a tutaj. A félelemtől és borzadástól megsová- nyodtak és megfeketedtek az arcok- Sóhaj és pára szállt a szájakból. Minden percben uj izgalmat vártak és minden perc uj izgalmat hozott. •— Az egyik gerenda elszabadult! — üvöltötte valaki. — Siessetek a tutajjal! — A ház megingott! — látta szédülő szemmel a másik- — Csinálni kell valamit! — Haj, hogy ropog! — Torzultak el az arcok. Az asszony sikoltozása se szűnt. — Mentsenek meg! Olyan rettenetes pillanatok voltak, hogy az Isten arca is fakóra sápadt tőlükHirtelen valami robajlott. A zugó viz moraján át is jól lehetett hallani. A tutajácsoló fejszék elnémultak, mindenki szivszorongva hallgatott és borzadva átlesett a vizen- A házikó féloldalra dőlt. — Jaj, végük van! — szörnyedt el valakiNémelyek elfutottak, hogy ne lássák a pusztulást, de rövid futás után ezek is visszatértek. A veszedelem igézete mindenkit megfogott- Az elől nem lehet elmenekülni. — Viigyázz! Dől! — vezényelte az öreg Fejér Dávid és száraz kezeit reszketve kinyújtotta a viskó felé, mintha a szivére szeretné húzniA házikó tényleg meg is indult- A hiju ablakából eltűnt a kétségbeesett asszony feje és már nem is sikoltozott. Vájjon mit csinálhat. Bizonyosan a gyermekeit öleli, csókolja, búcsúzik tőlük... — Isten!... Isten!... — dadogták és harapták az Isten nevét a gyengébbszivíiek. — Most!... — tágultak fehér karikára a szemek. A ház tényleg oldalra fordult és nekiütődött a parton levő hatalmas, vén fűzfának. A teteje a roppanástól megnyílt és a szarvazat egy része a vizbe hullott... Láttuk, hogy a padláson kuporgó asszony felugrik, egy mozdulattal lerántja a ruha száritó kötelet, felkapkodja gyermekeit és kétségbeesett erőfeszítéssel megkapaszkodik a fűzfában. A következő pillanatban egy szép, barna hullám el is sodorta lábai alól a házat. Kis fehér por szállott fel, mikor összeomlott és eltűnt az árban Az idegerő végső kétségbeesésével küzdött az asszony a fán. Lábai kapkodva keresték az ágakat. Végre megkapaszkodott- Nagyobbik fia már dideregve mászott felfelé, édesanyja a csecsemővel követte lihegve az ágak között— Megmenekültek! — könnyebbültek meg a parton álló népek, mikor látták, hogy a szerencsétlen asszony hangtalan erőfeszítéssel Epekövétől megszabadulhat! EpeköLmntalmaltban szenvedők ezrei kínlódnak e gyötrő fájdalomban, mert Prof. dr, Páter epekő elleni teáját nem ismerik. Viszont sok ezer ember köszönheti ezen kiváló gyógyteának teljes gyógyulását, mert bizalommal volt annak használata iránt Prof. Dr. Páter epekő elleni teájának meg van az a tüneményes hatása, hogy az epekövet feloldja, gyötrő és nyomasztó fájdalom nélkül válik ki az epekő és az epehólyag tisztulását idézi elő. Ezen tea használata nem nehéz és nem körülményes. Minden epeköbánta- lomban szenvedőnek használni kell ezt a természetes gyógyszert, de legalább is kísérletet keli tennie, hogy áldásos hatását megismerje. Prof. Dr. Páter epekő elleni teája a megyeszékhelyek legtöbb gyógyszertárában és drogériájában azonnal kapható, ahol nem lenne, ott a gyógyszerész kifejezett kívánságra az eredeti csomagolású teát néhány napon belül beszerzi. Minden eredeti csomagon a feltaláló törvényileg védett fényképe és aláírása látható. Levelezőlap utján a tea „Csillag" gyógyszertár, Braşov, Lunga uoca 5. sz. a. lerakattól rendelhető. előbb gyermekét, azután magát kötözi a fához. — Tarts ki Anikó! — biztatták ujult erőre kelve a férfiak és újra munkára emelték a tutajácsok a fejszét. Órákba telik igy is, amig elkészül a tutaj s az is vagy ér valamit, vagy nem ér semmit;; de reménységet jelent. Most már megnyugodtak és várták a mentés pillanatát. A jegyző hazament segítségért telefonálni. Jó hirt is hozott, rossz hirt is hozott. Délután hidász katonaság érkezik és Brassó felől jelentik, hogy jön a csiki viz. Pár órán belül ideérkezik s akkor két akkora lesz az Olt. Az ár igy is rohamosan nő. — Sietni kell azzal a tutajjal! Senki sem meri az uj veszedelmet átkiáltani a fához kötözött asszonynak. Némán néznek át rá. A vékony elapadt kis menyecske azonban nem törődik se árvízzel, se emberekkel. A csecsemő felsir. Arra hajlik rá, babusgatja, sze- retgeti. Már nem érzi, hogy fázik, egész teste dermedt, a csókja is hideg; csak kibontja fehér mellét és kinálja, erőlteti kicsinyének. A csecsemő szája elerőtlenedett a hidegtől, hiszen metsző szél borzong át a fűzfán és ágak sújtják arcon. Az emlő-bimbó kifordul a csecsemő szájából. Az anya lehelletével melengeti. Hiába. Drága kék szemecskéit he se birja csukni. A halál édes álmai rebbennek át már rajta. Látni lehet, hogy szárnyuk mint érinti a szemek kék tükrét. Ingét is feltépi az anya és testével melengeti a bénult, fagyott gyermeket, de az ő teste is hideg. Minden rongyát reá teszi. Hátha. A nagyobbik fiúcska az ághoz kötözve remeg. Beszketése rázza a fa ágát, de nem mer szólni- A hideg kínozza őt is- alig ér az anyjához a szava: — Édesanyám! Fázom! Szinte meztelenre vetkőzik az anya, hogy őt is takarhassa. Kajta mindössze egyetlen szomorú pendely marad és még se fázik a teste, csak a lelke borzong és fel-felsikolt. Pedig ő is ernyedt, fáradt- Jó volna aludni... Aludni örökre. Már nem fél a víztől se. A kötél kék sujtásokat vág bele a testébe. Nem érzi. Csak aludni, pihenni!... De nem lehet, mert a legénke sírva panaszkodik. — Édesanyám! Éhes vagyok! Az uj veszedelem a szivébe markol és szinte sorvad le a fájdalomtól a fáról, mert a gyermek éhes. A húsából is szívesen vágna neki... Mit tudjon csinálni!... Sikoltani próbál, de a torka is elrekedt, A hang is kihalóban benne. Érzi, hogy végső óráikat élik- Már imádkozni is csak gondolatban tud. A falu népe is mintha távolodnék gyengülő látása előtt. Csak homályosan látja a messzeségben. SZEZON: JUNIUS HÓ MÓL IL !t) T; Lakas cs étkezés szál'o* O = dákban es msgénviUaköan £I nari Sö lejtől. SZEPTEMBER 15-IG. UiOARA (juri. Alba) Sósfürdö Modern kád- és gőzfürdő, azonkívül szabadfürdo „Strand“. — Gyönyörű parkok, sétányok, fenyvesek, katonazene, tennis /.-pályák stb. — Gyógy- Hatása r he urna tik us és női betegségek ellen elismert. — Alacsony, türciöirah. — V a suti állomás a fürdő közvetlen köze lé oen.
