Keleti Ujság, 1934. május (17. évfolyam, 97-119. szám)

1934-05-01 / 97. szám

Kedd, 193i. május 1. m Dobai és Schwartz. Így hívják a Jugo­szlávia csapata ellen győzelmet aratott román válogatott góllövő játékosait. Az egyik ma­gyar, a másik zsidó. És ha a diadalmas román csapat nemzetiségi összetételét firtatjuk, az is kiderül, hogy a győztes, de legelőbb is szeren­csés 11-ből öt a román, a többi pedig — tehát a többség — kisebbségi. Eszünk ágában sem volna ilyen statisztikákat összeállítani, ha viszont más alkalommal, amikor egy ilyen fon­tos nemzetközi mérkőzés kevesebb szerencsé­vel záródik, mértföldes cikkeket nem olvas­nánk a bukaresti lapok sportrovataiban a „megbízhatatlan“ és feltétlenül kiküszöbölendő kisebbségi játékosokról. A román sportsajtó­nak megvan erre már a maga formulája. Siker esetén megveregetik a magyarok vállát, kudarcnál pedig ők a bibibakok. Azt mondják, hogy egy csepp vizben is benne van a világ mindenség. Ebben az apró esetben is meglát­hatjuk kisebbségi életünknek egész természet­rajzát. Mindig az a kifogás ellenünk, hogy nem alkalmazkodunk a változott viszonyokhoz, nem veszünk részt egész szivünkből Románia életében, ha pedig a köz javára felajánljuk készségünket, a társadalmi és közigazgatási élet intézéséből részt kérünk, azt vágják az arcunkba, hogy : kisebbségek, hátrább az aga vakkal, Romániában élünk, a románok nem tűrhetik, hogy a kisebbségek döntő szerepet kapjanak. Vajjon elhihető-e, hogy amikor a futball-csapat játékát balszerencse üldözi, a magyarok, svábok, vagy zsidók rosszindulat­tal elgáncsolnák a román sikert, amikor íme, bizonyíték van rá, hogy a legnagyobb lelkese­déssel harcoltak a győzelemért. H Így jele el végre, hogy a sportban épp úgy, mint a köz­igazgatásban és a parlamentben mindig jó- szándék vezeti a kisebbségeket és ne azt néz­zék, hogy nem többségiek, hanem, hogy helyes és ésszerű e az, amit javasolnak, vagy tesznek. * Amióta Tatarescu került a kormány élére, elsőidben látogat el Kolozsvárra. Olvassuk, hogy a miniszterelnök elsősorban a. móc-kér­dést szándékszik tanulmányozni, aztán bejárja a közeli vármegyéket, hogy meghallgassa a helyi panaszokat. Mostanában nagyon sokszor < fik szó arról a parlamentban, hogy az erdélyi városok kisebbségi jellegűek. Mi ugyan úgy haljuk, hogy a többségiek és kisebbségiek arányszáma évről-évre a mi rovásunkra toló­dik el, de a mai türelmetlen közszellemei ez sem elégíti ki és azt szeretné, hogy a városok lakossága máról-holnapra kicserélődnék és rö­vid időn belül ir mag ja se legyen itt magyarok­nak, A helyzet azonban mégis csak az, hogy a népszámlálás kimutatása szerint is a Kolozs­váron elvegyülő különböző anyanyelvű lakos­ság többsége magyar. Ezek a magyarok, ha keservesen és nagy megerőltetéssel is, súlyos adókat fizetnek, résztvesznek az állam terheinek hordozásában, a legbékésebb polgárai az or szagnak, összeesküvéseken, titkos lázadásokon sohasem törik a fejüket és nincs más vágyuk, minthogy élni hagyják őket és még megmarad! kulturális intézményeiket fenntartani tudják. Az ország általános érdekeit nézve, túl a szélső nacionalizmus szempontjain, bizonyára; az volna a kívánatos, hogyha az állam támogatná kisebbségeit békés törekvéseikben. Ehhez azon­ban szükséges volna még valami. Az tudniillik, hogy békés életükben ne zavarja meg mind­egyre őket valami. Látogasson el tehát a mi­niszterelnök a kisebbségi iskolákba, győződjek meg arról, hogy ott nem irredentizmus tanya zik, hanem a rend és fegyelem szelleme. Lei- kérdésünk az iskola. Ne csodálkozzék tehát rajta, ha félő szeretettel óvjuk ennek a nyugat mát. Az állam sokfelé néző, sok mindern, figyelemmel levő szempontjai mellett az i- elsőrangu érdek, hogy kisebbségei meg legye­nek elégedve. És hogy ez a cél eléressék, ez b beletartozik a miniszter elniök feladatkörébe.. KntTiUfsm mmtmrzsmmtmmmmgm Cadum sz appan A bőr egészséges volta és a legfinomabb bőrre Is «lkai- teint szépsége a pipereszap- más. még a csecsemők oly pontól függ. Cadum szappan, érzékeny bőrére is. Hosszú mely szigorúan tiszta és sem- Nszárítós minden nedvességet leges, alaposan megtisztítja, kivont belőle. Ez az oka, tonifikálja és üdévé teszi a hogy a Cadum oly sokáig bőrfelületet Cadum szabad tart. Hatásosabb pipere- és lúgtól teljesen mentes, a furdöszappan nem létezik. — Kapható gyógyszertárakban és drogériákban — BffetewwiiMTmi mini 1 iiiiniaiiiriivviPjiiiBaiOTrTtiiiMBTWBaminrTnwBWWMBmMBBWMWiWi (aelence és Korom! a szenátusban TI* le ânYţjyermelcet véresre vert az állami iskola igazgatója —» A tanfelügyelő „salamoni“ Ítélete (Bukarest, április 30.) A székelyföldi isko­lasérelmek két kirívó esetét tette szóVá a sze­nátusban két magyar szenátor: Sándor József és Gyárfás Elemér. Sándor József, a gelencei iskolabezárás megdöbbentő körülményeit adta elő- Elmon­dotta, hogy hasonló eset talán még nem is for­dult elő a romániai magyarság 15 éves törté­netében- Egy közel 5000 szinszékely lakosú nagyközségnek, a község főutján fekvő 306 éves, .iól épült és jól felszerelt, négy tanerős iskoláját, a gondnokság minden előleges vagy egyidejű értesítése nélkül, főszolgabírói tele- fonrendeletre, csendőrsegédlettel rövid utón bezárták- A 176 ártatlan, kis magyar gyerme­ket ugyanígy kizárták az iskolából és annak udvaráról. Mit ér, mondta Sándor József, ha itt folyton a valláserkölcsi nevelés szükségéről, az atyai bánásmódról és a közigazgatás embe- ries viselkedéséről beszélünk, ha ugyanakkor ez a gyakorlat a lelki terheltség és anyagi nyo­morúság mai általános világában! Kéri a két minisztert, hogy bár az illetékes egyházi főha­tóság és a Magyar Párt megyei tagozatának elnöke, báró Szentkereszthy Béla képviselő, ha­ladéktalanul megtették a szükséges lépéseket, siessenek a jóvátétellel, mert még alig négy hét választ el az évzáró vizsgától, ami a hit­vallásos iskolákban tudvalevőleg mindig ün­nepélyesen szokott lefolyni. Nagy megnyugta­tás volna, lm a kormány a parlament előtt kedvező nyilatkozatot tenne ebbe» a kérdőében. Sándor József felszólalására a jelen levő Iuca belügyi államtitkár azonnal felelt, boga tudomásuk van az esetről, sietni fognak a megoldással s erről a szenátort káéban fogják értesíteni. Gyárfás Elemér szenátor interpellációja azt adta elő, mi történt a székelyföldi Koroad községben? Bota János állami iskolai igaagátö tízéves leánygyermekeket véresre veri, meri nem hoztak szövetet, hogy a május 10-i ün­nepi-e nemzeti ruhát csináljanak az iskola .leánynövendékeinek. A szülők orvosi látleletet vétettek fel a leánykák sérüléseiről és panaszt tettek a brutális igazgató ellen a tanfelügyelő- ségnél- Margineanu tanfelügyelő — mondotta Gyárfás szenátor — vizsgálatot indított Bota iskolaigazgató ellen és salamoni Ítélettel orvo­solta a székely szülök panaszát. A tanfelügyelő úgy döntött, hogy a leánygyermekeket súlyo­san inzultáló iskolaigazgató fizesse meg a szü­lőknek az orvosi látlelettel felmerült tizenhat- le jes bélyegköltséget, a szülők pedig nyugodja­nak meg abban, hogy az igazgató testi fenyíté­ket alkalmazott a gyermekekkel szemben- Gyárfás Eleméi- erélyes vizsgálatot és meg torló intézkedéseket kért a brutális iskolaigaz­gató ellen. A miniszteri pádból azonban nem kapott választ interpellációjára. Budapesti Nemzetközi Vásár május 4—14. 50°|o-os utazási kedvezmény igazolvány felmutatása ellenében

Next

/
Thumbnails
Contents