Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)
1934-05-06 / 101. szám
ßL'T.-'A P *:Tf’ ^ v fr tram*rar No, ?4,256-—wrr. I asdrnapy 1934. május ß. — Ara 4 le1 jetiUjsxg Előfizetési arak belföldön: Égé»» évre 800. félévre 400. negyedévre 800, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 00, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XV», ÉVFOLYOM - 101. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. .Szerkesztőség, kiadóhivatal ée nyomda: Cloj-Kolozavár, Baros L. F<’P ucca 6. szám. Telefon: 508. — Le válóim; Cluj. postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld visssa és nem is őriz meg a szerkesztősé*. A székely iparkamara Ugyanakkor, amikor Tatarescu miniszterelnök Kolozsvárt, Kalotaszeget és a közeli vármegyéket járta, három egész napot szentelt az erdélyi problémák tüzetesebb megvizsgálására, csendben, szinte észrevétlenül jelent meg a Monitorul Oficialban egy dekrétum, amely azt jelentette be, hogy a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara körzetéből kiemelték Háromszékvármegyét, a nemzeti, nyelvi, sőt földrajzi tekintetben is zárt egységnek, a Székelyföldnek egyik legfontosabb kerületét. Amikor az iparkamarák számának leszállításáról az első híradások megjelentek, a négy székely vármegye lakossága _románok és magyarok vegyesen. — egyöntetűen és zártan sorakoztak fel a terv ellen. Nem volt nehéz bebizonyítani annak az álláspontnak helyességét, hogy az ország egyik legaktívabb, anyagilag is biztos lábakon álló, feladatát mindenki megelégedésére teljesítő iparkamaráját megszüntetni, liletve fiókkamarává lefokozni, nemcsak céltalan, hanem egyenesen káros volna. Aztán megérkeztek a megnyugtató hirek, amelyek leesendcsitették az elkeseredés hullámait a székely kamara meghagyásával. A háromszékmegyei kereskedők és iparosok egyszer már voltak abban a helyzetben, hogy a brassói kamara zónájába kerültek. Hogy ez az elcsatolás mennyire egészségtelen volt, az hamarosan beigazolódott, úgy, hogy a legközelebbi kormány Háromszéket újra a marosvásárhelyi kamara körzetébe oszlottá be s azóta nem is volt panasz. A kérdés helyi, illetve országrészt vonatkozásain felül van az ügynek egy általános, országos szempontból is súlyos szépséghibája. Kinek áll az érdekében az, hogy a felmerült kérdéseket az érdekeltek határozott kívánsága és a messzemenő közérdek ellenére oldja meg? Ki az a bukaresti korifeus, akinek a kérdés látszólagos lezárása után eszébe jutott az egész székelyföldi közvélemény ellenérzését kiváltani, az elintézett aktát újból elö- kotorászni és súlyos sérelmet előidézni ott, ahol erre semmi szükség sincs. Ha nem csalódunk, az a meggondolás göngyölítette fel újra ezt a kérdést, hogy „nem jó a székelyeket együtt hagyni még egy kifejezetten kereskedelmi és ipari kÖzületben sem,“ Pedig a mi szemünkben a legfontosabb érv éppen az, hogy a négy székely vármegyét földrajzi és nemzeti egysége a közigazgatás minden ágában közös munkaterületté teszi, hiszen ennek az elvne,k időszerűségét a békeszerződés is elismerte a székely autonómia lehetőségeinek megadásával. Ki tehet arról, hogy a négy székely vármegye egymás mellett fekszik, lakosságának lelki adottságai megegyezőek? Nem bűn ez, hanem az állam magasabb szempontjait is figyelembe véve, előny, amiből az országra nézve csak hasznos és jó származik. Éppen már a régebb idő óta tervezett kolozsvári látogatás miatt elvárhatta volna a magyar közvélemény, hogy ha a szétszakítás terve egyáltalában fel is merült, alkalmat adjanak a kérdés letárgyalására, szaktanácskozások keretében, vagy ha ez a megoldás alkalmasabbnak látszott volna, maga a miniszterelnök is lemehetett volna egy fél napra a Székelyföldre. Tataroecn miniszterelnökre vár most az a szerep*, hogy a hibát helyrehozza, Mert a székelyföldi vármegyék kereskedelmi és ipari életének megbolygatása nem államérdek és csak bét szóval lehet jellemezni ezt az eljárást: ami itt történt, ez a tyukssemrsMgás ■politikája. Pár nap mnlwa világosság derül egy nagy titokra BraHana Ohcorghe keddre ígéri a leleplezést — Kérte*e Áverésen a kormányzást a magra számára a királytól ? Dinit üresen végleg (Bukarest, május 5.) Tatarescu minisz- terelnök minisztertársaival szombaton reggel érkezett vissza Kolozsvárról. Még a délelőtt folyamán átvette a miniszterelnökségen az ügyek vertesét s ezzel a kormányzás újból a rendes-mederbe terelődött. Sok szó esik az utoisó pai nap alatt történt királyi kihallgatásokról. Mihalachenak, a nem zeti-parasztpárt elnökének az audienciája után most Avereseu tábornagy volt, mint ellenzéki pártvezér, a királynak a vendége. E kihallgatásokhoz sokféle találgatást füzelköltözött az országból nek. A kormány körében azt hangoztatják, ho^y e kihallgatásoknak nincsen semmi különös jelentősége a belpolitikai helyzetben, aminek a rendes menetét nem befolyásolják az uralkodó előtt elhangzó esetleges kívánságok. Bratianu Gheorgenak egv kijelentése ad okot sok találgatásra, bejósolta, hogy kedden le fog hullani a lepel valamilyen titokról. Hogy ő fogja-e ezt a titkot leleplezni, vagy tőle függetlenül történik valami, azt nem lehet kivenni a beszédéről szóló híradásokból. Dn mit résen végleg eltávozott Puia Duimtrescut, a Y . „ _, pár hónappal ezelőtt szabadságolták, — a hivatalos közlések szerint — saját kérésére. Később a volt magántitkár nyugdíjazását adták hirül. Most a Rador távirati iroda hivatalosan ezt jelenti- Puiu Dumitrescu, ‘ rV '* "* ■ *' ' elhagyta az országot és véglegesen Franciaországban telepedett lePaiu Dumitrescunak jelentős szerepe volt az utolsó három év belpolitikai eseményeinek egy jó részében. Áverésen a királyi vendégségről Avereseu marsall ma feleségével együtt a király vendége volt ebédre. Az îndreptarea eimíi lap, az Avereseu pártjának hivatalos orgánuma a következőket írja ebből az alka lomból: — Egy reggeli laptársunk azt hireszteli. hogy Avereseu marsall a királyi ebéd kap csán az uralkodótól kérni fogja a kormánynak az ő részére való biztosítását. Aki ismeri Averescut, az bizonyára nevetni fog ezen az álhiren. Avereseu marsallnak eszébe sem volt semmi ilyesmi, hiszen feleségével együtt jelent meg és látogatása egyáltalában nem volt politikai vonatkozású. Bizonyos, hogy e néhány sort Avereseu maga helyezte el lapjában. Optimista hírek a megakadt külföldi tárgyalásokról Hivatalos körökből azt a hirt adják a sajtó számára, hogy a külföldi hitelezőkkel folyó tárgyalások jó útra fordultak. Azt remélik, létrejött a megegyezés olyan formán, hogy az 1934. évi költségvetésbe 1 milliárd 250 mililió lejt irányoznak elő erre a célra Hir szerint a hitelezők hajlandók volnának bizonyos koncessziókat tenni és nem a szakértői jelentést venni Alapul a tárgyalásoknál, hanem Románia tényleges helyzetét, A román delegáció újabb bukaresti instrukciók alapján kijelentette, hogy a költségvetési nehézségek miatt képtelen 1 milliárd lejnél többet fizetni a külföldi kupónokra. Bratianu Gheorghe nagy titkok lelop, lezését jelentette he Gheorge Bratianu ma Tasiba érkezett és résztvett a községi választások alkalmából tartott gyűlésen. Beszéde közben azt* az érdekes kijelentést tette, hogy kedden világosság fog derülni egy bizonyos iigyre, amelyről most, nia még nem beszélhet. Kedden azonban mindent megmagyaráz. Hangoztatta, hogy a liberális pártnak minden erejével harcolnia kell azok ellen, akik a párt presztízsén akarnak csorbát ütni. KMHwniimnmmnnwnowia Moszkvai jóslatok Magyar- ország „szovjetizálódásáról“ (Budapest, május 5.) A magyar állami költségvetési vita során a képviselőház mai ülésén Pallavicini György őrgróf szólalt fel, aki bejelentette, hogy a napokban a moszkvai rádió Bokányi Dezső volt magyar népbiztos beszédét közvetítette. Bokányi azt a vakmerő javaslatot kockáztatta meg beszédében, hogy Magyarország nemsokára szovjetizálódni fog. Miután Szovjetoroszország már képviselve van Magyarországon és rövidesen a kereskedelmi kapcsolatokat is felállítják a szovjettel, ezért Pallavicini felkéri a magyar kormányt, hogy fokozott éberséggel őrködjék és akadályozza meg a szovjetpropagandát, amit Bokányi előadása minden orosz cáfolat ellenére is fényesen bizonyít.
