Keleti Ujság, 1934. június (17. évfolyam, 120-144. szám)
1934-06-18 / 134. szám
4 KHETIOJSXO Neveljük Ipari és kereskedelmi pályára középiskolás ifjúságunkat A magyar ipar és kereskedelem pedig fogadja be odatörekvő fiataljainkat Junius havában vagyunk és néhány nap múlva ballag már a magyar ifjúság a jól végzett munka örömével az édes szülei otthonba, a kiérdemelt pihenőre; főzzük hozzá mindjárt, hogy a nagy bizonytalanság felé is ballagA viszontlátás öröme felett megjelennek a gond nehéz felhői- A szülőknek amugyis gondterhes homlokát beárnyékolja gyermekeik jövőjének nagy bizonytalansága. Egy kétségbeesett apa írja: „Mi lesz gyermekeimmel és velünk, öregségünkre, ha nem tudom legalább egyik gyermekemet elhe lyezni?!“ Egy másik apa igy ir: „Emberfeletti teher ma sokgyermekes magyar család főnek lenni!“ Egy harmadik azzal indokolja fia elhelyezési kérelmét, hogy neki már csak egy felvevő inge van. Ez az apa főiskolát végzett és egyik képviselőnk ezt az inghistóriát igazolta is. És hol vannak a nyomornak papírra nem tehető indokolásai, aztán a közép- osztályunknak a szemérmesei, akik dacosan tűrnek, éheznek, szenvednek, de nem kérnek?* Ügyszeretetből és testvéri együttérzésből foglalkozom gyakorlatilag is a magyar ifjú ság elhelyezésével és más életproblémáival. A helyzet ma az, hogy szinte tehetetlenül állok a kérések garmadáival szemben- Kell már tenni valamit, intézményesen kell hozzáfogni a lesodort magyar középosztály gyermekeinek elhelyezéséhez! A Keleti Újság ifjúsági ankétja során felvázoltam az irányelveket. Miért nem indulunk már el?! Ha nem tesszük,, holtbizonyosan megjelenik az egyke és más súlyos csapása a szenvedő társadalomnak. Ezek felett azonban már kisebb eredménnyel ankétozhatunk majd, ha a kisebb veszélyt, a kezdő okokat nem hárítottuk el kellő időben. Ezúttal külön akarok foglalkozni a középosztályunk ifjúságának elhelyezhetőségével, mert itt van u legtöbb huj és a legkisebb fokú élelmességBár középosztályaink anyagi tönkreine- nése miatt szinte fölösleges az alábbi komoly intelem, de mégis a habozok és a szemérmesek érdekében kérnünk kell a szülőket és az ifjakat, hogy szakítsanak a. szellemi pályák felé tódulással. A román középosztály ifjúsága is — száz- percentes protekcionizmusa mellett, — nagy krízisben van. Hát mit reméljünk mi? A szellemi pályák túltermelése, e pályák túlzsúfoltsága és a tisztviselői fizetéseknek a létminimum alá sülyedése semmi jóval nem kecsegtetik a mi ifjúságunkat. Nézzük meg a szabad pályákon küzdő orvosainkat, ügyvédeinket, lelkészeinket és tanítóinkat! Nagy százalékban szellemi proletárok már. Át kell térni az ipari és kereskedelmi pályákra! Bár itt sem virágos az élet, de mégis van relativ anyagi jólét, van kenyér és szülei teher men teşit ésPéldákból állítom, hogy 2—3—4 középiskolás fiaink, három-négyévi ipari és kereskedelmi kiképzés után felszabadulva, 17—1J> éves korukban annyit keresnek, hogy rendesen élnek, ruházkodnak és szüleiket is segélyezik. A kiképzés alatt pedig már tehermente- sitve voltak a szülők. Az ipari és kereskedelmi pályán a munkaadók a rendes cs szorgalmas fiukat szeretik, megbecsülik; ma már nem jelenti ez a pálya a régi idők rongyos, mezítlábas tanu’íó- tipusát. Nem látom semmi akadályát annak, hogy ezek az értelmes iparosok és kereskedők a magyar középosztály tagjai maradhassanak, sőt csak rajtuk fog múlni az is, hogy az idők javulásával gyermekeiket visszaneveljék a szellemi pályákra, ha éppen akarnák. (Lásd az uj idők által kreált közép- és főiskolás iparosokat, kereskedőket és a nyugati nemzeteknek már békében megvolt a magas képzettségű iparos és kereskedő középosztályát!) Erősítsük meg az ipari és a kereskedelmi pályákat középiskolás tanulóifjúságunkkal! Állítsunk fel mi aláírói numerus clausust az egyetemi ifjúságunkra egy ideig, mert ha ilyen tempóban halad a főiskolai termelésünk, mint a mai, akkor zsákuccába jutunk a túltermeléssel ■ Most már tegyük fel, hogy a magyar középosztályban megvan a hajlandóság az uj életpályákra való áttérésre. Logikusan következik a másik főkérdés, hogy hát hol van a munkaalkalom, az elhelyezkedési lehetőség? Igen ez az elvi szempontokon túlmenő legnehezebb kérdés, de csak addig, amig a megöl- dásnak a nemtörődömség és az akarat hiánya áll az útjában. Én akartam és el tudtam helyezni legalább tíz tanulót ipari és kereskedelmi pályán, akik közül ma három úgy keres, hogy még szüleit is segélyeziTöbb barátom követte példámat. Igen ám, de kényelmünk feláldozásával kilincselni, le- velezni, tárgyalni kellett és ma mindenki örül, még a munkaadók isEgyéni akarások, akciók kellenek; min denki a maga körében, nccájában, városrészében. A nagyok kell, hogy törődjenek az ifjúsággal. Mindenki használja fel társadalmi állását és összeköttetéseit arra, hogy egy-két magyar fiút elhelyezzen s annak a sorsát irányítsa. A magyar nagy- és kisipar, kereskedelem emelkedjen nemzeti hivatásának a magaslatára és a termelő munkában ezt a szempontot is tartsa szem előtt. Az impérium átvétele után Erdély és Bánság ipari és kereskedő jellegét erős agrárjellegű felhígítás érte- A rohamosan fellendült gyár- és kézműipar, valamint a kereskedelmi szakmák még ma sincsenek olyan dekonjunktúrában, hogy megállásról volna szó. Tudunk, amit tudunk. Tény az, hogy ma is van szép termelés és forgalom, ennélfogva munkáskézre, utánpótlásra is van szükségA magyar ifjak nem vallanak sehol szégyent. Értelmesek, hűségesek, megbízhatók, szélsőséges irányzatokra nem kaphatók és Zsíros, pattanásos arcbőrhöz púder helyett kénpuder szorgalmasak. Bukarest ipari és kereskedelmi élete ilyen szempontok miatt is szívott fel eddig közel 150-000 magyar lelket. íme, ha az ország fővárosának termeld munkája ily kézzel foghatóan igazolja a magyar termelő erő kiválóságát, mi oka volna az erdélyi és bánsági gazdasági életnek nem felkarolni azt. Magyar Testvéreim! Induljunk el, amig nem késő. Csendes, szívós társadalmi munkát végezzünk, minden reklám és feltűnés nélkül. Mindenikünk emeljen fel magához, vagy segítsen embertársához egy magyar gyerme* két. Ez ma a magyar jövő kérdése is! A magyar jövővel függ össze egy másik halasztást nem tűrő általános óhaj is: kérjük diplomás ügyvédeinket, orvosainkat és más diplomás ifjainkat, hogy a városi élet sovány- nyá vált kenyerét cseréljék fel egy időre maguk, családjuk és népük érdekében a falusi élettel. Népünk egészségügye, peres- és peren- kiviili ügyei, termelő-, hitel- és fogyasztási szövetkezetei megbirnak 2—3, falunként 4—5 magyar diplomás vezetőt- Es mennyit nyerne ezzel a vállalkozással a magyar közélet és ennek helyes mederbe való irányítása?! Népünk hitének, biztonságérzésének emelése?! Szemem előtt a háború előtti román falusi központok kepe lebeg: falunként 2—3 lelkész, sok közülük jogi diplomával; két-három falu központjában kis bankok ügyvéddel, kereskedelmi akadémiás tisztviselőkkel, kereskedelmi iskolás kerskedők; igen ezek a csendes előretolt kulturmunkások konzerválták és tették oly ellentállóvá a román népet minden idegen hatás és befolyás ellen. Miért ne tehetnők ezt mi is meg különösen most, amikor maga az élet is erre int?! Dr. Szalhmáry Lajos (Oravica.) Epilepsziában szenvedők T. sepsiszentgyörgyi Császár Ernő gyógyszeriára BUCUREŞTI, C. Victoriei 124. Nincs hajhullás, ha PETROLE HAHN a leghatásosabb és higiénikus hajszeszt használja, amely biztosan megszünteti a hajhullást, korpaképződést és fejviszketést. PETROLE HAHN 1932 dee. 9-től használva a „Donhide“ nevű amerikai epilepsia ellen: orvosságot, végtelen örömmel hozom szives tudomására, hogy teljesén meggyógyultam e szörnyű betegségből, melyet háborús sérülés következtében kaptam s naponta 1—15 rohamot okozott. E sorokat végtelen hálám kifejezéséül írom, azzal a kéréssel, hogy ezt a lapokban közölje le, hogy mindenki tudomást szerezzen róla, hogy újra munkaképes lettem s e csodás gyógyszert bizalommal használhatja. Teljes tisztelettel Locotenent Petre Zaili Darabani, Dorohoi. tisztítja és fényessé teszi a hajat anélkül, hogy azt bezsirozná, tartóssá teszi a frizurát és megvédi természetes báját. Kapható; gyógyszertárakban, drogériákban, illatszertárakban, fodrászszalonokban stb. Romániai képviselet: Ageace Générale Francai*«. Str. Vasile lascar 33, Bucureşti.
